Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-21 / 292. szám
Szép lassan minden elcsitul Innen a magasból, a szerkesztőség kilencedik emeleti irodájának ablakaiból most gyönyörű a kilátás. Mindent beborít a puha hótakaró, a fák fehér köntösben nyújtózkodnak az ég felé. Békés, ünnepi hangulat honol. Lent persze még javában zajlik az élet, tart a nyüzsgés. Autók torlódnak az utakon, emberek sietnek a szélrózsa minden irányába. Az üzletekben, bevásárlóközpontokban alig lehet megmozdulni. A fejünk még tele van a tennivalókkal. Mit kell még megvenni? Mit kell elintézni? Miről nem szabad megfeledkezni? (Te jó ég, hová is rejtettem az ajándékok egy részét?) Készülődünk. Természetesen a legtöbbünk azt szeretné, ha minden simán, gond és stressz nélkül menne, lelki szemünk előtt ott lebegnek a reklámok makulátlan külsejű, elégedettséget, boldogságot sugárzó mintacsaládjai, akiknél minden flottul megy, soha nem kerül porszem a gépezetbe, és a szeretet ünnepe maga a tökély. Ez a vágyálom. A valóság többnyire némileg különbözik a reklámvilágtól. Egy nemrég készült magyarországi felmérés szerint minden második családnál „áll a bál" az ünnepek alatt, mindig akad valami, ami miatt a családtagok összekapnak. Sok esetben talán épp amiatt van a stressz és a feszültség, mert nem úgy mennek a dolgok, mint a reklámokban, a mi karácsonyunk messze van a tökéletestől. Mennyi idegeskedést, bosszúságot megtakaríthatnánk, ha olykor tudatosítanánk, hogy nem kell mindig mindennek tökéletesnek lennie. Ne legyenek álmatlan éjszakáink amiatt, ha az ünnepek előtt nem sikerült az egész lakást vagy házat a pincétől a padlásig kisuvickolnunk. Szép lett volna, ha sikerül, de akkor sem dől össze a világ, ha nem győztünk mindent. Örüljünk inkább annak, hogy mennyi mindent sikerült mégiscsak elvégeznünk a betervezett munkákból. Ahelyett, hogy úgy megpakoljuk a bevásárlókocsit a hipermarketben, hogy tolni alig bírjuk, gondoljuk végig: csupán háromnapos az ünnep, tehát semmi sem történik, ha nem halmozunk fel egy hónapra való élelemkészletet, nem cipekedünk napokig. Abból sem lesz nemzeti tragédia, ha nem sütünk nyolcféle süteményt, ahogyan azt eredetileg elterveztük. Mint ahogy az sem biztos, hogy földig lógó nyelvvel kell lótnunk-futnunk egyik boltból a másikba, és mindenkinek kismillió ajándékot venni, mert nem a karácsonyfa alatti ajándékhegyektől lesz igazán meghitt az ünnep. De már csupán három nap, és véget ér a rohanás. Remélhetőleg feloldódnak a felgyülemlett feszültségek is. Szép lassan minden elcsitul. A külvilágban és a lelkűnkben egyaránt. S végre annak örülhetünk, hogy a karácsonyi asztalt azokkal üljük körbe, akik a legfontosabbak a számunkra: szeretteinkkel. Gondolatban pedig azok is velünk lesznek, akik már valahonnan a „fényeken túlról" figyelnek bennünket. Boldog karácsonyt, békés ünnepeket kívánok minden kedves olvasónknak! b&a
