Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-10 / 184. szám
KULTÚRA 6 i 2018. augusztus 10.1 www.ujszo.com Zöld reflexiók a kis töltésen Ma este mutatják be Vajkán az In situ II művésztelepen készült alkotásaikat a résztvevő képzőművészek SZÖVEG: LAKATOS KRISZTINA FOTÓ: SOMOGYI TIBOR Vajka. A héten készült alkotások bemutatásával ma este zárul az In situ II művésztelep Vajkán - az érdeklődőket a községi hivatal előtt, a kis töltésnél 20 órakor várja a hét résztvevő képzőművész. Akik már 18 éra táján megérkeznek, az Irodalmi Szemle fiatal írók számára megrendezett tehetséggondozó alkotótáborában született szövegeket is meghallgathatják - a kát rendezvény ezen a ponton összeér. Gyenes Gáborék a MASZLO Polgári Társulás égisze alatt tavaly rendezték meg Vajkán az első In situ művésztelepet - akkor szó szerint háztáji jelleggel, önerőből, a meghívottakat a saját otthonukban szállásolva, látva el. Idén - ahogy a szervező mondja - a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával egy lépést tettek a profibb megvalósítás felé: ennek részeként például a művészek már szokványosabb szállást kaptak, és futotta az anyagköltségre is. A családias jelleg azonban az alkotómunkában megmaradt: a vendéglátó mellett a müvésztelepen részt vevő öt hazai és egy vajdasági művész is a Gyenes porta zegzugait, melléképületeit, udvarát, kertjét vette birtokba - alkalmi műhelyként vagy éppen sötétkamraként. Az idei koncepció központjában is a helyszín, a Vajka környéki dunai táj, a falu változása állt — ezekre az inspirációkra adtak válaszokat az alkotók a saját médiumuk eszközeivel, olykor pedig kísérleti utakra lépve. Közös pont volt egy fluoreszkáló zöld festék felhasználása is, amely egyebek mellett a ma esti prezentáció fényét hivatott emelni. Gyenes Gábor elmondta, már a jövő tervei is formálódnak: a közös beszélgetések során felmerült, hogy a művésztelep a következő években a land art, vagyis a tájmüvészet irányába mozdulna el. A házigazda és műve. „Több mindenen dolgozom, elkezdtem egy installációt, és egyelőre ezt az egy képet sikerült befejeznem. Arra a kontrasztra hegyeztem ki, ahogy a lágy, természetes színekbe belenyúlnak a nagyon is urbánus, virító tónusok. Ahogy a Dunába is belehasít a vízerőmű" - mondja Gyenes Gábor. „Vajka körül itt folyik az Öreg-Duna és az új, a mű Duna is. Láttam egy nagyon szép dokumentumfilmet, az osztrákok és a németek készítették, arról mesélt, hogy rövid időn belül el fog iszaposodni a folyómeder a gátak és a meliorizáció miatt. Csináltak egy kísérletet: egy követ kettévágtak, tettek bele egy adóvevőt, lefújták neonzöldre, és feltérképezték, milyen távolságot tesz meg a Dunában. Ha a kavics bekerül a folyóba, egyben mélyíti is a medret, de a gátak útját állják ezeknek a természetes folyamatoknak. Ez adta az alapgondolatot a plasztikámhoz - mondja Aradsky Richard szobrászművész. - Igyekeztem természetes anyagokat felhasználni: hársfából készül a két test, minimálisan megmunkálva, részben a víz hömpölygését szimbolizálva, részben nyers felületként meghagyva. Mindkettő tetejére kerül egy-egy zöld és vörös kő, a túlsó oldalára pedig kerül egy vékonyka éra közös festékkel, amely majd világít a sötétben - ez utal a kövek szabad és elzárt útjára." „Amit most csinálok, nagyon eltér attól, amivel általában foglalkozom - mondja Ferdics Béla üvegművész, grafikus. - A környéket járva megfogott a gallyak, ágak kuszasága; az uszadékfának pedig különösen érdekes színe, struktúrája lesz idővel. Arra gondoltam, ezt használom fel a térinstallációmban, miközben beleviszek egyfajta rajzosságot is. Ha messzebbről nézzük, bármit bele lehet képzelni. Azt akartam, hogy az itt talált anyagokból alakuljon ki a mű. Bár bepakoltam rengeteg eszközt, végül csak egy éles késsel dolgoztam, és madzagoltam az egészet, ez adja a vázát. A mindenkinél megjelenő reflexfestékkel festem le az egésznek a felületét. Kipróbáltam, este nagyon jól működik - eltűnik a fa, és marad csak a vonal." Pesti Emma Szabadkáról érkezett a művésztelepre, ahol klasszikus vásznakat - absztrakt tájakat - festett, ott jártunkkor pedig éppen a természetbeli installációhoz szükséges eszközöket készítette elő. „Kicsit elrugaszkodtam attól, amit otthon művelek. A különleges foszforeszkáló festéket használom én is. Kinéztem magamnak egy fát, eleve vannak rajta valamilyen fáradt liánok, erre applikálom rá ezt a kötelet, amit most festek. Mire az esti bemutatóra megérkezünk az erdőbe, már sötétedik, és reményeink szerint ezek a felületek majd játszanak a fénnyel." Gu2ák Klaudia a művésztelep és az irodalmi alkotótábor munkájába is bekapcsolódott. „Több dolognak is neki kezdtem. Kis absztrakt képeket festettem bal kézzel, aztán jobbal javítottam ki őket - ezek az engem itt ért benyomások lenyomatai. Készítettem kis, ősi formájú szobrokat és maszkokat is, ezeket majd a fák között szeretném installálni mint a varázserdő őslakóit, isteneit. Emellett kerámiatányérokat is csináltam, amelyekre illusztrálni fogom az írótáborban született verseket. Ha adnak." Pálmai Lászlónak az intermediális alkotás a terepe, ezen kívül a művésztelep fotódokumentálását is vállalta. Vajkán reggelente végigsétált a kiállítás tervezett helyén, és felfigyelt a „Tilos a szemét larakása" táblákra. Ennek ellenére lépten-nyomon szemétbe botlott. Ezeket fűzte fel - a fellelés körülményeit, időpontját rögzítő címkékkel ellátva - egyfajta személyes naplóvá, amely a magánmitológiát és az ökológiát kapcsolja össze. A mai bemutatóra egy happeninggel is készül. Az elmúlt napokban már elhintette, hogy ő a dobozos ember, akinek nagy titkok vannak a birtokában. Nem kevesebbet ígér, mint hogy aki ma este felsétál a vajkai mólóra és beletekint a dobozába, az megismerheti a lét lényegét. Szőke Erika egy izgalmas fotótechnikával - lemezjátszón forgatott multilyukkamerával - kísérletezett a telepen. „Megtaláltam otthon egy régi francia imát, amit még a nagyapám kapott egy francia paptól a koncentrációs táborban. Megkértem a nagyanyámat, írja át a szövegét. Az első mondat szavait lyukakkal tésztalapra írtam és kisütöttem. Ezt helyezem bele a sötétdobozomba, alá fotópapírt teszek, kiviszem a napra és megpörgetem a lemezjátszómmal. így a nap rajzolja ki az absztrakt, geometrikus képet. Úgy értelmezem, hogy ezáltal az egész univerzumban visszhangzik ez az ima. Ugyanezzel a technikával készítettem ezt a fotót is. Kiválasztok bizonyos képeket, amelyek a hétköznapi életből valamilyen fontos fogalmat,vágyat, fájdalmat, örömöt fejeznek ki a számomra. Kilyuggatom őket, aztán belehelyezem a lyukkamerába, ez írja le a koncentrikus köröket. A magok és a kis gyökérdarab Gáborék kertjéből származik. Ez itta Kívánság."
