Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)
2018-11-27 / 271. szám
www.ujszo.com | 2018. november 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kiváló állapot A brexit lezárásához a brit parlamentnek kell megtalálnia a kijáratot Mindössze egy óra kellett a 27 uniós vezetőnek, hogy egyhangúlag elfogadják a brexit kilépési egyezményét. Az 585 oldalas dokumentum mintegy húsz hónapnyi tárgyalás eredménye, és siker az EU számára, hiszen megőrizte a maradó tagállamok egységét, bár a hétvégén nem kis aggodalmat generált a Gibraltárral kapcsolatos vita. Ugyan a dokumentum megszavazásához minősített többségi döntésre volt szükség az EU-s vezetőktől (így Spanyolországnak itt formális vétójoga nem volt), az EU ennek ellenére azt a célt tűzte ki, hogy a tagállamok továbbra is teljes egyetértésben szavazzanak a brexitről. Ez így is történt, miután Spanyolország megerősítést kapott, hogy megkerülhetetlen lesz a Gibraltárral kapcsolatban felmerülő kérdések megoldásában. Mit is jelent pontosan a brexitmegállapodás? Jogerős alapja Nagy- Britannia EU-ból való kilépésének, formálisan sem lesz a tagja sem az EU-nak, sem az egységes piacnak, de számos területen marad a szoros gazdasági kapcsolat. Ide tartozik az árukereskedelem, bár erről még külön egyezség kell a 2020 végéig tartó átmeneti időszak végéig. Meg kell egyezni arról is, hogy London milyen formában fog együttműködni az uniós szervekkel és ügynökségekkel. Természetesen mindenki fenn akaija tartani a szoros biztonságpolitikai együttműködést, de ennek gyakorlati megvalósításáról is tárgyalni kell. A személyek szabad mozgása megszűnik az átmeneti időszak végén, és utána a britek csak a magasan képzett uniós állampolgárokat engednék be tartósan. Úgy fest, az uniós állampolgárok egy rövidebb, meghatározott ideig szabadon tartózkodhatnak majd az országban, de a hosszú távú munkavállalás nehézkesebb lesz. Mindenesetre a két fél kötelezte magát bizonyos célú hosszabb távú tartózkodás (például képzés vagy csereprogram) akadálymentessé tételére, ám ennek részletei még szintén nincsenek kidolgozva. Mindezt az átmeneti időszakban kell megoldani. Ha nem sikerül minden területen egyezségre jutni, az átmeneti időszak meghosszabbítható. Ennek határideje nincs tisztázva, de már most elhangzott, hogy valószínűleg az átmeneti időszak sem lesz elég a temérdek kérdés megválaszolására. Mit jelent tehát a gyakorlatban a március végi brexit? A britek négy hónap múlva hivatalosan is elvesztik uniós tagságukat, elveszítik döntéshozatalijogukat az EU-val kapcsolatos kérdésekben, nem lesz beleszólásuk az uniós szabályozásba. Az átmeneti időszak viszont lehetővé teszi, hogy a felsoroltakon kívül 2020 végéig más ne változzon: így a személyek, áruk és szolgáltatások szabad áramlása addig megmarad. Ám koránt sincs vége a brexit sagának, sőt, a java csak most jön. A kilépési dokumentum elkészítése és a szavazás a folyamat könnyebb része volt, a valódi nehézségek most kezdődnek a ratifikációs folyamattal (majd a tárgyalások folytatásával), ami főként a britek számára kihívás. Következő lépésként a brit parlamentnek kell elfogadnia a dokumentumot, hogy a megegyezéses kilépés valósuljon meg. Az idő kevés, még karácsony előtt várható a szavazás - ennyi ideje van tehát Theresa May miniszterelnöknek, hogy a brit parlament képviselőinek többségét meggyőzze arról, hogy ez a kilépési egyezmény előnyös az országnak. Nem könnyű feladat, mivel mind a konzervatívok, mind a munkáspártiak, mind a kormánypárti északírek közt akadnak olyanok, akik ellenzik ezt a megállapodást. Még a miniszterek között sincs egyetértés, a legutóbbi nagy port kavaró kudarc épp az aktuális brexitminiszter, Dominic Raab távozása volt, a megegyezés véglegesítésének idején. Es ez csak egy a kabinetben történt számos személyi változásból az elmúlt húsz hónapban. Világos tehát, hogy hosszú még az út a kijárathoz. Az EÜ kiállta az első próbát, a brit parlamenti ratifikáció azonban annál inkább kérdéses. Decemberben kiderülhet, hogy a Londonban megszavazzák-e a kilépési dokumentumot, ami nagy lépés lenne a jövőbeli kapcsolatok tisztázásához. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Menekülés a Smerből MÓZES SZABOLCS Nemcsak alulról, felülről is fokozatosan kiüresedik a Smer. Radikálisabb irányba mozdulhat a párt, amelyben tovább erősödik a vezér pozíciója. A tavalyi megyei választás után az önkormányzati választás is megmutatta, hogy a Smer lejtőre került, aminek biztos jele, hogy alsó szinten nem sikerül megtartania a pozícióit. Nemcsak a választók fogyatkoznak, hanem a bevethető káderek is. A kettő pedig hatással van egymásra. Regionális választáson általában jó helyi jelöltekkel lehet nyerni, s fordítva: a jó helyi jelöltek hozzák a választókat. A vezető kormánypárt számára viszont aggasztó lehet egy új j elenség is, amely idén mutatkozott meg először: a Smer legfelső emeletéről is távoznak emberek, ráadásul éppen a politikai centrumban lévő választók számára elfogadható és értékelhető személyek. Kezdődött mindez Marek Mad’ariccsal, aki saját szemponjtából ideális időpontban, a Kuciak-gyilkosság után, de még a kormányválság és a tüntetések előtt távozott a kabinetből. Majd pár hete a Smerből is - igaz, ez már csak formalitás volt azok után, amiket folyamatosan nyilatkozott saját pártjáról. Mad’aric rendszeresen kritizálja a kormánykoalíciót és a Smert, szivárogtat a belső viszonyokról is. Ez utóbbi teljesen új jelenség, eddig Ficóék az utolsó pillanatig mindent el tudtak titkolni, belső ügyeiket hermetikusan elzárták a külvilágtól. Az utóbbi szűk egy évben számos pletyka került ki a párt legfelsőbb emeleteiről, ami Ficóékat is meglephette. A következő napokban az ENSZ-jelentés, de talán leginkább Robert Fico pártelnök miniszteri ambíciói miatt Miroslav Laj cák külügyminiszter is távozhat a posztjáról - súlyos arcvesztés nélkül nem tudná átvészelni az aktuális botrányt. Igaz, Lajcák sosem volt a Smer tagja, ám a párt fontos kirakatemberévé vált. Nemcsak a külvilág, hanem a választók irányába is. Azt mutatta, hogy van olyan elismert szakértő, karrierdiplomata, aki hajlandó ennek a kabinetnek dolgozni. Az, hogy Lajcákot ilyen kellemetlen helyzetbe manőverezték, a jövő évi államfőválasztás szempontjából is értelmezhetetlen. Minden mérvadó kutatás azt mutatta, hogy Lajcáknak - egyedüliként a Smer lehetséges államfőjelöltjei közül - van esélye nemcsak a jó szereplésre, de a végső győzelemre is. Ahelyett, hogy a jelöltség irányába masszírozták volna őt, gyakorlatilag kiutálják a kabinetből. Hamarosan pedig elérkezhet Peter Kazimir távozásának ideje is. A pénzügyminiszter 2012-től a Smer egyik meghatározó emberévé vált, fokozatosan lépkedve a pártbeli ranglétrán. Kazimir nevéhez nem kötődik semmilyen jelentős reform - de botrány sem. És már önmagában azzal nevet szerzett magának szakmai körökben, hogy nem engedte széttúmi az éves állami költségvetéseket. A makromutatókat nézve nem volt nehéz dolga, az utóbbi évek gazdasági fellendülése miatt egyre több lett e bevétel, így megszorító intézkedések és átalakítások nélkül is sikerült egyre alacsonyabb hiányszámokat produkálnia, ám itt is érvényes, hogy sokak számára csak a végeredmény számít. Kazimir már nem is titkolja, amit egy éve pletykálnak, a Szlovák Nemzeti Bank élére távozna. Feltehetően már csak arra vár, hogy a parlament megszavazza a költségvetési törvényt és megy. Aki látta grimaszait Fico utóbbi hónapokban tartott, „csoportkép” jellegű sajtótájékoztatói közben, sejtheti, hogy nem sok ideig marad abban a csapatban. Három politikus, három különböző történet. Ami a közös bennük, hogy a Smer legjobb miniszterei és leginkább vállalható arcai közé sorolhatjuk őket (Mad’aricra és Kazimírra ez csak 2012 óta érvényes). Távozásuk vagy az arra utaló jelek azt mutatják, nem érzik jól magukat a Smerben-vagy a Ficót körbevevő csapat nem kedveli őket. Mad’aric, Kazimir és Lajcák a pártvezérre is hatással tudott lenni, adott esetben visszarántani. Távozásuk nemcsak a Smer térvesztését, kiüresedését mutatja, hanem azt is jelzi, hogy visszatartó erők nélkül, Fico irányításával folytatódhat a párt összeesküvés-elméletes, „alternatív” szcéna felé tolódása. Katasztrófák küszöbén FELEDY BOTOND m—JL okás szerint nem vesszük észre a fenyegető katasztrófát. A küszöbünket már át is lépte, az ingerküszöbünket nem. Ehelyett előszeretettel rágódunk a politikai kommunikációs gépezetek által kreált gumicsontokon, amelyek egyébként is pont azt a célt szolgálják, hogy más dolgok ne kerüljenek terítékre. Lehet vitatni a klímaváltozást, csak nem érdemes. A kaliforniai pusztító erdőtűz az Egyesült Államoknak csupán a szkeptikusabb felét emlékeztette arra, hogy megérkezett a szélsőséges időjárás miatt rekordokat döntő katasztrófák újabb hulláma. De nézzünk most a másik égtáj felé. Afganisztánban minden idők legnagyobb szárazsága pusztít. Egyes tartományokból - például Herat környékéről, amely egykor az ország gabonaraktára volt - több ember menekült már el az aszály, mint a háború miatt. Az ENSZ becslései közel 300 ezer emberre teszik azok számát, akik a szárazság miatt költöztek át más régióba - egyelőre Afganisztán határain belül. Négy éve alig esett eső. Nemhogy dinnye, de már gabona sem terem, az állatokat sem lehet legeltetni. A mezőgazdaságból élő helyi lakosság teljesen kilátástalan helyzetbe került. Most viszont nem a szárazság miatt kerültek a CNN vezető hírei közé, hanem azért, mert a harcokban elesett férfiak családjai eladják a lánygyerekeket, a megélhetés végett. Inkább áruba bocsátanak egy gyereket a családfővé vált anyák, minthogy a többi is éhen haljon. A hozomány fejében kötött gyermekházasságoknak amúgy is van hagyománya ezen a területen. A globális felmelegedés miatt bekövetkező szárazság éppen akkor sújtja az országot, amikor annak közel felét ismét a tálibok uralják vagy kisebb-nagyobb mértékben ellenőrzik. A korábbi NATO-jelenlét hatása folyamatosan visszaszorul. Sem az amerikai, sem az afgán erők nem merik közzétenni az afgán hadsereg veszteségeit. A helyzet egészen elképesztően rossz, de a kelet-ukrajnai háborúról is alig beszélünk már, és Afganisztán még messzebb van - gondoljuk. Megfordítva fogalmazva: nem ér el addig az európai olvasó ingerküszöbe. De nézzük a valóságot: egyes országok nem holnap, nem pár év múlva fognak a klímaváltozás áldozataivá válni, ez már megtörtént az elmúlt években. A „kümamenekültek” folyamatosan érkeznek, először a velük szomszédos országokba, aztán Európába, vagy ahová az embercsempészek éppen eljuttatják őket. A világ számos része alakul át rohamtempóban a szemünk előtt. És nemcsak a klíma alakul át: a kibertér, a politikai identitások, a spiritualizmus, és lehet folytatni. Ekkora változások, főképpen összeadódva, a történelem során még mindig robbanáshoz vezettek. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem figyelünk azokra a jelenségekre, amelyek egyelőre még Európán kívülről intenek minket óvatosságra. Sz RÁCZ ORSOLYA
