Új Szó, 2018. augusztus (71. évfolyam, 176-201. szám)
2018-08-10 / 184. szám
www.ujszo.com I 2018. augusztus 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR A Fico-elmélet Amennyire aljas és gonosz a kivitelezés, annyira szánalmas a teória MARIÁN LEŐKO Robert Fico interjút adott az Extra plus meciarista-csökevény hetilapnak és írt egy „kommentárt” a Sme napilapnak, hogy elméleti szinten is megtámogassa a média és az újságírók elleni támadásait, amit a gyakorlatban évek óta oly magas színvonalon művel. Kiderült, hogy amennyire aljas és gonosz a kivitelezés, annyira szánalmas a teória. A Smer elnöke született demokrataként rögtön leszögezi, hogy az újságíróknak joguk van kritizálni. Aztán hozzáteszi, hogy csakis a „demokratikus bírálatra” van joguk, őt pedig mindig „antidemokratikus módon” bírálja a sajtó. Mert Fico az, aki hajszálpontosan tudja, mi a demokrácia. Szerinte az, hogy „a demokratikusan megválasztott többségnek joga van kormányozni és dönteni”. Ezért „nem demokratikus” minden olyan kritika, amely akár a leghalványabb módon megkérdőjelezi „a demokratikusan megválasztott többség kormányzáshoz való jogát”. Ez az egész teória nem más, mint a finomított változata annak, amit egykor Pavol Paska oly mesterien és egyszerűen megfogalmazott: Nyerd meg a választást és mindent megtehetsz... Ha valaki erre azt mondaná, hogy akkor sem tehetsz meg bármit, ha megnyerted a választásokat, hiszen ott az alkotmány, ott vannak a törvények, a nyilvánosság, no meg persze a köz érdekeit kellene figyelembe venned, hát akkor Fico szerint ez már kritika, ráadásul nem is demokratikus. A Smer elnöke ezzel a „demokráciaelmélettel” bejelentkezett Meciar örökségéért, de hogy közelebbi példákat mondjunk, így képzeli el a politikát Orbán Viktor, Jaroslaw Kaczynski, Donald Trump és Recep Tayyip Erdogan is. Fico a két eszmefuttatásban annak is szentelt egy-egy fejezetet, hogy miért is bántják, miért kritizálják őt az újságírók antidemokratikusan. Arra a megoldásra jutott, hogy egyszerűen „utálják ezt a kormányt”. Húsz évvel ezelőtt a HZDS elnökének is pontosan ez volt a válasza mindenre: Bírálnak, mert ellenem vannak, Meciar ellen vannak... Ä tényekre, bizonyítékokra alapozott cikkekkel nem tudott mit kezdeni, azokkal szemben nem volt, nem is lehetett érve. Éppen ezért azt sulykolta a híveibe, hogy ami a lapokban megjelenik, az mind a Meciar elleni gyűlölet szüleménye. Ugyanezt teszi most Donald Trump amerikai elnök, aki aztán nap mint nap ad okot arra, hogy kritizálják, a választóinak pedig erre azt mondja, azért teszik, mert az újságírók úgynevezett Trumpszindrómás működési zavarban szenvednek, ami gyűlölködő dührohamokban nyilvánul meg, és állapotuk annál jobban súlyosbodik, minél sikeresebb Trump - mondja Trump. Ezek a politikusok arra a sofőrre emlékeztetnek, aki hallja a rádióban a jelentést, hogy egy őrült a forgalommal szemben száguld az autópályán, és azt morogja: Még hogy egy? Mind szembejön! Fico kommentárjában azért mégis van egy mondat, mellyel kis fenntartásokkal egyet lehet érteni. Leszögezi, hogy a demokrácia szintje Szlovákiában a tízes skálán 10-ről 5-re süllyedt. „Be kell vallanom, hogy ehhez a tízéves kormányzásom alatt én is hozzájárultam” - írja Fico. A pártelnök úr feleslegesen szerénykedik - senki nem járult hozzá ehhez akkora mértékben, mint ő. A szerző a Trend hetilap kommentátora (Lubomír Kotrha karikatúrája) Botrányos ügyek vagy a koalíció vége? LAJOS P. JÁNOS F tűnik, ez a nyár sem múlik el kormányválság nélkül. A Híd a vietnámi emberrablás miatt fenyeget I IF ^LT a koalíció felbontásával, és a napokban az SN S is y megszólalt: Andrej Danko a tavalyi nyárhoz ha*—* •/ sonlóan újra befeszítette bicepszét, ezúttal a Hidat vádolja a koalíciós szerződés megszegésével. A két párt kiindulási pontjában azonban diametrális eltérés mutatkozik, még ha az eredmény ugyanaz lehet is. Múlt héten vált akuttá a tavaly óta lappangó „vietnámi botrány”, vagyis egy Németországban menedékjogot kérő vietnámi állampolgár elrablása, amelyet saj át országának titkosszolgálata szervezett meg „ügyesen”, részben a szlovák kormánygéppel. Ha a szlovák kormányszervek - elsősorban persze a titkosszolgálat - tudtak róla, hogy mi készül, és nem szóltak, az óriási botrány. Ha szóltak, és ennek ellenére a vietnámi „elvtársak” kivihették az országból az „elbitangolt”, és a kapitalista nyugaton menedéket kért egykori bárányukat, az még nagyobb botrány, ez ugyanis azt jelenti, hogy a vietnámi delegációval kapcsolatba került szlovák szervek egyike-másika bármire hajlandó. Nem menti a rendszert ebben az esetben az sem, ha csak egyéni „hibáról” van szó, vagyis ha például az „elvtársak” egy-két embert „megkentek” a belügyben, hogy nézzenek félre, amikor felviszik a gépre korábbi elvtársukat, vagy ne kérdezzék meg, hogy mi történt vele, miért is van összeverve, miért kell őt odatámogatni a repülőgéphez. Az ügyben mindenképpen sáros Robert Kalinák volt belügyminiszter. Még ha elfogadjuk is, hogy a vietnámi delegáció látogatásakor nem voltak információi arról, hogy mi készül, de azt követően, belügyminiszterként a sajtóinformációk alapján mindenképpen utána kellett volna járnia annak, hogy mire használta a vietnámi delegáció a szlovák kormánygépet. Ezzel a nemzetközi botrány megelőzhető lett volna. A Híd tehát joggal követeli az ügy kivizsgálását, és a szlovák szervek bizonyított érintettsége esetén tényleg nincs sok keresnivalója a koalícióban. Egy ember elrablásában való segédkezés, még ha az korábban a vietnámi rendszer hű kiszolgálója volt is, megengedhetetlen egy demokráciában. Veszélyes azonban egyes ellenzéki politikusok, pártok hozzáállása az ügyhöz. Értem, hogy nagyon szívesen látnák, amint a megbilincselt Robert Kalinákot beültetik a rendőrautó hátsó ülésére, óvatosan lenyomják a fejét, hogy ne verje be az autó tetejébe, majd rácsapják a belülről nem nyitható ajtót, mint egy amerikai krimiben. Lehet, hogy igazuk is van, és Kalinák képes befolyásolni az ügy kivizsgálását. De az azért rémisztő, amikor a magukat liberálisnak mondó SaS politikusai akarják megmondani a rendőrségnek, a bűnüldöző szerveknek, hogy kit és mikor kell kihallgatni, letartóztatni, vizsgálati fogságba helyezni. A másik ügy, az SNS koalíciós „botránya” csak a párt valódi arcát mutatja. Ürügyet keresett ahhoz, hogy az uborkaszezonban kicsit felhívja magára a figyelmet, ahogyan tette ezt egy évvel ezelőtt is - és mást nem talált. Viszont jól mutatja a nemzeti párt irányvonalát, hogy egy olyan bizottsági határozat miatt háborodott fel, amely teljesen összhangban van Szlovákia és az Európai Unió álláspontjával a Krím félsziget kérdésében. Lehet azt mondani, hogy valójában irreleváns, hogy egy független képviselő - aki ugyan sokszor a kormányoldallal szavaz -, ellátogat az Oroszország által megszállt Krímre, és találkozik ott néhány hozzá hasonlóan sötét figurával. Mivel azonban a szlovák parlament tagja, teljesen indokolt a parlamenti bizottság elítélő határozata. Hogy emiatt a koalíciós szerződés megszegésével vádolják Cséfalvay Katalint, a bizottság hidas elnökét és a Hidat, azt mutatja, hogy csak ürügyet keresnek a koalíciós „veszekedéshez”. Mindkét ügyben azonban közös, hogy kiélezett esetben a koalíció végét jelentheti. A háttérben ugyanis egyre többet hallani az előrehozott választásokról, a két kisebbik koalíciós párt manőverezése tehát úgy is értelmezhető, hogy keresik a koalícióból kifelé vezető utat. 700 ezer elutasított menedékkérő van Németországban Csaknem 700 szer elutasított manedékkórőt tartanak nyilván Németországban a kormány adatai szerint. A Németországban tartózkodó külföldi állampolgárok nyilvántartásában (AZR) 2018. június 30-án 689 970 olyan személyről voltak adatok, akiknek menedékjogi kérelmét jogerősen elutasították - áll egy kormányzati kimutatásban, amelyet a szövetségi parlament (Bundestag) legnagyobb ellenzéki pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszociális Unió (CSU) szövetségétől jobbra álló Alternatíva Németországnak (AfD) frakciójának írásbeli kérdésére állítottak össze. A szövetségi belügyminisztérium által készített válaszban kiemelték: az AZR-ből rendszerint nem törlik a menedékjogi kérelem elutasítására vonatkozó adatot, akkor sem, ha a menedékjogi eljárást már Sok éve folytatták le, és az illető időközben jogosultságot szerzett a németországi tartózkodásra, például úgy, hogy az Európai Unió polgára lett, és így szabadon letelepülhet. Ezért az AZR-ben tárolt adat a Az elutasított menedékkérők kimutatásában szerepel 1590 magyar állampolgáris. : menedékjogi kérelem elutasításá: ról önmagában nem jelenti azt, hogy az illető jogalap nélkül tartózkodik Németországban - áll a Bundestag honlapján is elérhető dokumentumban, amelyről a kormány menekültpolitikájának erőteljes bírálatára összpontosító AfD-hez közel álló Junge Freiheit című hetilap számolt be. Az adatbázisnak az írásbeli válaszban kiemelt jellemzője lehet a magyarázata annak, hogy az elutasított menedékkérők kimutatásában szerepel például 12 258 lengyel állampolgár, 7101 román állampolgár, 3862 horvát állampolgár, 3325 bolgár állampolgár és 1590 magyar állampolgár is. A legnagyobb csoportot a török állampolgárok alkotják 81 450 fővel. A második helyen az afganisztáni állampolgárok állnak 75 643 fővel, a harmadik helyen pedig a koszovóiak 70 932 fővel. Utánuk a szerb állampolgárok csoportja következik 51 972 fővel, majd az irakiaké 28 861 fővel. Nagyobb - 10 ezer főt meghaladó - csoportot alkotnak mások mellett az oroszországi, a macedóniai és a boszniahercegovinai állampolgárok is. (MTI)
