Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-21 / 217. szám
www.ujszo..com I 2018. szeptember 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Furcsaságaink A falon emléklap: itt gyilkoltak meg tíz dunaszerdahelyi polgárt Dna 25. marca 1999 doálo v tejto budove k tragickej udalosti, pri ktorej prislo o zivot desat' ludi. Cest’ ich pamiatke! Ebben az épületben 1999. március 25-én tragikus körülmények között életét vesztette tíz ember. Tisztelet emléküknek! • • Vakon, de megszállottan FELEDY BOTOND E gyre személyközpontúbb a politika: nem a pártoknak vannak emberei, hanem személyeknek pártja. Eszme, ideológia mellékes. Egyesek már saját magukról nevezik el a pártjukat. A politikai karaktergyilkosság mindennapos a személyeskedés harcmezején. És csak annyi derül ki ezekből a csatákból, hogy ki kinek a szoknyája mögé bújik. MagukróLaz érdemi politikai döntésekről alig esik szó, a migráción kívül lassan nincs más a politikában, közbeszédben, még felületesen sem. Oktatás, egészségügy? Vállalkozói közeg, adóterhek optimalizálása, önkormányzati hatáskörök? Nemcsak Magyarországon és Szlovákiában zajlik ez, globális jelenségről van szó. Ha ránézünk a hírekre, személyes viták jönnek szembe. Ott az amerikai főbírójelölt, Brett Kavanaugh, akit először csak konzervatív nézetei miatt támadtak a demokraták - ez mondjuk nem meglepő de most már arról szól az ügy, hogy még diákként valóban zaklatott-e egy lányt, aki most előállt megvédeni magát. Ez alapján dől el, mit gondol Kavanaugh alkalmasságáról a szenátus. Hans-Georg Maassen a német alkotmányvédelmi hivatal (BfV) főnöke -volt. Pár napja leváltották, miután félreérthető megjegyzést tett a neonácik chemnitzi erőszakos tüntetéséről. Igazából arról beszélt, hogy videófelvételeket gyakran hamisítanak manapság, és a hamis videók terjesztése is veszélyes - de nem erre figyeltek, hanem arra, hogy ezzel vajon szembefordult-e Angela Merkel kancellárral, kit akart megcáfolni, ki nyilatkozott hozzá hasonlóan (teljesen más megfontolásból). Nyilván a szélsőjobb szimpatizánsai is azt mondták, hogy nem fajult zavargásokig a chemnitzi tüntetés, mások szerint igen, de ezt nem néhány videó dönti el, hanem a rendvédelmi szervek. Legalábbis régen így lett volna, ma ebből egy hihetetlenül személyeskedő vita és koalíciós válság kerekedett. És persze Chemnitz helyett Maassen személyéről vitáznak. Említhetjük Stormy Danielst, Donald Trump találkáját a pomószínésznővel, vagy az amerikai elnök környezetében a többi jómadarat, akik már fennakadtak a vizsgálóügyész, Robert Mueller hálóján. Mindegyikük megér egy misét, az amerikai sajtó nem is sajnálja tőlük a papírt, olyan részletekig megy el, hogy egyesek milyen szarvasbőr kabátot vettek a feltehetőleg orosz korrupciós pénzből. A pornósztár pedig már a legapróbb részleteket idézi fel a Trumppal töltött estéről. De arról nem beszélünk, hogy mennyi metán kerül Trump döntései miatt a légkörbe, és hogy ebbe minden komoly klímakutató szerint simán belepusztulhat az ökoszisztémánk már az évszázad végére. Tájainkon sincs másképp, például a Sargentini-jelentés Orbánról szól és kész, a magyar kormány értelmezése szerint pedig ők „Sorossal” küzdenek, értelmes párbeszéd a felhozott pontok egyikéről-másikáról viszont véletlenül sincs. Ahogy Szlovákiában Kalifták személyéről beszélünk, de arról nem, hogy mekkora lehet az alvilág és a politikai elit átfedése, hogyan lehet Putyin motoros bandájától a vietnámi férfi kormánygépen való elrablásán át az olasz maffiával való közös uniós lopásig egy rendszert kiépíteni és fenntartani. Ha nem jut idő, hely, figyelem a valódi problémáinkra, akkor azok egyszerűen nem lesznek megoldva. A klímaváltozás, az alvilági befolyásolás, a rendszerszintű korrupció, a külföldről jövő befolyásolási kísérletek és propaganda pedig már egyenesen egzisztenciális kihívások. hunCIk PÉTER I. rósz Olvasom, hogy a besztercebányai speciális bíróságon zajló per részletei még a szakembereket is meglepték. A vádlottak, a dunaszerdahelyi alvilág tagjai, az enyhébb ítélet reményében egy sor olyan gyilkosságot is beismertek, amiről eddig senki sem tudott. Vallomásaik hemzsegnek az olyan kifejezésektől, mint megfojtotta, agyoncsapta, főbe lőtte, vagy ledarálta. Persze az áldozatok sem voltak ártatlanok. Ahogyan az egyik bulvárlap írta: Maffiózók gyilkoltak maffiózókat. A dunaszerdahelyi polgárok sajnos kénytelenek voltak hozzáedződni az ilyen gyilkosságokhoz. A kilencvenes években a Pápay-klán emberei tartották rettegésben a környéket. Joe Papát és embereit 1999-ben halomra lőtték egy szerdahelyi kávéházban, és jöttek Sátor Lajos emberei, akik folytatták a régiek „munkásságát”. Aztán Sátor Lajost is agyonlőtte valaki, és maradtak a mostani perben szereplő vádlottak, akik kegyetlenségben nem maradtak le „dicső elődeiktől”. Nemrég betértem egy kávéra egy szerdahelyi kávéházba. A bejárat mellett, a falon feltűnt egy emléklap. Szlovák és magyar nyelven adja az emberek tudtára, hogy 1999-ben ezen a helyen gyilkoltak meg tíz dunaszerdahelyi polgárt. A zárómondat így szól: Tisztelet emléküknek. Hát, itt valami baj van az értékekkel, vagy a morállal. Azt senki sem vitatja, hogy mindenkinek jogában áll családtagjait, barátait gyászolni. Ezt megteheti magánemberként, otthon, zárt körben. Egy kávéház előcsarnoka viszont nem magánterület, és a kávézóban meggyilkolt maffiózók nem ártatlan áldozatok voltak, hanem egy kegyetlen maffiaháború vesztesei. És van még egy bökkenő a dolog-Te kis Kati! O lvasom, hogy vannak külföldi sztárok, akik a szabad nemválasztás jegyében a gyermekeikre bízzák, hogy fiú- vagy lányruhákat akamak-e hordani. A szabad nemválasztás nagyon röviden azt jelenti, hogy a szülő nem gyakorol semmilyen nemi jellegű befolyást a gyermekre, például nem rózsaszín vagy kék, hanem „semleges” színű rugdalódzót vásárol neki, s akár kisfia van, akár kislánya, ad neki babát is meg autót is, rábízva, hogy a gyermek maga válassza ki, mivel akar játszani. Mert egyesek szerint, aki a kislánynak csak babát ad, az eleve női szerepre, aki pedig a fiúnak csak autót ad, eleve férfi szerepre .kárhoztatja”. így például Angelina Jolié egyik gyermeke nem a biológiai neban. Tudjuk, hogy a mai fiatalokat nem érdekli a történelemtanulás. Irtóznak attól, hogy különféle dátumokat és eseményeket biflázzanak. Ami volt, az volt, nincs értelme régmúlt dolgokról vitázni, mondják. így viszont fennáll az a veszély, hogy húsz-huszonöt év múlva a szerdahelyiek már nem fognak emlékezni a részletekre, és azt fogják gondolni, hogy annak idején valóban tíz tiszteletreméltó embertársuk életét oltotta ki a kegyetlen gyilkos. Valakinek majd az is eszébe jut, hogy szobrot kellene állítani az ártatlanul meggyilkolt polgártársaik emlékére. II. rósz Szeretem a focit és szurkolok a DAC-nak. Néhány évvel ezelőtt arról írtam, hogy a nemzeti kisebbségek identitását úgy lehet a leghatékonyabban fejleszteni, hogy létrehozunk egy kristályosodási gócot, amely körül lerakodhatnak az identitás kristályai. Ez a góc íehet egy híres oktatási intézmény, egy ismert ipari létesítmény, egy világhírű művész, vagy egy sikeres feltaláló is. Ám a legnagyobb hatású góc egy nemzetközileg is sikeres focicsapat lehetne. Lásd a Barcelona és a katalánok „szövetségét”. Nagyon megörültem, amikor Világi Oszkár felismerte ennek a dolognak a horderejét, és minőségi változást hajtott végre a klub életémének megfelelő ruhákat hord. Vannak, akik ebben a nyitottság újabb bámulatra méltó és követendő példáját látják, mások sztárallűmek, a feltűnési viszketegség újabb jelének nevezik, mondván, van, aki kis majmot nevel a gyermekéből. Én ezt nem kommentálom. Ellenben eszembe jut néhány példa, ami összefügg ezzel. Bonaparte Napóleon fia, a szomorú sorsú Sasfiók, akit apja legyőzése után az osztrák császári udvarban tartottak aranykalitka-fogságban, göndör, szőke kisfiú volt, mindenki körülrajongta, hogy milyen aranyos. Ő pedig úgy ötéves korában arra kéri anyját, Mária Lujzát - a nemtörődöm, rossz anyát-, jáijon közbe azért, hogy vágják le a haját, mert végre kisfiús frizurát szeretne. Családunk egyik tagja is mesélte, hogy kisfiúkorában gyönyörű, hullámos haja volt. Hároméves lehetett, amikor a lánytestvére masnit kötött öcsikéje hajába. Te kis Kati, mondta neki, mire a fiú dühösen kitépte a hajából a szalagot, és sírva kiabálta, hogy nem Kati! Nem is kapott többet szalagot. ben. Köszönet érte. Ám ebben a második részben is van egy bökkenő. Személyiségemnek egyik fontos alkotóeleme a nemzeti identitás, kialakulásában az anyanyelvé volt a vezető szerep. A magyar nyelv nélkül egészen más ember lettem volna. Gondolkodásomat és érzésvilágomat is a nyelv formálta. A nyelven keresztül ismertem meg a kultúra alkotásait is. Később a kultúra a nyelvvel közösen formálta az értékrendszeremet és az érzelemvilágomat, vagyis identitásom nemzeti részét. Ám a nemzeti identitással kapcsolatban van egy dolog, amit semmiképpen nem tudok elfogadni. Ez pedig a vér szava. A vér a törzsi életforma „kelléke”. A vér szava mindig a kizárólagosság üzenetét hordozza. Aki nem a mi vérünkből való, az ellenség. A DAC himnuszában van egy rész, mely szerint a vér az, ami öszszeköt bennünket, mert mi egy vérből vagyunk. Nos, ezeket a szavakat érdemes lenne még egyszer átgondolni. A Liverpool szurkolói azzal biztatják magukat és csapatukat, hogy aki velük jár, az sosem lesz egyedül. Himnuszuk nem kizárólagos, hanem univerzális értékeket hirdet. Az interneten rátaláltam a D AC- himnusz másik változatára is. Szerintem inkább azt a verziót kellene énekelni. (Somogyi Tibor felvétele) Gyermekkoromban az egyik szomszéd lány folyton nadrágot hordott, csak fiúkkal játszott, s amint lehetett, motorbiciklit vetetett magának. Mindig azt bütykölte, csupa olaj volt. Gépészetet tanult, és Csehszlovákiában az elsők között volt, akik nőből férfivá operáltatták magukat. Ismertem fiút, aki imádta a húga babáit öltöztetni. Még ruhákat is tervezett nekik, amit a húga megvarrt. Ma boldog, többgyerekes családapa, ruhákkal kapcsolatos sikeres vállalkozása van. Egy másfél éves kisfiú, nagyon szeretett anyukájának segédkezni a főzésnél, ami abból állt, hogy ő is megkevergette az ételt vagy elővette a hozzávalókat a sütéshez. Ezért egyszer kis edénykészletet kapott ajándékba. Nagyon örült neki, fél évig naponta játszott vele, aztán félredobta, már csak az autók érdeklik. A játszótéren látok fodros ruhás kislányokat, akik szeretnek autózni. Aztán megunják, és előkerül a baba. A tanulság? A nem sosem vész el. Csak esetenként átalakul. FIGYELŐ Miféle visegrádi együttműködés? Bár a nyilatkozatok szerint Csehország legjobb barátai a visegrádi országok, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország lenne, a gyakorlat ezt nem igazolja - írta a cseh a Hospodáíské noviny című cseh napilap. A V4 migrációellenes szövetségként valóban működik. Ugyanakkor Közép-Európa szempontjából a migráció inkább absztrakt, semmint valós probléma, „már amenynyiben nem hiszünk az olyan mesékben, hogy a berlini, brüsszeli bolondok vagy Soros György migránsok millióival akarnak elárasztani minket”. A migráció kérdésén túl a gyakorlati dolgokban már nem olyan jó a visegrádi együttműködés. A konkrét témákban minden tagállam a maga érdekeit védi, és Csehország sem számolhat a többi visegrádi ország automatikus támogatásával. A szlovák politikusok nyíltan hangoztatják, hogy Visegrádot hasznosnak tartják, de Szlovákia nem fogja csak „valamiféle visegrádi elv miatt” támogatni a cseheket, a lengyeleket és a magyarokat. Pozsonyban tudják, hogy különböző ügyekben különböző szövetségek születnek, és káros, ha mindenáron ragaszkodnak a visegrádi szolidaritáshoz, mert a többi EU- tagország racionálisan viselkedik. Ami pedig a lengyeleket illeti, ők az egész EU-ban ismertek arról, hogy csak a saját érdekeiket védik, és nem fognak visegrádért áldozatokat hozni. „Visegrádnak van értelme, de nem szabad a gondolkodásunk gerincévé válnia” - véli az újság. „Ha Csehország kitart amellett, hogy mindig egy sorban fog állni a V4-gyel, akkor a csoportban csak Prága és Budapest marad. Andrej Babis cseh kormányfőnek egyre inkább imponál Orbán Viktor, ezért állt ki a magyar miniszterelnök mellett szokatlan hévvel a Sargentini-jelentésről rendezett európai parlamenti vita után” - mutat rá a cseh napilap. (MTI) LAMPL ZSUZSANNA
