Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-05 / 253. szám

6 I KULTÚRA 2018. november 5.I www.ujszo.com Novemberben a magyar mozikban a Ruben Brandt Budapest. Az első fesztivál­sikerek és az Oscar-nevezés után november közepén kerül a ma­gyar mozikba a Ruben Brandt, a gyűjtő című egész estés magyar animációs film, amely zsánerét tekintve akcióthriller, de egyút­tal összművészeti alkotás: kép­zőművészeti, filmes és zenei ro­ad movie. „Olyan filmet akartam készíteni, ami után be kell ülni egy kávézóba és megbeszélni valaki­vel a látottakat” - mondta el Mi­­lorad Krstic, a film rendezője, forgatókönyvíró, látványtervező. A Szlovéniában született, szerb származású festőművész, Milo­­rad Krstic a rendszerváltás óta él Magyarországon. „Az volt a legfontosabb, hogy ne legyen unalmas, hogy a néző ezt a másfél órát végig élvezze. Nincs benne filozófia, akci­­óthrillert akartam, aminek egy másik rétegében persze megje­lenik a művészet. De ha valaki nem tudja kicsoda Eisenstein, Hitchcock, Tarantino és Kuro­­szava vagy Andy Warhol és Ma­net, ha nem ismeri ezeket a ren­dezőket és művészeket, akkor a történet ragadhatja magával” - fogalmazott Milorad Krstic. Ruben Brandt (Kamarás Iván), a rémálmokkal küzdő pszichote­­rapeuta megmentésére páciensei szövetkeznek Mimi (Hámori Gabriella) vezetésével: egymás után elrabolják a világ nagy gyűjteményeiből az összes kínzó festményt. A rablássorozat miatt azonban Kowalski, a magánde­tektív (Makranczi Zalán) és az alvilág is nyomukba ered. „Kezdettől tudtam, hogy Ru­ben Brandt lesz a főhős, aki Ru­­bensről és Rembrandtról kapta a nevét, tudtam, hogy sorozatrab­lás is lesz a filmben, de a művé­szetről akartam beszélni, ezért került a képbe a múzeumrablás, és hogy még érdekesebb legyen, ne a pénz miatt csinálják, hanem mert muszáj: a rémálmok miatt, amelyek a híres festményekkel kapcsolatosak” - fejtette ki a rendező. (MTI) Üzleti komédia a vásárlóknak Új műfajt avatott a Youtube csatorna, minisorozatot Csiby Gergely főszereplésével SZABÓ G. LÁSZLÓ Betört egy új műfaj a soroza tok világába: elkészült az első magyar shopping comedy, amely nem a képernyőről, hanem a legnépszerűbb videó­­megosztón szólítja meg a közönséget egy kereskedelmi márka saját produkciójaként. Akcióhősök a sorozat címe, ti- Ip; zenöt, egyen­ként két és fél perc hosszúságú epizódból áll, és az akci­­ohosok.com-on is megtekinthető. A külföldön már régóta futó s mind na­gyobb teret hódító reklámsorozat egy műszaki cikkeket kínáló áruház szí­nes mindennapjairól szól tehetséges fiatal színészek közreműködésével. A főszerepben Csiby Gergely, A Pál ut­cai fiúk vígszínházi csapatának Rich­­tere látható, aki egy nyitott, életvi­dám, szertelen fiút alakít a sorozat­ban. Ilyen miniszériát tele humoros, élet írta jelenetekkel valóban most először láthat a magyar közönség. Történet a polcok között „Az ausztráloknál már többéva­­dos sorozat a shopping comedy, egy elektronikai cég találta ki, bevált for­mula - mondja a Vígszínház ifjú művésze. - Nem fél perc alatt pró­bálják rátukmálni a vevőre például a számítógépet, hanem egy miniszéri­ával hívják fel a nézők figyelmét bi­zonyos termékekre. Egy áruházlánc egyik üzlethelyiségét használják helyszínként, maga a történet pedig a polcok között játszódik. A néző a háttérben látja, milyen szép a turmix­gép, vagy mivel ott szaladgálunk a DVD-filmek között, eszébe jut, hogy mit szeretne látni otthon, a saját kör­nyezetében. Tehát nem egy direkt rá­beszélés zajlik, hanem egy fikciós történet segítségével megmutatják, hogy így is lehet vásárolni. Szélié­iül, és sokkal olcsóbban hozzájut­hatsz bizonyos termékekhez.” Fontos lépcsőfok Szülészként nem az az első számú célja Csiby Gergelynek, hogy rek­lámokban szerepeljen, de egy ilyen minisorozat sok szöveggel tapaszta­latszerzésnek is jó, gondolta. Össze­kötött, viszonylag egyszerű törté­netek, néhány érdekesebb karak­or, térré 1. „Én a kedves, szerelmes, naiv, mozgékony fiút játszom, aki frissen került az üzletbe, és egy laza, oda­­„ mondogatós csajszi mellé osztották be, aki már régebben dolgozik az áruházban. Nincsenek nagy bonyodalmak, mindenki szamara „Szfnészileg az Akcióhősök is előbbre vitt a pályán..." (Képarchívum) mesen megírt, humorral gazda­gon átitatott epizódok által. A rek­lám rész ott jön be, hogy az ember né­zi a részeket, tíz másodpercre meg­jelenik egy piros forgóikon az egyik sarokban, s ha arra rákattintasz, ak­ciókat érhetsz el a webáruházon be­érthető a tör­ténet. Kétfor­dulós válogatás után kaptam meg a szerepek és három éjszaka kellett le­forgatni a tizenöt részt. Kamera előtt ennyi szöveget még nem mondtam. Az Irinyi című kisjátékfilmben sem, ahol pesti újság­íróként látogatom meg Irinyi Jánost, a gyufa fel­találóját, aki Kossuthtal le­velezve azon töpreng, ho­gyan lehetne leszedni a ma­gyarok nyakáról a Habsburg Birodalmat. Az Akcióhősök másfaj­ta feladat elé állított. Felmérhettem, mire vagyok képes egy egész napos pörgés után. Vígszínházi színésznek lenni nagy elfoglaltság. Délelőtt pró­ba, este előadás, a kettő között szink­ron, a kamera előtt viszont nem le­hettem fáradt. Pedig este tizenegytől reggel hétig-nyolcig forgattunk. Megterhelő volt három egymást kö­vető napon, de kibírtam. Nagyon jó alapozás, fontos lépcsőfok ez egy já­tékfilmhez. Örömmel fogadnám, ha lenne második évad is, de ha nem lesz, megyek tovább, más irányú munkák felé.” A sorozat már teljes egészében elérhető online. Tomi, a történet hőse egyidős Csiby Gergellyel. Az élet is mélyítette „Voltam én is ilyen szertelen, még a színművészeti egyetem első két évében is. Semmit nem gondol­tam komolyan, miközben nagyon vágytam valamire, például hogy jó irányba menjenek a dolgaim. Azóta sokat megéltem a színházban, és az élet is sokat mélyített rajtam. Hu­szonhat évesen már mások a vágya­im, most akarok nagyokat harapni a szakmából. Még minden lehetőség­nek örülök, ha kell, fejre állok, csak legyen értelme. Az a gyakorlat, az a tapasztalás, amit A Pál utcai fiúk ed­digi száznyolcvan előadása adott, nagyon nagy ajándék, bár rengeteg energiát kell be­fektetni. De közeledik az idő, amikor ezen is túl kell lépni. Még hiteles vagyok a szerepben, de már nem sokáig lehetek tizenhárom éves kamasz. A smink, a jelmez és a moz­gás még besegít egy ideig, aztán meg kell válnom a szereptől. Nehéz pil­lanat lesz mindenképpen. A csapat miatt is, és az előadás miatt is, hi­szen másokkal együtt én is ezzel in­dultam el a pályán. Richter örökké bennem marad. De az Akcióhősök Tomija is előbbre vitt. Nem tettem vele óriási lépést, hiszen nem napi vagy heti sorozat szereplője lehet­tem, színészileg azonban ezzel is több vagyok.” Egy régi világ lenyomatai a Fotóhónapon TALLÓSI BÉLA A Fotóhónap idei fő tómája a háború ós az emberi test, de olyan tárlatokat is kínál, amelyek egy rógi világ ólet­­kópeit tárják közönsóg elé. Pozsony. Egyéni és csoportos tár­latokon több helyütt szembesülhet a látogató ilyesfajta életképpel. A Közép-európai Fotográfia Háza Pozsony és a fényképezés 1839-1918 között című tárlata a dagerrotípia ko­rában Pozsonyban készült felvételek közül válogat. A kiállítás tartalmilag és technikailag is kuriózum. A Szlovénia Pozsonyi Nagykövet­ségén látható Different Worlds 2017 című kiállításon egy Ljubljanában - közép-kelet-európai fiatal fotómű­vészek számára - évente meghirde­tett nemzetközi verseny győztesei mutatkoznak be. Georgs Avetisjans Lettországból jelentkezett a megmé­rettetésre, és Szülőföldem című so­rozatával a második helyezett lett. Georgs Avetisjans: Otthon, az ország leghosszabb faluja (Fotó: Mesiac fotografie) Avetisjans a lettországi Kaltene kö­zösségének mindennapjait olyan narratív képeken mutatja meg, ame­lyeken együtt látható múlt és jelen. Yordan „Juri” Yordanov (1940-2009) Bolgár Kulturális Köz­pontban kiállított fekete-fehér felvé­telein bolgár, albán és mongol élet­képek láthatók a múlt századból. Yordanov egyszerű emberek múló pillanatait örökítette meg - paraszto­kat, gyári munkásokat munka, tisz­tálkodás, pihenés közben, fekete ru­hás idős falusi asszonyokat, amint egy kiránduláson megállnak a tengerpar­ton, szemben a nagy vízzel. A bolgár fotográfus finom érzékenységgel áb­rázolja a figuráit és a környezetüket - festőién emelve ki a végtelen táj ma­gasztosságát. Yordanov pozsonyi ki­állításának képei az olasz Sergio Poggianella Alapítvány gyűjtemé­nyéből származnak. A Klarisszák Koncert- és Kiállító­­termében tekinthető meg a francia Claude és Marie-José Carret Ahova az utak vezetnek című tárlata. A pá­ros útjai a múlt század végén keletre, hozzánk, Csehországba, Romániába vezettek, ahol úgynevezett „négy­szemes” képeket alkottak - roma fér­fiak, nők, gyerekek portréit, élethely­zeteit, környezetét örökítették meg úgy, hogy felvételeikről érezni, őszülte kapcsolatot alakítottak ki az alanyaikkal. Egyik méltatójuk szerint A bolgár Yordan „Juri" Yordanov mély érzékeny­séggel örökíti meg a figuráit és a környezetű két­­festőién ábrázolva a végte­len táj magasztosságát is. alkotás közben olyanok, mintha nem valós világunkban járnának. A váro­soktól messze, földközelben létez­nek, ahol fű nő és búza terem. Fotóik szépséges képes útinaplók, beszé­desek, mögöttes tartalmakra is utal­va. Ismerjük és értjük a helyzeteket, amelyeket megmutatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom