Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-15 / 287. szám

Új Szó-s nótával A nagyfödémesi Németh Mária, Manci néni életében meghatározó sze­repet tölt be az Új Szó. Hűséges ol­vasónk fiatal menyecskeként Szerette meg lapunkat. „Amikor mi összekerül­tünk a férjemmel, attól kezdve mindig újság kellett. Az elsők között vettük meg a templomból kijövet, ahol a rik­kancs árulta - elevenítette fel emlékeit látogatásunkkor Manci néni. - Amikor már nagybeteg volt a féljem, meg­hagyta nekünk, hogy halála után se mondjuk le semmiképp sem a lapot.” De nem csak ezért fontos számára az újság. „Már hétkor, fél nyolckor behozom a postaládából, és -tízig olva­som. így szépen eltelik a délelőtt. Ele­jétől kezdve végigolvasom. Nagyon szeretem az Egészség mellékletet, és az Utazást is meg szoktam nézni, mert az egyik szomszédunk utazási irodában dolgozik” - lep meg minket Manci néni. Ő maga tősgyökeres nagyfodémesi­­ként nem sokszor mozdult ki a faluból, dolgozott a szövetkezetben, majd a gye­rekeit nevelte. Kilencvenévesen pedig inkább a négy unoka és a dédunokák látogatják, nagyon gyakran: „Mindig jönnek, minden nap látogatnak, hiány­zik is, ha véletlenül egy nap kimarad. Mindig van velem valaki, magam nem vagyok sose.” Beszélgetésünk során újra és újra szóba kerül a néhai Feri bácsi, aki nagy mulatós hírében állt. „Igen szeretett mulatni, húzták a cigányok neki min­dig” - meséli helyes mosollyal Manci néni férjéről, aki számos magyar nótát ismert. Sőt, esküvőjükön is azt húzták nekik: „Jaj, de magas,jaj, de magas, ez a vendégfogadó, van-e benne, van-e benne magyar Új Szó eladó? Ha nincs benne magyar Új Szó eladó, dőljön össze ez a vendégfogadó. ” Manci néninek nincs sok kortársa a faluban, de soha nem is vágyott a nyugdíjasklubban időzni. „Egyetlen­egyszer voltunk a klubban, de a férjem azt mondta, soha többet nem megyünk, mert nem öregítjük le magunkat” - ne­vet Manci néni, aki derűsen éli napja­it. „Délig az Új Szót olvasom, délután pedig magyarországi magazinokat, Storyt vagy Nők Lapját” - teszi hozzá egyik leghűségesebb olvasónk. Orosky Tamás legtöbbször a kapuban várta a postást, mikor hozza már az újságot. Megsza­kítás nélkül 2012-ig voltunk előfizetői az Új Szónak, azóta pedig itt, a nyug­díjasklubban olvasgatom, mert ide is jár.” Azt is elárulta, hogy főleg a vé­leményrovatot és a régiót kedveli, de átfutja a sporteredményeket is. Magdika régi, megsárgult, de gondo­san fóliába csomagolt újságkivágást vesz elő. Nem csoda, hogy óvja, vigyáz rá, hi­szen az 1949-ből származó cikk róla szól. A korabeli újságcikk a kis Hanák Magdikéról „Bajcson volt egy ünnepség, azon léptünk fel a komáromi tánccsoporttal - emléke­zett vissza. - Én balettre is jártam, nagyon szerettem táncolni. Úgy emlékszem, Nagy Jenőnek hívták az újságírót, aki a cikket írta. Nagyapa sokáig kivágta az újságból a neki tetsző írásokat, de a legtöbbet kidob­tam. Most már sajnálom, biztosan lenne köztük néhány érdekesség.” De lássuk, mit is írt a korabeli lap a kis­lányról: „Hanák Magdinak volt az est fo­lyamán a legnagyobb sikere. Ez azonban nem csoda. Hiszen ez a pöttömnyi csöpp­ség olyan táncakrobáciával lepte meg a közönséget, amellyel fővárosi viszonylat­ban is ritkán találkozunk. Számának több­szöri megismétlése után ölembe vettem a kis művésznőt, és megkérdeztem tőle, ho­gyan került a művészdobogóra. »Két éve, amióta iskolás vagyok, tanulok táncolni. Hetente kétszer szoktam próbálni, kedden és pénteken. Nagyon szeretek táncolni, és boldog vagyok, ha tapsolnak nekem. A múltkoriban csokoládét és egy babát is kaptam, annak is nagyon örültem.«” V. Krasznica Melitta A kulcsodi Halgas Ildikó egy szép képeslapot, kedves szavakat küldött a lap jubileuma alkalmából Ma is biciklizik a legidősebb tippelőnk „A biciklizós a hosszú élst titka"- árulja si látogatásunkkor a hanvai Eke Elemár, aki 92 évesen az Új Szó Tippelők-fociligája legidősebb versenyzője. Évtizedek óta lapunk olvasója, a sporthírek mellett az Egészség melléklet írásait kedveli leginkább. Tompa Mihály falujában mindenki ismeri Elemér bácsit, ugyanis mindig nagyon aktívan részt vett a közösség életében. Volt pártelnök, sportelnök, Csemadok-elnök, egy időszakban nyolc különböző funkciót is betöltött. Kora ellenére ma is fontos feladatot vállal: ő a község lelkiismeretes harangozója- természetesen a templomba is bicik­livel jár. Könyvelést tanult, több környékbeli faluban is dolgozott - Gömörpanyitra és vissza összesen 44 kilométert tekert naponta, Fügébe már csak 24-et, de dol­gozott Runyában is, később helyettesítő postásként Csízbe kerekezett rendsze­resen. „És amikor fiatalok voltunk, ak­kor meg mindenhová, a lányok után” - jegyzi meg csibészes mosollyal. A sport nagy szenvedélye, ezért is volt 26 éven át sportelnök a faluban. „Ismertem az összes focibírót, de sokan közülük már meghaltak” - magyarázza Elemér bácsi. Tavaly az unokájával még eljárt Rimaszombatba vagy Tornaijára meccsre, most már inkább csak a tévé­ben követi a sportot, a focitól kezdve a kézilabdán, jégkorongon át a teniszig. „Biciklivel soha nem volt balesetem, de egyszer felborultam a traktorral. Eltört a lábam. A biztosítótól 4600 ko­ronát kaptam, vettem belőle egy tévét. Enyém volt a harmadik tévé a faluban, jöttek is hozzám nézni a focit, de a legjobban talán a korcsolyát szerették, akkor nem fértek a házba!” - idézi fel a régi tévénézési szokásokat Elemér bácsi. Az Új Szóban minden játékba bekap­csolódik, a tippversenyben is kezdettől fogva részt vesz. „Nyertem már labdát, játékot, könyvet, de az utóbbi időben kevesebb a szerencsém, egy-egy gól­lal szoktam tévedni” - mondja Elemér bácsi, és büszkén hozzáteszi, az 50-es évektől lapunk olvasója: „Volt a faluban egy klub, ahol táncmulatságokat szer­veztem. Volt ott minden, csak pálinka meg bor nem. Oda is sokszor elvittem az Új Szót, hogy minél többen olvas­hassák!” Elemér bácsi ma a keddi régiófocis táblázatokat tanulmányozza elmélyül­­ten, de az Egészség mellékletben is hasznos információkat talál, és a poli­tika is érdekli. Határozottan kijelenti: „Amíg élek, én biztosan nem mondom le a lapot!” Bőd Titanilla »

Next

/
Oldalképek
Tartalom