Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)

2018-10-06 / 230. szám

20 SZALON ■ 2018. OKTOBER 6. www.ujszo.com Kurvák és oligarchák -Egy nagyon magyar sztori gyan a második évados utcai giga­lövöldözéssel elég­gé túlzásba estek, az Aranyélet 3. évada most visszatér a mai magyar valóságba, és alaposan meghem­­pergőzik a mocsoktengerben. Az első évad bemutatta a ma­gyaros mutyizást, a másodikban átkerültünk egy gengszterfilmes, a valóságtól valamivel elrugaszko­­dottabb közegbe, a most érkező harmadik évad pedig már a fehér­­galléros bűnözők világába vezeti el a Miklósi családot és velük együtt a nézőket. Az Aranyélet készítői nem szívbajosak. Szinte ipari mennyi­ségben utalnak arra, hogyan mér­gezi meg a korrupció a mai magyar közéletet és politikát, kezdve a saj­tó oligarchák általi felvásárlásától egészen a déli határon felhúzott kerítés brutális és kegyedenül ta­láló kigúnyolásáig. Megmutatja az egyház kényelmeden összefonó­dását a nagypolitikával, ahogy azt is, hogy a nagy pénzeket teljesen értelmeden presztízsberuházásokra tapsolják el ahelyett, hogy bármi értelmeset kezdenének vele. Persze hatalmas szó, hogy a mai Magyar­­országon van egy olyan, politikától fiiggeden csatorna, amely megtehe­ti mindezt, de ha az Aranyélet har­madik évada csupán politizálni és a mai közéleten gúnyolódni akarna, az bőven kevés lenne egy jó sorozat-Eléggé világos, hogy az Arany élet harmadik évada a magyar televíziózás eddigi csúcsteljesítménye. hoz. Az alkotók azonban mindezt egy tökéletesen felépített család­­történetbe tudták beágyazni, ami csattanós választ ad arra a kérdésre is, hogy kibírja-e a sorozat azt, hogy a második évad végén kinyírták a legnépszerűbb karakterét, Endre bát (Anger Zsolt maga a tökély). Endre bá szelleme beárnyékolja a szereplőket, és a forgatókönyvírók mesteri húzásával a karakter úgy is elképesztően fontos szereplője ma­radt a történemek, hogy ehhez nem kellett semmilyen hiheteden fordu­lathoz nyúlniuk. Az új évad lassan építkezik, szóval senki se várja tőle, hogy már rögtön az első rész levigye a fejét: itt még csak alapoznak a ké­szítők a későbbi - igen sűrű - tör­ténésekhez. Ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy lesz egyre izgalma­sabb minden, egyre több titokkal szembesülünk, és persze egyre több titokra derül fény. Az Aranyélet készítői láthatóan hisznek a követ­kezményekben: itt minden, amit a hőseink az előző évadokban tettek, valamilyen formában biztosan elő­kerül, mert ha nem is nyilvánvaló módon, de ebben a világban min­den cselekedet következményekkel jár. Patikamérlegen egyensúlyozták ki, hogy a Miklósi család minden tagja azonos súlyt és jelentőséget kapjon a sztoriban, de ez az ^yen­súlyozás mégis harmonikus, egyál­talán nem tűnik erőltetettnek. És ugyan a szálak eleinte külön futnak, abban mindenki biztos lehet, hogy időben egybeérnek. Nem szeretek túl nagy szavakat használni, de elég­gé világos, hogy az Aranyélet har­madik évada a magyar televíziózás eddigi csúcsteljesítménye, pedig az HBO az első évaddal, illetve a Te­rápiával azért eléggé magasra tette a lécet. Kár, hogy innen nincs to­vább, Miklósiék történetének végé­re pont került, de legalább sikerült pont a csúcson abbahagyni. Tóth Csaba SOROZATDARÁLÓ „Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is” „(...) Haynau dühöngve fogadta, hogy az oroszok bele akarnak szólni a rendcsinálásba. Radetzky marsallhoz írott alábbi levelében még a lemondását is meglebegtette, ha nem kap szabad kezet a megtorláshoz. Nem sokkal ezután, augusztus 22-én, Aradon rövid úton kivégeztette az első magyar törzstisztet, Ormai Norbert honvédezredest, Kossuth Lajos egykori segédtisztjét. »Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik - írta önelégülten egy tábornoktársának. - Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megálla­pítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó seregben.« Egy rövid ideig mégis úgy tűnt, sikerül megállítani: az osztrák minisztertanács augusztus 27-én úgy döntött, hogy nem lehet teljes egészében Haynaura bízni az ítélkezést. Arról határoz­tak, hogy a meghozott halálos íté­leteket fel kell terjesztenie jóváha­gyásra Bécsbe, azaz a legsúlyosabb büntetések estében elvették tőle a döntés jogát. Ám ez csak két na­pig volt így. Haynaunak sikerült rávennie a fiatal császárt, hogy a halálos ítéleteket valóban fel kell terjesztenie, de csak végrehajtásuk után, tudomásulvétel végett. Ez egyszerre adott neki szabad kezet a vérengzéshez, és kínált utólagos felmentést Ferenc Józsefnek min­den személyes felelősség alól. A megtorlás gépezete megindult.” Joseph Haynau feldúlt levele Radetzky tábornagynak - 1849. augusztus 18. (részlet) Nagyméltóságú uram! Levelemhez mellékletként bá­torkodtam a 9. szám hadijelentést és a hadseregparancsot csatolni. Nagyméltóságod láthatja belőle, hogy a háború, éspedig a mi had­seregünk jóvoltából eldőlt. Nagyon boldog vagyok, hogy mindent a mi hadseregünk döntött el, hiszen a varsói herceg mindent megtett, hogy engem megverjenek, és Görgey Bemmel egyesülhessen, csak saját magának kívánta a győzelmi ba­bért, és hagyta, hogy Görgey meg­szökjön előle. Senkinek fogalma sem lehet róla, hogy mennyit kellett vesződnöm ez­zel az úrral. A legkeserűbb dolgokat mond­tam neki a legudvariasabb for­mában - és a két hadvezér nem nyilatkozik kedvezően egymásról a színfalak mögött. Az orosz tisztek nép részt sem vett az egészben, na­gyon boldog, hogy a szerencsétlen háború véget ért. (...) Temesvár, 1849. augusztus 18. Haynau táborszernagy A kolera rettenetesen dühöng a várban, tegnap meghalt Mengen altábornagy, naponta a helyőrség száz-százhúsz katonája hal meg, természetesen sok honvéd is. A te­mesvári kórházat teljesen kiürítte­­tem, a hadsereg egészségi állapota, el ne kiabáljuk, még jó. (...) Komáromról is, akárcsak Péter­­váradról, szó van a Görgey-féle megadásban. Az már más kérdés, hogy ezek a várak valóban megad­ják-e magukat. Kiss Ernő lázadóvezér birtokait és tizennégy mázsa ezüstjét máris elkoboztam, a lázadók minden bir­tokát és vagyonát a kormány javára lefoglalom és kezelésbe veszem. Az már más kérdés, hogy Bécsben ezt helyeselni fogják-e. Ha beavatkoz­nak, örömmel félreállok. Vagy erős és hatalmas lesz Ausztria az egye­sülés jóvoltából, és akkor Magyar­­országot is úgy szervezi meg, ahogy a német tartományokat - amihez én már csak azért is ragaszkodom, mert az országot fegyverrel hó­dítottam meg —, vagy a további feladatokat egy fejbólintó Jánosra kell bízni, akit tetszés szerint rán­gathatnak Bécsböl. Olvashatatlan írásomért szíves elnézést kérek. (Forrás: Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld - Levelek, hősök, történetek 1848/49-ből. Corvina, 2017.) l it Hit Az aradi vértanúkat - Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Gáspár András, Knezic Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Lenkey János, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József és Török Ignác - napra pontosan 169 éve (1849. október 6-án) végezték ki. maguk is megmondták a mieink­nek egy pohár bor mellett, hogy Paszkevics szörnyen vezette a há­borút stb. Kíváncsi vagyok, mit szól majd Miklós cár ahhoz, hogy Rüdiger tábornok megvendégelte a lázadóvezéreket, és kitüntető szívé­lyességgel bánt velük. Azt követel­tem, hogy minden rendű és rangú lázadót adjanak ki nekem - bele­egyezett, de egyidejűleg a telkemre kötötte, hogy hirdessek általános amnesztiát -, mit szól nagyméltó­ságod ehhez a javaslathoz, én kitérő választ adtam, de a lázadóvezére­ket fel fogom köttetni, és minden császári királyi tisztet, aki a forra­dalmárok szolgálatába állt, agyon fogok Lövetni, gyökerestől irtom ki a gazt, és egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a ren­det, nyugalmat és békességet egy év­századra biztosítani. A magyarok háromszáz év óta mindig lázadók, csaknem valamennyi Habsburg ki­rály idején törtek ki forradalmak. En vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lel­kiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen mód intő pél­dát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak. Leírhatatlan az a szerencsétlenség, amit ezek a láza­dók hoztak az országra, százezrek jutottak koldusbotra, és megszám­lálhatatlanul sokan estek áldoza­tul a betegségeknek, háborúnak és terrorizmusnak. A magunk fajtája és népe ellen kellett ezt az áldatlan harcot megküzdenünk, az egyszerű

Next

/
Oldalképek
Tartalom