Új Szó, 2018. december (71. évfolyam, 275-297. szám)

2018-12-01 / 275. szám

Csillag Lajos tárcája a Szalonban 2018. december 1., szombat, 12. évfolyam, 44. szám A többség szerint magyarnak kell maradnunk A Fórum Kisebbségkutató Intézet Szocio­lógiai és Demográfiai Kutatások Részlege és a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóin­tézet 2018 júniusában kérdőíves felmérést végzett Dél-Szlovákia 16 járásának 120 településén, valamint Pozsonyban és Kassán. A mintát 800 szlovákiai magyar felnőtt alkotta. A mintavétel nem, korcso­port, iskolai végzettség, valamint település­­típus szerint reprezentatív. A válaszadók összetétele Röviden felvázolom a válasz­adók összetételét. Nemek szerint a minta 52,8%-át nők alkották, 47,2%-át férfiak. Az adatok feldol­gozásánál a korábbi felmérésekkel való összahasonlíthatóság kedvéért három korcsoportra osztottam a mintát, a 18-34 évesekre (27,4%), a 35-55 évesekre (39,3%) és az 55 év felettiekre (33,3%). Iskolai végzettség szerint az alapiskolai végzettségűek a válaszadók 22%­­át, az érettségivel nem végzédő kö­zépiskolát abszolváltak 28%-ot, az érettségizettek 34%-ot, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 16%-ot tettek ki. Lakhely szempontjából a megkérdezettek 38%-a városon, 62%-uk felun él. Családi állapot szempontjából a válaszadók 64%-a partnerkapcso­latban él, ebből 54%-uk házasság­ban, 10%-uk élettársi viszonyban. 23%-uk nőden/hajadon, csaknem minden tizedik elvált, 4%-uk pedig özvegy. 71%-nak van gyermeke. Foglalkozási státusz szerint a vá­laszadók fele alkalmazott, 29%-uk a magánszférában, 21%-uk a köz­szférában dolgozik. A második leg­népesebb csoportot a nyugdíjasok alkották (20%). 13% a vállalkozók, 7% a diákok és 3,9% a munkanél­küliek részaránya. A munkahelyen betöltött po­zíció szerint a beosztottak domi­nálnak. A munkahellyel rendelke­zők csaknem 73%-a beosztott. A csúcsvezetők részaránya 8,7%, a középvezetőké 9,5%, a csoportve­zetőké 9%. A nemzeti önbesorolás A nemzeti önbesorolás azt je­lenti, hogy saját magunk választása szerint milyen nemzetiségűnek tartjuk, milyen nemzeti alapon létező közösséghez tartozónak érezzük magunkat. Ezen a téren 3 jellemzőt vizsgáltunk. Először a nemzetiséget, azaz a dekla­rált identitást, vagyis azt, hogy a megkérdezettek milyen nemzeti­ségűnek vallják magukat, ha ezt megkérdezzük tőlük (persze, ezt a választ, akárcsak bármely más kér­désre adandót, meg lehet tagadni, 2. ábra MINEK TARTJA MAGÁT ELSŐSORBAN ÉS MÁSODSORBAN? • csallóközi, gömöri stb. • európai felvidéki • felvidéki magyar • magyar • roma • roma származású magyar szlovákiai magyar • szlovák állampolgár • szlovák • világpolgár roma 0,9 szlovák 1,1 szlovák származású magyar 2,4 felvidéki magyar 20,2 magyar vagy más származású szlovák 0,6 roma származású magyar 1 egyik sem 1 magyar 30,7 szlovákiai magyar 37,2 nem tudja 5 nem akadály, sőt előny 5 igen, minden téren akadály 10 igen, akadály bizonyos terüle­teken 11 nem jellemző azonban, hogy ezt az emberek megtennék). A második jellemző arra vonatkozott, hogy az illető leginkább kinek tartja ma­gát, a harmadik pedig arra, hogy ha két választási lehetősége van, mivel azonosul elsődlegesen és mi­vel másodlagosan. Ami a deklarált identitást illeti, a megkérdezettek 96%-a magyar nemzetiségűnek, 3%-uk szlovák­nak, 1% romának vallotta magát, néhányan pedig egyéb nemzeti­ségűnek. Abban, hogy csaknem valamennyien magyarnak vallják magukat, nincs semmi meglepő, hiszen a felmérés célcsoportját a szlovákiai magyarok alkották. E szempontból inkább az lehet meg­lepő, hogyan kerültek a mintába szlovákok De valójában ez sem az, men a korábbi összes kutatá­sunkhoz hasonlóan mindig vannak magyarnak „látszó” emberek, akik gond nélkül beszélnek magyarul, nem okoz nekik problémát a ma­gyar lekérdezés, s akikről a végén derül ki, hogy ők mégis szlováknak deklarálják magukat. Ha nem azt kérdezzük, hogy az illető milyen nemzetiségűnek tart­ja magát, hanem felsorolunk 10 lehetőséget, s ezek közül választja ki, mivel azonosul a legjobban, ak­kor a következő válaszokat kapjuk: 37% leginkább szlovákiai magyar­nak tartja magát, csaknem 31% magyarnak, 24% pedig felvidéki magyarnak/felvidékinek. 2,4% a magukat szlovák származású ma­gyarnak és 1% a magukat roma származású magyarnak tartók rész­aránya, 1-1% szlováknak és romá­nak, 0,6% magyar vagy más szár­mazású szlováknak tartja magát. A felsoroltak egyikével sem azonosu­lók 1%-ot alkotnak (1. ábra). Ezek a válaszok azt is jelzik, hogy a megkérdezettek csaknem 96%-a a deklarált identitáshoz ha­sonlóan az elsődleges önbesorolás szintjén is magyarnak tartja ma­gát, mégpedig döntő többségük magyar származású magyarnak, hiszen nem tartották fontosnak, hogy más származást (szlovákot, romát vagy egyebet) jelöljenek meg. A többnyire magyar szárma­zást a szülők nemzetisége is igazol­ja, hiszen a megkérdezettek 96%-a magyar anya és 93% magyar apa gyermeke. Ha nemcsak egy, hanem két le­hetőséget is választhatnak, akkor vajon kinek tartják magukat ezek az emberek? Ezúttal 11 lehetőségből választ­hattak a megkérdezettek. Az alter­natívák között megjelent a „szlovák állampolgár”, valamint az „euró­pai” és a „világpolgár” is, vagyis a nemzeti önbesorolás „feletti” há­rom kategória, továbbá a regionális önbesorolás lehetősége is. Nézzük az eredményeket (2. ábra). Az elsődleges önbesorolás meg­oszlása a következő: 37% magyar, 28% felvidéki magyar és felvidéki, 20% szlovákiai magyar, 8% regi­onális azonosulás (csallóközi stb.), 3% európai. A magukat elsődle­gesen romának, roma származású magyarnak, szlovák állampolgár­nak, szlováknak és világpolgárnak tartók részaránya 0,4% és 1,6% között mozog. A másodlagos önbesorolásnál a leggyakoribb válaszok szinte csak­nem azonos mértékben jelennek meg: 26% felvidéki magyar/felvi­déki, 25% szlovákiai magyar, 24% magyar. A regionális alapú és az európai önazonosság mértéke is csaknem azonos, mindkét esetben 8% körül mozog, de a kettő közül a regionális a jellemzőbb. Szlovák állampolgárként a válaszadók 5%-a azonosítja magát másodlagosan, világpolgárként 2%-uk. A többi le­hetőséggel azonosulók mértéke 1% és ennél alacsonyabb. (Folytatás a következő oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom