Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)
2018-12-15 / 287. szám
Keresztrejtvény Lőrincz László egykori munkatársunk egy keresztrejtvénnyel járult hozzá a múltidézéshez. ,3erencsen születtem egy kis faluban 1941 -ben. Igen régi olvasója voltam és vagyok a lapnak. Családunk minden tagja szeretett olvasni, így kézből kézbe került a lap. Később Érsekújvárban telepedtem le, alapítottam családot. A lapot naponta vásároltam. Később a lap külsőse lettem, keresztrejtvényeket készítettem hétről hétre. Először a gyermekeknek, majd a felnőtteknek. Segítőim Zsilka, Tölgyessy, Klein, Urbán szerkesztők voltak. Együttműködésünk igen gyümölcsöző volt, több évtizeden keresztül tartott a közös munka” - olvastuk Lőrincz László levelében, aki egy 2005 decemberében megjelent, ám ma is aktuális rejtvényt is mellékelt írásához. Karácsonnyal kapcsolatos gondolatunk Lőrincz László rejtvényének (A, B) soraiban van elrejtve. 1 1. Vitamin. 2. Izrael harmadik királya volt. 3. Létrehoz. 4. Sík. 5. Férfinév. 6. ... Passos, amerikai író. 7. Kötőszó. 8. Kelet. 9. Minden. 10. Maskara. 11. Az antimón vegyjele. 12. Hurcol. 13. Részletes. 14. Duplán: szép. 15. Afrikai ország. 16. Magyarországi folyó. 17. A bizmut és a cink vegyjele. 18. Orosz forradalmár. 19. Angol író. 20. Halotti..., szemfedő. 21. Elkerül valakit. 22. Piros - németül. 23. Település a Balaton mentén. 24. Szobadísz. 25. Bányában van! 26. Ilyen gyanta is van. 27. Holt nyelv, az altáji nyelv- közösséghez tartozik. 28. Gramm. 29. Attak. 30. Római száz. 31. A gerinctelenek vázának alapanyaga. 32. Csehországi város. 33. Korsóban van! 34. Állatövi jegy. 35. Sellő. 36. Charles Dickens írói álneve. 37. Színes TV-rendszer megnevezése. 38. Templomi építmény. 39. Apró pehely. 40. Igen - németül. 41. Nikkel, argentum. 42. Férfinév. 43. Gauss. 44. YNJ. 45. Madár. fódíjra, az akkoriban slágernek számító üvegházra fájt a fogunk, de a harmadik helynek is örülök. A Cheb elleni meccsen úszott el az elsőség.” Ezek szerint a sporttal kezdi az Új Szót? „Azt mindig elolvasom, az nem maradhat ki. Reggel az az első, hogy fölkelek, lemegyek, behozom az újságot, mert a feleségemnek is az újság az első, nem a reggeli. Meg kell nézni, mi hír van a világban” - válaszolja felvetésünkre balonyi származású olvasónk. [jaiai vi, a aiueiyiicK. Europa Liga-selejtezős meccsein is ott volt. - Kisebbik fiamat nem annyira érdekli a foci, a nagyobb viszont sportos típus. Lányunokám figyeli a meccseket, kétéves kisunokámból pedig az apja futballistát akar.” Olyan nagyapa mellett, aki a nagymegyeri labdarúgástól Mandzukic Juvéban betöltött szerepén át a Barcelonáig mindent átlát a foci világában, nem is csoda. Orosky Tamás Olvasónk írta: Az Új Szó a Szovjetunióban A Pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola harmadéves hallgatójaként részt vettem egy tanulmányúton a Szovjetunióban. A harmincfos csoportból egyedül én voltam magyar nemzetiségű. Prágában épp akkor érte el tetőpontját a Prágai tavasz nevű mozgalom. Fiatalok voltunk, a magunkénak tartottuk, és büszkék voltunk az elkezdődött változásokra. Három napig döcögött velünk unalmasan a szerelvény minden látnivalótól mentesen (csak fák és sűrű bokrok), így hát az otthoni események heves átpolitizálásával múltak a napok. Akkor még nem tudtam, hogy az induláskor megvásárolt Új Szó mekkora kincset ér. Volt benne ugyanis egy cikk az országunkban előállt, akár veszélyesre is fordulható politikai állapotról, és a lehetséges forgatókönyvről. És ekkor kezdett hihetetlen szerepet játszani az én Új Szóm. Mivel csak én beszéltem a magyar nyelvet, újra meg újra lefordíttatták velem az ott írottakat. Szlovák társaim lassan már betéve tudták a sorokat. S ahogy teltek a napok, ez az újság egyre nagyobb szellemi értéket képviselt a számunkra. Megérkeztünk a Moszkvai Elektrotechnikai Egyetemre. A vacsora után egy hasonló prágai diákcsoporttal való beszélgetés hamar előhozta a szlovák-cseh nemzetiségi ellentéteket. Majdnem verekedéssé fajult. Másnap reggel már hangzavarra ébredtünk. Egy jól megtermett takarítónő dörömbölt az ajtónkon boldogan, és széttárt karokkal hangosan közölte: „Fiúk, gratulálok, meg vagytok mentve! A Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei már nemzetközi segítséget nyújtottak Csehszlovákiának!” Semmit sem értettünk! Csoportba verődve próbáltuk értelmezni a helyzetet. Az egyik rádiótechnológia szakos társunk máris előállt egy javaslattal: uraim, már majdnem villamosmérnökök vagyunk, csináljunk egy rádiót! Egy öreg rádiókészüléken áthangoltuk a középfrekvenciát, az antennának szánt drótot hozzákapcsolva pedig megtaláltuk a „Hviezda” rádió adását. Döbbenten hallgattuk, ahogy egy lengyel riportemő sírva szólítja fel újra meg újra katonáikat, hogy menjenek haza! A hangzavar után magyarul is ugyanez! Nehéz lett volna megszámolni, hányszor került elő újra és újra az én Új Szóm, az utolsó támpontunk, amely még próbálta reálisan megjósolni a Prágai tavasz kimenetelét. Azonnal haza akartunk menni! De a határ le volt zárva. Már nem akartunk a Lenin Mauzóleumba menni, se a Nagy Színházba. A Vörös tér, a Kreml, a Sugárút, a metró, a Vosztok űrhajó és a Moszkva-folyón tett hajókirándulás és fürdés már nem volt vonzó! Mi lehet otthon? - csak ez érdekelt. De az útitervet tartani kellett! Irány Leningrad, az Auróra, A Téli Palota, a galéria, a cárok nyári palotája! Mi legjobban mégis a hazaindulásnak örültünk! A határon, ameddig a szem ellátott, tankok, ágyúk, teherautók, katonák. Akkora összevont haderőt egyikünk sem látott még életében. Az Új Szó pedig - bár már salátává olvasva - hazáig elkísért! Pallag János, Párkány Juhász Katalin kolléganőnktől kaptuk: „Nagyapám, a rimaszombati Dubovszky László Új Szót olvas a verandán 1970 januárjában. A kezdetektől előfizetője volt a lapnak. Ezen a képen megdöbbentően hasonlít kedvenc Írómra, James Joyce-ra. A fotó születésekor két hónapos voltam, és mivel édesapám akkoriban főleg engem fényképezett, a felvétel a véletlen szerencsének köszönhető."
