Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-17 / 213. szám
KULTÚRA 6 I 2018. szeptember 17. I www.ujszo.com Közzétette új irányelveit a Svéd Királyi Akadémia Stockholm. Az irodalmi Nobeldíjat odaítélő Svéd Akadémia pénteken közzétette új irányelveit arról, hogyan hozhatók összhangba a modem időkkel az intézmény több mint kétszáz éves alapító rendelkezései. Az irányelvek „az 1786-os rendeletek mai értelmezését” adják, és céljuk, hogy helyreállítsák a bizalmat a testület iránt - közölte az akadémia. Ugyanakkor szembeötlő, hogy az egyik bekezdés szerint a tagoknak „tartózkodniuk kell az akadémia vagy a többi tag nyilvános bírálatától”. A szabályozás nyilvánvalóan arra a helyzetre reagál, amikor év elején szinte működésképtelenné vált a Svéd Akadémia, és a tagok a sajtónyilvánosság előtt üzengettek egymásnak. A testületet erősen megosztotta, amikor nem sikerült kizárniuk Katarina Frostensont, az akadémia egyik tagját. Vele szemben az a vád merült fel, hogy megszegte az összeférhetetlenség szabályait, mivel nem jelentette be, hogy férjével együtt társtulajdonosa egy olyan vállalkozásnak, amely korábban az akadémiától kapott pénzügyi forrásokat. Férjét, Jean-Claude Amault-t mindeközben 18 nő vádolta meg azzal, hogy molesztálta őket. A férfi a vádakat tagadta, a héten kell bíróság elé állnia szexuális erőszak miatt. Az új irányelvek azt is pontosítják, hogyan választják meg és hogyan zárják ki a tagokat. Az akadémia szabályzatát májusban már megváltoztatták, a tagság státusával kapcsolatos új rendelkezéseket XVI. Károly Gusztáv svéd király, az intézmény fő védnöke is jóváhagyta. Új tag megválasztásához 12 szavazatra van szükség (a 18- ból), tavasszal viszont a lemondott, valamint passzív tagok miatt a testület gyakorlatilag döntésképtelenné vált. Most azt rögzítették, hogy az uralkodó akkor is kezdeményezheti a szavazást, ha nem áll rendelkezésre 12 döntésképes tag, amennyiben ez a helyzet nyilvánvaló szabálytalanságok miatt állt elő. (MTI, k) Ismét Brandauerrel forgat Szabó István Ehóten kezdődik Szabó István Zárójelentés című új filmjének a forgatása Klaus Maria Brandauer, Eperjes Károly és Kerekes Éva főszereplésével. Budapest. Szabó István 30 évvel utolsó közös munkájuk - az 1988-ban bemutatott Hanussen - után dolgozik ismét Klaus Maria Brandauerrel, akivel az Oscar-díjas Mephistót és a Redl ezredest is forgatta. A Zárójelentés további szerepeiben Stohl András, Udvaros Dorottya, Csomós Mari, Szirtes Ági, Börcsök Enikő, Csákányi Eszter és Szarvas József lesz látható. A Zárójelentés főhőse orvosprofesszor, akit váratlanul nyugdíjaznak, lemegy szülőfalujába körorvosnak. „Energiája érzelmi és társadalmi konfliktusok során segíti, hogy megtalálja fiatalkori önmagát. Ebben társa általános iskolai barátja, a falu plébánosa, akivel sorsuk azonossá válik”—mondta el a rendező, aki saját forgatókönyve alapján dolgozik. Ä Zárójelentés operatőre Szabó István állandó alkotótársa, Koltai Lajos. Az egyik producere Sándor Pál, akinek idén tavasszal került a mozikba Vándorszínészek című új filmje; a két rendező több mint hat évtizedes pályafutása során most először dolgozik együtt. Szabó István új filmjének bemutatója 2019 második felében várható. (MTI, k) Klaus Maria Brandauer nyugalmazott orvosprofesszort játszik Szabó István Zárójelentésében (Képarchívum) RÖVIDEN Könyv a pozitív gondolkodásról Dunaszerdahely. A Családi Könyvklub szervezésében ma este mutatják be a Csapiár Benedek Városi Művelődési Központban Ferenczi Klaudia Teremtsd meg magad áloméleted! című motivációs könyvét. A kötet azért született, hogy inspirálja azokat, akik egy szebb, boldogabb életre vágynak. A szerző korlátáinkról, téves berögződéseinkről, a pozitív gondolkodás hatásairól, szokásainkról és az önfegyelemről beszél. Az előadás 18 órakor kezdődik. (k) A Michal Znaniecki rendezte Székely fonó egyik jelenete (Fotó: Magyar Állami Operaház) Az opera összeköt A vendégszerepléseken túl intenzívebb együttműködést terveznek a budapesti és a pozsonyi operatársulat vezetői JUHÁSZ KATALIN A Magyar Állami Operaház idén harmadszor készül pozsonyi vendégszereplésre, ezúttal két estére költöznek be a Szlovák Nemzeti Színházba. Ez főleg annak fényében nagy dolog, hogy annak előtte 2000-ben jártak a szlovák fővárosban a Bánk bánnal. A két intézmény együttműködésének szorosabbra fonásában komoly érdemei vannak a Pozsonyi Magyar Intézetnek, amely tulajdonképpen azért (is) működik, hogy kapocs legyen a két ország kulturális, művészeti intézményei között. A sűrűsödő vizitek másik oka sokkal prózaibb: a budapesti Operaház felújítás miatt zárva tart, ezért mostanában többi külföldi (és belföldi) turnét szerveznek a társulat számára. Jenűfa Budapestről, de csehül Ezúttal a Visegrádi Csoport országait célozták meg két ügyesen kiválasztott előadással, Leos Janácek Jenűfáját ugyanis a magyar Vidnyánszky Attila rendezte, Kodály Zoltán Székely fonóját pedig a lengyel Michal Znaniecki. Varsóban, Prágában és Pozsonyban is előadják a két művet, két egymást követő estén, a Szlovák Nemzeti Színházban szeptember 26-án és 27-én. A Székely fonó, amelyet a szlovák közönség alig ismer, először lesz látható nálunk színpadon. A Magyar Állami Operaházban 2004-ben bemutatott Jenűfa pedig természetesen eredeti, cseh nyelven hangzik el Pozsonyban, sőt, Prágában is, ezért a magyar művészek - Rálik Szilvia, Kiss B. Attila, Simon Krisztina, Balatoni Éva, Kovácsházi István - mostanában gőzerővel csiszolják a kiejtésüket, nyelvtanár segítségével. A két előadás között laza kapcsolatot teremthet az is, hogy a morva Janácekre nagy hatással volt a szlovák népzene, ahogy Kodályra is, aki Galántán nőtt fel. A népdalok témájukban nagyon is egységesek Kevesen tudják, hogy Kodálynak anyai ágon lengyel felmenői is voltak. Michal Znaniecki szerint a világ népdalai dallamkincsükben ugyan különböznek, de témájukban nagyon is egységesek. Ezekre az alapvető üzenetekre építette fel rendezését, anélkül, hogy elvonná a figyelmet a dalok önmagukban is mély mondanivalójáról. Külföldön is gyakran dolgozó rendezőként az volt a célja, hogy a Székely fonó közös prédává váljon, vagyis bármely nemzet közönségének szeméhez és füléhez alkalmazkodva vigye színpadra ezt a színes zenei világot. A népzene mellett a néptánc is megjelenik a látványos produkcióban, a táncbetéteket a Nemzeti Balett művészei adják elő. Később közös produkciók is születhetnek Slavomír Jakubek, a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának igazgatója a vendégszereplést beharangozó sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy a nemzetközi együttműködés manapság már nem csupán kölcsönös vendégszerepléseket jelent (hazánk első számú operatársulata 2010-ben járt utoljára Budapesten a Pillangókisasszonnyal), hanem közösen színpadra állított produkciókat is. O ilyenekben is gondolkodik, egyelőre azonban csak egy jövő júniusi budapesti vendégszereplés biztos. „Vétek lenne nem kiaknázni azokat az összefonódásokat, amelyek a közép-európai régió zeneművészetét jellemzik. A Magyar Állami Operaház nemzetközi hírű társulatával a korábbinál jóval intenzívebb együttműködést tervezünk, hogy felmutassuk közös hagyományainkat” - mondta Jakubek. Más rálátás, eltérő megoldások Almási-Tóth András, a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója is optimistán nyilatkozott a további közös projekteket illetően: „Szeretnénk, ha ez a V4-es tűmé egy élő kapcsolat kezdete lehetne. Hiszen ugyanabból a közegből táplálkozunk, például ugyanazok a népzenei motívumok közlekednek nemzeteink között évszázadok óta. Ezek fellelhetőek a Pozsonyban bemutatásra kerülő két operában is.” Almási-Tóth András hozzáfűzte, hogy Kodály Zoltán is színpadképessé akarta tenni a népzenét, és beleépítette művébe a huszadik század első felének aktuális problémáit, amelyek szintén közösek voltak ebben a régióban. És mivel mindkét előadás rendezője egy másik nemzet képviselője, más a rálátásuk a művekre, és az eddig megszokott színpadra alkalmazásoktól eltérő megoldásokkal lepték meg a közönséget. A Kárpátaljáról származó, rendezőként Kijevben diplomázó Vidnyánszky Attilának ráadásul ez volt az első operarendezése, azelőtt csak prózai müvekkel foglalkozott, és Almási-Tóth András szerint ez az alapvetően prózai szemlélet, a színészi játék előtérbe helyezése is tetten érhető az előadásban. Szeptember 26-án és 27-én látható a két darab Aki tehát kíváncsi erre a két operára, két egymást követő szeptemberi estén - 26-án és 27-én - sok közös pontot felfedezhet bennük. Reméljük, a szlovák ajkú közönség is nagy számban érdeklődik majd a különlegesnek ígérkező produkciók iránt, és azt is, hogy ez a vendégszereplés „egy csodálatos barátság kezdete” lehet.
