Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-01 / 225. szám
6 I KULTÚRA 2018. október 1. I www.ujszo.com RÖVIDEN Madách Imréről Alsósztregovón Alsósztregova. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és Csesztve Község Ónkormányzata október 5-én és 6-án (péntek-szombat) rendezi meg a Madách Imre Irodalmi Napokat Az ember tragédiája költője halálának az évfordulójára emlékezve. Október 5-én 13 órától az alsósztergovai Madách-kastélyban várják az érdeklődőket. A köszöntő után Praznovszky Mihály „Tisztelőd s barátod”— Arany János és Madách Imre levelezése című kötetét mutatják be, a szerzővel E. Csorba Csilla művészettörténész beszélget. Ezt követően Hermann Róbert történész tart előadást Egy család a forradalomban címmel, majd megnyitják az 1848/49 eseményeit felelevenítő kiállítást, amelyet a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum közreműködésével állítottak össze. Megkoszorúzzák a 10 éve elhunyt Kerényi Ferenc emléktábláját a kastély falán, majd 16 órakor Madách Imre síremlékének megkoszorúzásával zárul a nap programja; emlékbeszédet mond N. Tóth Anikó író, egyetemi oktató, közreműködik Herencsár Viktória cimbalomművész és az ipolysági gimnázium Szondy- Sokk Kisszínpada. A Madách Imre Irodalmi Napok szombaton Csesztvén, a művelődési házban folytatódnak, egyebek mellett a közelgő Madách-bicentenáriumról szóló kerekasztal-beszélgetéssel. (as) Kanye West nevet változtat Los Angeles. Megváltoztatja a nevét Kanye West, mostantól úgy hívják: Ye - jelentette be az amerikai rapper a Twitteren. A 41 éves West egy ideje már használja a Ye becenevet, és idén júniusban kiadott nyolcadik albumának is ezt a címet adta. Kanye West azt nyilatkozta, a ye szócska vallásos jelenést hordoz számára: „Azt hiszem, a ye a Biblia leggyakoribb szava, és azt jelenti: te”-mondta korábban egy rádióműsorban. Nem ő az első híres zenész, aki karrierje egy pontján nevet vált: Puff Daddyből például P. Diddy lett egy idő után. 2012-ben Snoop Dogg is bejelentette, hogy ezután Snoop Lionként dolgozik tovább, Prince pedig egy időben csak egy jelet használt a neve helyett, nem gondolva a rádió- és tévéműsorokra, ahol jobb híján Symbol”-ként, illetve The Artist Formerly Known As Prince-ként emlegették. fluk) Ye (Képarchívum) Egy elbaltázott lehetőség Az idei Fehér éjszaka Pozsonyban egy jó ötlet amatőr megvalósításának mintapéldája biztosítottak a szervezők mobilvécéket egy 170 ezres akció idejére, ha a belvárosban nincsenek nyilvános illemhelyek. A rendezvény térképén ugyan megszámozták a müveket (összesen 44 volt belőlük), a helyszínen azonban csak egy kis fehér lufi hívta fel rájuk a figyelmet, amelyre nem állt volna sokból ráírni a számot. Sehol nem láttunk útba igazító nyilakat, feliratokat. Az egyik helyen a biztonságiak minden oda tévedővei külön közölték, hogy ez itt a kijárat, az épület másik oldalán találják a bejáratot. Gyakran az volt az érzésünk, hogy lelkes gimnazisták szervezték ezt a rendezvényt, nem pedig egy profi stáb. Pozitívum viszont, hogy lezártak néhány utcát a gépkocsiforgalom elől, így legalább nem kellett autók között cikázva megközelítenünk a helyszíneket. Remek érzés az úttesten végigsétálni a Vajansky rakparton és a Stúr utcán, de ha ez a Fehér éjszaka legnagyobb élménye, akkor valami nincs rendben. Mesterművek ós kamuk A Comenius Egyetem Bölcsészkarának épületében található gyönyörű Moyzes-terem az év nagy részében kihasználatlan. Ezúttal Viktor Freso töltötte meg saját magával, frenetikus látványt produkálva. Ez a szlovák képzőművész, aki a különböző stílusokban prezentált önarcképeiről lett híres, egy mini(Juhász László felvétele) malista portrét festett egy hatalmas ballonra Mega Viki címmel, és elhelyezte ebben a puccos hangversenyteremben. A hatást a kontraszt adja, érdemes volt érte lépcsőt mászni. Az ingyenes attrakciók közül kiemelkedett az az egyórás performansz, amelyet többször is előadott Willi Domer osztrák koreográfus csapata. A táncosok és artisták a legváratlanabb helyeken olvadtak bele az épített térbe, aztán tovább mentek, a közönség pedig követte őket. Izgalmas volt a francia Antonin Foumeau Waterlight Graffiti című műve is - egy LED-falra lehetett vízbe mártott ecsettel festeni, illetve bámulni, hogy ki mit alkot, a cicafejtől a szlovák címerig. Művészet az, amit annak tartunk - hangzik kedvenc definíciónk, de néha azért kilógott a lóláb: több olyan dolgot is műalkotásként hirdettek, amit egy ügyes gimis is ki tud találni. A legnagyobb kamu talán az a néhány megvilágított nejlonzacskó volt, amelyek egy kirakatban zenére rázkódtak. A mű címe Dancing Machines, az alkotók nevét inkább fedje jótékony homály. Kívánunk a szervezőknek sok sikert a továbbiakban és alapos utólagos elemzést, a csalódott Facebookkommentek figyelembe vételével. Mert jó, amit kitaláltak, csak akkor van baj, ha a látogatók minden évben úgy érzik: a tavalyi jobb volt. JUHÁSZ KATALIN Willi Dorner csapata rendezvény honlapján a hozzájuk fűzött magyarázatot. Szervezés, lebonyolítás A Fehér éjszaka alapvetően ingyenes rendezvény, de a művek egy része fizetős: nyolc euróért árulták a karszalagokat, amelyekkel ezeket meg lehetett tekinteni. Úgy tűnt, a szervezőket nem érdekli, mennyit kell sorban állni egy-egy ilyen helyszínen. Nos, az átlagos várakozási idő egy-másfél óra volt, de beszéltünk olyanokkal is, akik két órát sorakoztak, hogy öt percre bejussanak abba a pókhálószerű térbe, amely talán az (Czuczor Nóra felvétele) Szombaton negyedszer rendezték meg Pozsonyban a Fehér éjszakét, amelyet hazánk legnagyobb kortárs művészeti fesztiváljaként reklámoznak a szervezők. A művek egy részét ezen a hétvégén Kassára költöztetik. Nézzük, mit láttunk a fővárosban. Elöljáróban annyit, hogy nagyon szurkolunk ennek a kezdeményezésnek, ám úgy tűnik, ez nem elég a sikerhez. Szívesen imánk csupa pozitívumot. De ami nem megy, az nem megy. Hasonló, „fényalapú” fesztiválok ma már minden, magára valamit is adó európai nagyvárosban vannak, sőt, sok helyen hétköznap esténként is több a látnivaló, mint Pozsonyban, ahol az is attrakciónak számít, ha kivilágítják az Öreg hidat, vagy ha az SZNF híd „ufója” kilövell néhány fénycsóvát. Az éhes szemű helyiek ezért (is) érdeklődnek fokozottan: egyes becslések szerint 170 ezren tolongtak szombaton a belvárosban, holott néhány művet az eddigiekkel ellentétben péntektől vasárnapig meg lehetett tekinteni. Jó művek rossz helyen A hosszabb láthatóság biztosításával a tavalyi tumultuózus jeleneteket akarták elkerülni a szervezők, ám, mivel a műveket idén eleve kisebb területen szórták el, a tömeg a szükebb belváros utcáin hömpölygött. Ahol a kiállítók nem igazán használták ki a kínálkozó tereket. A régi vásárcsarnok környékén, a Prímás téren, a Fő téren és főleg a Hviezdoslav téren alig Antonin Fourneau: Waterlight Graffiti volt látnivaló, a fényfestésre sem a legalkalmasabb épületeket választották. így sajnos halálra ítéltek néhány egyébként érdekes alkotást, például a Németh Ilona és csapata által a levegőben lebegtetett fekete léggömbök feliratát kevesen vették észre a sötét Prímás téren. Pedig Alice Walker írónő és polgárjogi aktivista mondata most, a választások előtt különösen elgondolkodtató: „Gyakran azért veszítjük el a hatalmat, mert azt hisszük, nem birtokoljuk.” Stano Masár, aki ismert képzőművészeti alkotásokból készít minimalista piktogramokat, szintén nem érdemelte meg, hogy a Hviezdoslav téri cseh nagykövetség épületére vetítsék ki műveit, amelyek így szinte értelmezhetetlenekké váltak - ha csak az ember előzőleg el nem olvasta a egész rendezvény leglátványosabb objektje volt. Egy tömegrendezvényen eleve nem tanácsos olyan müveket kiállítani, amelyet egyszerre csak hatan tekinthetnek meg. Már aznap délután, a megnyitó előtt sem irigyeltük az ott dolgozó biztonsági embereket, később pedig egyedül a szomszéd kávézó tulajdonosa érezhette jól magát, hiszen a sorban fagyoskodók hajlandók voltak három eurót fizetni neki egy puncsért, jobban mondva egy pohár cukros-fahéjas langyos vízért. A vendéglátók amúgy is az éjszaka nagy nyertesei, sosem látott forgalmat bonyolítottak, már csak azért is, mert nem mindenki pofátlankodik be könnyíteni magán egy presszóba anélkül, hogy fogyasztana. Továbbra is érthetetlen számunkra, miért nem Viktor Freáo: Mega Viki (A szerző felvétele)
