Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)

2018-10-16 / 238. szám

www.ujszo.com I 2018. október 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A félreértett Danko Most nem a tisztelt házelnök gyermeteg ostobaságáról van szó MÓZES SZABOLCS Andrej Danko az utóbbi másfél évben beszorult a körberöhögött hülye­gyerek kategóriába. Az oroszokhoz viszont aligha tudatlan­ságból dörgölőzik. Az SNS elnöke nem bír magával, legutóbb az orosz házelnökkel szel­­fizett. Danko Facebook-posztja sze­rint a Krím félsziget megszállása mi­att az EU szankciós listáján szereplő Vjacseszlav Vologyin „mindannyi­unkat üdvözöl”. A pártelnök reméli, hamarosan Pozsonyban is viszont­láthatja orosz barátját, a Moszkvával szembeni gazdasági szankciók pedig értelmetlenek, így el kell őket törölni. A házelnök oroszországi kalandja a szokásos hazai reakciókat váltotta ki. Századossá való előléptetése és váll-lapcsókolgatása, valamint a ta­valy nyári kormánykoalíció­­szétverős műbalhé óta Danko bera­gadt az éretlen kamaszfiú szerepébe. Nem járunk messze az igazságtól, ha az „imázsteremtés” kezdeti fázisa mögött a Smert sejtjük, amely szá­mára veszélyes volt az SNS erősö­dése, amit Danko személyes népszerűsége gerjesztett. Akkor, 2016 őszén, még nyíltan kormányfői álmokat is dédelgetett, a Smemek pedig úgy kellett erodálni a házelnök imázsát - s ezen keresztül pártja tá­mogatottságát -, hogy az ne fenye­gesse a kormánykoalíció működését. Ehhez tökéletesen megfelelt, ha a „politikai hülyegyerek” skatulyába záiják, amihez a médiát is effektiven fel lehetett használni - s amihez, valljuk be, a célszemély épp elég muníciót szolgáltatott. Azóta haj lamosak vagyunk Danko lépéseit ezen az optikán keresztül szemlélni. Ostoba pozőr, aki többnek látja magát, mint amire képességei predesztinálják - miért szelfizgetne az oroszokkal, ha nem emiatt? Akik ráadásul kiismerik a Dankóhoz ha­sonlókat, tudják, egy-két apró gesz­tussal -pl. beszédet mondhat az orosz Dumában - kenyérre lehet kenni őket. A vezető politikai sze­repkörhöz alapból szükségeltetik egy adag exhibicionizmus és túltengő önbizalom, ám a képlet kicsit komp­likáltabb annál, hogy kizárólag Dan­ko fejletlen politikai érzékével és magamutogatási vágyával lehetne megmagyarázni az oroszok iránti vonzalmát. Az SNS elnöke és tanácsadói köre is tudja, hogy a szlovák választók „ megosztottak az ország irányultságát illetően. Sokan vannak, akik szerint a Kelet - jelentsen ez bármit is - ugyanolyan fontos, mint a Nyugat, sőt, nem kevesen ott látják Szlovákia helyét. Őket jelenleg a fősodorban lévő pártok közül alig szólítja meg valaki - tangólépésekben helyenként a Smer, de következetlenül. Kodéba szimpatizálna az orosz medvével, csak éppenséggel Moszkvának nem vállalható (még) az a csapat. Ha innen nézzük az orosz csinov­­nyikkal készült szelfit és a nagy összehordás irányába tett verbális gesztusokat, ehhez nem ostobaság kell, inkább csak rideg számítás. Danko a magyarkátyát félrebökte, a Híddal egy koalícióban előrántani hiteltelen is lenne, romaügyben Kot­­lebára nehéz rálicitálni, a migráns­­vonalat Fico viszi, az ellenzékben Sulik, a 2016-os választási kampány „büszkén, szakszerűen” mottója pe­dig az SNS-es miniszterek tevé­kenysége miatt karikatúrává vált. In­nen nézve jogos a kérdés: miért ne nyúlna le a szinte árván hagyott oroszbarát tömegekért Danko, ha egyébként más témája már szinte nem maradt? Attól, hogy a házelnök lépései mögött gyermeteg ostobaság helyett tudatosságot vélünk felfedezni, nem jelenti azt, hogy helyeseljük is. A tisztánlátás végett viszont fontos, hogy felismerjük a valódi mozgató­rugókat, amelyek azt is jelezhetik, mennyire komoly és mély részéről ez a vonzalom. Andrej szereti Vjacseszlavot (Szelfi Andrej Danko Facebook-oldaláról) Milliárdokat követelnek az észtek a szovjet megszállás miatt Kilencvankót milliárd rubel Íl,2 milliárd euró) kárt okozott isztországnak a ozovjot megszállás a igazságügyi minisztérium becslése szerint - írta egy észt hírportál. Oroszország viszont elfogadhatat­lannak tartja a szovjet megszállással kapcsolatos vádakat, szerinte sem­milyen követelésre nincs alap. Az észtek viszont a nemzetközi jogra hi­vatkoznak és kártérítési keresetet nyújtanak be a megszállással kapcso­latos veszteség miatt, ahogy a múlt­ban ezt néhány más állam is megtet­te. „Ha lemondanánk a kártérítésről, az olyan lenne, mintha azt ismernénk el, hogy önként csatlakoztunk a Szov­jetunióhoz” - mondta Toomas Hiio, a minisztériumi bizottság vezetője. A bizottsági jelentés szerint Észt­ország elvesztette a Pecserszki járást és a Navrán túli területeket, így 1948 után egymillió hektárnyi mezőgaz­dasági területtől fosztották meg. 1950 és 1990 között a felszíni vizek szeny­­nyezése 20 milliárd, a talajvíz szeny­­nyezése 60 milliárd rubel kárt oko­zott. A foszforlelőhelyek nem haté­kony kihasználása 290 milliós kárt okozott, a kényszerkollektivizálás pedig tönkretette az ország mezőgaz­daságát, emiatt 3 milliárd rubelnyi kár keletkezett. A szovjet megszállás mi­att lényegesen alacsonyabb volt Észtországban az életszínvonal, mint a szomszédos Finnországban, és át­lagosan 3,5 évvel csökkent a szüle­téskor várható élettartam. Litvánia, Lettország és Észtország három éve írt alá közös nyilatkozatot arról, hogy kártérítési igényt nyújt be a szovjet megszállás miatt. Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő közölte, Oroszország nem fogadja el a szovjet megszállással kapcsolatos „abszurd, minden jog- és történelmi alapot nélkülöző” kártérí­tési követeléseket. Oroszország sze­rint nem megfelelő kifejezés a „meg­szállás” a balti államok Szovjetunió­hoz való csatolására, és elutasít bár­milyen kárpótlást. (MTI) A bajor választások üzenete TECHETPÉTER A leggazdagabb német tartományt több mint hatvan éve gya­korlatilag állampártként kormányzó Keresztényszociális Unió (CSU) vasárnapi bukása nem meglepetés. A párt felőr­lődött az Angela Merkellel a menekültekről folytatott viták­ban. Mindazonáltal a bukás mértéke messze elmaradt a várt (vagy félt) eredménytől: a CSU még ma is egy hatalmas néppárt, amely a 91 egyéni körzetből 85-öt gond nélkül megnyert. Ráadásul a CSU zuhanását nem lehet bajorországi baloldali fordulat­ként értékelni. A bajor választók kétharmada most is jobboldali pártra szavazott. Csak amit a CSU még 2003-ban, Edmund Stoiber fantasztikus győzelme idején, egymaga tudott lefedni - azaz a széles jobboldali tá­bort, a liberális polgárságtól a szélsőjobboldalig -, azon ma már több párt is osztozik. Ezért most a harmadik helyre futott be a Szabad Válasz­tók (FW) nevű agrárpárt, amely főleg a kisvárosok és falvak népét kép­viseli régóta a bajor politikában. Minden bizonnyal a CSU velük köt ko­alíciót, mert biztos többsége van a két alapvetően jobboldali pártnak a müncheni parlamentben. Szintén jobboldali programmal, sőt: nagyon is jobboldalival ért el tíz százalék feletti eredményt és előzte meg a teljesen lenullázódott szoci­áldemokratákat (SPD) a bevándorlásellenes Alternatíva Németország­nak (AfD). A jobboldali Szabad Demokraták (FDP) pedig megugorva az ötszázalékos küszöböt, ismét ott lesznek a parlamentben. Azaz továbbra is elsöprő és egyértelmű a polgári többség a bajoroknál. A CSU baloldali alternatívájaként ünnepelt Zöldek óriási hajrával duplázták meg a szavazatarányukat, és tizennyolc százalék körüli ered­ménnyel a második helyre futottak be. Bajorországban szintén inkább jobbközép erőnek számítanak, városi, jómódú, tanult fiatalokról van szó, akik j ó polgári életet élnek - és életmódjuknak immár nemcsak a bio­zöldségek, a latte macchiatto vagy az egzotikus nyaralások képezik a ré­szét, hanem a „zöld” identitás is. Égyszerűen számos bajor városban, főleg München hipszter negyedeiben trendi lett a Zöldeket támogatni. München belvárosában az ökopárt majdnem ötven százalékot kapott, baloldali lázadást azonban még véletlenül sem lehet ebből kiolvasni, a Zöldeket eleve az emberi jogi kérdések, nem a szociálisak érdeklik. A szociális problémákkal a jómódú Zöldek-választó alig-alig találkozik. A bajor választásra azért figyelt Európa, mert a müncheni helyzet ki­hat Merkelre is. A CSU régóta rosszban van a testvérpárt CDU elnöké­vel. A CSU a mostani rossz szereplésért is elsősorban a kancellárt teszi felelőssé. Két hét múlva maga a CDU is megméretteti magát, mégpedig Hessen tartományban, ahol akár el is veszítheti a kormányfői posztot. Éz a CDU-n belüli elégedetlenséget is felerősítheti. Pár hete a CDU/CSU frakció elzavarta a frakció éléről Merkel embe­rét. Decemberben pártelnököt kell választani. Lehet, hogy most már magát Merkelt zavaiják el? Másképpen a CDU/CSU masszív népszerű­ségzuhanása már nem állítható meg. A szerző az Azonnali.hu Frankfurtban élő főmunkatársa FIGYELŐ Berlin is beleremeg a bajor földrengésbe A kormányzó Keresztényszociá­­lis Unió (CSU) és a helyben el­lenzékben lévő Német Szociál­demokrata Párt (SPD) veresége­ként értékelik a német lapok a ba­jorországi választás eredményét. A következmények súlyosak le­hetnek országos szinten is, akár a CSU, az SPD és Angela Merkel Kereszténydemokrata Uniójának (CDU) kormánya is széteshet. A legnagyobb lap, a Bild szerint ez kőkemény csapás a CSU-nak, stratégiája megbukott (ha egyál­talán volt), és egyenlő arányban veszített szavazókat középen és a jobbszélen, amiből a Zöldek, il­letve a szélsőjobb Alternatíva Németországnak (AfD) profitált. A CDU/CSU pártszövetség és az SPD közös szövetségi kormánya a szociáldemokraták sírja lett. Az SPD mint néppárt megszűnt lé­tezni, ami figyelmeztetés a másik néppártnak, a bajor CSU-nak is. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung (FÁZ) szerint az abszolút többség elvesztése súlyos vereség a CSU-nak, és a második világ­háború utáni német történelem egy fejezetének vége. A fő ok a CSU reakciója a menekültvál­ságra. A párt elnöke, Horst See­hofer ugyanúgy megosztó, mint Merkel, mérsékelt szavazóit fel­háborította és a Zöldekhez taszí­totta, valamint az AfD-hez terelte azokat, akik csalódottak, mert a CSU kemény kijelentéseit mene­kültügyben nem követték intéz­kedések. A Die Welt kiemelte, hogy a'CSU választási eredményének bom­lasztó hatása van az egész német pártrendszerre. A CSU és a test­vérpárt, a CDU viszonya a mene­kültpolitika körüli viszályok miatt elmérgesedett, az pedig, hogy az SPD nem tudott profitálni konf­liktusukból, jelzi, hogy „a bajor­­országi eredmény a berlini nagy­­koalíció elleni szavazás” volt. A liberális Süddeutsche Zeitung szerint a CSU történelmi veresé­get szenvedett. A párt vezetői úgy gondolták, hogy az Angela Mer­kel elleni támadásokkal és a durva retorikával kifogják a szelet az AfD vitorlájából, de ez a stratégia már a tavalyi szövetségi választá­son megbukott. Megrázó az SPD szereplése, a szociáldemokraták jelentéktelenné váltak Bajoror­szágban. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom