Új Szó, 2018. november (71. évfolyam, 251-274. szám)

2018-11-24 / 269. szám

VÉLEMÉNY AS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2018. november 24. 7 Lajcák és a Nemzeti Front Lajcák joggal érzi árulásnak, hogy Fico szembefordult vele MÁRIUS KOPCSAY A ENSZ migrációs rW csomagjánakki- I ^ M dolgozását 190 JL. JmLJmLjI ország hagyta jó­vá két évvel ezelőtt, ettől persze még nem biztos, hogy tökéletes a terve­zet. Mindemellett joggal feltételez­hető, hogy politikai okokból, és nem a konkrét tartalma miatt emelt kifo­gást ellene több ország, például Ausztria, Magyarország, Bulgária, Észtország, az Egyesült Államok, Ausztrália, Izrael és még Svájc is. Szlovákiában Miroslav Lajcák külügyminiszter a tervezet fő vé­delmezője, szerinte semmi olyan nem szerepel benne, melynek elfo­gadása veszélyeztetné az országot. A csomagot az alatt az egy év alatt dolgozták ki, amikor Lajcák az ENSZ közgyűlésének elnöke volt, és most joggal érzi árulásnak, hogy a tervezetet kategorikusan elutasítja a koalíciós partner SNS, de még saját pártja, a Smer és Robert Fico is szembefordult vele. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a lemondá­sát fontolgatja a külügyminiszteri posztról. Elfogyott a türelme, és mint jó­maga mondta, nem akar részt venni a migrációról folytatott, teljesen ir­racionális vitában, amely nem is a tervezet tartalmáról szól, és nem akar képviselni külföldön egy xe­­nofób országot. Dicséretes, de hozzá kell tenni, Lajcáknak több alkalma is volt már a megvilágosodásra, ed­dig mindet elszalasztottá. Valóban őszinte a felháborodása? Vagy már valóban végleg leírták a Smerben, és Robert Fico nyomul a helyére, a külügyminiszteri székbe, mert nem bírja elviselni, hogy nem tagja a kormánynak? Vajon higgyünk azoknak a találgatások­nak, hogy Lajcák mégis harcba száll a köztársasági elnöki székért, ahogy Fico szerette volna, csak most füg­getlen jelöltként, aki összeveszett a Smerrel, és ez új szavazatokat hoz­hat neki. Nos, szép kis politikai játszma lenne a Smer részéről, főleg ha Fico valóban beülne Lajcák helyére. Csakhogy túl kacifántos játszmának tűnik ez, tele kacskaringóval, bi­zonytalan végkimenetellel. Amit viszont a konfliktus felfe­dett, az a háttérben formálódó titkos koalíció, benne Kotlebával és Kollár egész családjával, valamint az SaS- szel, az SNS-szel és persze a Smer­rel. Mint az egykori Nemzeti Front, a szocializmusban. Csak most nem­zeti, xenofób és populista pártokat egyesíti, dacára mindenféle Bastemák-botránynak, meg a szél­sőséges pártok kiszorítására vonat­kozó fogadalmaknak. Ha innen nézzük, mindenképpen értékelni kell Lajcák álláspontját, bármi is motiválta. Jó lenne, ha nem maradna egyedül a barikádon és több szövetségest tudna találni. A szerző a TASK hírügynökség munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) Ha a stadion focizni tudna SZOMBATHYPÁL „ A magyarfutball környékén nagyon sok a kétkedő, kevesen hisznek abban, hogy lesz még nagy a magyarfutball. Az én ars poeticámnak mondható meggyőződésem az, hogy akik egyszer följutottak egy hegy tetejére, azok bízhatnak abban, hogy ez idővel újra sikerülni fog... A magyar labdarúgásnak szerintem nem lehet kisebb célja, minthogy megismételjük Puskásék sikerét. ” M tor miniszterelnök a Honvéd új akadémiájának átadóján) iközben az egyik fotóján karórában futballozó (mi mindenre képes valaki, aki órában focizik?) Gruevszki macedón exkormányfő megmentése/befogadása uralta a magyarországi híreket, addig az elmúlt napokban újabb randevúkkal bimbózott tovább Orbán Viktor soha véget nem érő szerelmi ügye: természetesen a labdarúgásról van szó. Felavatták Szé­kesfehérváron az Európa Ligában szépen vitézkedő, idén nevet váltott MOL Vidi 14 ezres új stadionját, s átadták a Honvéd új utánpótlás akadémiáját is. Ezt az intézményt Magyar Futball Akadémiának hív­ják, miután a kispesti klub világhírű legendája, Puskás Ferenc a fel­­csúti bázis névadója lett korábban. A történelmi tudat hasad, de pénz jut mindenkinek, ha nem is ugyan­annyi és ugyanabban a tempóban. A magyarországi stadionépítési program 2014-ben szökkent szárba először, azóta a fejlesztések 90 milliárd felett járnak, az ambiciózus tervek 300 milliárd körül tetőz­hetnek. Ha a stadionok tudnának focizni, a magyar válogatott első ka­lapos lenne az Eb-selejtezőkön. Ehhez képest a szerdahelyi DAC-tól érkezett exhonvédos olasz edző, Marcó Rossi magyar válogatottja a negyedik erőbesorolású ka­lapból várja az Eb-selejtezők decemberi sorsolását. A helyzet az, hogy a pénzzel kitömött magyar futball egyelőre ott tartózkodik, ahol a pénztelen futball volt a Nagy Vízió 2010-es érkezése előtt. Ezért is sok a kétkedő a magyar labdarúgás körül: a kétségek abból erednek, vajon hatékony-e irgalmatlan ütemben irdatlan mennyiségű pénzt rázúdítani egy zárt rendszerre, amely nem a sportban üdvös versengésre és a piaci verseny szabályaira épült múltjában sem. „Én sem tudnám fele ilyen hatékonyan sem végezni a munkámat, ha nem töltöttem volna el az életemből harminc-egynéhány évet öltöző­ben. ” (Orbán Viktor az MFA-átadón) Ä magyar miniszterelnök a hatalom, az erő, a források elosztójának pozíciójából alapvetően másként látja a helyzetet: úgy van vele, hogy első az akarat és a kitartás, ahogyan a pályán is. Csinálni kell, rakkolni, brusztolni, építeni, támogatni, ez a lényeg. A beleöntött pénz haté­konysága ebből a nézőpontból sokadlagos szempont. Orbán két do­logban mindenképpen szabálytalan, régimódi politikus, taktikai te­hetsége, racionális énje ellenére: nála a hála politikai kategória, s az érzelmeknek, szentimentalizmusnak van helye a politikában: a magyar labdarúgás iránti határtalan, olykor gyerekesnek tűnő rajongása élő bizonyíték erre. „A mostani kormány rengeteget áldozott a futballra, gyönyörű sta­dionok, edzőközpontok, utánpótláscentrumok épülnek, ami a fejlődés alapja. Ezzel párhuzamosan most köszön el az aktív játéktól egy gene­ráció, amely behozhatná a lendületet és a külföldi szemléletet a ma­gyar labdarúgásba... Ha ez a generáció nem kerül országos szinten befolyásos helyzetbe, óriási hibát követ el a magyar labdarúgás. ’’ (Tőzsér Dániel labdarúgó a Nemzeti Sportnak) Ä futball ügye szent a kormányfő számára. A focit politika gyámság alá helyezte és burokban neveli, ahogyan a gyereket, aki megkap min­dent, s közben elnézőek vele. Minderre újabb bizonyíték egy friss tör­vénymódosítás: a 2017-ben 250 millióra növelt ekhós adózás limitjét máris 500 millióra emelnék - egyértelműen a legjobban kereső focis­ták érdekében, nem a fútóvadlövőkért. A légiósként bizonyító Tőzsér Dániel ugyanarra tapint rá, amit Dár­dai Pál Hertha-edző ismételget: a pénz nem tanít meg focizni, a pénztől önmagában nem tanulunk meg fútballkultúrát működtetni, ahhoz nemzetközi tapasztalat, verseny és jó vitákból születő tervek kellenek. Ez pedig már nem miniszterelnöki kompetencia. A Samsung elnézést kér, amiért sorra halnak a munkásai Fejenként akár 115 ezer eurós kártérítést is kaphatnak az alkalmazottak. Bocsánatot kért tegnap a Sam­sung Electronics minden munkásá­tól, akinek egészségkárosodást okozott, hogy nem voltak biztonsá­gos munkakörülmények a vállalat számítógépchipeket és monitorokat előállító üzemeiben. A cég az el­hunyt munkások családjától is bo­csánatot kért. Kim Ki Nam, a Samsung Elec­tronics elnök-vezérigazgatója saj­nálatát fejezte ki a vállalat nevében és megígérte, hogy mindent meg­tesznek a kárpótlási kötelezettségek teljesítése érdekében. „Szeretett kollégáink és családok szenvedtek régóta, ám a Samsung nem gondos­kodott arról, hogy a problémát ko­rábban megoldja” - ismerte el a cégvezér. A dél-koreai technológiai óriás hivatalos bocsánatkérése hetekkel az után hangzott el, hogy a vezetés és a megbetegedett munkásokat képviselő csoport megállapodott arról, hogy feltételek nélkül elfo­gadja a közvetitő testület által java­solt kárpótlási feltételeket és véget vet a több mint egy évtizede tartó pereskedésnek. A vállalat hivatalos nyilvános bocsánatkérése a megál­lapodás része volt. Az ügy 2007-ben kezdődött, ami-A Samsung minden jelen­legi és volt munkása jogo­sult lehet kártérítésre, akik 1984 óta chip- és LCD- gyártó üzemben dolgoztak. kor a 23 éves Hvang Ju Mi, aki a Samsung chipgyártó üzemében dolgozott, leukémiában meghalt, és számos munkás megbetegedett. Az áldozatok követelése, hogy a Sam­sung ismerje el felelősségét az egészségkárosító munkakörülmé­nyek miatt, széles mozgalmat indí­tott el, amely a vállalatok és a kor­mány felelősségre vonását követel­te a hatalmas mennyiségű vegyi anyagot felhasználó chip- és moni­torgyártó üzemekben uralkodó biz­tonsági hiányosságok miatt. A közvetítő bizottság november­ben bejelentette, hogy a megállapo­dás részeként az áldozatok fejen­ként akár 150 millió von (115 ezer euró) kártérítést is kaphatnak. Ez érvényes a vállalatnál dolgozók fej­lődési rendellenességgel született gyermekeire is. A megállapodásban azonban a Samsung nem ismerte el egyértelműen, hogy a munkakör­nyezet volt közvetlenül a felelős al­kalmazottai megbetegedéséért. A Samsung és beszállítói vala­mennyi jelenlegi és egykori mun­kása jogosult lehet a kártérítésre, akik 1984 óta chip- és LCD-gyártó üzemekben dolgoztak. A kártérítés mellett a Samsung 50 milliárd vont adományoz a dél-koreai munkabiz­tonsági és -egészségi ügynökség­nek, hogy segítse biztonságos mun­kakörülmények kialakítását szerte az országban. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom