Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-16 / 189. szám
Allategészség WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO@UJSZO.COM A k Nyári veszélyek J J // A LEGELŐN A hosszan tartó kánikula bizony nem csak az embereket teszi próbára, hanem a haszonállatokat is megviseli. A legelőn tartott állatokat több veszély is fenyegeti. Ehavi számunkban a lovakat veszélyeztető, hőség okozta kóros állapotukról és leggyakoribb betegségükről, a kólikáról szeretnék tájékoztatást adni. A HŐGUTA ÉS A NAPSZÚRÁS A hőguta lényegében nem szabályozott testhőmérsékletemelkedés, oka a szervezet hőszabályozásának működészavara, ami a test belső hőmérsékletének nagy méretű emelkedéséhez vezet. Lovaknál . a hőszabályozás zavaráról akkor beszélünk, ha a belső hőmérséklet eléri a 40-41°C-t. A betegség akkor lép fel, ha a ló tartósan meleg, páradús környezetben tartózkodik, ott nehéz munkát végez, miközben szervezete nem képes a hőtől megszabadulni sem sugárzással, sem a verejték elpárologtatásával. Az itatatás elmaradása súlyosbító tényezőként szerepelhet. A napszúrás önálló kórképként hazánkban ritka. A koponyát érő erős közvetlen napsugárzás, elsősorban az ultraibolya sugarak idézhetik elő a napszúrást a lovaknál. ■ A hőguta tünetei és kezelése: a hőguta néhány óra alatt kialakul. Kezdetben bágyadtság, rogyadozó mozgás észlelhető. A végbélben mért hőmérséklet extrém mértékben emelkedik, a szívverés kórosan felgyorsul. A légzés eleinte szapora és felületes, később azonban mély, ritka és szabálytalan. Ha a test hőmérséklete 43 fokig emelkedik, a ló nem marad életben, a vasomotoros centrum bénulása és az agyi ödéma miatt rendszerint néhány órán belül elpusztul. Az enyhébb fokú hőgutát az állat megfelelő gyógykezelés mellett túlélheti. A napszúrás tünetei és kezelése: A fejet érő napsugárzás hatására az agyvelő felmelegedik, benne bővérűség, esetleg ödéma alakul ki, ami a hőszabályozó és a vasomotoros központ működését károsítja, A végbélben mért testhőmérséklet emelkedése nem jellemző. A terápia első lépése a hőleadás fokozásával a belső hőmérséklet normalizálása. Az állatot árnyékos, hűvös, szellős helyre állítjuk, majd óvatosan kerti locsolócsővel, hideg vízzel egész testét locsoljuk, és megitatjuk az állatot. Minden ilyen esetben szakember, állatorvos segítségét kérjük. Előfordulhat, • hogy az idegrendszeri következmények csak hetekkel később jelentkeznek, ami mindig kedvezőtlen lehet a beteg állat számára. alovakkólikAja A kólikás betegségek a lovaknál a leggyakoribb kórkép csoportját képezik, közülük sok jár együtt súlyos következményekkel. Gyakoriságuk nagyban függ a populációtól, az életkortól, a használati módtól, az évszaktól és a takarmányozási viszonyoktól. A kólikás esetek nagy része gyorsan rendeződik, akár magától, akár gyógyszeres vagy fizikoterápiás kezelés hatására, máskor azonban körültekintő belgyógyászati terápiát vagy éppen sebészeti beavatkozást igényel. A kólikás betegségek a kiváltó kórokok alapján a következők szerint osztályozhatók: 1. Tartási, takarmányozási hibák: az etetési, itatási idők be nem tartása, átmenet nélküli takarmányváltás, könnyen erjedő vagy durva rostú, szúrós, penészes vagy fülledt takarmány, túl rövidre szecskázott széna vagy szalma, túlzott mennyiségű abraktakarmány. 2. Fizikai kórokok: bélelhomokosodás, idegen tárgy okozta elzáródás. 3. Fertőző és parazitás betegségek: szalmonellózis, lépfene, vírusos arteritis. bélférgek, giliszták, orsóféreg, vérférgek stb. 4. Hibás fogazat: fogkopási rendellenességek miatti székrekedés. 5. Gyógyszerek: arekolin, amitráz, atropin, nem szteroid gyulladásgátlók. 6. Toxikus anyagok: szerves foszforsav-észterek, monenzin, kantaridin, a hólyaghúzó bogarak váladékaiban található. A betegségek létrejöttére gyakran egyszerre több kórok egy időben való jelentkezése és bizonyos anatómiai és élettani jellegzetességek adnak lehetőséget. Ilyen pl. az, hogy a ló nem tud hányni, mivel a gyomor nem éri el a hasfalat, ráadásul a gyomor befogadó képessége viszonylag kicsi. A kólikás betegségek több közös következménnyel járhatnak. Ilyenek a fájdalom, a görcs, a belek kitágulása, valamint a helyi és általános vérkeringési elégtelenség. A diagnózist gyakran nem, vagy csak ismételt, időigényes vizsgálatok révén lehet felállítani. A súlyos kólikás betegségek esetében a gyógykezelést legtöbbször már az első klinikai vizsgálatot követően meg kell kezdeni. Nagyon lényeges, hogy az állatorvos minél előbb értesüljön arról, hogy a ló kólikás tüneteket mutat azért, hogy a betegvizsgálatot és a gyógykezelést sürgősen, kedvező körülmények között a betegség kezdetétől számított egy órán belül meg tudja kezdeni. Az állatorvosnak rövid időn belül el kell döntenie, hogy szükséges-e állatkórházba küldeni a beteget, vagy a saját lehetőségei elegendőek a betegség leküzdésére. Kólikás tünetek: A ló hátratekinthet, ide-oda tipeg, elülső lábaival kaparja a földet, a hátulsókkal pedig a hasa felé rúg, farkát csóválja, fejét és nyakát előrenyújtva, lábait maga alá szedve áll, járása feszes, nem szívesen megy tovább, majd megáll, és csak határozottabb biztatással bírható a továbbmenésre. Nyugtalanságot mutat, miközben minduntalan lefeküdni készül, azután óvatosan lefekszik vagy kíméletlenül leveti magát, és ide oda hemperegve, esetleg hátán feküdve erősen kapál a lábaival. Olykor rendellenes testtartásokat foglal el - térdelés az elülső lábakon, ülés a faron vagy kutyaülésben, fekvés a szegycsonton. Ezek a tünetek különböző tartamú rohamokban jelentkeznek, az ezeket elválasztó egyes időközökben a beteg fölélénkül, és esetleg hozzálát az evéshez. Máskor viszont folyamatosan nyugtalankodik, ami néha szinte a dühöngésig fokozódik, helyét minduntalan változtatja, a földre veti magát, kirúg, ágaskodik, az előtte levő tárgyakba harap, fogát csikorgatja, esetleg kényszermozgásokat végez. (Dr. Karsai F. - Dr. Vörös K.: Állatorvosi belgyógyászat II.) Dr. Pleva LAszló ÁLLATORVOS 1 20i8. Augusztus KERT ésUD VAR
