Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-16 / 189. szám
Allatfarm WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM a ló a tudását és az erejét az ember szolgálatára használja fel. Szüksége van a szigorra, de nem az agresszív bánásmódra. Érzékeny, gyorsan reagál, nagyon figyelmes, és visszaemlékszik az eseményekre - nem felejt. Csapatban élő állatként igényli a magabiztos irányítást, amit az tesz lehetővé, hogy jól idomítható. Eredetileg zsákmányállat volt, a vadászó életmódot folytató ember farukon és a végtagokon maradt meg. A ló háziasítását az 5-6 ezer éves leletek bizonyítják. Közép-Ázsiában kezdődött (bojtai kultúra), majd a mai Oroszország és Mezopotámia területén folytatódott. Kezdetben a húsáért és a tejéért tartották. A küllős kerék feltalálásának köszönhetően elterjedt a fogatban való használata is. Ezáltal kitárult a világ az emberek előtt, lehetőség nyílt az utazásra, a termények szállítására, fellendült a kereskedelem, megkezdődött a népvándorlás. A ló a teherhordás, a szállítás, a közlekedés, a legeltetés és a hadászat nélkülözhetetlen eszköze lett. Fontos szerepet játszott az állattenyésztés kialakulásában is, a legeltetés, a terelés végzésében, más állatfajok tartásában és őrzésében. A világ egyes tájain a teherállkapocs, megjelentek az őrlőfogak, kialakult a redős fogazat, megnyúlt a nyak, amely lehetővé tette a lombfogyasztásról a legelésre való átváltást. A szemek a fej két oldalára tolódtak, megnőtt a látótere, miközben a binokuláris (két szem által észlelhető) látótér lecsökkent (vakfolt). A ló színe is alkalmazkodott az új környezethez, kialakult a pej, a fakó, az egérszürke szín; a zebracsíkoltság csak a hordásban, a földművelésben ma is hű társa az embernek. A lóversenyek története a lóra szállással kezdődött. A pályák lelátói a társadalmi érintkezés színhelyeivé lettek. A galoppversenyek az angol telivér fogalmával vannak kapcsolatban. Az ügetőversenyek Amerikából és az ló (Equus caballus) napjainkban háziasított vagy visszavadult formájában ismert. Legközelebbi rokona a vadló (Equus ferus), ennek háziasított alfaja a házi ló (Equus ferus caballus). Legközelebbi ősei a Przewalski, a Tarpán, a tundrái ló és az erdei ló. Legközelebbi rokona a szamár, a vadszamár és a zebra, távolabbi az orrszarvú és a tapir. A ló és a szamár keresztezettje a lóöszvér vagy szamáröszvér (terméketlenek). Napjainkban a lovak iránt az érdeklődés minden korosztály részéről terjed. A nyári szabadságok alatt, a szabadidős elfoglaltságok alkalmával a ló- és lovassportok egyre inkább vonzzák az embereket. A lovastáborok, a lovas bemutatók, a túralovaglás, a hippoterápia, a lovaspóló, a westemlovaglás és a lovasszínház műsorai tömegeket vonzanak. A ló ismét közelebb kerül az emberhez, aki megimerkedhet a ló szerteágazó adottságaival. Sokan úgy tartják - joggal hogy a lovak a Föld legtökéletesebben megalkotott teremtményei. Önmagukban egyszerre hordozák az erőt, a szenvedélyt, a szépséget, az értelmet és a tökélyt. Mély benyomást tesznek ránk, olykor barátságot kötnek velünk, követnek minket, dolgoznak nekünk, és itt-ott ránk is ijesztenek. Akad közöttük lélegzetelállítóan gyönyörű, egyszerűen csak szép, nyugodt, szelíd vagy dübörgő, akár tüzes természetű is. A ló büszke állat, saját egyéniséggel rendelkezik. Nagyon tud szeretni, különösen ha valami gondja van. Veleszületett és kifinomult érzékei teszik lehetővé, hogy bizalmas és őszinte kapcsolatot alakítson ki a lovasával. A megfelelő bánásmód eredménye, hogy A ló és az ember már évezredek óta kötődik egymáshoz. Nincs még egy olyan élőlény, amelynek annyit köszönhetne az ember, mint e csodálatos négylábú társának. táplálékául szolgált. Kedveli a kényelmes, biztonságos helyeket és helyzeteket. Elmondható, hogy a ló az ember örök társa. A lótartáshoz és a lótenyésztéshez szaktudás, jó tenyészanyag, anyagi javak, tenyésztői fegyelem, magabiztosság, következetesség és feltétel nélküli szeretet szükséges. A lovas embernek ismernie kell a ló legfontosabb tulajdonságait és reakcióit. Tudatosítania kell, hogy a ló társa a lovas tevékenységekhez, és nem eszköze! Bizalmas kapcsolatát a lovával a ló ápolása, istállózása, etetése és a lovaglás közben alakítja ki. A ló fejlődéstörténetét a brit paleontológusok kutatták elsőként. Sir Richard Owen 1840-ben írt egy London környéki kövületben felfedezett lófajról, amit Hyracotheriumnak nevezett el. A lelet 55 millió éves volt. A Föld valamennyi mai kontinensén megtalálható volt ez az apró, róka méretű, lombokkal és cserjékkel táplálkozó, páros ujjú emlős, amely végül az Eohippus nevet kapta. Zsákmányállatként a barna, zebracsíkos környezetbe illő színének köszönhette túlélését. Az evolúció 60 millió éve alatt a ló óriásit fejlődött és változott. Legszembetűnőbben a végtagok változtak meg. A földtörténeti korokban a mocsaras területeket felváltották a szavannák és a sztyeppék, ami a lábujjak elcsökevényesedéséhez vezetett. Fokozatosan kifejlődött a patává alakult középső ujj. Megváltozott a mozgás módja és sebessége. A menekülését és egyben a túlélését a vágtában való jármod biztosította. Megváltozott az arckoponya, megnőtt az ^ KERT esUD VAR 2018. augusztus
