Új Szó, 2018. október (71. évfolyam, 225-250. szám)
2018-10-05 / 229. szám
8 I KULTÚRA 2018. október 5.1 www.ujszo.com Háromnapos pozsonyi dzsessziinnep Széles lesz a paletta az idei Pozsonyi Dzsessznapokon, sok különleges, fúziós formációt is hallhatunk JUHÁSZ KATALIN Október 19-21. között rendezik meg az Inchebában a 44. Pozsonyi Dzsessznapokat, az ország legnagyobb dzsesszfesztiválját, ahol fiatal sztárok, élő legendák és hazai tehetségek is fellépnek. A péntek az új sztároké, olyannyira, hogy az első estének két headlinere is van. Az amerikai Jamison Ross egy dobos, aki énekel is. Mindkettőt magas színvonalon műveli, olyannyira, hogy megnyerte a világ egyik legtekintélyesebb, Thelonius Műnkről elnevezett dzsesszversenyét. Ez a győzelem igazi ugródeszkának bizonyult, a fesztiválszervezők azonnal lecsaptak rá, első szólólemeze pedig Grammy-jelölést kapott vokális dzsessz kategóriában. A második album megjelenése óta nemzetközi sztárnak számít, a műfaj meghatározó magazinja, a Downbeat idén júniusban 2018 legjobb fiatal énekesének kiáltotta ki őt. Jamison Ross tehát eddigi karrierének legjobb pillanatában érkezik Pozsonyba. A dzsessznapok fő szervezőjétől, Peter Lipától megtudtuk, hogy ezt a koncertet már két évvel ezelőtt lekötötték, ami nagy szerencse, mert azóta annyit emelkedett a fiatal zenész árfolyama, hogy jelenleg már nem tudnák őt „megszerezni”. A New Yorkból érkező Kennedy Administration, a pénteki nap másik húzóneve szórakoztatóan vegyíti a dzsesszt, az r’n’b-t és a funkot. Bemutatkozó albumuk tavaly jött ki, komoly kritikai sikert aratott, ám a négy zenész és énekesnőjük igazi erőssége az élő szereplés. A hölgy egyébként elég titokzatos, tulajdonképpen lehetetlen megtudni a valódi nevét, mindenütt csak „Dáma” vagy „Mrs.”-ként szerepel. A zenekar billentyűse, Ondre J cseh származású, Gregory Porter zenekarából igazolt át Kennedyékhez, de játszott már a Wu-Tang-Clan társaságában is. A Távozik a PIM igazgatója Budapest. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma bejelentette, hogy Prőhle Gergely távozik a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről, és november 1-i hatállyal közös megegyezéssel megszűnik a megbízatása. Prőhle távozását, illetve leváltását hetek óta rebesgette a magyarországi sajtó, ő maga azonban tegnapelőtt hivatalosan még nem tudott erről. A Demokrata című kormányközeli lap augusztusban írta meg, hogy Kásler Miklós miniszter elégedetlen az igazgató munkájával, elsősorban a a Tanácsköztársaság politikai és esztétikai igazolását kérte számon rajta egy Tanácsköztársaságról szóló kiállítás kapcsán. Akkor azt írták, hogy már szeptembertől új igazgatója lesz a múzeumnak. A Magyar Idők című, szintén kormányközeli lapban több támadás érte Prőhle Gergelyt, amiért olyan, baloldalinak tekintett írókat népszerűsített a PIM-ben, mint Dragomán György, Krasznahorkai László, vagy Nádas Péter. (index, juk) dobos pedig Stevie Wonder és Máriáit Carey mögül érkezett ebbe a vidám formációba. Charles Pasi az első francia dzsesszénekes, akit leszerződtetett a kultikus Blue Note kiadó, és rögtön három albumra (az első tavaly jelent meg). Szájharmonikán és gitáron is játszik, blueselemeket csempész a dzsesszbe, rendkívül rafinált módon. Neil Young tavalyi franciaországi turnéján ő volt az egyszemélyes előzenekar, Pozsonyban sem lesz szüksége társakra a színpadon. Régi jó szokás szerint az a hazai formáció nyitja a Pozsonyi Dzsessznapokat, amely tavaly megnyerte a B színpadon zajló, fiatal tehetségek számára meghirdetett versenyt. A közönség a Carpet Cabinetet szavazta fel a nagyszínpadra, a szervezők pedig ezekben a napokban döntenek az idei indulók személyéről. A versengést követően a kisszínpad utolsó fellépője idén is naponta egyegy ismert formáció, pénteken a Bágyi Balázs New Quartet Magyarországról, Pocsai Kriszta énekesnővel, szombaton a cseh Vilém Spilka Quartet, vasárnap pedig a népzenét dzsesszel vegyítő hazai Eubomír Gáspár Cimbal Projekt. A szombati headliner, az amerikai Yellowjackets talán nem szorul részletes bemutatásra, hiszen a fusion királyai ők, 25 albummal és két Grammy-díjjal a polcukon. Pályafutásuk alatt most először turnéznak vendég énekesnővel, a brazil Luciana Souzával, aki korábban olyan sztárok mögött vokálozott, mint Bobby McFerrin, Herbie Hancock vagy Paul Simon. Halkan jegyezzük meg, hogy Luciana Souza legutóbbi nagylemeze szerintünk sokkal izgalmasabbra sikeredett, mint a friss Y ellovyjackets-album. Az olasz Stefano Bollani koncertjein sosem tudni előre, mi fog történni, mivel a fiatal olasz zongorista mindenre reagál, ami körülötte zajlik - legyen az telefoncsörgés vagy egy légy berepülése a színpadra. Ó is játszott már Bobby McFerrinnel, és egy csomó más világsztárral (Chick Corea, Bill Frisell, Pat Metheny...), valamint Enrico Rava veterán olasz trombitással, akivel 15 lemezt adott ki, és akivel tavalyelőtt a Pozsonyi Dzsessznapokon is szerepelt. Saját zenekarával nápolyi hangulatot igyekszik teremteni, ottani örökzöld dallamokra improvizálva. Nemzetközi társasággal érkezik Pozsonyba a lengyel zongorista, Krzysztof Kobylinski, aki hazájában már intézménynek számít. Amellett, hogy sok stílusban sokakkal zenél együtt, ő a fő szervezője az egyre ismertebb Palmjazz etnodzsessz fesztiválnak. Mostani csapatának gitárosa ukrán, basszusgitárosa kolumbiai, énekesnőjük pedig izraeli, úgyhogy nem nehéz kitalálni, hogy etnodzsesszt hallunk. A vasárnap fellépő Shalosh trió szintén Izraelből jön, és több stílust ötvöz a klasszikus zenétől a rockon át a középkori dallamokig és afrikai ritmusokig. Felkapott formációról van szó: négy év alatt több mint 250 koncertjük volt, és Brazíliában ugyanakkora sztárok, mint Japánban vagy az USA-ban. Hamarosan megjelenő harmadik albumuk egy koncertlemez lesz. Ezen a napon lép színpadra Peter Lipa is, aki 16 éve nem énekelt „saját” fesztiválján, csak a konferanszié szerepét vállalta. Mivel idén 75 éves lett, alaposan kibővítette zenekarát erre a különlegesnek ígérkező jubileumi koncertre. És az is megadatik neki, hogy egyik kedvenc zenekara, a Manhattan Transfer előtt lépjen fel. Az 1969 óta működő amerikai énekegyüttesben is több tagcsere volt már, legutóbb négy éve, amikor az egyik alapító tag, Tim Hauser meghalt. A csapat pop és dzsessz kategóriában is részesült Grammy-díjban, a a kritika által legkedvezőbben fogadott albumuk, az 1985-ös Vocalese 12 Grammy-jelölést kapott. A kvartett egy különleges zenei ötvözetet valósított meg. Klasszikus dzsessz és boogie, rhythm&blues, pop és rock egymásba simuló, illetve egymást kiegészítő elemeinek tárházát produkálják, gyakran a divattrendeknek is behódolva, ám magas színvonalon. PENGE Halálos terak Földényi F. László legújabb könyvének borítóján a reneszánsz építész és festő, Francesco di Giorgio Martini Építészeti látkép című festményének reprodukciója látható, a könyv utolsó képe pedig az ausch-VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA witzi krematórium kéményét ábrázolja (1942-ből). Ez a két kép keretezi a szöveget, s bizony, hangozzék bármilyen baljósnak, el is jutunk egyikből a másikhoz - ezen az úton a Földényi-fanoknak jól ismert, asszociációkban gazdag, de briliáns logikájú esszényelv vezet. Földényi legfőbb állítása, hogy az auschwitzi népirtás őrületesen megszervezett, percíz volta korántsem volt váratlan, elképzelhetetlen kifutása a történelemnek. A lehetőség valamiképp már ott rejlett a korábbi racionalista korszakok emberképében és utópikus városterveiben. A perspektivikus ábrázolás feltalálása— és benne Francesco alkotása is - ennek a folyamatnak a tünete, illetve kezdete az újkori történelemben. A perspektivikus ábrázolás egyetlen, rögzített nézőpontot helyez kitüntetett szerepbe, de a valóságban nem így látunk - ami azt illeti, a perspektivikus szemlélet az állandóan mozgó tekintet redukcióját hajtotta végre. Francesco alkotása, amely utópisztikus városképnek hat, kiváló példa arra, ahogy ez a tekintet mértani (racionális) értelemben uralni akarja az egyébként uralhatatlan teret. Csakhogy a képen megjelenik az is, amit a hasonló alkotások el akarnak leplezni: az ember időnek való kitettsége. A tér olyannyira élettelen, üres, mintha láthatatlan élőhalottak laknák. „ Korántsem véletlen—olvassuk —, hogy a perspektivikus ábrázolás - mód elterjedésével párhuzamosan születtek meg az első nagy európai utópiák. ” A felvilágosodás aztán börtönépületeivel, vagy az olyan tervekkel, mint a Panopticon, e tekintetet az uralom és a felügyelet eszközévé változtatta. Nem beszélve a korszak utópikus, geometrikus városterveiről - ezekben Földényi szerint az időtől, az elmúlástól való félelem munkál. Innen egyenes út vezet Speer és Hitler terveihez Berlin átépítésére, vagy egy másik diktatúra megvalósított városképéhez (Magnyitogorszk): „Az épületek monumentalitása az emberi léptéket tagadja, a szándékolt monotónia az élet változatosságát és sokrétűségét. ” De Chirico terei (A vörös torony) emlékeztetnek a reneszánsz kori ideális terekre, de mégis úgy tűnnek fel, mintha ember még sosem látta volna őket - ugyanez áll Franz Kafka egyes alkotásaira az irodalomban. Tehát Földényi egy olyan összetett látásmódot jelenít meg, mely a világ teljességét képes megfogalmazni, s leírható azzal, amit pályája elejétől a szerző melankolikusnak nevez. És ezzel igen keveset mondtunk. Mert a könyv utolsó története Kafka nővérét kíséri el a gázkamrához vezető úton. Az ő utolsó képe lehetett e világból a krematórium kísérteties kéménye. Földényi F. László: Az eleven halál terei - Kafka, de Chirico és a többiek. Jelenkor Kiadó, 2018. 96 oldal. Értékelés: 8/10 Jamison Ross, az éneklő dobos (Képarchívum)
