Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-11 / 234. szám
Interjú WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO@UJSZO.COM A fővárosi magyar közösségi élet meghatározó személyisége. Aktív éveiben a karrier helyett a családjára összpontosított, s most, hogy 4 gyermeke már önállósodott - saját bevallása szerint - a „szent őrültek társaságának" tagjaként van ideje társadalmi munkát végezni. Zsidek Veronikával, a Csemadok pozsonyligetfalui alapszervezetének a vezetőjével beszélgettünk. A régi pozsonyiak mind háromnyelvűek és -kultúrájúak. Tősgyökeres pozsonyiként ön is az? Az édesapám felől német, az édesanyám felől magyar a család, csak az a tragédia, hogy nagyon kései gyerekként születtem, ezért a német kultúrát kis mértékben tapasztaltam meg. Az édesapám korán meghalt. Tanultam németül, nem veszek el, és annak kimondottan örülök, hogy amikor jöttek a mindenféle változások, nem váltottunk kultúrát. Eredeti szakmáját tekintve gépészmérnök, ma mégsem az, hanem inkább humán beállítottságú, fordítást is vállal... Eredeti szakmámat tekintve valóban gépészmérnök vagyok, a tolmács-fordítói szakot nem is végeztem el, csak vizsgát tettem. Amikor az anyasági szabadságom után vissza kellett volna mennem dolgozni, éppen abba, a forradalom utáni időszakba kerültem, amikor minden megváltozott. A munkahelyemet megszüntették, nem vettek vissza a ligetfalui gépgyárba, pedig nagyon szerettem. Sokáig nem is találtam munkát - az volt a hátrányom, hogy a gyerekek kicsik voltak, négyen voltak, az anyukám pedig már beteg volt, úgyhogy nem vállalhattam vezető beosztást, sem műszakokat, sem olyan pozíciót, ahol sokáig kellett volna dolgoznom. Végül találtam egy tudományos intézetben egy munkakört az információs központban. Nem a karrierem lebegett a szemem előtt, annál sokkal fontosabb volt, hogy a munkahelyemhez közel volt a Duna utcai iskola. Manapság egyre kevesebben vállalnak 4 gyereket. Bizonyára nem véletlenül a Felvidéki Nagycsaládosok Egyesületének a tagja. Az a filozófiám, hogy a rossz világba sok jó ember kell, tehát akkor legyen minél több jó gyerek! Egyébként a nagycsaládosok egyesülete ma már kicsit másképpen működik, és 6 Szenior *>18 • Október én is már inkább a nagymamák közé tartozom. Mostanság azt a feladatot adtam magamnak, hogy sokszor lelkiismeret-vizsgálatot végzek, hogy például milyen anyós vagyok. Nagyon fontos, hogy mennyire vagyok képes befogadni a más családból jöttékét. Egyáltalán nem könnyű, de ha sok a szeretet, ez is megy. Hogy áll az anyósviccekkel? Van egy kedvenc anyósviccem, és az egyik vejem nagyon megsértődött rajta. Mondtam neki: figyelj, drága fiam, a jó anyós a porhanyós. Hát úgy megsértődött, hogy miket beszélek! Azóta nem mondom: Úgyhogy az anyósviccek nálunk be vannak tiltva, de nem én tiltottam be. Kényes témák mindenhol vannak, nem szabad kikerülni őket. Volt egy tanító nénim, az szokta mondogatni, hogy mindent meg lehet mondani, csak kell tudni, hogyan. Amikor megbetegedett az édesanyja, otthon gondozta. Négy gyerek mellett hogyan tudta ezt megoldani? Nagyon nehéz volt. Amikor az anyukám betegsége előrehaladt, 7 évig volt oxigénpalackhoz kötve otthon, bizony megéreztuk ezt a többletet. Egyáltalán nem csodálkozok azon, és nem ítélek el senkit, hogyha a beteget vagy a 24 órás ápolásra szoruló hozzátartozót otthonba adják, s látogatják. Bevallom, ettől a többletmunkától és a kimerültségtől én is megbetegedtem. A férjem nagyon türelmes volt, a gyerekek szintén részt vettek az ápolásban, s így ők is meglátták az élet másik oldalát, hogy az bizony nem csak habos torta. Az élettapasztalatainak köszönhetően vált a Pozsonyi Járási Szociális Bizottság, a Szociális és Családpolitikai Szakmai Tanács és a fővárosi önkormányzat szociális bizottságának a tagjává? Megszólítottak, némi habozás után elvállaltam, és nem bántam meg, mert a munkámnak volt értelme. Megtaláltam a helyemet, segíthettem másoknak. Egyszer meghívást kaptam egy missziós központba is Dél-Amerikába, s azzal a szándékkal fogadtam el, hogy részt veszek a mindennapjaikban. Ott még jelenkorunkban is élnek olyanok, akik 20 évesen analfabéták. A missziós központban arra helyezik a hangsúlyt, hogy alfabetizálják a lakosságot, és akkor tágul a látókörük, látják, hogy létezik jobb élet, jobb munkahely. Előbb azonban meg kell győzni a családokat, hogy engedjék tanulni a gyereket, és támogassák őket. Nehéz, olykor lehangoló munka volt, de szeretettel sok mindent el lehet érni. A Csemadokban említette a „szent őrültek” társaságát. Ez mit jelent? A szent őrültek társasága alatt a vezetőségünket értettem - azért, mert társadalmi munkában dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy a Csemadok 1996 óta nem kap támogatást az államtól. Az utóbbi néhány évben ugyan felfutott a pályázatok lehetősége, ám azok inkább nagy rendezvényekre valók, a havi rendezvényeinket abból nem igazán tudjuk finanszírozni. Sokan nem is gondolnák, mennyi papírmunkával, intézkedéssel, különféle igazolások beszerzésével jár egy-egy rendezvény, ami nem kevés pénzbe kerül. Mindezt a tagsági díjakból, a saját zsebünkből és időnkből csináljuk, amire csakis a szent őrültek lehetnek képesek. Egyedül nem menne a dolog, ezért minden tiszteletem a vezetőségünk tagjainak az aktív hozzáállásukért és azért, hogy elfogadnak engem, mert bizony nem lehet könnyű elfogadni és elviselni egy olyan „radioaktív" személyt, mint amilyen én vagyok. Pozsonyban kevés magyar él, a Csemadok öregszik. Van még közönség? Van egy állandó közösségünk, akik járnak a rendezvényeinkre. Megszólítani valóban nagyon nehéz az embereket, mindenki elmmmmhmhí mmmmmmmmmmmmmammmm Megtaláltam a helyemet, segíthetek másoknak
