Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-28 / 223. szám
W* Interjú HATÁRTALAN könyves birodalomban Kis túlzással szólva beleszületett a könyvtárba, és a könyvek világa később sem engedte el. Az olvasás, az irodalom évtizedek óta elkötelezett népszerűsítője. Lenyűgöző fáradhatatlan tettvágya, elhivatottsága, szakmai „megszállottsága", a tevékenysége, amellyel könyvtárosként szűkebb és tágabb pátriája kulturális és közösségi életét egyaránt gazdagítja. Munkáját egyebek mellett 2016-ban a Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnöksége Egyesületi Munkáért Emlékéremmel, 2017-ben r pedig Érsekújvár város magyar közössége díjával ismerték el. Kecskés Ildikóval, az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár munkatársával, a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökével beszélgettünk. ogyan lesz valakiből könyvtáros? Édesanyám Fúr községben, ahol éltünk, nemcsak tanított, hanem könyvtáros is volt. Amikor már föl tudott ültetni maga mögé a kerékpárra, vitt engem is. Szoktam mondani, az ábécét biztosan a könyvtárban tanultam meg. Boldog voltam, amikor már hagyta, hogy a szépirodalmat vagy a mesekönyveket szoros ábécébe rakhassam, és még nagyobb volt a boldogságom, amikor már a kölcsönzés folyamataiban is részt vehettem. Itt csiszolhattam az emberekkel való kapcsolatteremtést is. Ahányszor anyu a könyvtárat költöztette, abban benne volt az egész család meg a faluközösség. Nálunk mindenki olvasott. A nagyi vagy a papa hét közben könyveket a napi sajtót olvasta, így az Új Szót is, a lapot, ami járt és azóta is jár nekünk. Amikor például a nagyi krumplit pucolt, a papa olvasta neki a lapot. Én meg mellettük ültem, így hallottam, hol mi történik. Apám révén a képzőművészet áll közel hozzám, ő rajzolni szeretett. A természetjárást meg a méheket is imádta. Egy időben elkezdtem megnyirbálni az újságokat. Az irodalmi mellékletekből begyűjtöttem a verseket, az általam nagyra Édesanyámmal és tanítványaival 1967 júniusában 2 évesen Pöttyös masnival az óvodai tablón 1980-as évek - boldog gimnazista tartott íróink fotóit. Mindent mentettem a gyerekeimnek. Nemrég épp rámoltunk, s mivel a lányom már befejezte a középiskolát, közölte, „anya, ezt visszaadom neked, aztán őrződ, ahol tudod". Talán más is hasznát veszi még alapon. És őrződ? Nehezen dobok ki könyvet is, meg jegyzeteket is. Ez komoly gond, az irodámban is rengeteg a könyv. Itt van például a polcon egy 1906- os regény, Franklin-kiadás, Degré Alajos, a márciusi ifjak egyike írta A száműzött leánya címmel. Egy gyűjteményből mentettem át nemrég, hátha gazdára talál. Minden könyv megtalálja a maga gazdáját? Bízom benne. Épp a múlt héten volt a Könyvszüret börzénk. Minden könyvtárnak frissítenie kell az állományát, a falak pedig nem tágulnak, inkább zsugorodnak. Amennyiben a leselejtezett könyvekre nem tart igényt a Nemzeti Könyvtár vagy a pozsonyi Egyetemi Könyvtár, a könyvtáros a fenntartója jóváhagyásával börzén kínálhatja őket. Sajnos azt is tapasztaljuk az utóbbi években, hogy nagyon sok fiatal a szülői hagyatékot, könyvtárat már nem viszi tovább, behozzák hozzánk. Ha előfordul, hogy nem talál már gazdára egy könyv és gyűjtő sem menti ki, marad a papírgyűjtés. Mi történik a szülői hagyatékból hozzátok érkező könyvekkel? Gizka kolléganőm, a családi könyvtár részleg vezetője, akivel hosszú évek óta nagyon hatékonyan dolgozunk együtt, leül a katalógusunkhoz, megnézi, megvan-e nálunk az adott könyv. Ha a miénk gyatrább állapotban van, becseréljük, ha pedig nem kerül az állományunkba, könyvtárlátogatásaimkor bepakolom az autóba, viszem a községi könyvtárakba. Ha nekik sem kell, börzén kínáljuk, vagy elajándékozzuk, mert unikum. Volt már rá példa. Ha olyan könyvet találunk szlovákiai magyar kiadók kötetei közt, amelyben helytörténeti utalás van a Duna mente valamelyik régiójára, annak a határon túlról hozzánk érkező kollégák nagyon meg tudnak örülni. Az lenne szép, ha a megjelenő helytörténeti monográfiák a falvaink könyvtárában is helyet kapnának, mert a felnövekvő generációnak, a gyerekeknek, akik ott élnek, leginkább a helyi könyvtár van kéznél. Kutakodhatnának, hogy kik a község híres szülöttei, és mit tettek a faluért. Ezért is szorgalmazom, hogy még a legkisebb könyvtár is olyan személyiség nevét viselje, aki a szűkebb régióhoz köthető. Tudom, nem attól fognak tömegével könyvtárba járni az emberek, hogy adott esetben az a neve: kürti Danczi Villebald Könyvtár, de ha már ez így valahol megjelenik, hadd higgyem azt, hogy az olvasó vagy akár a szakember megáll a név fölött, rákeres, és csak megtud valamit róla. Ez csak egy példa arra, hogyan hívhatja föl magára a figyelmet egy könyvtár. Mert azért sokkal többet kellene tenni ezen a téren. Konkrétan mit? Minőségi szolgáltatást kell nyújtani az olvasónak. Miért menjen be, ha nincs megfelelő óraszámban bármi, ami érte szól, ami neki szól? Ha nincs sem cédula-, sem elektronikus katalógus, amit a '90-es évekig a mi könyvtárunk munkatársai készítettek elő írói, címszói, tárgyszói és az egységes tizedes osztályozás szerint. Nem attól könyvtáros valaki, hogy fejből tudja, mije van. Attól vagyok hatékony, hogy ha te bejössz és azt mondod, bulimia, a tárgyszói katalógusomban a bulimia szó alatt sorakozik a könyvtáramban található irodalom. Erről szólna az elektronikus bázis is. Több mint bárom évtizede dolgozol az érsekújvári könyvtárban. 1986-ban léptem be, Weiss Mártától, az intézmény ak-NÉVJEGY Kecskés Ildikó Az alapiskolát szülőfalujában, Fürön, majd Kürtön végezte. Az érsekújvári gimnáziumban érettségizett. Könyvtárosi képzettséget Pozsonyban, egyetemi diplomát a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett. 1986-tól dolgozik az érsekújvári, ma Anton Bernolák nevét viselő könyvtárban. Az 1999- ben alakult Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének tevékenységéből a kezdetektől kiveszi a részét. Több éven keresztül az egyesület elnökségi tagja, majd alelnöke volt, tavalytól az elnöki posztot tölti be. 18 NŐI SZEMMEL 2018. Szeptember
