Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)

2018-08-27 / 198. szám

8 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2018. augusztus 27. I www.ujszo.com Etnikai tisztogatás fenyegeti Indiát? Indiai állampolgár vagy illegális bevándorló? (TASR/AP-feivétei) SHASHI THAROOR Közel négymillió állampolgár válhat jogfosztottá Indiában, mivel hiányoznak az állampolgárok jegyzékéből. Hetvenegy évvel India felosztása után és 47 évvel azt követően, hogy a volt Kelet-Pakisztánból Bangla­des lett, a szubkontinens zavaros földarabolásának egyik öröksége újra kísért az országban. Az állam­polgárok nemzeti jegyzékének köz­zététele által kiváltott válság az in­diai Asszám államban 4 millió lakos állampolgárságát - és jövőjét - kér­dőjelezi meg, s azzal fenyeget, hogy aláássa a békét a térségben. Itt maradt probléma 1947-ben a távozó britek vallási alapon osztották fel Indiát: létre­hoztak egy muszlim államot, Pa­kisztánt, a muszlim többségű tarto­mányokból India keleti és nyugati részén. 1971-ben a pakisztáni had­sereg brutális népirtási kampánya nyomán tízmillióan menekültek In­diába, Kelet-Pakisztán kivált, és megalakult Banglades. Amikor India ebben a háborúban győzelmet aratott Pakisztán felett, a menekültek nagy része a frissen függetlenné vált Bangladesbe ment, és azok, akik Indiában maradtak, könnyen asszimilálódtak. A követ­kező években több millió menekült érkezett Bangladesből. A gazdasági nehézségek és a túlnépesedés elől menekültek. Míg az indiai Nyugat-Bengál ál­lamba érkező bevándorlók könnyen beolvadtak a társadalomba, azoknak, akik az északkeleti Asszám államban telepedtek le - tekintettel a nyelvi, kulturális és vallási különbségekre -, sokkal nagyobb kihívásokkal kellett megküzdeniük. A fold és a munka­hely elvesztése valós veszély volt, ezért a múlt század ’80-as éveiben a dühös asszámi diákok tömeges tilta­kozásokat szerveztek, melyek gyak­ran erőszakba torkollottak. Asszám szinte irányíthatatlanná vált. A bengáli muszlim bevándor­lócsoportok brutális mészárlásai - az 1983-as összesen 3000 áldozatot követelt, az asszámi Nellie falu és más falvak lakosainak halálával végződött - megmutatták, milyen súlyos a válság. Végül 1985-ben, Radzsiv Gandhi miniszterelnöksé­ge idején, az asszámi egyezmény vetett véget a feszültségnek azzal az ígérettel, hogy mindenkit deportál­nak, aki 1971 után illegálisan érke­zett ebbe a térségbe Bangladesből. Könnyebb volt azonban meg­ígérni, mint végrehajtani. A követ­kező években a bíróságoknak mind­össze pár ezer illegális bevándorlót sikerült azonosítaniuk, miközben körülbelül 20 millióra becsülték a számukat. Az asszámi egyezmény betartására nem volt konkrét cse­lekvési terv, ezért a probléma a kö­vetkező évtizedekre is megmaradt. Az új kormány 2014-ben megválasztották a radi­kális hindu-nacionalista kormányt, élén Narendra Módival és az Indiai Néppárttal (BJP), és a folyamat új­jáéledt. Amikor a bíróság által ve­zetett és a kormánytámogatást élve­ző- gyakorlat a végéhez közeledett, júliusban egy másik tervezettel áll­tak elő. Egy olyan listával, melyen azok szerepeltek, akik be tudják bi­zonyítani, hogy a felmenőik 1971 előtt is asszámiak voltak. A BJP úgy tesz, mintha ez egy semleges eljárás lenne, közben hang­súlyozza, hogy az egészet a Legfel­sőbb Bíróság felügyeli - valójában az „idegenek” azonosítását ünnepli. Ez a lépés egyáltalán nem elfogulatlan, mivel meghatározza, ki birtokolhat földet, ki dolgozhat, és ki szavazhat a Néppárt irányította Asszámban. És lehet az összeírás végső formája bár­milyen - még mindig van idő felleb­bezni a megállapításai ellen és kija­vítani a hibákat -, már most világos, hogy akiket végül kizárnak, túlnyo­mórészt vagy teljes mértékben ben­gáli muszlimok lesznek. Ténylegesen elhangzott, hogy a fő cél a parlamenti választások előtt minél több bengáli muszlimot meg­fosztani a szavazati jogától. Egy kö­zel 30 milliós államban, ha négy­millió állampolgárt megfosztanak a szavazati jogától, az nagymérték­ben befolyásolja a választások eredményét, merthogy az indiai muszlimok körében a Néppárt tá­mogatottsága gyér. Csakhogy szinte lehetetlen megkülönböztetni a bangladesi muszlimot az indiai ben-Afőcél a parlamenti választások előtt minél több bengáli muszlimot megfosztani a szavazati jogától. gáli muszlimtól. Egy ilyen lépés jo­gi következményeit-hogy ilyen sok lakost fosszanak meg a szavazati jo­gától - még ki kell értékelni, és bí­rósági eljárások várhatók. Mindenesetre az összeírásból ki­maradt bengáli muszlimok a szava­zati jognál többet is veszíthetnek. Néhányan arról beszélnek, hogy Bangladesbe deportálhatják őket. Nincs semmilyen kétoldalú megál­lapodás a deportálásról, és Bangla­des egyértelműen fogalmazott: nem vállal felelősséget azokért, akik nem az ő területén tartózkodnak. Indiá­nak nem lehet érdeke, hogy migrá­ciós válságot robbantson ki, vagy ami még rosszabb, deportálásra kényszerítsen Bangladesbe, egy olyan országba, amelyik egyike azon kevés szomszédos országok­nak, amellyel a BJP vezette indiai kormány jó kapcsolatot ápol. Mégis előfordulhat, hogy az össze­írásból kimaradt lakosokat elűzik Asszámból - annak ellenére, hogy több mint négy évtizedig éltek ott -, és nem kapnak menedéket. Olyan ja­vaslat is elhangzott, hogy helyezzék el őket ideiglenes táborokban, amíg visszatérhetnek Bangladesbe. Az emberi jogok védelmezői hallani sem akarnak erről a megoldásról, mivel attól tartanak, hogy az a nap soha nem jön el. Még fontosabb kérdés, való­ban igazolható-e az, hogy megfosz­tanak embereket olyan jogoktól, me­lyeket gyakorolhattak a demokrati­kus Indiában életük nagy részében. Az összeírás nyomán keletkezett válság eddig erőszakmentes, de egyre nagyobb a feszültség, így an­nak a kockázata is nő, hogy erőszak lesz a vége. A kormány nehéz dön­tések előtt áll. Az 1971 óta tartó probléma kezelésére valóban az 1985-ös egyezmény a legjobb meg­oldás 2018-ban? Az indiai kormány ignorálhatja-e azok szabadságjo­gait, akik több mint négy évtizede az országban élnek? Bármennyire di­cséretes is az indiai szuverenitás és állampolgárság védelme, vajon ez igazolja-e azt, hogy milliókat taszí­tanak a teljes bizonytalanságba? Bármit hangoztatnak szenvedélye­sen mindkét oldalon, nincsenek egyértelmű válaszok ezekre a kér­désekre. Annyi azonban tisztán lát­szik, hogy most, amikor már a nép­párti többség komoly aggodalomra ad okot, az összeírással kapcsolat­ban születendő kormányhatározat alakítani fogja a zűrzavaros indiai demokrácia jövőjét - vagy jó, vagy rossz irányba. © Project Syndicate

Next

/
Oldalképek
Tartalom