Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)

2018-09-20 / 216. szám

www.ujszo.com I 2018. szeptember20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A reverendás kettős élete Az eltussolás, az áldozat hibáztatása rontja az egyház hitelét A katolikus egyházban to­vábbra is olyan szörnye­tegek teljesítenek szol­gálatot, akik védtelene­ket, kiszolgáltatottakat hálózhatnak be - állítja Miroslav Kocúr teológus a Denník N lapnak adott inteijúban. Olyan személyről van szó, akinek a szavára érdemes odafigyelni, mivel ismeri az egyházon belüli viszonyo­kat. Az 1969-ben született Kocúr a pozsonyi Komensky Egyetem Teo­lógiai Karán végzett, doktori tanul­mányait Rómában és Jeruzsálemben végezte, 1995 és 2003 között papként teljesített szolgálatot. Kocúr nem először próbálja föl­hívni a nyilvánosság figyelmét arra, hogy klérikusok bántalmaznak fiata­lokat, férfiakat és nőket. 2001 -ben őt is sokkolta, amit Rómában tapasztalt, a kollégiumban a társai éjszaka er­kölcstelen, kicsapongó, szabados életet éltek, a 31 növendékből 21 vett részt rendszeresen homoszexuális összejöveteleken. Ezzel egy időben fiatal szlovák papnövendékek keres­ték fel, akik arról panaszkodtak, hogy a feljebbvalóik szexuálisan bántal­mazták őket. Nem kiskorúakról volt szó, mégis teljesen tanácstalanok voltak, nem tudták, mi a teendő, ki­hez fordulhatnak. 2001 óta sok, korábban eltussolt ügyre, visszaélésre derült fény vi­lágszerte. Talán a legismertebb, a bostoni gyermekmolesztálások esete, köszönhetően elsősorban a Spotlight - Egy nyomozás részletei című film­nek, amely nemcsak az oknyomozó újságírás szépségeit és buktatóit mu­tatta be, de az egyház, az intézmény és a közösség viszonyáról is - finom ecsettel - festett képet. Azóta a mé­diában megszaporodtak a nyílt vitát sürgető felhívások, de az egyház to­vábbra sem mutat elég elszántságot, hogy őszintén szembenézzen a je­lenséggel. Természetesen hiba lenne általánosítani és az egész intéz­ményrendszerre kiterjeszteni a vá­dakat, de a napvilágra került esetek száma azt bizonyítja, hogy nem mar­ginális problémáról van szó, és egy olyan intézmény, amely nem csupán ajánl szigorú erkölcsi, életviteli stb. útmutatókat, hanem előírja a hívei­nek, az sokkal komolyabb önvizsgá­latot tarthatna. Az elmaradt önrefle­xió, az eltussolás, elnémítás, az áldo­zat hibáztatása stb. rontja az egyház hitelét és szavahihetőségét. Egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben az áldozatok, ha a nyil­vánosságot választják. Kocúr elme­sél egy történetet, melyben a kis falu lakói a bántalmazott kislány és nagymamája ellen fordultak, mivel azt érezték, hogy el akaiják tőlük vermi a „templomot”, mindent, amit a mindennapokban és szimbolikusan képvisel. Nehéz helyzetben vannak a papok is, hiszen a szexuális frusztrá­ció levezetésével nem mindenki tud megbirkózni, a hatalom és az autori­tás sokakat megrészegít, kicsúszik a kezükből az irányítás, és visszaélnek a helyzetükkel. Kocúr arról számol be, hogy a több olyan pappal találko­zott, akinek titokban partnere és gyereke is volt, s ők a kollégáiknál kiegyensúlyozottabbak voltak. Az, hogy az egyház belső helyzetét és viszonyait jól ismerő Kocúr nem vár jelentős változást rövid távon, hívőt és nem hívőt egyaránt elszomorít. LÁNGOLÓ VONATOK, LESZAKADT VEZETÉKEK! FOLYTON FOLYVÁST VILÁGSZÁM!!! DIÁKOKNAK ÉS NYUGDÍJASOKNAK INGYEN! (Cartoon izer) Putyin atommal puhít, gázzal főz JARÁBIK BALÁZS A magyar miniszterelnök és az orosz elnök gyakori találko­zóit az ukrán válság 2014-es kipattanása óta nézik bizal­matlanul -joggal. Moszkva Európával szembeni maga­tartása (lásd legutóbb a Szkripal-ügy) továbbra is konflik­tusforrás, emellett a másik oldalon Budapest konfliktusban áll Kijev­­vel a kisebbségi nyelvhasználat és a kisebbségi oktatás ukrajnai meg­nyirbálása miatt. Magyarország már eddig is az új hidegháború egyik főszereplője­ként tűnt fel, a Sargentini-jelentés európai parlamenti elfogadása pedig újabb spekulációs hullámot indított el. Túlzásokba esni könnyű, mert valóban sok átláthatatlan, furcsa mozzanata van az orosz kapcsolatnak. Ennek ellenére a magyar-orosz viszonyt sokkal inkább az érdek­központúság jellemzi - közös értékek híján. Beleillik ez Putyin és Or­bán pragmatizmusába is, hazai erős belpolitikai helyzetükre, illetve hatalomgyakorlási módszereikbe. Energetikai kérdések kötik össze a két országot. Moszkva a gáz és kőolaj mellett a nukleáris technológiáját is szeretné eladni Európában, amit olcsó kölcsönnel (Magyarország esetében 4-5 százalék) tud tá­mogatni. Mindez megkívánja a gyakori találkozókat. Magyarország éppen az orosz gáztól való függést szeretné kiváltani az atomenergiá­val, ami ugyan ellentmond a német energetikai politikának, de össz­hangban van a franciával. Orbán szerint az az újdonság, hogy egy NATO-tag vállalkozik orosz nukleáris technológia felhasználására (bár az EU-tag Finnországban folyamatban van egy magánkézben lévő orosz erőmű építése). A gyakori találkozók egyik oka, hogy a tervek szerint a 12,5 milliárd euróba kerülő Paks 2 építése ugyancsak lassan halad. Bár a magyar részvételt 40 százalék körül határozták meg, nemigen van helyi kapa­citás és szakértelem egy ilyen projekthez. Nem megerősített hírek sze­rint a projekt ára már most egymilliárddal több, és már legalább egy évet késik. A problémákhoz az oroszok is hozzájárultak, amikor konf­liktussal szorítottak ki magyarokat az egyik fontos magyarországi cégből (Ganz EEG). Közben Budapestnek sikerült lecsendesíteni a Nyugat ellenállását, miután az amerikai General Electric (GE) nyerte a turbinák gyártására kiírt tendert, amelyet a francia Alstom fog legyár­tani. A másik kulcsfontosságú kérdés a gáz. Ma már küzdenie kell a Gaz­­promnak európai piaci részesedése megőrzéséért, és Budapest kemé­nyen alkuszik. Továbbra sincs hosszú távú gázmegállapodás a két or­szág között, és a magyarok a romániai tengeri fúrásokkal is erősítették pozíciójukat. Budapest számára - hasonlóan a németekhez - a gáz ára számít, és nem az, hogy ki szállítja, ezt diktálja a rezsicsökkentés logi­kája. De nem maradhat ki egy moszkvai látogatásból az európai politika sem. Moszkvából nézve Orbán „ideális” európai politikus. Fonto­sabbnak tartja a nemzeti érdekeket, mint az európai értékeket. Ám a Kremlben azt is látják, hogy a júliusi brüsszeli NATO-csúcstalálkozó után Orbán Oroszországot veszélynek nevezte Európa biztonsága szempontjából, és Donald Trumpnak udvarol. Az Oroszországgal való partnerség korántsem veszélytelen. Putyin hivatala nemegyszer rángatta saját kénye-kedve szerint a magyar dip­lomáciát, mint például most Moszkvába, az előre nem egyeztetett, hi­vatalos találkozó utáni négyszemközti megbeszélésre. Áz orosz elnöki hivatal természetesen tudja, hogy ez csak fokozza a kritikát, ami egyébként is Orbánra zúdul az orosz kapcsolat miatt. Moszkva taktikája nem az EU feloszlása, „csupán” megosztása. Eközben egyre kevesebb a bizalom a saját intézményeink iránt, így Nyugaton felnagyítják az orosz veszélyt. Moszkva taktikája sót hinteni a sebeinkre, ez megfelel a jelenlegi lehetőségeinek és a hosszú távú ér­dekeinek is. Hiszen minél nagyobb a nyomás a „partneren”, annál könnyebb őt megfőzni. Öt másodpercenként meghal egy gyerek a világon Tavaly öt másodpercenként halt meg egy gyermek a vilá­gon, de az ENSZ jelentése szerint a legtöbb halálozás megelőzhető lett volna, mivel azokat főként a víz, a rossz higiéniai körülmények, a táp­lálkozás és az egészségügyi alapellátás hiánya okozta. Mintegy 6,3 millió, 15 éven aluli gyerek halt meg a világon 2017-ben. Az elhunyt gyerekek közül 5,4 mil­lió ötévesnél fiatalabb volt, a felük pedig újszülött - ismertette a nem­zetközi szervezet. „Olyan egyszerű megoldásokkal, mint a gyógyszerek, a tiszta víz, az áram és az oltóanyagok, drasztiku­san csökkenteni lehetne a halálozá­sok számát” — jelentette ki Lauren­ce Chandy, az ENSZ gyermekalap­ja, az UNICEF szakértője. Hozzáfűzte, sürgős beavatkozás nélkül 2018 és 2030 között 56 mil­lió öt éven aluli gyerek - a fele-új­szülött - fog meghalni. Tavaly a halálozások fele a Sza­harától délre elterülő afrikai térség­ben következett be: minden 13. gyerek elhunyt az ötödik születés­napja előtt. A gazdag országokban az öt éven aluli gyerekek közül minden 185. halt meg. Az ötéves koruk előtt elhunyt gyerekek többsége megelőzhető okok miatt vesztette életét: olyanok miatt, mint a születéskor fellépő komplikáció, tüdőgyulladás, has­menés, fertőzés és malária. Az 5 és 14 év közötti korcsoport­ban a sérülés, a baleset a fő halálok, különösen sokan hunynak el fulla­dás vagy közúti baleset következ­tében. A gyerekek életük első hónapjá-Jelentős haladást értünkéi a gyerekek megmentése terén 1990 óta, de továbbra is milliók halnak meg pusztán amiatt, hogy hova születnek. ban a legsérülékenyebbek, 2017- ben 2,5 millió újszülött halt meg. A Szaharától délre fekvő térségben és Dél-Ázsiában kilencszer több volt az első hónapban bekövetkezett ha­lálozás, mint a gazdag országok­ban. A jelentés ugyanakkor kiemelte, hogy világszerte jóval kevesebb gyerek hal meg, mint harminc évvel ezelőtt. 1990-ben 12,6 millió öt éven aluli hunyt el, ennek keve­sebb, mint a fele, 5,4 millió halálo­zás történt tavaly. A csaknem há­rom évtized alatt az 5-14 éves kor­osztály halálozása is 1,7 millióról egymillió alá csökkent. „Jelentős haladást értünk el a gyerekek megmentése terén 1990 óta, de továbbra is milliók halnak meg pusztán amiatt, hogy hova szü­letnek” - hívta fel a figyelmet Chandy. A gyermekhalálozás visszaszo­rítása az ENSZ 2000-ben elfoga­dott millenniumi fejlődési céljai között is szerepelt. Abban az évben 11,2 millió 15 éven aluli gyerek halt meg megelőzhető betegségekben, a tiszta víz hiánya, az alultápláltság vagy születési szövődmények mi­att. A nemzetközi szervezet 2015-ben a millenniumi célokat 17 Fenntart­ható fejlődési célra módosította, amelyek elérésével 2030-ra fel akarja számolni a szegénységet, az egyenlőtlenségeket és más globális problémákat, miközben olyan tö­rekvéseket támogat, mint a fenn­tartható energia. Tavaly azonban az ENSZ bejelentette, túl lassú az elő­rehaladás a kitűzött célok elérésé­hez, főként a helyi konfliktusok és háborúk miatt. (MTI/Reuters) SÁNTA SZILÁRD

Next

/
Oldalképek
Tartalom