Új Szó, 2018. szeptember (71. évfolyam, 202-224. szám)
2018-09-17 / 213. szám
www.ujszo.com | 2018. szeptember 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Abdul, a keleti szlovák dzsihádista Aki tényleg merényletre készül, nem írogat idióta üzeneteket a netre MOLNÁR IVÁN A cseh rendőröknek sikerült újra bebizonyítaniuk, hogy nem maradnak el szlovák kollégáiktól. A szlovák származású muszlim terroristajelölt lefülelésével sikerült olyat alakítaniuk, hogy a valódi terrorral küzdő nyugati kollégáik még hetekig képtelenek lesznek magukhoz térni a röhögőgörcsből. A hétvégén robbant a hír, hogy a cseh rendőrség lefülelt egy szlovák származású, az iszlám hitre pár éve áttért fiatalembert, aki a közösségi hálón Abdul Rahman néven idióta üzeneteket osztott meg, és akinél a házkutatás során állítólag vegyi anyagokat és pokolgép készítéséről szóló leírást is találtak. Az eldugott Epeijes megyei településről, Szentmihályfalváról származó Dominik ugyan azt állítja, hogy csupán tűzijátékot akart előállítani, amit az ismerősei is megerősítettek, a cseh rendőrség ennek ellenére terrorcselekmény előkészítésével vádolja és potenciális terroristaként kezeli. Első hallásra akár csettinthetnénk is, hogy milyen ügyes rendőrök vannak a szomszédunkban, a régiónk rendőreivel kapcsolatos eddigi tapasztalataink azonban óvatosságra intenek. Valószínűleg ez az eset is az egyike lesz azoknak a pótcselekvéseknek, amelyekkel a lakosságot próbálják elkápráztatni, valódi hatása azonban nem lesz, azon kívül, hogy tönkreteszik egy valószínűleg inkább ideggyógyintézeti kezelésre szoruló fiatal életét. A valóban veszélyes terroristákkal ugyanis a rendőrségünk nem tud mit kezdeni. Például a csaknem 140 halottat és több mint 400 sebesültet követelő, három évvel ezelőtti párizsi terrortámadás egyik főkolomposa, Salah Abdeslam a terrorcselekmény elkövetése előtt hetekig egy nyitrai panzióban üdült. Aki ugyanis valóban terrortámadásra készül, az nem hívja fel magára a figyelmet idióta internetes posztocskákkal, hanem igyekszik a lehető legjobban beolvadni, a rendőröknek és a titkosszolgálatnak így nem kis munkát okoz a felderítésük. Sokkal könnyebb és veszélytelenebb elfogni és veszélyes terroristának beállítani egy önértékelési zavarokkal küzdő fiatalt, azt mímelve, hogy küzdünk a terrorizmus ellen. Ez azonban csak az egyik példa a rendőrség pótcselekvésére. Ugyanez jellemzi ugyanis a szélsőjobb elleni harcot. A szerelmi bánat okozta frusztráció miatt egy eldugott külvárosi garázs falára horögkeresztet pingáló tinédzsert veszélyes neonáciként hurcolják meg a sajtóban, miközben a valóban veszélyes szélsőjobbos figurák jól fizetett parlamenti képviselőként osztják az észt. Ugyanígy a pedofilok elleni harc is többnyire akkor kerül előtérbe, ha egy unatkozó pap vagy tanár tiltott honlapokra téved, a pedofil tartalmakat készítő bűnbandák még csak szóbeszéd szintjén sem kerülnek a rendőrség célkeresztjébe. A pótcselekvés szótári meghatározása szerint .kényszerből vagy a látszat kedvéért végzett (nemszeretem) munka, tevékenység”. Nos, ez az, amiben a cseh és a szlovák rendőrök egy része európai szinten is kiválóan teljesít, szégyent hozva a munkájukat becsületesen végző kollégáikra, akik a látszat ellenére még mindig többségben vannak. Sargentini - avagy az őrület habos tengere STUMPF ANDRÁS Hisztérikus rohamot kapott Hoppál Péter. A nemrégiben még kulturális államtitkárként tündöklő fideszes parlamenti képviselő idegrendszere azután mondta fel a szolgálatot, hogy feltettem neki egy kérdést nem sokkal azután, hogy megosztott egy montázst a Facebookon. A képeken többek között Theresa May brit miniszterelnök, Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia elnök és Nicola Sturgeon skót miniszterelnök szerepelt. És persze a hét embere: a magyar kormányt elítélő európai parlamentijelentés szerzője, Judith Sargentini. Mindegyikük arcképén az állítás: „Nincs gyereke”. De volt ott még más is. „Nekik nem számít a jövő, a haza, Európa, a keresztény kultúra. Csak a Carpe diem... Ennyi.” - ezt fűzte még hozzá a képviselő. „Hoppál Péter, II. János Pálnak nem számított a kereszténység? Sem Éurópa?” - tettem fel erre a kérdést, finoman igyekezve rámutatni arra a blődségre, hogy bárki hazaszeretete, Európa-szeretete vagy a kereszténysége attól függene, van-e neki ivadéka. Erre Hoppál: „Iskolapélda! így kell kiforgatni az eredeti szavaimat, belemagyarázni, amit nem írtam. Gratulálok! Sajnálom, hogy egy Stumpf Andrásnak már csak ennyire telik. Népszerűségért csaholni oda, ahol már semmi nincs.” A képviselő, az állampolgár szolgája csahosozza az állampolgárt, mert az kérdezni mert. Érthető persze az idegfeszültség. Hoppál mégiscsak afféle kultúrember, muzsikus, valahol mélyen biztosan bántja, hogy a Sargentiniellenes ádáz küzdelemben tőle is elvárják az őrület terjesztését. Jókai Mórnak ezek szerint nem számított a haza. Kodály Zoltánnak sem. Ady Endréről nem is szólva. Vagy ott van Márai Sándor. Szabó Magda. József Attila. Klebelsberg Kunó. Mennyi gyerektelen, hazátlan bitang! Hogy a nemzésügyben megbocsáthatatlan renyheségről bizonyságot tevő Deák Ferencről már szót se ejtsünk. Nyilván őt sem érdekelte a hon. Ez a kis történet persze csepp csak az őrület tengerében, amelyet újra habosra korbácsolt a Sargentini-jelentés. Maga az anyag sok ponton felületes, balos nézőpontból összetákolt iromány (antiszemitizmust is emleget például, ami teljes nonszensz), az európai parlamenti vitában viszont előjöttek lényeges szempontok is: a jogállam lebontása, a magyar kormányfő legszűkebb körének csodával határos gazdagodása. Persze, teljesen mindegy: az EU-döntéshozatal béna kacsa, ebből a jelentésből sem lesznek végül szankciók. Orbán Viktor csak nyerhet rajta, ezért is tartja napirenden, s támadja meg a szavazás számítását. (A jogi csűrcsavart nem részletezném, abban még igaza is lehet, de: a tartózkodással szavazó képviselők pontosan tudták előre, hogy szavazatuk nem számít majd bele az eredménybe, a jelentés kétharmados elfogadása tehát teljesen legitim.) Az is kiszámítható volt, hogy Orbán majd azt mondja: a migránspártiak támadják az országot. Még azzal is előállt, hogy a közös európai határvédelmet azért akarják, hogy a magyar határra küldött zsoldosok átengedjék a migránsokat. Azt persze elfelejtette hozzátenni, hogy három éve éppen ő szorgalmazta a közös európai határvédelmet. Hát persze: a politikai kommunikációban az igazság nem lehet szempont. Csak a siker, a tábor összetartása. Az pedig menni fog most is. Főleg, hogy a magyar balos ellenzék Gyurcsány Ferenccel közös tüntetést hirdetett meg rögtön: Sargentini mellett. Márpedig aki a 2006-ban örök időkre hiteltelenné vált Gyurcsánnyal tüntet, az biztosan bukó ügy mellé áll. Az újdonság csupán annyi volt tehát a Sargentini-történetben, hogy most először saját pártcsaládja is szembefordult Orbán Viktorral. De jelent ez valamit? Égyrészt egyáltalán nem biztos, hogy kiteszik a Fideszt az Európai Néppártból, ha meg mégis, hát legfeljebb jövőre odakerül, ahová az elmúlt években amúgy is benavigálta már a vezetője: az európai szélsőjobbra. A hakni gazdasas RÁCZ ORSOLYA echnológia és találékonyság - rohamléptekkel alakítják át életünket a digitális fejlesztések, és olyan lehetőségeket teremtenek, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Ilyenek a már nemcsak Amerikában virágzó technológiai startupok termékei, szolgáltatásai, a legismertebbek közé tartozik az Airbnb, az Über, az Udemy vagy a TaskRabbit. A startupok az úgynevezett „gig economy”, avagy „hakni gazdaság” részei, amely alkalmi munkalehetőséget kínál immár szinte a világ minden táján. Például az Über taxiszolgáltatása alkalmi sofőröknek nyújt lehetőséget, hogy saját jármüvükkel másokat fuvarozzanak. A londoni Deliveroo mobil applikációja éttermeket és pékségeket tesz elérhetővé egy olyan online kiszállítási rendszeren keresztül, ahol a futárok biciklin vagy motoron szállítják házhoz a rendelést. Mind a futárok, mind az Über sofőrjei flexibilis munkavállalók; akkor dolgoznak, amikor tudnak vagy akarnak. Rohamosan nő az ilyen vállalkozások száma, a „gig economy” óriási robbanást produkált az elmúlt ; években, elsősorban Amerikában, de Európában is egyre inkább hódít. Bár a „gig economy” még kevéssé ismert kifejezés, máris nagy hatással van a gazdaságra, a munkavállalásra, és ez a törvényhozók számára számos kihívást jelent. Először is óriási versenyt eredményez; az Über a ta: xizás világát alakítja át gyökeresen.- Londonban évek óta tüntetnek a : „black cabesek” az Über ellen, a híres londoni fekete taxik számára ugyanis ; óriási konkurencia a jóval olcsóbb és könnyen elérhető Über. Bár a tüntetéseknek lett bizonyos eredménye, hiszen az Ubemek egyre több szabályozásnak kell megfelelnie, de a taxisok nagy bánatára nem kellett elhagynia Nagy-Britanniát. Sőt, a tüntetések inkább felhívták a figyelmet a szektor által kínált lehetőségekre, és egy sor újabb hasonló taxitársaság (úgynevezett „ride sharing” megoldás) létrejöttét eredményezték. Egy másik amerikai startup, az Airbnb a turizmust forgatja fel: egy olyan platform, ahol a turisták szálloda helyett magánszemélyek lakásán szállnak meg. A mára már szinte az egész világon elérhető szolgáltatás főleg a fiatalabbak körében népszerű, sokan ezt az autentikusabb elszállásolást választják. Azok, akik élnek az ilyen cégek által kínált munkalehetőséggel, nem „alkalmazottak”, hiszen munkaidejüket teljes egészében maguk alakíthatják. Énnek viszont hátrányai is vannak. Az ilyen cégekjelentős része nem biztosít nyugdíj- és szociális támogatást, sokszor betegbiztosítást sem. Ezzel a biztonságérzet is eltűnik, a munkavállalónak ezt fel kell adnia, cserébe a rugalmas munkavállalásért. Mindennek jelentős politikai vonzatai vannak, és mivel viszonylag új jelenség, a törvényhozók még keresik e munkavállalók szociális helyzetére a megoldást. És mivel a „gig economy” előtt a jelenlegi állás szerint nagy jövő áll, ez lesz az elkövetkező évtizedek egyik legnagyobb munkapiaci kihívása. A jó hír azonban az, hogy a jelenség egyre jobban hódít világszerte, így a nemzetközi tapasztalatokat is felhasználhatják a törvényhozók és a szakértők, hogy együtt találják meg a lehető legjobb megoldást. Kíváncsian várjuk, mi lesz ebből a hakniból.
