Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-05 / 253. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2018. november 5. 7 Helyi érdekű akciók Aki már csinálja, amit mások még csak ígérgetni mernek VERES ISTVÁN egszólítottaLidl parkolójában egy polgármesterjelölt. Egy valódi, élő jelölt (emlékeim szerint korábban csak kitömöttekkel találkoztam). Kék farmerben volt, meg anorákban, és megkérdezte, ott lakom-e, ahol ő indul, mondtam, igen. Megkérdezte, van-e időm társalogni vele közös jövőnk égető kérdéseiről, mondtam, arra mindig, nekem elmondhatja, mi bántja. Ettől kicsit meglepődött, mert azt hitte, az akciós nemtudommikért jöttem épp ma az áruházba, de mondtam, hogy ez a fogyasztói magatartás tőlem idegen jobbára mindig ugyanazt a néhány terméket veszem, ráadásul, ha valami akciós, azt kimondottan kerülöm, hiszen nyilván megvan az oka, hogy nem tudják rendes áron eladni, tehát gyanús. De már kezdte is, hogy hát akkor ezt kéne, meg azt kéne, és hogy tudja ő ezt nagyon jól, csak hát az emberek nem látnak bele a mechanizmusokba, az infrastruktúra pedig olyan, amilyen. Mire mondtam neki, hogy ez szerintem is így van, én például teljesen passzívan viszonyulok mindehhez, mert annyira egyszerű ember vagyok, hogy jobban érdekel a hasam, mint a testületi üléseken megvitatásra kerülő témák. Ha például most egy kimondottan lokális jellegű problémát kéne felmutatnom a közelebbi múltból, talán az lenne az, hogy a nagypiacon a cigányasszonyoknál újabban sosem látok mezei szegfugombát. Vargányát azt hoznak mindig, de az nekem nem kell, ahogy a termesztett laskagomba sem sarkall vásárlóerőm fitogtatására. Viszont a szegfíígombából vennék szívesen, és még csak tojást sem ütnék rá, hanem egyszerűen megpirítanám hagymán, a végén meghatalmaznám némi őrölt pirospaprikával, és valami világosabb kovászolt kenyérke társaságában küldeném befelé. Mindezt persze nem állt módomban elbeszélni a jelöltnek, mert másokat is leintett közben, és neki nyilván az a fontos, hogy minél több potenciális választóval felvegye a szemkontaktust, és lássák őt az utcán, váltson velük pár szót. Hanem indul egy másik jelölt, egy másik városrészben, akinek oly mértékben transzcendensre sikerült a kampányjelmondata, hogy talán már-már kontraproduktiv. így hangzik: „Amit mások ígérgetnek, én már csinálom”. Szlovák eredetiben: £o iní sl’ubujú, ja uz riesim. Vagyis, hogy az illető nincs rászorulva, hogy ígérgessen, hiszen ő már csinálja, mi pedig ezzel meg lettünk nyugtatva, hogy ő előbbre tart a többieknél. Hanem ez a nyugalom átcsaphat egy radikálisan passzív választói magatartásba, amivel ajelölt talán nem számol. Mert ugye, ha ő már csinálja, amit a többiek még csak ígérnek, akkor tulajdonképpen ez így most jól is van úgy, ahogy van, hiszen ha már csinálja, nem kell őt ebben megzavarni (például azzal, hogy leterheljük egy polgármesteri poszttal). M ^ ES HONNAN ^ A FRANCBÓL KERÍTSEM MOST ELŐ MASUKNAK?! ^ DANKO UR, AZT MONDTÁK, HA A SZERZŐ BELEEGYEZIK, ELOLVASHATJUK ^ A DOKTORIJÁT. ^ (Cartoonizer) Akik csodálják, azok se szeretik Elemzők szerint a holnapi félidős amerikai választás (az egész képviselőházat és a szenátus csaknem harmadát választják újra) népszavazás lesz Donald Trumprál. A félidős választások általában helyi ügyekről, helyi jelöltekről szólnak, és kevésbé a mindenkori elnökről. Lara Brown, a George Washington Egyetem szakértője hívta fel a figyelmet, hogy az idei voksolás e tekintetben abszolút rendhagyó. „Az elnökről és a pártjáról szóló népszavazás lesz a választás” - erősítette meg Brown. A választás és a kampány valóban Trumpról szól, s ő maga teljes erővel vetette bele magát. Miközben személyisége és stílusa a demokrata érzületű szavazókat riasztja és dühíti, a republikánusokat nem zavaija, sőt imádattal vegyes csodálattal ünnepük. „Trump az idei választás központi alakja” — fogalmazott az Amerika Hangja rádiónak adott inteijújában a washingtoni Amerikai Egyetem elemzője, David Barker. „O ezt elfogadja, él is ezzel, ő maga is azt akaija, hogy a választás róla szóljon” -tette hozzá. Az amerikai választók nem szeretik Trumpot, de a politikai eredményeit igen - ez derült ki a The Wall Street Journal és az NBC televízió közös felméréséből. A szavazók ugyan díjazzák a szárnyaló gazdaság eredményeit, a 49 év óta legalacsonyabb mértékű munkanélküliséget, de személy szerint Trump elnököt és stílusát nem szeretik. A megkérdezettek 68 százaléka válaszolta, hogy nem kedveli Trumpot. „Ennek ellenére ahogyan a republikánusok választások iránti érdeklődése erősödik, úgy Trump támogatottsága is 47 százalékosra emelkedett” -hangsúlyozta a lap, megjegyezve, hogy saját táborában a milliárdos üzletemberből lett elnököt jóval nagyobb arányban ismerik el. Az amerikai gazdaság eredményei alátámasztanák a republikánusok győzelmét a választásokon. A jobboldalon mégis viszonylag erősek az aggodalmak, hogy a párt elveszítheti a többségét - ha a szenátusban nem is, de a képviselőházban igen. A Fox televízióban Piers Morgan tekintélyes brit újságíró Trumpról azt mondta: „A média gyűlöli, Hollywood gyűlöli, de minden hisztérikus támadás ellene csak tovább erősíti őt” - fogalmazott Morgan. Az elnök agresszív kampányt folytatott, elsősorban a saját tábora megerősítésére összpontosított, ami nagyon sokat számíthat. Ugyanakkor az elnök agresszív kampányolása az ellentábort is mozgósítja. (MTI) Vámpír régiók KOLLAI ISTVÁN A gazdag nagyvárosok nem feltétlenül segítik a vidéki hátország fejlődését, sőt, kifejezetten elszegényítő hatást is kifejthetnek. Közkeletű elképzelés, hogy egy nagyvárosnak fejlesztési hatása van a környezetére: ez a pozitív hatás megnyilvánulhat a jómódú középosztály kiköltözésében, beszállítói háttérkapacitások fejlődésében, egyes szakmák kitelepülésében a peremterületelo-e vagy a városi középosztály igényeihez és pénztárcájához szabott kertkultúra kialakulásában. A Csallóköz nyugati felének átalakuló településképei a bizonyítékai annak, hogy ezek a hatások valóban léteznek. Kevesebb figyelem vetül azonban arra, hogy a nagyvárosi gócpont milyen elszívó, elszegényítő hatást tud kifejteni tágabb környezetére. Pedig a lehetséges elszegényítő hatások nem sokban különböznek attól, ahogy egy gazdag és fejlett ország elszívhatja a tőkét és a munkaerőt a szegényebb szomszédoktól. Nem véletlen, hogy a települések közötti egyenlőtlenségek szakirodalma sok tekintetben hasonló eszköztárból dolgozik, mint a politikai gazdaságtan azon iskolái, amelyek a fejlett központi országok perifériákra mért negatív hatásait vizsgálják. Látva, hogy Szlovákiában és Magyarországon is hogyan élesednek a (fo)város-vidék különbségek, érdemes körbejárni, hogy vannak-e olyan tényezők, amelyek az ilyen elszegényítő hatások felerősödéséért lehetnek felelősek Kelet-Közép-Európában. Ilyen tényező lehet, hogy a rendszerváltás után a szocializmus mesterséges kiegyenlítő hatása megszűnt, a központi (fővárosi) régiókat ekkortól látványosan összezuhanó térségek vették körül. Miközben az ország nagy területein a tömegtermelés válságba került, a nagyvárosok könnyedén továbbléptek és betagozódtak a világvárosok hálózatába, a multik központjaivá váltak. Túl nagy lett a távolság e két világ között ahhoz, hogy utóbbi fejlesztési hatásai messzebb is érvényesüljenek. Az elszívó hatások viszont érvényesülnek: a fővárosok olyan vállalkozói környezetet (képzett munkaerőt, széles beszállítói kört, piacot, jó infrastruktúrát, jó életkörülményeket) biztosítanak, ami vonzza az induló vállalkozásokat. A történelmi fejlődésnek köszönhető az is, hogy Közép-Európában nem alakultak ki azok a városi feszültségek, amelyek Nyugat-Európában, ahol a nagyvárosok által kínált magasabb jólétért cserébe el kell viselni a hiperglobaüzáció összes hátrányát: stresszes életmód, túlzsúfoltság, társadalmi feszültségek, gettók. Úgy is mondhatnánk, nyugaton a nagyváros jólétet, a vidék jóllétet kínál. Közép-Kelet-Európában ez a kettősség nem alakult ki: mind a szegénység, mind a társadalmi feszültségek, még a gettósodás is a vidékre jellemző. Az EU-n belül a közép-európai régió produkálja a legnagyobb különbségeket a fővárosok és a vidék között. Erre a közkeletű, megnyugtatónak szánt válasz az, hogy a felzárkózási pályán lévő országokban időlegesen megnőnek a területi különbségek, melyek majd később újra kiegyenlítődnek. Ha viszont a nagy különbségek mögött a fenti elszegényítő hatások állnak, akkor mégsem ideiglenes jelenségekről van szó, hanem ennek ellenkezőjéről: tartós tendenciáról, sőt öngerjesztő folyamatról, melyet kifejezetten nehéz lesz megállítani. FIGYELŐ Tévhitek miatt mennek a britek A legfrissebb felmérés szerint is kitartanak a brit választók azok mellett a teljesen téves elképzeléseik mellett, hogy az Európai Unió többi tagországából Nagy- Britanniába irányuló bevándorlás milyen hatásokat gyakorol a brit gazdaságra, a költségvetésre, az egészségügyi ellátórendszerre, a bűnözésre. A patinás King's College London egyetem politikatudományi intézete és az Ipsos MÓRI közvélemény-kutatása szerint a briteknek mindössze a 29 százaléka tudja, hogy a külföldi EU-munkavállalók jóval több adót fizetnek be a költségvetésbe, mint amennyit onnan szociális és egészségügyi ellátásra igénybevesznek. Pedig aNagy- Britanniában dolgozó uniós munkavállalók a brit költségvetés j elentős nettó befizetői: a 2017-es évben 4,7 milliárd fonttal több adót fizettek be, mint amennyit rájuk költöttek. A válaszadók 45 százaléka viszont úgy gondolja, hogy vagy nagyjából annyit, vagy több milliárd fonttal kevesebb adót fizetnek, mint amennyit a költségvetésből szociális és egyéb ellátásokra kapnak. Jelentős különbség mutatkozik mindazonáltal a brit EU-tagság támogatóinak és ellenzőinek véleménye között. Azok közül, akik az uniós tagságról 2016-os népszavazáson a bennmaradásra voksoltak, mindössze 14 százalék, a kilépésre szavazók körében viszont 42 százalék hiszi úgy, hogy a külföldi EU-munkavállalók milliárdokkal többe kerülnek a költségvetésnek az általuk befizetett adónál. A britek abszolút többségének meggyőződése az is, hogy az EU- társállamokból érkezők miatt nőtt a bűnözés. A megkérdezettek 56 százaléka vélekedett így, de azok közül, akik a népszavazáson a kilépésre voksoltak, még többen, 7 5 százaléknyian gondolták ezt. A választók átlagosan 39 százaléka mondta azt, hogy szerinte az EU- országokból bevándorlók miatt romlott az egészségügyi ellátás színvonala. Átlagosan 47 százalék szerint pedig az uniós országokból érkező munkavállalók alkalmazása növelte a munkanélküliséget az alacsonyabb képzettséget igénylő szektorokban. A statisztikák és a költségvetési adatok azonban bizonyítják, hogy a britek fenti meggyőződése minden esetben téveszméken alapszik. (MTI)
