Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-16 / 162. szám
www.ujszo.com | 2018. július 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Trump: egyszerűen nincs ellenfelem Donald Trump amerikai elnök újra akar indulni az elnökválasztáson 2020-ban, ás szerinte nincs senki, aki le tudná őt győzni. Trump nagy-britanniai látogatásán az elnöki gépen adott inteijút az ITV csatornának, ebből közölt részleteket a Mail on Sunday brit lap. Az amerikai elnök arról is beszélt, hogy a tömeges bevándorlás rossz hatással lesz Európára. „Nem fogok országokat említeni, de kiválaszthat egyet, és láthatja, hogy ott mi történik. Egyes országok nem vesznek át bevándorlókat. Okét megrója emiatt az Európai Unió. Például Magyarország nem akarja azt termi, amit a többi ország közül egyesek. Most ez egy nagyon komoly dolog, humanitárius alapon kéne tenni valamit, de ez megváltoztatja Európát” - mondta Trump, majd utalt a párizsi és a londoni merényletekre is. „Úgy látszik, mindenki ezt akarja tőlem” - válaszolta Trump arra kérdésre, hogy újra indul-e a választásokon. Hozzátette, nem lát egyetlen olyan demokrata párti kihívót sem, aki le tudná őt győzni. „Mindnyájukat ismerem, de egyiket se látom esélyes kihívónak” - mondta. Trumpra és Putinyra várva Helsinkiben Trump részleteket is elárult II. Erzsébettel folytatott megbeszéléséről, és megerősítette, hogy a brexit is terítékre került. „Azt mondta, hogy ez egy nagyon-nagyon összetett probléma. Azt hiszem, senki se gondolta, hogy mennyire összetett...” - mondta az elnök, és rendkívüli asszonynak nevezte a brit uralkodót. Fantasztikus asszony „A királynő fantasztikus. Fantasztikus asszony, annyira energikus, okos és éles eszű...” - így Donald Trump. A Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel kapcsolatos kérdésre azt mondta: ..Nagyszerűen kijöttem vele, bizony! O nagyon eszes, kimagasló személyiség, tréfás és kemény jó tárgyaló” - mondta az észak-koreai vezetőről, akivel június 12-én találkozott Szingapúrban. Amikor a riporter erre reagálva könyörtelen diktátornak nevezte Kim Dzsong Unt, azt válaszolta: „Igen, az, könyörtelen, de mások is azok”. Trump hozzátette, sok olyan emberrel van dolga, aki meglehetősen könyörtelen. Amikor a riporter azt firtatta, hogy közéjük lehet-e sorolni Vlagyimir Putyin orosz elnököt is, Trump azt válaszolta: „Ezt nem tudom megmondani, feltételezem, talán igen. De másokat is megnevezhetnék”. Az amerikai elnök tegnap repült Helsinkibe, ahol Vlagyimir Putyinnal tárgyal. Óvatosan Putyinnal Jó, ha az Egyesült Államok és Oroszország szóba áll egymással - mondta Heiko Maas német külügyminiszter a Bild am Sonntagnak, de óva intette az amerikai elnököt attól, hogy szövetségeit hátrányos helyzetbe hozó egyoldalú megállapodást kössön az orosz elnökkel. „A párbeszédhez tisztánlátásra van szükség, de az amerikai elnök koordinátarendszere nélkülözi a tisztánlátást. Aki a saját partnereit sértegeti, az azt kockáztatja, hogy a végén maga is vesztes lesz. A saját partnerei rovására kötött egyoldalú megállapodások végső soron az USA-nak is a kárára lesznek” - fogalmazott a tárcavezető. A lap azt írta: Németország és az Egyesült Államok többi európai szövetségese lélegzetvisszafojtva figyeli a csúcstalálkozót. Trump és Putyin egymásra találása vagy „érdekházassága” nagyon veszélyes lehet Európa számára, mert Trump kiszámíthatatlan és fogékony a hízelgésre, míg Putyin hideg és számító. (MTI) (TASR/AP-felvétel) A horvát bódulat után jön a macskajaj SIDÓ H. ZOLTÁN Minden figyelem Horvátországra irányul. A világbajnoki döntőt játszó labdarúgó-válogatottjuk napokra vérforraló fiesztává változtatta az országot, és máris sokan kutatják, vajon mi lehet a focisikerük titka. Pedig ez a sportdiadal, ami Orbán Viktor szerint kicsit magyar siker is, csupán arra jó, hogy átmenetileg leplezze, eltakarja a derék dalmátok gondjait. Szó nincs fanyalgásról. Kezdjük elsőként a labdarúgással. A horvátok kis híján ki se jutottak az orosz világbajnokságra, Zlatko Dalic szövetségi kapitány alig egy éve vette át az azóta aranygenerációnak titulált Modric-legénység irányítását, mivel az előző szakvezető alatt kis híján elbukták a selejtezőcsoportot. Nemrégiben a horvát fútballélet vezetőit több év fegyházra ítélték, és két sztárt, Luka Modricot és Dejan Lovrent is kis híján börtön fenyegeti. A Dinamo Zágráb élklub volt elnöke révén a játékosoktól kezdve az ügynökökön át a politikusokig mindenki érintett a botrányokban. A mindent átitató korrupció miatt a vérbeli szurkolók évek óta tudatosan ártanak a válogatottnak, a drukkerek egy része még a világbajnokság kezdetén is szó szerint a Dalic-védencek ellen szurkolt. Ehhez képest a 4 milliós Horvátország története első vb-döntőjét játszotta tegnap... A kulcsszó nem a finálé ténye, hanem a 4 milliós lélekszámról szóló adat. Az Adria-parti állam ugyanis lassan elnéptelenedik. Csak tavaly 17,6 ezerrel több ember halt meg, mint ahány született. Ez a legnagyobb természetes fogyás a második világháború óta. Ha ehhez hozzáadjuk a 2017-ben kivándoroltak számát, akkor összesen 58 ezres éves népességcsökkenésről lehet beszélni, ami valóban riasztó népességi folyamatokra utal. Horvátország 2013 nyarán csatlakozott az Európai Unióhoz, azóta egyre több fiatal dönt úgy, hogy elhagyja az országot, Nyugat-Európában próbál szerencsét, és Zágráb a sorrendben immár ötödik demográfiai stratégia kidolgozása ellenére sem tudja megállítani a kivándorlást. Csak Németországban és Ausztriában 450 ezer horvát állampolgár dolgozik, a horvát összlakosság bő 10 százaléka. Miközben főleg a magasabban képzettek körében erősödik az unió szívóhatása, addig a lakosság közel fele euroszkeptikus, részben azért, mert a gazdasági felzárkózás megrekedt, mi több, le is állt. 2008-ban Horvátország egy főre jutó hazai összterméke a 15 tagú uniós mag (ez a volt szocialista EU-tagokat, továbbá Máltát és Ciprust nem tartalmazza) átlagának 50,6 százalékán volt, ami tavalyra 48,5 százalékra süllyedt. És a baj forrását főleg a hazai viszonyok táplálják. Ahogyan Ivó Josipovic korábbi államfő fogalmazott: „Az uniós belépést követő egy évben Horvátország fejlettebb és élhetőbb hellyé vált. Most viszont úgy tűnik, a zágrábi kormány elfelejtette, hogy az EU-csatlakozás után is folytatni kellene a reformokat. Úgy tesz, mintha már senki sem szólhatna bele abba, mit művel az ország, s mindent úgy csinálunk, mint régen. A rendetlenség, a klientúraépítés és a korrupció jellemzi az országot, s ráadásul a társadalom fejlesztését célzó terv sem létezik már.” Hát nem ismerős... ? Vagyis kicsit olyan a helyzet most a nyugat-balkáni országban, mint Puskás Öcsiék idejében Magyarországon. A futball terén aratott fergeteges sportsikerek átmenetileg háttérbe szorították a súlyos társadalmi, gazdasági problémákat. De most éljenek a mának, s ha már az ő sikerük Orbán Viktor szerint magyar siker is, újra énekelhetjük a 2016-os foci Európa-bajnokság „himnuszát”: Az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet... Francia integráció Zidane-tól Mbappéig A labdarúgó-válogatott menetelése nyomán a francia sajtó a társadalmat foglalkoztató identitási kérdésekkel foglalkozott a hétvégén, ugyanúgy mint húsz éve. 1998-ban a kék-fehér-piros nemzeti színek helyett „fehér-feketearabnak” nevezett francia csapat lett a világbajnok. A mostani francia válogatott 23 tagja közül 14-en afrikai származásúak és ketten nem is Franciaországban születtek: Sámuel Umtiti a kameruni Yaoundéban, Steve Mandanda pedig a kongói Kinshasában. A húsz évvel ezelőtti válogatott bevándorló származású tagjaival ellentétben ez a generáció azonban már nem azt emeli ki, hogy honnan származik, hanem büszkén és szokatlan módon vállalja francia identitását. „Franciaországot akarom megtestesíteni, Franciaországot akarom képviselni” - mondta a Le Monde napilapnak a 19 éves Kylian Mbappé, aki a Párizshoz közeli Bondyban kameruni apától és algériai anyától született. Paul Pogba is arra hívta fel a figyelmet, hogy a francia lakosság sokszínű és sokféle származású. „Ma ez Franciaország, ez a szép Franciaország. így szeretjük és így fogjuk mindig szeretni” - mondta a Manchester United középpályása. A konzervatív Le Figaro Franciaország Kékei című szerkesztőségi írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy fehér-fekete-arab csapat 1998- as győzelme óta minden megváltozott. Akkor mindenki azt gondolta, hogy a sokszínű csapat győzelme automatikusan „csodaszerű kohéziót” eredményez a társadalomban, de nem így történt. „A Didier Deschamps által irányított csapat új arcot mutat. Először is ez az edző a sztárkultusz korszakában egyfajta hősellenességet képvisel: szerény, szűkszavú, rendezett. Kizárólag a sportteljesítményük és a szellemi állapotuk alapján válogatta ki a játékosokat, röviden a legjobbakat. A nemzeti tizenegy tagjai nem azzal tűnnek ki, hogy miben különböznek, hanem abban, ami összeköti őket: és ez Franciaország” - írta a Le Figaro. Az integráció jelképei A baloldali Libération szerint a játékosok politikai kiállása Franciaország mellett nem ideológiai, hanem patrióta, nyitott és plurális politikai gesztus. Ólyan negyedekből származnak, amelyeket a szélsőjobboldal elkülönüléssel vádol és lakóit, tossz franciáknak” állítja be, a szélsőbaloldal pedig gyakran áldozatként mutatja be őket. Most viszont hirtelen az egész ország számára a sikeres integrációjelképeivé váltak. A francia válogatott szereplése egy csapásra hatalmas lelkesedést eredményezett az identitási kérdésekkel átitatott társadalomban, ahol a felmérések azt mutatják, hogy a franciák többsége szerint nem elég szigorú a kormány bevándorlási politikája. Marseillaise shaku shaku A torna egyik legfiatalabb, 25,6 éves átlagéletkorú csapata ugyanakkor egyértelműen a jelenlegi francia fiatalságot testesíti meg, amely az utcákon ünnepelte a győzelmeket. A belgák legyőzése után a Champs-Élysées sugárúton lelkes fiatalok arróí beszéltek a tévéstáboknak, hogy szeretnék ők is átélni azt az örömet, amit a szüleik 1998- ban, s miközben a francia himnuszt, a Marseillaise-t énekelték, az ünnepelt Pogba és Kimpembe által népszerűvé tett nigériai táncot, a shaku shaku-t járták. Mbappé, a francia „Harmadik vagy negyedik generációs bevándorlók, akik ugyanúgy vállalják a kulturális vagy vallási különbségeket, mint azt, hogy franciák. Idenézzetek, megy ez, lehet valaki fekete, muzulmán és francia is egyben és győzelemre viheti Franciaországot!” - hangsúlyozza Pascal Blanchard történész, akinek szakterülete a bevándorlás. Kylian Mbappé ennek a felfogásnak a nagy jelképe, aki önmagában arab is, fekete is és fehér is. William Gasparini sportszociológus szerint viszont a válogatott nem a teljes francia társadalmat tükrözi vissza. Szerinte a csapatban azért van ilyen sok szerény környezetből származó, bevándorló származásújátékos, mert a politikai és a gazdasági élet kizárja őket, s emiatt a labdarúgás a „valóság torz tükörképe” lett. (MTI)
