Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)

2018-08-22 / 194. szám

4 KULTÚRA 2018. augusztus 22. lwww.ujszo.com A leikébe nem láttak bele Robert Sedlácek Jan Palach című filmje hitelesen idézi meg a hatvan nyolcas-hatvan kilences eseményeket SZABÓ G. LÁSZLÓ Csehszlovákia 1968-as meg­szállásának 50. évfordulóján, tegnap került a mozikba Robert Sedláóek rendezése, a Jan Palach, amelynek forga­tókönyvét Éva Kanturková, a Charta 77 szóvivője írta. Jan Palach, a húszéves prágai böl­csészhallgató halálos tiltakozása Csehszlovákia szovjet megszállása ellen már a világhírű Agnieszka Hol­land HBO által finanszírozott 2013- as rendezésébe, az Olthatatlan (Égő bokor) című háromrészes tévéfilmbe is bekerült. Az épp ezzel a tragikus cselekedettel kezdődött, ellentétben Sedlácek filmjével, amely Palach életének utolsó másfél évét dolgozza fel, s annak tükrében vetíti elénk 1969. január 16-át. A Károly Egyetem falán Palach halotti maszkjának bronzmásolata hirdeti ezt a napot. De kapott egy másik emlékművet is, méghozzá a Vencel tér felső részén, a Nemzeti Múzeum épülete előtt, ahol elkövet­te sokkoló tettét. Kabátjától megvál­va a táskájából vett elő egy éter fel­iratú üveget, késsel kinyitotta, a fo­lyadékot magára öntötte, és meg­gyújtotta. Már lángolt a ruhája, ami­kor átugrott a járda korlátján, s a par­koló autók között a Vencel szobor felé futott. Egy bolt előtt összeesett, a járókelők közül néhányan a segít­ségére siettek, próbálták eloltani a lángokat, aztán jött a mentő, és a még eszméleténél levő egyetemistát a Vinohrady kórház égési osztályára vitték. Ott közölte a nővérekkel, hogy tiltakozása jeléül gyújtotta meg magát, nem öngyilkosságból. Bú­csúlevelet nem is írt senkinek. Sem az édesanyjának, sem a bátyjának, sem a barátainak, sem a két barát-IUHÁSZ KATALIN losszú ideje tóma az amerikai ajtóban az MTV Video Music Iwards tónyleges presztízsó­­ek kérdése. Egy biztos: díjátadó nézettsége az utób- i három évben 50 százalékkal sokként. A helyi idő szerint hétfő éjjel New orkban lezajlott idei ceremónia né­­íttségi adatait még nem hozták nyil­­tnosságra, de a jóslatok pesszimis­­k voltak, mivel tavaly 2,6 millióan zték élőben az MTV-n. Ha hozzá­juk az ismétlő csatornák (VH1, nnedy Central, MTV2 stb.) adatait, régeredmény már 5,5 millióra kú­­ik fel, de ez is semmiség a 2011-es millió tévénézőhöz viszonyítva. A Music Television vezetése sze­­t aggodalomra semmi ok, csak a ;yasztói szokások változtak meg az núlt tíz évben: az emberek már nem ívé előtt ülik végig a több órás ce­­lóniát, hanem másnap az inteme­­nézik vissza az őket érdeklő mo­­ntumokat, főleg az exkluzív, élő épéseket - amelyeket viszont pont rt iktatnak be sok pénzért, hogy a ernyő elé csábítsák a nézőket. JanPalachotViktorZavadilformáljameghiteiesen (Képarchívum) nőjének. De a táskájában volt egy papírlap, amelyen elmagyarázta tet­tének indítóokát. Robert Sedlácek eredeti doku­mentumok alapján dolgozott. A Ká­roly Egyetem archívumából fotókat, leveleket bányászott elő, felkutatta Palach egykori barátait, évfolyam­­társait, találkozott a bátyjával. „Szerencsére egyetlen intézmény sem privatizálta még Palach szemé­lyét, ilyen értelemben tehát nemzeti történelmünk kisajátítatlan alakja maradt, ami nagyban segítette a munkánkat - mondja a rendező. - Ami viszont így sem volt könnyű, hi­szen Jan Palachot minden ismerőse meglehetősen talányos egyéniség­nek írta le. Mintha mindenkinek csak a hátát mutatta volna, a leikébe senki nem látott bele. Pár barátja volt csu­pán, de ők sem ismerték egymást. Ez engem is nagyon meglepett. Arról sem tudott egyikük sem, hogy barát­nője volt, pontosabban két barátnője. Társaságban ritkán mutatkozott. Ér­zékeny, zárkózott fiú volt. Tizen­négy éves korában elveszítette az édesapját, s ez meg is pecsételte if­júkorát. Bátyjával és édesanyjával nagyon szoros kapcsolatban volt, a hétvégéket igyekezett velük, otthon, egy Prágától ötven kilométerre fekvő faluban tölteni.” Hogy mi fért a csendes, komoly gondolkodású, erős igazságérzetű egyetemista életének utolsó másfél évébe? Jan Suster kamerája a film százhúsz perce alatt végig Palach nyomában jár. Látjuk őt a kollégiumi társai körében, otthon, Vsetatyban, vitákon, találkozókon, az egyetemi hallgatók tanácsában, hiszen aktív­­tagja volt a diákmozgalomnak. 1967 nyarán Kazahsztánban, rá egy évre ismét a Szovjetunióban volt diák­munkán, októberben pedig francia­országi szőlőszüreten vett részt. De mielőtt elutazott volna, pár barátjá­val megszállásellenes jelmondato­kat írtak prágai középületek falára. Később utcai tüntetéseken vett részt. Akkoriban már egy radikálisabb ak­ció elkövetését tervezgette, hogy felrázza a közvéleményt. 1969 janu­árjában a csehszlovák rádió elfog­lalásának gondolata foglalkoztatta, majd általános sztrájkra akarta buz­dítani az országot. Hogy mindeközben az egész vilá­got megdöbbentő cselekedetre ké­szült, arról senkinek nem beszélt. Épp ellenkezőleg: igyekezett a lehető legfelszabadultabbnak, életigenlő­nek mutatkozni. Figyelt és hallga­tott. A legapróbb jele sem látszott rajta annak, hogy mire készül. Hogy honnan jött az elhatározás? Sedlácek filmje azt is felveti, hogy Palach a franciaországi diákmunka idején egy lengyel lánytól hallott Ryszard Si­­wiec 1968 szeptemberében végre­hajtott önégetéséről. Lehet, hogy va­lóban az ő példáját követte, árulkodó jelek nem utaltak erre. A pátoszt, a szentimentalizmust mindenesetre messziről kerüli a rendező. Jan Pa­lach az ő látószögében egy mélyen gondolkodó, racionális személy, aki bátran szembeszáll a jogtalansággal és az igazságtalansággal. Kazahsz­tánban például kiállt egy orosz egye­temi társa mellett, aki bajba kevere­dett. Nevetni ritkán látjuk. Ha inni kell, akkor sem a legvidámabb cim­bora, Laurel és Hardy történetein azonban jókat szórakozik. Az első csalódások akkor érik, amikor látja, hogy a rendőrség szétveri a tüntető fiatalokat, és sem az egyetem tanári kara, sem a közvélemény nem áll ki mellettük. De a végzetes napon senki semmit nem vesz észre rajta. Reggel úgy köszön el az édesanyjától, mint mindig, kollégiumi szobatársával ugyanúgy tréfálkozik, mint máskor. Mielőtt elindulna a Vencel térre, le­zuhanyozik. A kamera arra a pilla­natra vár, amikor a Palachot hitele­sen megformáló Viktor Zavadil ar­cáról leolvashatja a szörnyű elhatá­rozást. Jan Palach nemzeti hős lett. Prá­gában, a Nemzeti Múzeum előtti jár­da kövei közül kereszt emelkedik ki önégetése helyszínén. A Rudolfinum előtti Jan Palach téren emlékművet állítottak a tiszteletére. Robert Sedlácek filmje is az. Emlékmű, amely a szabadság égető fontosságá­ra figyelmeztet. Méltó párja Agni­eszka Holland alkotásának. Díjátadó felemás érzésekkel A Rolling Stone magazin hosszú cikkben elemezte az érdeklődés megcsappanásának további lehetsé­ges okait. Szerintük az egykor irány­adónak számító, videoklipekre sza­kosodott Music Television műsor­­struktúrája az internet térhódítása mi­att olyannyira átalakult, hogy ma már alig tekinthető zenei csatornának. Az új klipek bemutatóját már nem a tévé, hanem a monitor előtt váiják a ra­jongók, akik a YouTube-nak és más videómegosztóknak köszönhetően akkor és annyiszor nézik meg ked­venceik klipjeit, amikor és ahányszor akaiják. A Music Television adás­idejének nagy részét ma már reality show-k és jobb-rosszabb doku-reality sorozatok teszik ki, az egyes zenei stílusokra szakosodott alcsatomák (MTV Rocks, MTV Dance stb.) né­zettsége szintén nem túl jelentős. Az idei díjkiosztóra mindenesetre húzós fellépőlistával készültek. Ma­donna, Jennifer Lopez, Travis Scott, Aerosmith, Cardi B, Ariana Grande, Az év legjobb videójának és az év előadójának járó szobrot is Camila Cabello, a Fifth Harmonyból kivált énekesnő kapta (Képarchívum) A főbb kategóriák nyertesei ► Az év videója: Camila Cabello ft. YoungThug- Havana ► Az év előadója: Camila Cabello ► Az év dala: Post Malone ft. 21 Savage -Rockstar ► Az év új előadója: Cardi 6 ► Az év hiphop-videója: Nicki Minaj -Chun-Li ► Az év popvideója: Ariana Grande - No Tears Left to Cry ► Az év dance-videója: Avicii ft. Rita Ora - Lonely Together ► Az év rockvideója: Imagine Dragons-Whatever It Takes ► A legjobb rendezés: Childish Gambino - This Is America (Rendező: Hiro Murai) ► A legjobb operatőr: The Carters - APESHIT ► A legjobb látványtervezés: The Carters - APESHIT ► A legjobb koreográfia: Childish Gambino - This Is America ► A legjobb vágás: N.E.R.D&Rihanna - Lemon Nicki Minaj tette tiszteletét a New York-i Radio City Music Hallban - hogy csak az ismertebbeket említsük. A jelöltek viszont nem arattak nagy sikert a kritikusok körében. Az MTV vezetése sokak szerint nem veszi fi­gyelembe az előadók internetes né­zettségét - nem beszélve a társadalmi szempontból is jelentős, politikai üzenetet hordozó klipekről, amelyek a műfaj jövőjét is meghatározhatják. A legfontosabb díjakat, vagyis az év legjobb videójának és az év elő­adójának járó szobrot is Camila Ca­bello, a Fifth Harmonyból kivált éne­kesnő kapta, miközben ajelöltek kö­zött ott volt az év egyértelműen leg­többet elemzett klipje, a This Is Ame­rica, amelyért Childish Gambino vé­gül megkapta „a legjobb üzenettel rendelkező videó” díját, továbbá a rendezést és a koreográfiát is a leg­jobbnak ítélték. A nemrég elhunyt Aviciit nyilván kegyeleti okokból díjazták Rita Órá­val közös, utolsó daláért, ami rend­ben is van, ám sokak szerint a svéd DJ komolyabb búcsúztatást érdemelt volna. Ahogy Aretha Franklin is, aki pár nappal a díjátadó előtt hunyt el. A szervezők, akik a 60 éves Madonnát készültek ünnepelni, gyorsan össze­kapcsolták a kettőt: Madonna mél­tatta Aretha Franklint, ami eléggé balul sült el. A popdíva ugyanis töb­bet beszélt saját magáról, mint Aret­ha Franklinról. Jennifer Lopez pedig ugyanazon az estén életműdíjat ka­pott énekesnői teljesítményéért. No comment...

Next

/
Oldalképek
Tartalom