Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)

2018-09-28 / 223. szám

kori igazgatónőjétől, akinek nem mellesleg a munkahe­lyemet köszönöm, rengete­get tanultam. Amikor annak idején Hodossy Dezsővel, a dunaszerdahelyi könyvtár­­igazgatóval felvette a kap­csolatot a magyarországi kollégákkal, vittek magukkal. Azt a fajta könyvtárosi maga­tartást, ami jellemezte őket, előszeretettel figyeltem és próbáltam magamévá tenni. Az áll az irodád ajtaján, hogy módszerészi részleg. Milyen tartalommal töltő­dik ez meg? Magyarországon hálózati könyvtáros e pozíció neve, mi már úgy használjuk itt magyarul, hogy könyvtáros szaktanácsadó. Próbálom minden könyvtáros kolléga felé hinteni a módját annak, hogy kivel, hogyan, mikor, miért, kiért, miből. Értsd ez alatt, hogy segítem a kapcso­latfönntartást a könyvtárak közt idehaza, és a partneri könyvtárakkal az anyaor­szágban, adott esetben az írószövetségekkel vagy írók­kal. Akit én elértem, azt „köz­readom", lássák vendégül mások is. Ha konferencián, képzésen vagyok, és az ok­tatónk, előadónk rendelke­zésünkre bocsátja az ő elő­adását, vagy a jegyzeteimet, ha arra igény van, jó mód­szerként továbbadom, mű­ködjön másutt is. Míg tartott az Irodalom karnyújtásnyira rendezvénysorozat, vagy rendhagyó irodalmi órám volt annak idején itt az in­tézményen belül, bármi ilyet cselekedtem, függetlenül attól, milyen korosztálynak szólt, folyamatosan hívtam a kollégáimat, legyenek része­sei. Egyrészt ismerkedjenek, kapcsolatot teremtsenek, másrészt vigyenek el belőle valamit, és ők maguk is kö­vessenek el hasonlót. Nem kell feltétlenül úgy csinálni, ahogy én. Jobban kell csinál­ni. A lényeg, hogy könyvtári eszközökkel tegyünk valami érdemlegeset az emberért. Én tudok örülni a másik si­kerének. Tudok, mert tisz­tában vagyok azzal, hogy tartalmas, értéket követő te­vékenységük mások, a hoz­zájuk betérők javát szolgálja több tekintetben. A 2000-es évek elejétől a szlovákiai könyvtárak pályázhatnak új könyvek vásárlására, ren­dezvényekre, technikai föl­szerelés megvásárlására, így a pályázatok megírásában is kérhető tőlem segítség. Az Érsekújvári járás települé­seinek könyvtárai tartoznak a hatáskörömbe. Nagyon elszomorít, ha valahol be­zár egy könyvtár, vagy ha a fönntartó nem fordít elég figyelmet arra, hogy az meg­felelően működjön: hellyel­­közzel tart nyitva, nincs meg­felelő szakember, alacsony a látogatottság, nem próbál dagógus, szociológus, pszi­chológus egy személyben, mert a könyvtárlátogató, ha kevesebb is, mint egykor, sokféle. Mennyire változott a könyvtárosi munka az évti­zedek során? A könyvtár ma már nem csupán a könyvkölcsönzés helyszíne. Nálunk is nagyon sok mindenre oda kell figyel­ni, noha alacsony a könyvtár-Egy legfrissebb kellemes történés: beszélgetés Klemen Teréziával Az évszázad Manonja - Házy Erzsébet című könyve kapcsán olyasmit nyújtani az olvasók­nak, amivel becsalogathatná őket a könyvtárba. S ha ala­csony a látogatottság? Ideje lenne felmérni az igényeket, megtudni, mi az oka. Amikor azzal érvelek, hogy nagyon rossz a fiatal generáció szö­vegértése, olvasóvá kellene nevelni őket, sokan erre is csak legyintenek. Tényleg nincs szükség az olvasott, művelt, tájékozott emberek­re? Ezek fájdalmas dolgok számomra. ban foglalkoztatottak száma, tekintettel a kiszélesedett tevékenységi körre, amit mi a 90-es évektől folytatunk. Voltak szép számmal író-ol­vasó találkozók, szerzői es­tek. Elkezdtem kiállításokat is szervezni, ugyanis a galéria nem feltétlenül tud befogad­ni regionális alkotót, aki ön­tevékenyen fotóz vagy fest. A könyvtár ezt megteheti, hiszen irodalma, kapcsolatai is vannak hozzá. Amikor ide­jönnek a diákok egy kevésbé ismert, de a régió szülötté­nek számító fotós kiállítására vagy egy rendhagyó könyvtári foglalko­zásra, egy kézmű­ves-foglalkozásra, akkor látja az ember, milyen élmény a gyereknek a felismerés. Hogy jé, ez jó dolog. Nem feltétlenül arról van szó, hogy festőművész lesz. Nekünk az a fontos, hogy megtapasztalja az ol­vasást mint élményt, és fon­tos, hogy megtanuljon eliga­zodni a könyvek világában. Éveken keresztül irodal-Thor Tamás fotóművésszel is sokat dolgoztunk együtt a különböző kulturális rendezvényeken: ő készítette nekem-rólam ezt a kollázst, amely felöle­li az akkori tevékenységeimet ► mi estek háziasszonya vol­tál, miközben nem pa­naszkodhattál arra, hogy könyvtárosként kevés len­ne a munkád. Az Irodalom karnyújtás­nyira az én gyerekem volt, az én bölcsőm. 2004-től ringott házon kívül. Mert hit­tem abban, hogy ha kilépek a könyvtár falai közül, akkor egy más olvasói réteget is sikerül megszólítani. Az Iro­­dalmiKorzóban is szívesen „háziasszonykodtam". Egy könyvtárosnak egyébként is kutya kötelessége nép­szerűsíteni az irodalmat, az olvasást. Mi számít sikernek egy könyvtáros világában? Ha csak a saját régiómat tekintem, mindenképp siker, ha egy faluban, ahol hosszú ideig nem működött könyv­tár, jön egy új könyvtárfenn­tartó, mint Muzslán, és min­den megváltozik. Muzslát csodaországnak nevezem, egy kincs a könyvtáraink kö­zött, kezdve azzal, hogy egy régi épületet rendbe tettek, és Mészáros Marianna ve­zetésével ott példa értékű tevékenység folyik. Tavaly vetted át a Szlovákiai Magyar Könyv­tárosok Egye­sületének elnö­ki posztját. A kezdetektől tevékenykedsz az egyesület­ben, amely jövőre lesz 20 éves. Az elmúlt két évtizedből mit tartasz a legfontosabb eredményeknek? Például hogy folyamatosan igyekszünk anyanyelvű kép­zéseket biztosítani a hazai magyar könyvtárosoknak, egyrészt vendégelőadók meghívásával, másrészt magyarországi képzéseken is részt vehetnek a kollé­gák. Az ilyen képzéseken mindenki csak tanul. Amit abból hazahoz, megvaló­sít, lelkesebbé válik általa. Gyógyír minden könyvtáros lelkének, ha részt tud venni egy ilyenen. Értékelendő, hogy a Magyar Könyvtáro­sok Egyesülete vándorgyű­lésein a kollégáink előadó­ként is szerepelnek. Évente megrendezik Csongrádon a Kárpát-medencei könyv­tárosok konferenciáját, ezen a határontúliak is jelen lehet­nek, előadnak, megismerik egymás munkáját, az anya­­országbeli kollégák pedig az ittlét pozitívumait és negatí­vumait. Egyfajta műhelyként működik, eszmecserére is lehetőséget nyújt az egye­sületünk. Voltak szakmai kirándulásaink is. Nemrég egy kelet-szlovákiai telepü­lés polgármestere fordult hozzánk, hogy szeretné berendezni a falu könyvtárát. Jó érzés, amikor segítséget kérnek tőlünk, meghall­gatják a szakmai tanácsokat. Amiben hiányosságaink vannak, az pénz kérdése. Az egyesületnek irodája sincs. Azt is fájlalom, hogy nem kevés olyan könyvtáros van, aki nem jár el a képzésekre, pedig nagyon sok hasznos, érdekes tapasztalatot sze­rezhetnének, színvonalasab­bá tehetnék a munkájukat. Sokrétű a munkád, egész embert kíván, a további tevékenységeidről nem is szólva. Mikor van szabad­időd, ha van egyáltalán, és mivel kapcsolódsz ki? Ha tőmondatban válaszo­lok: könyv, színház, zene. Lelkes közönsége vagyok a városunk kulturális prog­ramjainak. A balesetem miatt az elmúlt időszakban fáradtabb voltam, nem vol­tam ott mindenütt, és be kell hoznom az elmaradot­takat, közben itt vannak az újabb feladatok. Aztán van a megérdemelt szabadság, amit az ember igyekszik a családjával tölteni. Olyan­kor együtt vagyunk, együtt töltődünk. Nagyon figyelünk arra is a férjemmel, hogy le­gyenek nyugodt hétvégéink. Ha lehet, előre elvégzem a házimunkát. Vagy nem. Megvár. Vagy besegít a csa­ládom. Legutóbb, amikor hétvégére érkeztek a gyere­kek, szombaton megfőztem, hogy vasárnap délután a fér­jemmel elmehessek a Házy Erzsébet Nemzetközi Te­hetségkutató Énekverseny gálájára. Az is feltölt, ha rég látott emberekkel találko­zom, váltunk pár szót. Múlt pénteken volt a Klemen Te­rézia által jegyzett, Az évszá­zad Manonja - Házy Erzsé­bet című könyv bemutatója, így most operától, operettől átitatottan kutakodtam az elmúlt hetekben, igyekszem behozni a témában a beho­­zandót. Mindig van tehát valami, amivel lefoglalod magad. A könyvtáros kíváncsi em­ber. Például jön a kolléga­nő, és azt mondja: Borbély Szilárdról keres anyagokat. Akkor félreteszem a magam munkáját, és segítek a kere­sésben, mert nekem is fel­keltette az érdeklődésemét. Kifogyhatatlan kincsesbá­nya ez a munka. Annyi mindent tudnék még me­sélni róla! Mislay Edit Milyen a jó könyvtáros? Ahhoz először is kell egy igazi könyvtár. Megfelelő, kellemesen elrendezett, hí­vogató térrel, természetes fénnyel, lehetőség szerint minél több új könyvvel is, kortárs irodalommal, han­goskönyvvel, hanglemezzel. Lehetőség szerint könyv­tárközi kölcsönzés szol­gáltatás működtetésével, nyilvános internettel, mert bár többeknek van odaha­za számítógépe, de mi van a hátrányos helyzetűekkel? Megfelelő óraszámú nyitva tartásra, képzett könyvtáros­ra, tapasztalt, kommunikatív könyvtárosra van szükség, aki maga is képes és haj­landó fejlődni, aki segíti az olvasókat. A könyvtáros pe­NŐI SZEMMEL 2018. Szeptember 19 (Fotók: k. i. archívuma, somogyi tihor - 2)

Next

/
Oldalképek
Tartalom