Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-06 / 279. szám
101 HASZNOS TANÁCS 2018. december 6. | www.ujszo.com Az erőszakos támadás nem magánügy ÖSSZEFOGLALÓ Világszerte mindenhol létezik családon belüli erőszak, amely a legtöbb társadalomban tabunak számít: az agresszorok és az áldozatok egyaránt igyekeznek eltitkolni. A külső környezet sem segíti a családi erőszak feltárását, sokan úgy tekintenek a jelenségre, mint családi problémára. A családon belül elkövetett erőszak komoly szociális jelenség, mely még mai modem korunkban is tabunak számít. Az áldozatok többsége nő, az erőszakoskodó pedig általában férfi, és a megtörtént esetek csupán töredéke jut a hatóságok tudomására. Egyes becslések szerint 3 családon belüli erőszakos esetből csupán egyet jelentenek, és egyes országokban maga a hatóság is gyakran elutasító az ilyen ügyekben. Az uniós tagállamokban minden ötödik nő legalább egyszer életében elszenved valamilyen támadást a partnerétől. Világkampóny „Az utóbbi időben nemcsak Szlovákiában, hanem az egész világon is sokat hallani a nők jogairól és az ellenük elkövetett erőszakról, ám a témáról folytatott párbeszédből sokszor kihagyják magukat az érintetteket. Elengedhetetlen, hogy azokat is meghallgassuk, akik átéltek valamilyen erőszakos támadást, az ő hangjukat és tapasztalataikat tiszteletben kell tartani” - hívta fel lapunk figyelmét Dusana Karlovská, a Fenestra civil szervezet vezetője. November 25- én volt a nők ellen elkövetett erőszakkal szembeni küzdelem világnapja, ebből az alkalomból 16 napos világkampány indult, mely célja felhívni a figyelmet e negatív jelenségre, felébreszteni a társadalmakat a közömbösségből, segítségnyújtásra ösztönözni a kívülállókat, valamint felvilágosítani az áldozatokat, hogy mihez van joguk, hová fordulhatnak. 13 gyilkosság A hazai sajtóban megjelent élettörténeteket összegezve kiderült: az utóbbi két évben 13 nőt gyilkoltak meg az ellenük elkövetett erőszak következtében. „Valamennyien a féljük vagy élettársuk áldozatául estek. A legtöbben azért haltak meg, mert menekülni próbáltak - el akartak költözni vagy válni - az erőszakoskodó partnerüktől. Több esetben a gyilkosságnak a gyermekeik is tanúi voltak” - mutatott rá Karlovská. Az embeijogi aktivisták szerint a gyilkosság a családi erőszak legsúlyosabb következménye, és egyben annak a bizonyítéka, hogy az egész társadalom gyakran csődöt mond a nők és a gyermekek jogainak a védelmében. „Épp ezért a szlovákiai társadalomnak is arra kell törekednie, hogy a családi erőszakot semmilyen körülmények között ne tolerálja, és az elkövetőket mindig felelősségre vonja. Hatékony megelőző iskolai programokra van szükség, valamint színvonalas és elérhető segítséget kell biztosítani a rászorulóknak” - tette hozzá a Fenestra vezetője. Mi számít erőszaknak? Az erőszakot elsősorban a fizikai bántalmazás jelenti, de ide tartozik minden olyan megnyilvánulás, amikor az agresszor a felsőbbrendűségét fitogtatja, visszaél a hatalmával, fenyegetőzik, testi, lelki és szexuális nyomást gyakorol az áldozatára. Noha a családon belüli erőszaknak nincs egységes definíciója, a jelenség ismertetőjegyei alapján egyértelműen meghatározható ez az erőszaktípus, az elkövető felelősségre vonható és büntethető. A büntető törvénykönyv szó szerint nem említi a családon belüli erőszakot, helyette a 208. cikkely a közeli és a ránk bízott személy kínzásáról szól, de ez pontosan felsorolja a családon belüli erőszakkal összefüggő bűncselekményeket, beleértve a fenyegetőzést is. A kiszabható büntetés enyhébb esetekben 3-tól 8 évig teijedő szabadságvesztés, súlyosabb esetekben 15-től 25 évig terjedő börtönbüntetés, ha pedig a dolog halállal (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) végződik, az elkövető az élete végéig rács mögé kerülhet. A hatályos törvény értelmében az erőszakoskodó személyt vizsgálati fogságba is helyezhetik, így megelőzhető és megakadályozható az áldozat további kínzása. A törvény viszonylag szigorú, a gond az ügyek felderítésével és a bizonyítással van. A meggyötört áldozatok ritkán mennek el a rendőrségre feljelentést tenni, s ott sem veszik őket mindig komolyan. Az erőszakot a legközelebbi hozzátartozók körében, tanúk nélkül, otthon vagy olyan helyen követik el, melyet a nyilvánosság nem ellenőrizhet, miközben az áldozat mindig annyira el van szigetelve a külvilágtól, hogy a támadás alatt esélye sincs segítséget hívni. Mivel az erőszakra otthon kerül sor, akár évekig is sikerülhet titkolni - ezzel magyarázható, hogy az emberek miért olyan közömbösek a jelenség iránt, és miért tartják magánügynek. Súlyos trauma Pszichológusok és embeijogi aktivisták szerint a családi erőszakot nem szabad lebecsülni - már csak azért sem, mert rendszerint a gyerekek szeme láttára történik, számukra ez súlyos trauma, hosszú időre megbélyegzi őket: egyrészt komoly lelki problémákkal küszködhetnek, másrészt hasonló magatartásformákat sajátíthatnak el, és a saját bőrükön tapasztalt, beteges szociális és viselkedési mintákat később saját maguk is alkalmazhatják, számukra ez lesz a normális. (sza) A családi erőszak gyakori formái ► Fizikai kínzás - fojtogatás, ütlegelés ököllel, pofozás, rugdosás, falhoz verés, fegyverrel való fenyegetőzés, égési sebek okozása, hajhúzás stb. ► Szóbeli támadások, lelki gyötrós - folytonos becsmérlés, megalázás, nevetségessé tétel, váratlan ellenőrző látogatások és telefonhívások, üldözés, követés, félelemkeltés, értelmetlen parancsok, pszichojátékok stb. ► Szociális kínzás - az áldozatot elszakítja a környezetétől, mindenkitől izolálja ► Szexuális visszaálések - az áldozatot megerőszakolják, olyan szexuális praktikákra kényszerítik, amelyeket elutasít ► Gazdasági ellenőrzés - az áldozat anyagilag függ az erőszakoskodótói, nincs vagy csak korlátozott a hozzáférése a pénzhez, nem engedi munkába járni stb. ► Nyomásgyakorlás-fizikai támadással való fenyegetőzés, parancsolgatás, a gyerekek manipulálása, az erőszakoskodó az áldozatot nem engedi aludni, nem ad neki enni, öngyilkossággal fenyegetőzik stb. Tanúk és áldozatok - fontos tudnivalók A családi erőszakot általában magánügynek tartják, sokan megvannak róla győződve: maguk az áldozatok akarják, hogy kínozzák őket, ellenkező esetben rég otthagyták volna erőszakoskodó partnerüket. Nem könnyű elmenekülni. Az áldozatok sokszor nem tudják, hová és kihez forduljanak segítségért, és attól félnek, mindenki azzal fogja vádolni őket, hogy szétdúlták a családot. Ezen kívül sok áldozatnak már van olyan rossz tapasztalata, hogy kértek segítséget, de a rendőrség vagy a környezetük, a család nem vette komolyan a dolgot, nem értették meg őt, nem hittek neki. Nem egy esetben pedig az áldozat annyira fél a támadójától, hogy félelmében még elmenekülni sem tud, például a gyerekei bántalmazásával fenyegeti. Ráadásul mivel gazdaságilag is teljesen a partnerétől függ, gyakran nincs hová menekülni. Nem tud saját lakást bérelni vagy venni, ha elszökik a közös háztartásból, a szegénység határára kerülhet. Mit tehet a kívülálló? Minél többet meg kell tudni a problémáról. Bátorítsuk az áldozatot, hogy az erőszakról minél többet beszéljen. Figyelmesen hallgassuk, de ne hibáztassuk, inkább próbáljuk meggyőzni, hogy az ellene elkövetett erőszak nem az ő hibája, hogy ezért kizárólag az erőszakoskodó személy a felelős. Beszéljünk az áldozattal arról, hogyan lehetne változtatni a kialakult helyzeten és annak következményeiről. Ha az áldozatnak gyerekei vannak, segítsünk gondoskodni róluk, segítsünk intézkedni a hivatalokban. Ne kerüljünk nézeteltérésbe az erőszakoskodó partnerrel, ne akarjuk jobb belátásra bírni. Szemtanú vagyok A tanúskodás nagyon fontos főleg a jövőre nézve, hogy a szemtanú vallomása alapján a rendőrség az elkövetőt megakadályozhassa az erőszakos bűncselekmény folytatásában. Ha tanúvallomást teszünk, azzal védjük a többieket az esetleges visszaeséssel szemben, és természetesen segítünk elkapni és felelősségre vonni az elkövetőt. Az áldozatok személyi biztonsága érdekében - főleg ha gyerekek is vannak közöttük - ne habozzunk azonnal kihívni a rendőrséget és jelenteni a dolgot. Az áldozat(ok)nak mindig a lehetőségekhez mérten nyújtsunk elsősegélyt, amennyiben arra szükség van! Pszichikailag támogassuk ő(ke)t, és ne tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna, mintha semmiről sem tudnánk, hanem biztosítsuk róla: ha kell, tanúskodni fogunk. A dolgot semmiképpen sem szabad bagatellizálni. Ne használjunk olyan kifejezéseket, melyek enyhítik a helyzetet, vagyis az erőszakot ne minősítsük csak veszekedésnek, konfliktusnak stb. Áldozatvagyok Az erőszak nem tabu - meg kell tömi a hallgatást, el kell valakinek mondani. Fontos tudatosítani: mindenkinek joga van az erőszak nélküli, nyugodt élethez, senkinek nincs joga kínozni másokat. Az erőszak nem az áldozat hibája. Ne védelmezzük, pártfogoljuk erőszakoskodó partnerünket! Az erőszak magától nem fog megszűnni - ne váijuk meg, amíg a helyzet rosszabb lesz. Gondoljunk arra, hogy vannak emberek, akik tudnak segíteni, és támogatni fognak, ha meg akarjuk változtatni az életünket - ezért ne féljünk segítséget kérni. Sególyhívó számok A rendőrség 158-as telefonszámán mindig segítséget kérhetünk. A szociális ügyi minisztérium működteti a 0800 212 212-es ingyenes országos segélykérő vonalat. Itt az erőszakos cselekmények áldozatait vagy a veszélyben levő nőket útbaigazítják, pszichológiai, jogi, szociális tanácsokkal látják el őket. A telefonáló személy beleegyezésével értesítik a rendőrséget, a mentőket vagy más intézményt, amely adott esetben segítséget nyújthat. Ezen kívül számos emberjogi szervezet működtet krízisközpontokat, ahol pszichológiai, jogi és szociális tanácsadással foglalkoznak. Ilyen a Fenestra emberjogi civil szervezet, a Segítség az Erőszak Áldozatainak (Pomoc obetiam násilia) polgári társulás, a Szlovákiai Nők Szövetsége polgári társulás (Aliancia zien Slovenska), a Karöltve - Segítség Vészhelyzetben Levő Gyerekeknek (Náruc - Pomoc def om v kríze) stb. (sza) JÖVŐ HETI TÉMA: AZ ÉVES SZABADSÁG KIMERÍTÉSE ■ HÁNY NAPOT LEHET ÁTVINNI A KÖVETKEZŐ ÉVRE, KI RENDELKEZIK A SZABADSÁGRÓL Acsaládi erőszak leggyakoribb áldozatai a nők
