Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-06 / 279. szám
KULTÚRA www.ujszo.com I 2018. december 6. 9 Ágyban, olajban, kommunizmusban Emir Kusturica a kilencvenes évek posztszocialista blokkjáról készített többrészes dokumentumfilmet Az idei velencei fesztiválra a Jósé Mujicáról készített dokumentumfilmjét kísérte el. Legközelebb Kínában forgat. (TASR/AP-feivétei) SZABÓ G. LÁSZLÓ Szerbiában élő bosnyák rendező. Muszlint családba született, de már pravoszláv vallású. Kötszer nyert Aranypálmát Cannes-ban. Emir Kusturica a Balkán leghíresebb filmese. ' Legendás alkotások fűződnek a nevéhez: Emlékszel Dolly Belire?, A papa szolgálati útra ment, Cigányok ideje, Macska-jaj, Underground, Az élet egy csoda. Legutóbbi játékfilmje, a Tejben, vajban, szerelemben évekig készült, miközben portréfilmet forgatott Maradonáról, a világbajnok argentin labdarúgóról, és ezt követően is dokumentumfilmen dolgozott. Velence idei mustráján Jósé Mujicát, Uruguay egykori elnökét avatta hőssé, most pedig a Volt egyszer egy Vadkelet című sorozatot indította el a Spektrum csatornáján, pontos képet adva a kilencvenes évek posztszocialista blokkjáról. A nyolcvanhárom éves Jósé Mujica 2010 és 2015 között volt Uruguay köztársasági elnöke. Palotába még az ország első embereként sem vágyott, gerillaharcos volt, baloldali politikus, földet művelt, és továbbra is a szegények oldalán áll, akik rajongva szeretik őt. Elnökösködésének utolsó napján a főváros, Montevideo utcáin félmillió ember búcsúzott tőle. „Nem sokkal a hivatalba lépése után ismertem meg őt - meséli Emir Kusturica, aki azóta, hogy Prágában átvette rendezői diplomáját, gyakran visszajár a cseh fővárosba. Mint mondja: ma is Bohumil Hrabal és Milan Kundera a kedvenc írója, Milos Forman és Jirí Menzel filmjei pedig egyszerűen megunhatatlanok számára. Ebből eredően pedig még ma is remekül beszél csehül. - Együttesemmel, a No Smokig Orchestrával koncerteztünk Párizsban, amikor valaki a mobiltelefonjában megmutatta ezt a csodaembert. Traktort vezetett, kint a földeken. Később megtudtam róla, hogy a fizetése jelentős részét szétosztja az arra rászorulók között, luxuskocsik helyett egy sokéves bogárhátúval közlekedik, és nem költözött be az őt megillető elnöki rezidenciába. Azonnal megéreztem, hogy ő az én emberem, és dokumentumfilmben szeretném bemutatni a világnak. Elnöksége idején Mujica - anélkül, hogy Uruguay gazdaságilag összeroppant volna - hazájában huszonöt százalékkal szorította vissza a szegénységet. A legtöbb országelnök, főleg Nyugaton, sajnos nem ilyen. Nem tud példaképpé, morális etalonná válni. A Nyugat most egyébként is a bevándorlókkal van elfoglalva. Azzal, hogy miképpen lehetne útjukat állni, visszatoloncolni őket oda, ahonnan jöttek. Csak épp a legfontosabb kérdést nem teszik fel nekik: miért Nyugat-Európa felé vették az irányt, és miért nem a gazdag Szaúd-Arábiát vagy az Egyesült Arab Emirátusokat választották? Sejtem én, mi az oka ennek. A vezető nyugati politikusoknak ugyanis be kellene ismerniük, hogy a kialakult helyzetről nem más, mint a Nyugat tehet. Az évszázadokkal ezelőtti gyarmatosításuknak lett ez a következménye, és Afganisztán, Irak, Líbia katonai destabilizációja. A nyugat-európai országok egyszerűen megfeledkeztek Afrikáról. Magára hagyták, semmiféle segítséget nem adtak neki, csak a saját meggazdagodásukat tartották szem előtt. És ez most hirtelen visszaütött.” Kusturica sosem rejtette véka alá politikai nézeteit. Mostanában például azzal lepte meg népes rajongótáborát, hogy elmondta: akárcsak Gérard Depardieu, ő is szoros barátságot ápol Vlagyimir Putyinnal. Nem őt, hanem a nyugati politikusokat kritizálja. Putyin, szerinte, kedves, kellemes, intelligens ember, akivel remek eszmecseréket folytat. Friss dokumentumában, a Volt egyszer egy Vadkeletben sem Oroszországon mosolyog a leginkább. Az oroszokkal kesztyűs kézzel bánik a filmben. Közülük a legkirívóbb divatikonokat mutatja be. Prágát és Budapestet a kilencvenes évek pomóipari fellegváraként ábrázolja. Felnőttfilmeket gyártó centrumoknak. A filmben megszólaló francia producer szerint az akkoriban megnyílt fényes bevásárlóközpontokban szólította meg azokat a lányokat, akiket később Vencel téri szállodájában „castingolt”. Naponta négyen-öten váltották egymást a kamera előtt, meséli, tehát volt kik közül válogatnia. Budapesttel kapcsolatosan a festői forgatási helyszíneket emeli ki. A Dunára néző patinás hoteleket és a fülledt érzékiséget árasztó törökfürdőket, ahol annak idején a felvételek zajlottak. Románia modem boszorkányaival, telepátiára alapozó jósnőivel tette híressé magát. Egy idős, „érdemes javasasszony” elmeséli: ínséges időkben húst, cukrok étolajat, sőt még szőrmebundát is kapott Elena Ceausescutól, a román vezér feleségétől, aki titokban vitette bearanyozott fészkébe, hogy pontos válaszokat adjon jövőjükkel kapcsolatos kérdéseire. Szlovákiát egy szentéllyé átalakított garázs képviseli a filmben. A projekt moderátora maga Kusturica, aki a Tejben, vajban, szerelemben után most ismét két játékfilm forgatókönyvén dolgozik. Az egyiket saját elbeszéléskötete alapján Még egyszer címmel készíti elő, a másikat pedig Vladimir Nabokov Nevetés a sötétben című regénye nyomán. Ami közös a két filmben: mindkettő Kínában forog majd. „Nem kell félni a komolyzenétől!” JUHÁSZ KATALIN Holnap Komáromban, vasárnap Pozsonyban ad ingyenes koncertet a Beliezay Kamarazenekar, amely a komolyzene nápszerűsítását tűzte ki cálul. Lakatos Róbert brácsaművészt eddig főleg népzenei projektekből, illetve a kassai Thália Színház zenei vezetőjeként ismerhetjük. Pár hónapja megalapította a 14 tagú Beliezay Kamarazenekart, amely a komáromi születésű Beliezay Gyula zeneszerzőről (1835-1893) kapta a nevét. Az ötletgazda elsődleges célja a A Beliezay Kamarazenekar komolyzene népszerűsítése, emellett az is fontos volt számára, hogy végre összehozza azokat a hazai magyar vonósokat, akik különböző zenekarokban muzsikálnak. A tagok zömmel a Pozsonyi Filharmóniában, illetve az operaház zenekarában zenélnek. Rajtuk kívül néhány szlovák tagja is van a formációnak. Holnap 18 órától a komáromi Duna Menti Múzeum dísztermében, a 8. Adventi Kamarazenekari Fesztiválon lép fel a Beliezay Kamarazenekar, vasárnap, december 9-én 17 órától pedig Pozsonyban, a Szlovák Filharmónia kamaratermében. Mindkét hangverseny ingyenes. „A koncertekre olyan műveket választottunk, amelyek élvezetéhez (Képarchívum) nincs szükség különösebb zenei képzettségre. Az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy az átlagemberek idegenkednek a komolyzenétől. Úgy gondolják, hogy az valami magas röptű, bonyolult dolog, ami nem nekik szól. Pedig ez a zene elsősorban a lélekre hat, és olyan érzelmi csatornákat nyithat meg, amelyek létezéséről eddig sejtelmük sem volt. Azzal, hogy alapból elutasítják a műfajt, megfosztják magukat ettől az élvezettől - állítja Lakatos Róbert. - Száz, kétszáz évvel ezelőtt ez szórakoztató zenének számított, hiszen alapvetően fülbemászó dallamokról beszélünk. Teljesen hétköznapi dolog volt, hogy a suszterinasok operaáriákat fütyörésztek. Ezt a hozzáállást szeretnénk visszahozni” - mondta lapunknak a zenekar alapítója, aki azt is fontosnak tartja, hogy Beliezay műveit megismerje a nagyközönség. Az egyórás program első részében az ő Vonósszerenádja (op. 36) hangzik el, amelyben olyan magától értetődő természetességgel szólalnak meg magyaros motívumok, mint keveseknél. Ezt követően Bach d-moll Kettős hegedűversenyét és Csajkovszkij Vonósszerenád op. 48. című művét adja elő a zenekar, amelynek művészeti vezetője Jozef Horváth, szólistaként pedig egy fiatal hegedűművész, Mézes Mátyás, a Kassai Állami Filharmónia koncertmestere szerepel. RÖVIDEN r Egy közössóg száz óve Pozsony. Csupán négy emberöltő telt el azóta, hogy 1918 és 1920 között megváltoztak régiónk államhatárai. Ha azonban azt nézzük, hogy mennyit változott a világ - használati tárgyaink, szokásaink, életmódunk - mintha évszázadok teltek volna el. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma galériájában (Zizkaul. 18) december 13-án 15.30-kor nyíló kiállításon látható képek a délszlovákiai magyar közösség átalakulását kívánják bemutatni. Nem a teljesség igényével, hanem csupán egy-egy múltbéli mozzanatot felvillantva: hétköznapokat és ünnepi pillanatokat, örömteli perceket és fájó emlékeket. A 100 év képekben című tárlat létrehozásában közreműködött a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás. A kiállítás j anuár 31 -ig tekinthető meg. 09 A legértékesebb amerikai filmek Los Angolos. A Fekete Párduc című akciófilm, a Csillag születik és a Mary Poppins visszatér című film is szerepel az Amerikai Filmintézet (AFI) idei tízes toplistáján. Az ÁFI tudósokból és kritikusokból álló zsűrije a bemutatott filmek kulturális és művészi jelentősége alapján állította össze a listát, rangsorolás nélkül. Helyet kapott rajta a Hang nélkül című thriller, A kedvenc című kosztümös dráma, Barry Jenkins If Beale Street Could Talk (Ha a néger utca beszélni Chadwick Boseman a Fekete Párducban (Képarchívum) tudna) című James Baldwinadaptációja, Spike Lee BlacKkKlansman című életrajzi drámája, Bo Burnham rendezői bemutatkozása, az Eighth Grade, Paul Schader A hitehagyott című drámája és Peter Farrelly Zöld könyve. Különdíjjal jutalmazták Alfonso Cuarón Roma című, életrajzi ihletésű fekete-fehér filmjét, amely nem felelt meg a kritériumoknak, így nem kerülhetett az amerikai filmeket felvonultató toplistára, melyet idén 19. alkalommal állítottak össze. (MTI)
