Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-17 / 163. szám
KULTÚRA Itt a nyári Szemle Az Irodalmi Szemle nyári dupla lapszáma változatos műfaji és tematikus válogatást kínál a nyaraló vagy épp a nyarat a szoba hűvösében átvészelő irodalomkedvelőnek. Az első oldalakon Tóth Krisztina, Csehy Zoltán és Terék Anna verseivel találkozunk, Forgács Péter és Skuta Miklós prózája közé Fried István kiváló tanulmánya ékelődik be a Lola könyvéről. A lapszámban két tematikus blokk szerepel. Elsőként a kortárs német, antropocén tematikájú líra anyagából olvashatunk válogatást, Székely Örs fordításában és jegyzetével. Két tanulmány Szabó Magda prózájának még kevésbé feltárt aspektusaira koncentrál: Kurdi Mária az életmű angol nyelvű recepcióját foglalja össze, Kosztrabszky Réka pedig a testpoétika szempontrendszere szerint értelmezi Az őz című regényt. A szám második felében Etela Farkasová költészetéből szerepel ízelítő, Mellár Dávid és Mészáros Veronika fordításában. Katona Nikolas és Forgács Miklós szintén verssel jelentkezik. Balázs Imre József András Sándor müveiről értekezik igen szellemesen, Szántai Márk pedig invenciózus módon ad képet a vidékiség grecsói mintázatairól. A nyári számot kritikák zárják, Bedecs László könyvét Strickland-Pajtók Ágnes, Géczi János kötetét Pápay Szandra, Csutak Gabiét pedig Petres Csizmadia Gabriella elemzi. (k) A nagy semmi ígérete Csillag Lajos a rendszerváltás idején született fiatalok jövőtlenségét mutatja meg JUHÁSZ KATALIN A túlsó parton valami van. Mindegy, hogy mi, a lényeg, hogy más, mint ideát. De vajon átúszunk-e, hogy megnézzük, vagy inkább mégsem, mert attól tartunk, ugyanaz a nagy semmi fogad, és akkor már inkább maradjon meg bennünk kiaknázatlan lehetőségként. Magam sem tudom eldönteni, a kettő közül melyik a helyes hozzáállás. Ami azt jelenti, hogy ha korban már nem is, lélekben közel állok Csillag Lajos regényének főhőseihez. Már, ha a „főhős” szó adekvát ez esetben. Hiszen semmi hősies nincs ezekben a szereplőkben. Még az okos kütyük előtti korban járunk, az elbeszélők tizennyolc évesek, sőt, egyikük épp 1989. november 17-én született egy csehszlovákiai kisvárosban, azaz egyidős a „szabadsággal”. Apja forradalmár volt, beszélt a tömeghez a téren aznap, sőt azt is boldogan közhírré tette, hogy fia született. De később feleslegessé vált, és ugyanolyan szürke, viaszos lett az arca, mint a többieké. Ezek a srácok úgy lázadnak, hogy néha ellógnak az első két óráról. Ijesztő belegondolniuk, hogy egész hátra lévő életükben ugyanazt kell majd csinálniuk. „Nemsokára felesleges leszek én is, ráadásul úgy, hogy előtte nem voltam forradalmár. Az én sorsom még apáménál is rosszabb. Erre gondolok reggel az asztalnál, mielőtt eltűnök.” Szóval néhány hét múlva érettségiznek, aztán övék a világ. De vajon miért nem éreznek eufóriát? Mik a terveik, mit akarnak kezdeni magukkal? Nagyjából semmit. „Az, ami most történik veled, vagy az, hogy hová jársz majd egyetemre, szóval, hogy ezeknek semmi jelentősége nem lesz. Hogy lesz-e munkád, hogy gyereked születik, semmi, de semmi jelentőségük. És ugyanezt végigjátssza majd a te gyereked is, és neki sem lesz semmi jelentősége az égadta világon. Megpróbálhatod bármilyen szemszögből nézni, nagyítani a dolgokat, visszamenni a történések legapróbb mozzanatáig, bármit csinálhatsz. Amikor megszületett a fiam, azt hittem, ő létező, rajtam keresztül vált azzá, és én is létezőnek éreztem magam. De rá kellett jönnöm, a saját semmim vagyok.” Ezt egyikük nagybácsija mondja, aki meglépett a felelősség súlya alól anno, amikor ez még szokatlannak számított. Kivágta a szúnyoghálót az ablakon, és otthagyta fiatal feleségét egy csecsemővel. Őt egy kocsmában látjuk viszont, azaz nem jutott messzire, de a fentiek alapján sokat tud az életről. Vissza-visszatérő kérdés a könyvben, hogy kinek mi a szuperképessége. „Azt mondják, a szuperképességeinket nem mi választjuk meg magunknak. Ebben van valami. Baromira nem emlékszem, hogy valaha is vágytam volna arra, hogy láthatatlanná tudjak válni.” Persze átvitt értelemben láthatatlan az elbeszélő, élete már most értelmetlen és felesleges. A szuperképességével egyébként ebben a történetben senki sem tud élni, mert vagy eleve bugyutaság, amiben kivételesen jó az illető, vagy rosszul használja az adottságát. A nyelvezet annyira lecsupaszított, hogy az olvasó már-már tudatosan keresi a szimbólumokat, a mögöttes tartalmat. Ám a kézenfekvő túlsó parton és az ott álló világítótornyon kívül nem sok mindent talál. „Áz volt a tervem, hogy addig úszók, amíg el nem érem a túlsó partszélt, ahol ugyanolyan tompa fényű lámpaoszlopok vártak. Mintha ott is csak egy másik, hiányos fogazató száj várna rám. Azt játszottam, hogy két száj között úszom, és csak annyi választásom maradt, hogy eldöntsem, melyiknek hagyjam, hogy lenyeljen. Abból az érzésből pedig, hogy esetleg teljesen megszűnhetek, nem maradt semmi.” Egy ponton asztán az egész átcsap szürreálba - vagy ki tudj a, lehet, hogy valódi iskolai lövöldözéssel vezeti le indulatait az egyik szereplő. Ez esetben az egész történet ennek a vérengzésnek a felvezetése akart lenni, amelyet olyan egykedvűen mesél el áldozat és elkövető a maga szemszögéből, hogy szinte nekünk fáj. Egyébként nem spoilerezek ezzel, hiszen a szerző is többször ügyesen megvillantja a történet során a végkifej letet - így lesz az eleinte még valóban abszurd jelenetből a végére teljesen hihető befejezés. A vágsellyei származású, jelenleg Budapesten élő Csillag Lajos évek óta aktívan jelen van az irodalmi életben - verseket és elbeszéléseket is olvashattunk tőle folyóiratokban. Emellett grafikusként is tevékenykedik, néhány figyelemre méltó könyvborítót is jegyez már. A túlsó part az első kötete, amelyben saját nemzedékéről mutat elkeserítő képet. Arról a generációról, amely már „szabadnak született”, ám ennek ellenére nem találja helyét a világban. Vagy akár úgy is mondhatnánk: nincs meg az a szuperképessége, hogy lássa saját jövőjét. És akinek nincs mibe kapaszkodnia, az egy idő után menthetetlenül elsüllyed. Hiába szabad ember. Csillag Lajos: Túlsó part. FISZ, Budapest, 2018.116 oldal. Előkerült a 60 éve eltűnt Kubrick-forgatókönyv A héten kétszer is látható Cseh Tamás - Bereményi Géza - Soóky László Azonos esőben való létezés című zenés pódiumjátéka Jakubecz László előadásában. A Gombaszögi Nyári Táborban ma 18 órától csendülnek fel a legendás dalok, amelyekhez keretjátékot is kanyarított Soóky László. Július 21-én (szombaton) 15.30-tól pedig Felsőszeliben láthatják az érdeklődők a közép-európai értelmiség útkeresésére reflektáló előadást. (Molnár Csaba felvétele) London. Hatvan év után került elő Stanley Kubrick egy elveszett forgatókönyve: a Burning Secret címet viselő szkript, amelynek a rendező társ-forgatókönyvírója volt, szinte forgatásra kész. A Burning Secret Stefan Zweig egy 1913-ban született kisregényének adaptációja. Kubrick házasságtörésről és szenvedélyről szóló forgatókönyve egy fürdőhelyen játszódik, ahol egy harmincas éveiben járó, sármos nőcsábász összebarátkozik egy 10 éves fiúval, hogy elcsábítsa az anyját. A forgatókönyvet Nathan Abrams, a Bangor Egyetem professzora, ismert Kubrick-szakértő találta meg. „A Kubrick-rajongók tudják, hogy meg akarta csinálni a filmet, de azt senki sem gondolta, hogy a forgatókönyv elkészült. Most azonban van belőle egy példányunk” —mondta a professzor. A Burning Secret forgatókönyvén ott szerepel az MGM filmstúdió pecsétje, a dátum 1956. október 24. Abrams úgy gondolja, a stúdió számára a „házasságtörő történet, amibe egy gyerek is belekeveredik” morálisan túl kockázatos lehetett, végül valószínűleg ezért mondtak le a tervről. A Zweignovellából, egy másik forgatókönyv alapján végül Kubrick egykori asszisztense, Andrew Birkin készített filmet 1988-ban. Stanley Kubrick pályafutása alatt csak 13 filmet készített, de munkásságával a filmművészet legnagyobb mesterei közé került. Az 1999-ben, 70 évesen elhunyt művész nevéhez fűződik egyebek között a Spartacus, a Lolita, a 2001: Űrodüsszeia, a Ragyogás és a Tágra zárt szemek. (MTI) 2018. július 17. | www.ujszo.com
