Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-08 / 231. szám
6 KULTÚRA 2018. október 8.I www.ujszo.com A felnőtté válás lemeze Ariana Grande már nem nevezhető tinisztárnak, mert nem akar mindenkinek tetszeni RÖVIDEN A Ruben Brandt a legjobb Bukarest. Milorad Krstic Ruben Bandt, a gyűjtő című akcióthrillere nyerte el a legjobb egészestés alkotás díját az Anim’ esten, vagyis a bukaresti nemzetközi animációs filmfesztiválon szombat este - adta hírül a MagyarNemzeti Filmalap. A szerb származású, Magyarországon élő festő, látványtervező, animációs művész egyedi látványvilágú akcióthrillerében mindvégig extravagáns alakok, futurisztikus és vintage elemekből épülő dizájn, autósüldözés, humor és izgalom keveredik. A Ruben Brandt, a gyűjtő világpremierje augusztusban volt a locamói filmfesztiválon, azóta világszerte élvonalbeli filmfesztiválok hívták meg a programjukba. A magyar alkotásról világszerte lelkes kritikák jelentek meg. Milorad Krstic animációs filmjét november 15-től vetítik a magyarországi mozik. (k) Médiáról, nyelvről, fordításról Pozsony. Média - nyelv—fordítás (A kisebbség és a többség dialógusa a szlovákiai magyar mediális térben) címmel rendez szimpóziumot október 11-én (csütörtökön) a Szenei Molnár Albert Társulás és a Comenius Egyetem magyar tanszéke. A helyszín a Szlovák Rádió kamaraterme (5-ös stúdió), a kezdés időpontja 13.00. A témákból: A szlovákiai magyar média vajon mennyire éri el a szlovákiai magyar célcsoportokat? Kihez legyen lojális a szlovákiai magyar média? Ki a kisebbségi a digitális térben? Botcsinálta fordítók = botcsinálta fordítások? Hogyan segíthetnek a nyelvészek az újságíróknak? 15.15 -kor panelbeszélgetés kezdődik az előadókkal a kisebbségi média „nyelvújító” szerepéről. (k) JUHÁSZ KATALIN Nemcsak rajongóit, de a sokat látott kritikusokat is alaposan meglepte Ariana Grande új. Sweetener című albumával. Ez a jó hangú lány szintet lépett - ha úgy tetszik, zenei értelemben is felnőtt. Az ilyesmi elég nehéz feladat, nem sokaknak sikerül - a legjobb példa talán a Backstreet Boys; a fiúk ma is 20-25 éves slágereiket éneklik Las Vegasban. Ariana Grandéról tudni lehet, hogy tehetős családban született, a legjobb énektanárok foglalkoztak vele, már nyolcévesen nagyzenekarral énekelt egy luxushajón, tizenhat évesen pedig egy Broadway-musical egyik főszereplője lett. Ekkor kezdődött tinisztárkarrieije, amelyre három sterilen profi rádiópop-albummal segítettek rá biztos kezű producerek és szerzők. Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a húsz éven felüli nagyközönség 2017 májusában tanulta meg az Ariana Grande nevet, amikor manchesteri koncertjén huszonketten meghaltak és közel ötszázan megsérültek egy robbantásos merényletben. Ebből a helyzetből szinte lehetetlenjói kijönni, mert hiába nem volt köze a támadáshoz, a neve mégis végérvényesen összefonódott a tragédiával, ahogy az Eagles of Death Métáié a párizsi mészárlással. Szóval senki sem csodálkozott volna, ha Ariana visszavonul egy időre, vagy akár végleg abbahagyja az éneklést. O azonban munkával igyekezett kezelni a traumát, sőt, elhatározta, hogy zenei értelemben új életet kezd. Talán sejtette - vagy ő, vagy a körülette dolgozó stáb -, hogy bár addigi dalai trendik és könnyen megjegyezhetők voltak, igazi egyéniség nem látszott mögöttük. Egy technikás csinibaba volt csupán, aki bármit el tud énekelni, amit elé tesznek, emellett jól táncol, és a világon neki áll a legjobban a hosszú lófarok. Nos, Ariana Grande 25 évesen előrukkolt az idei év talán legnagyobb zenei meglepetésével. A Sweetener, amellett, hogy hangzásában profi és abszolút mai, tele van bátor, okos, igényes, ráadásul őszinte dalokkal. Végre megtudunk valamit az előadóról is - arról, hogy mi történt vele az elmúlt egy évben. Mozgalmas időszak volt ez, aki figyelte a bulvársajtót, tudhatja, hogy Ariana szakított egyre inkább rátelepedő drogos élettársával (Mac Miller rapper nemrég halt meg túladagolásban), küzdött saját démonaival, majd rátalált egy újabb szerelem. Pete Davidson szintén híresség, a Saturday Night Live című amerikai szkeccsmüsor állandó szereplője, ezért kettőjük kapcsolatát szinte naponta boncolgatja a bulvársajtó. Nehéz volt eldönteni, hogy az egész nem csak egy PR-hadmüvelet része-e, egészen az új lemez megjelenéséig. A Sweetener egyik dala ugyanis nemes egyszerűséggel a Pete Davidson címet kapta. De nézzük, miért jó ez az album. Összesen 15 dalról van szó, a legtöbbnek Pharrell Williams a producere, de a korábbi slágereknél közreműködő Max Martin és Ilya Salmanzadeh is visszatért néhány dal erejéig. A Sweetener cím jelzi a fő tematikát: hogyan lehet egy keserű helyzetet jobbá tenni. Vagyis nem a gyász, a befelé fordulás dominál, hanem egy olyan énekesnő jelenik meg, aki már nem akar mindenáron mindenkinek tetszeni. Néha olyan merészen kalandozik el a dzsessz, az R&B és a kísérleti elektronika irányába, hogy az szinte futurisztikusan hat egy pophercegnőtől. Nem is igazán lehet táncolni ezekre a dalokra, és a rádiók sem fogják szénné játszani őket. Szinte mindig csipog, prüntyög valami elektronikus kütyü, mintha egy régi videojátékot hagytak volna bekapcsolva. A legjobb részek azok, ahol Ariana szinte már rappel, miközben azért mégiscsak énekel. Pharrell Williams előadóként is felbukkan egy funkos duettben (Blazed), ahol Ariana Grande hangja lustán szexi, olyan, mint aki nem akar elkápráztatni vokális tomamutatványaival, sőt, az sem érdekli, ki mit gondol erről a fura hangzásról. Az utána következő dalban pedig Nicki Minaj társaságában bukkan fel, akiről köztudott, hogy extravaganciában verhetetlen. Ez a dal (The Light is Corning) minimalista hiphop-alapokon nyugszik, a már említett merész effektekkel tűzdelve, és Ariana is inkább szövegel, mint énekel benne - nagyon cool módon. Ugyanez folytatódik a R.E.M. című számban, amelynek a zenei alapja önmagában is izgalmas lenne: óraketyegést imitálnak benne, a szöveg pedig arról szól, hogy nem szeretne még felébredni, hiszen épp a szerelméről álmodik. A következő két dal technikailag nehezebb, mondanivalójában pedig női emancipációs jellegű (God Is A Woman), illetve férfiegzecíroztató (Sweetener), de a hiphop-vonalat sem hanyagolja el. A szövegek meglepően értelmesek, szó esik például a korán jött népszerűség kezelésének nehézségeiről (Successful) és a képmutatásról (Everything). A Borderline-ban a mostanában ritkán hallható Missy Elliot is szerepel, igaz, csak fél perc erejéig. Ez gesztusértékű jelenlét: a legenda nyilvánosan kiáll a fiatal kolléganő mellett, elismerve annak tehetségét. A Breathin' érezhetően egy trauma feldolgozásáról szól, de közben mégis könnyed tud maradni, elsősorban a hangszerelésnek köszönhetően. Folyamatosan bekúszik egy-egy furcsa hangszer a szintetizátor mellé, „édesítő” gyanánt. És így haladhatnánk végig a lemezen, de nincs hely minden dalt elemezni. Egy biztos: aki most akar ismerkedni Ariana Grandéval, ezzel a lemezzel kezdje. Sőt, az előzőeket akár meg sem kell hallgatnia. Ariana Grande: Sweetener Republic Records, 2018 Montserrat Caballét gyászolja a világ Szombatra virradóra elhunyt Montserrat Caballé spanyol szoprán, a múlt század egyik legnagyobb operaénekese. Nyolcvanöt éves volt, egészségi állapota miatt az utóbbi években ritkán lépett fel. Tisztelői tegnap vehettek végső búcsút tőle; a hazájában La Montse és La Superba néven emlegetett művészt ma temetik el szülővárosában. Maria de Montserrat Bibiana Concepcion Caballé i Folch Barcelonában született 1933-ban, keresztnevét a város híres búcsújáróhelye után kapta. A barcelonai konzervatóriumban diplomázott húszévesen, arany kitüntetéssel. 1956-ban a bázeli operaház tagja lett, ahol Puccini Bohéméletének Mimijeként hatalmas sikert aratott, és ettől kezdve már nagy szerepeket is kapott. A hímév 1965-ben, egyetlen este kapta szárnyaira: New Yorkban a megbetegedett Marilyn Home helyére ugrott be Donizetti Lucrezia Borgia című operájának hangversenyelőadásán. A közönség huszonöt perces álló tapssal ünnepelte, másnap a Metropolitan Opera szerződést ajánlott neki. Caballé repertoárja 90 operaszerepet - elsősorban Verdi, Mozart, Donizetti, Bellini, Rossini és Puccini műveit - és 800 dalt ölelt fel, emellett szívesen énekelt spanyol dalokat, zarzuelákat is. Férje Bemabé Marti tenorénekes, lányukból is énekesnő lett, anya és lánya számos alkalommal lépett fel együtt. Maria Callas 1977-ben bekövetkezett halála után sokan Caballét tekintették az „isteni díva” utódának, ő azonban a temperamentum helyett inkább a hang szépségére, csengésének tisztaságára helyezte a súlyt. Alakításait hajlékony hangja, világos dallamformálása, bel canto stílusa tette emlékezetessé. Montserrat Caballé a Tosca 1974. július 20-i előadását tekintette pályafutása csúcspontjának, amikor a Vissi d'Arte című áriában a legmagasabb hangokat egyetlen lélegzetvétellel énekelte ki. Az 1990-es évek elejétől az akkor már túlsúlyos díva az operafellépések helyett a hangversenyekre koncentrált. Számtalan jótékonysági rendezvényhez adta a nevét, s az UNESCO jószolgálati nagykövete lett. Szívesen egyengette a fiatal tehetségek útját, ő fedezte fel többek között a sztártenor Jósé Carrerast. Nevét még ismertebbé tette a Barcelona című dal, amelyet közösen énekelt Freddie Mercuryvel, a Queen együttes énekesével, és amely az 1992-ben rendezett barcelonai olimpiai játékok hivatalos dala volt. Caballé a kilencvenes évek második felében más rocksztárokkal is készített lemezt. A díva több mint öt és fél évtizedet töltött a színpadon, négyezer fellépésével minden idők egyik legtevékenyebb énekesnője volt. Magyarországon és Szlovákiában is több alkalommal koncertezett. (MTI) Montserrat Caballé (1933-2018) (TASR/AP-felvétel)
