Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-18 / 191. szám
14 ÉLETUTAK PRESSZÓ ■ 2018. AUGUSZTUS 18. www.ujszo.com Fél évszázada hunyt el Winter La Az üzletembernek m Az 1829-ben Tardoskedden, vagyontalan zsidó családban született Winter Sándor mondta egykor: „üzletembernek mindenhez kell értenie”. ^ ^ kétszeresen is jól nőg sült, mert szerelem■ bői tette, ráadásul % m módos lányt vett feleségül. A frigyből három fia és egy lánya született. A család Ipolyságon élt. Winter textilkereskedőként kezdte a pályáját, de szorgalmának és kitartásának köszönhetően hamarosan egyre többre vitte. Nevéhez fűződik például az Ipolysági Takarékpénztár megalapítása. Téglagyárat, mészégetőt, gőzfürésszel felszerelt kisüzemet létesített az Ipoly-parti városban, de megyei szinten is rendkívül aktív volt. A nyughatadan üzletember 1889-ben bérbe vette Pöstyén földesúritól, Erdődy Ferenc gróftól a település szerény fürdőjét. Winter építette, szépítette, népszerűsítette Pöstyént: rendbe tetette a régi épületeket, és új, fényűző fürdőpalotákat emeltetett. Vállalkozásaiba fiait is bevonta: Ferencre az ipolysági érdekeltségeket bízta, Lajos és Imre Pöstyénben segédkeztek. Winter Sándor 1909-ben hunyt el a fürdővárosban, de az ipolysági neológ zsidó temetőben nyugszik. Vele korántsem zárult le a család és Pöstyén gyümölcsöző kapcsolata. Az 1870-ben Ipolyságon harmadikként született Winter gyerek, Lajos húszévesen a bécsi Polytechnikumot hagyta ótt, hogy a család hívására apja segítségére legyen Pöstyénben. Két évvel később megnősült: fiatalon meghalt Ferenc bátyja özvegyét, Schauer Leonát vette feleségül, aki a házasságba hozott két gyermeken kívül még hárommal ajándékozta meg, és aki haláláig hű társa, szeretett „Leonkája“ volt. Winteréknek, a pöstyéni fürdő bérlőinek - jó érzékkel - mindig sikerült megtalálniuk azokat az embereket, akik a segítségükre voltak. A nagy szorgalommal, kitartással bíró Lajosnak „csak” az volt a dolga, hogy ütőképes csapattá szervezze őket. Kitűnő fürdőorvosokat, neves építészeket (köztük az igazi nagyágyúnak számító budapesti Alpár Ignácot, valamint egykori bécsi osztálytársait, Hegedűs Ármint és Böhm Henriket) sikerült mozgósítania, akik nagyszerű épületekkel (az ún. Kursalonnal, valamint a Thermia Palace hotellel és az Irma fürdővel) gazdagították Pöstyént. A gyógyuláson túl Winterék a vendégek szórakoztatására is figyeltek. Dzsigolókat alkalmaztak, jóvágású, nyelveket beszélő fiatalembereket, akik táncba vitték a partner nélkül maradt hölgyvendégeket. Fürdőre ugyanis, a 19. és 20. század fordulóján dívó szokásoknak megfelelően nem feltédenül csak betegen jártak az emberek. Kikapcsolódni, friss levegőt szívni, pihenni, ismerkedni - ez is szerepelt a célok között. A fürdő biztos megélhetést jelentett a település és a környék zömében szlovák lakosai közül kikerülő alkalmazottaknak, akik állítólag, ha a keresetüket el nem itták, mind házat építettek Pöstyénben. Apjuk halála után Imre öccse lett Winter Lajos legfőbb segítője, akivel remekül kiegészítették egymást. Míg az idősebbik testvér a szervezésben, tervezésben jeleskedett, addig a kitűnő ízléssel, jó nyelvérzékkel megáldott fiatalabbik sport- és kultúrfelelősként működött. Merthogy a fürdő reklámja, a Mankótörő figurája is azt sugallta, hogy aki Pöstyénben gyógyul, annak többé nincs szüksége „segédeszközre”, akár táncba is mehet. Hogy valóban előfordultak ilyen csodálatos gyógyulások, arról a betegek által a fürdőnek ajándékozott, feleslegessé vált mankók tanúskodnak. Winter Lajos remekül felismerte, hogy az elégedett vendégeken kívül, akik messzire vitték a fürdő jó hírét, fontos a hatásos reklám is. Rátalált Heyer Artúr grafikusra, aki megrajzolta, és Kühmayer Róbert szobrászra, aki bronzba öntötte a mankóját kettétörő férfi figuráját, amely azóta is Pöstyén védjegye, és a város címerébe is bekerült. A szépen prosperáló fürdő további fejlődését megakasztotta az első világháború: a vendégek száma jelentősen csökkent. A „becsületes kapitalista” Winter Lajosnak, aki a sajátján kívül az alkalmazottaiért és azok családjaiért is felelősséget vállalt, mentő ödete támadt: felajánlotta a fürdőt a hadügyminisztériumnak, a sebesült, lábadozó katonáknak gyógykezelésére. Pöstyén jelentőségét és a fürdőt w Előfordultak csodálatos gyógyulások, erről a betegek által a fürdőnek ajándékozott, feleslegessé vált mankók tanúskodnak. a A Thermia Palace főbejárata ► A Thermia Palace étterme igazgató Winterek iránti, legmagasabb körökből jövő bizalmat mi sem igazolja jobban, minthogy a Thermia Palace adott otthont 1917 februárjában a három szövetséges császár találkozójának, amelyen IV. Károly magyar király és osztrák császár, II. Vilmos német uralkodó és Coburg Ferdinánd, a bolgár cár egyeztettek a háború folytatását illetően. Hogy ezekben az ínséges időkben is legyen mit ennie a nagyszámú vendégseregnek, Lajos 1916-ban megépíttette az egyik Winter-lányról elnevezett, ma is álló Rózsa malmot, amit szlovákul, tévesen, (el)fordítás eredményeképpen „Ruzovy mlyn” néven emlegetnek. Már a második világháború után jelentkező élelmezési gondok enyhítésére készült itt az innovációban élen járó Winter Lajos ödetéből csecsemőtápszer és a ma is kapható, méltán népszerű B. B. Puding. Winter magyar szellemben nevelkedett, ezért 1918-ban úgy döntött, Magyarországra költözik, ám a pöstyéniek nem engedték el: akkora tekintélye volt, hogy még így, magyarként is elfogadta a szlovák többség. A csaknem ötvenéves Szlovák nyelvű emléktábla a Winter csalát
