Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-15 / 287. szám
Az ujszo.com már nem lehet kistestvér A nyomtatott sajtó konzervatív iparág. Ha megnézünk egy száz-százhúsz évvel ezelőtti napilapot és egy mait, túl nagy különbséget nem látunk közöttük. Akik ezt egyszer kitalálták, jól találták ki, mert hosszú ideig, minimális változásokkal tökéletesen megfelelt az olvasóknak. Majd jött a rádió és a tévé, a hírversenyben megelőzték a nyomtatott sajtót, de radikálisan megváltoztatni nem voltak képesek. Az emberek rászoktak a tévézésre, de a papír az papír maradt. Az internetnek kellett eljönnie ahhoz, hogy fenekestől felforgassa a nyomtatott újságok világát. A világ legnagyobb múltú, legerősebb és legpatinásabb kiadói kényszerülnek térdre, mert nem értették meg az idők szavát, az elmúlt években olyan lapok szűnnek meg, melyekről sokan azt gondolták, örökké itt lesznek. Ez a világ kezd darabjaira hullani. Kocur László volt kolléga tíz évvel ezelőtt még arról írt, elképzelhetetlen, hogy valaki mondjuk a villamoson olvasgassa notebookján az Új Szó friss híreit, hiszen ez rettenetesen kényelmetlen lenne. Ma már az ellenkezője igaz: alig látunk valakit nyomtatott újságot olvasni egy tömegközlekedési eszközön, mindenki a telefonját bújja. Az olvasók az elmúlt öt-tíz évben szépen lassan átszoktak az internetes hírekre, és velük együtt a reklámbevételek (melyek nélkül alig-alig lehet fenntartani egy lapot) is átvándoroltak az internetre. Ha valaki azt gondolná, hogy a bevételek igazságosan osztódtak újra, nagyon téved. Ahogy sejteni lehetett, és ahogy az a piacon lenni szokott, a bevételek legnagyobb része két óriáshoz került, a Google és a Facebook a legnagyobb nyertesek. Itt állunk most: az olvasók az interneten, a bevétel az óriásoknál. Ebből keresi mindenki a kiutat, mi is. Az Új Szó a szlovákiai lappiac egyik legstabilabb olvasói bázissal rendelkező napilapja, mégis nekünk is meg kell érteni az új idők új dalait. Az ujszo.com weboldal már nem lehet a nyomtatott napilap kistestvére, a tegnapi hírek lerakata. Ha versenyben akarunk maradni, ha a jövőben is itt akarunk lenni, teljes mértékben alkalmazkodni kell az új világhoz. Ha egy hir nincs fent azonnal, máshol olvassák el, itt a teljes lappiac mindenkinek a mobiljában van. Sokan azt gondolják, hogy az emberek az interneten csak a könnyed tartalmat, csak a bulvárt keresik. A könnyed tartalomnak sokkal könnyebb olvasót találni, ezt mutatja az összes statisztika, de ne gondoljuk azt, hogy ez nem volt/ nincs így a nyomtatott sajtó esetében sem. Régen én is mindig az utolsó oldallal kezdtem a lap olvasását, és csak fokozatosan jutottam el a politikához. Ám míg a nyomtatott sajtónál a visszajelzés minimális, az internetes újságírás nagy előnye, hogy szinte pontosan látjuk, milyenek az olvasói szokások, és az adatok is alátámasztják, hogy a minőségi tartalmat semmi sem tudja felülírni. Éppen ezért álljon itt egyetlen eredmény: az elmúlt évek legolvasottabb cikke nem friss, nem bulvár, nem színes, de még nem is régiós cikk volt az Új Szó weben. Gazdag József Vekerdy Tamás gyermekpszichológussal készített inteijúja 175 000 olvasót vonzott, amely minden történelmi rekordot megdöntött. Nagy András Aláírták az i. . nilliárdo s szerződést' Vásárlásár<>l szóló lük vacsorázni, de nem minden fejlesztési ígéretüket tartották be. Az is előfordult, hogy az Új Szón kérték számon azt, amit a Národná obrodának kellett volna teljesítenie - ugyanis ez a szlovák lap is az ő tulajdonukban volt. A tulajdonosváltás tehát úgy zajlott,, hogy erről a szerkesztőség egyáltalán nem tudott? Igen, de Momy úr megnyugtatott, hogy szakmai befektető kezébe kerül a lap, biztosítottnak tartja a jövőjét. Ez a tulajdonos is hozott azonban pozitív változást a lap életébe: ebben az időszakban jelentek meg az első színes oldalak a lapban. Akkor még nem minden oldalt nyomtattunk színesben, csak néhányat, de a reklámpiacon ez is előnynek számított, legalábbis egy ideig. Új külalakot is kapott az Új Szó és a Vasárnap is - akkor még ez utóbbi is A3-as méretben jelent meg -, amit egy elismert német sajtógrafikus, Norbert Küpper tervezett. Ennek volt azonban hátulütője is, mivel a tulajdonos német precizitással ragaszkodott az új arculat pontos betartásához, vagyis megkövetelte az úgynevezett design manual pontos betartását. A cím nem lehetett sem hosszabb, sem rövidebb az előírtnál, meghatározta a képek elhelyezését stb., amit több szerkesztő is úgy ítélt meg, hogy a tartalmat alárendeltük a formának... Ennek a tulajdonosnak is csak viszonylag rövid ideig volt birtokában a lap, 1999 végén egy másik német tulajdonoshoz került, a Verlagsgruppe Passau GmbH-hoz. Nem egyedüli szlovákiai lapként került hozzá az Új Szó. Röviddel ezután, 2000 júliusában a Sme kiadójával közösen létrehozták a Petit Press kiadót, amely aztán több mint 17 éven át az Új Szó és a Vasárnap kiadója maradt. Az 1989 óta eltelt időszakban az Új Szó sohasem volt olyan tulajdonos kezében, amely - a Vasárnapon kívül - más magyar, akár magyarországi lapot adott volna ki. Ezt nem tartja hátránynak? Az Új Szó minden tulajdonosa szakmai befektető volt, ami valamilyen pluszt, új know-how-t hozott a lapba. Nem tudjuk, mi lett volna, ha más tulajdonosai lettek volna a lapnak, én azonban úgy vélem, hogy a mindenkori tulajdonosoknak is köszönhető, hogy az Új Szó ma is létezik. A legutóbbi tulajdonosváltás egy évvel ezelőtt történt. Hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet? Ezúttal nem beszélhetünk kifejezetten szakmai befektetőről, habár a kiadónk, a News and Media Holding kezében is egy komoly médiaportfólió van. A végső tulajdonos azonban a Penta befektetői csoport. Ez a folyamat nem csak Szlovákiára és nem csak az Új Szóra jellemző. Egész térségünkben megfigyelhető, hogy a korábbi szakmai befektetők, a jobbára német kiadóvállalatok kivonulnak a térségből, saját országukra koncentrálnak. Úgy látom azonban, hogy ebben a kiadóban is megvan az a plusz, az a hasznosítható tudás és jó értelemben vett tőke, amit az Új Szó ki tud használni. Melyik volt az Új Szó számára a legnehezebb időszak? Pénzügyi szempontból mindenképpen az 1990-es évek elejét kell megemlítenem. Akkor a cégek körbetartozása miatt viszonylag hosszú ideig gyakorlatilag nem volt pénzforgalom, senki nem tudott fizetni, mert neki sem fizettek. Én mindig azt tartottam a legfontosabbnak, hogy az alkalmazottak megkapják a fizetésüket, valamint az adót és a járulékokat befizessük, ha ugyanis ezzel késünk, akkor az a lap megszűnését is okozhatta volna. Sokszor volt olyan, hogy azt kellett mondanom az üzleti partnereinknek, hogy ők lesznek az elsők a sorban, akinek fizetünk, de persze csak egy lehetett az első. De nekünk is ugyanúgy tartoztak cégek. Sőt, egy lapterjesztő vállalat gyakorlatilag az Új Szó négyhavi bevételét lopta el - ebben az ügyben természetesen több más lap is károsodott, a teljes kár mintegy 800 millió korona volt, vagyis hatalmas összeg. Ön a szerkesztőségben, újságíróként kezdte pályáját az Új Szónál, a gazdasági rovat munkatársa volt, onnan váltott kiadói pozícióba. Melyik volt az egyszerűbb feladat? Ugyan tényleg újságíróként kezdtem, de úgy vélem, nem vagyok ízig-vérig újságíró típus. Sohasem volt olyan érzésem, hogy valamit azonnal meg kell írnom, írtam, mert ez volt a feladatom. Az első vezető pozícióm a főszerkesztő-helyettesi volt. A kiadói munkát, a szerződéskötést, a tárgyalásokat sokkal jobban kedveltem. Azonban amikor ezt elkezdtem, teljesen tapasztalatlan voltam, mai fejjel csodálkozom azon, hogyan mertem elvállalni. A lap lelke a szerkesztőség, a kiadó a hátteret biztosítja. Hogyan élte meg a szerkesztőség változását, amióta a kiadó vezetését látja el? A szerkesztőség is hatalmas változáson ment át, elég csak arra gondolni, hogy 1990-ben 8 oldalon jelent meg a lap, és mintegy 80 alkalmazott dolgozott a kiadóban, most a legvékonyabb lapszám is legalább 20 oldalas, és mintegy 30 újságíró úja. Természetesen a műszaki fejlődésnek is köszönhető - nem kellenek már gépírók, a szerkesztők tördelik a lapot stb. -, hogy ez lehetséges, de az újságíró-szemléletnek is át kellett alakulnia. Én azt a hasonlatot szoktam használni, hogy az újság nem fogkrém. Ha valaki fogkrémet akar gyártani, akkor elég megszerezni az összetevőket, megfelelően összekeverni, és az előírások betartása mellett minden esetben megkapja ugyanazt a terméket. Az újságkészítésre ez nem igaz. Rendkívül sok múlik az embereken, az újságírókon. Amit semmiképpen sem szabad elfelejteni, az az, hogy az Új Szó képes volt túlélni a rendszerváltást, megtalálta helyét az új rendszerben, meg tudott újulni, és még mindig tud megfelelő tartalmat biztosítani a szlovákiai magyarságnak. MIDAS A MIDAS a Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Egyesülete, amely 2001-ben alakult Bolzanóban. Kezdetben 12 tagja volt, ma már több mint két tucat napilap tartozik a kötelékébe, köztük az Új Szó is. A MIDAS az anyanyelven való tájékozódás lehetőségének fontosságára igyekszik felhívni a többség, illetve az uniós szervek figyelmét, emellett a kisebbségi napilapok közötti együttműködést, közös kezdeményezéseket is segíti. A szervezet éves közgyűlését minden évben más országban tartják meg, 2012- ben Pozsony volt a helyszín. A MIDAS elnöke 2013-tól lapigazgatónk, Slezákné Kovács Edit. A MIDAS díjakkal is elismeri az újságírók munkáját. A MIDAS-díjat minden évben egy olyan újságíró kapja, aki kisebbségi témákban maradandót alkotott. 2012- ben lapunk és a Vasárnap munkatársáé, Vrabec Máriáé lett az elismerés a Maiina Hedvig-ügyről írt cikksorozatáért. Lajos P. János
