Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-09 / 156. szám

6 I KULTÚRA 2018. július9. lwww.ujszo.com Különdíjat kapott a magyar Virágvölgy Radu Jude román rendező fényes győzelmével ért véget Karlovy Vary idei, 53. nemzetközi filmfesztiválja Barry Levinson (balról), a fesztivál egyik életműdljasa felesége és Jiff BartoSka társaságában (Zuzana Mináőova felvétele) SZABÓ G. LÁSZLÓ Ami egyértelmű volt: a román film abszolút győzelme. Amire sokan vártak: az orosz film különdíja. Amit sejteni lehetett: a kát cseh versenyfilm közül az egyik elismerésben részesül. „Régóta vágytam már ide jönni. Kollégáim közül sokan mesélték, milyen nagyszerű fesztivál az itteni, hogy mennyire jó hangulatú, szóra­koztató. Friss, személyes tapasztala­taim alapján én sem mondhatok mást, mint azt, hogy olyan filmeket szeret­nék forgatni, mint amilyeneket itt ve­títenek.” Robert Pattinson, napjaink egyik leghíresebb brit színésze, az Alkonyat-sorozat vámpírsztáija ezekkel a szavakkal köszönte meg Közép-Európa legnépszerűbb és egyetlen A kategóriás fesztiváljának záró ünnepségén, hogy Jirí Bartóska, a rendezvény elnöke személyesen dí­jazta eddigi filmes tevékenységét. Sokakat meglepett ez a rangos elis­merés. S nem elsősorban azért, mert ilyen fiatal művészt ezt megelőzően nem díjazott még az elnök (Casey Affleck tavaly 43 évesen részesült ebben az elismerésben, Pattinson még mindig csak 32), hanem mert az an­gol színésznek, aki a Harry Potter és a Tűz serlegével indult a pályán, majd az Alkonyat-sorozat sápadt arcú sztáija lett, s csak az utóbbi pár évben fordult a független filmesek felé, még nincsenek igazán nehéz súlyú alakí­tásai. Ami viszont vitathatatlan: a fi­atal mozinézők milliói rajonganak érte világszerte, így az ő köreikben is ismertté válik Karlovy Vary valóban kivételes hangulatú fesztiválja. Életműdíjat ketten kaptak a mustra utolsó napján. Jaromír Hanzlík, a Sörgyári capriccio legendás Pepin bácsija és még sok más kiváló cseh alkotás (Szekérrel Bécsbe, A cow­boy nyara, Hóvirágünnep) hőse, va­lamint az Oscar-díjas Barry Levin­son, az Esőember, a Bugsy, a Zakla­tás, a Jó reggelt, Vietnam! kimagasló tehetségű rendezője. „Mintha itt szü­lettem volna - mondta Kristálygló­busszal a kezében. - Itt volt velem a feleségem, a lányom, a két unokám, és mindannyian csodálatosan érez­tük magunkat. És ki tudja, hányad­szor arra kellett rájönnöm, hogy igenis az a jó film, amelynek a törté­netével teljes mértékben azonosulni tud a néző. Lehet az személyes, egyszerű, bonyolult, különleges, fá­jó vagy megmosolyogtató történet, a lényeg: részesei legyünk annak, amit a vásznon látunk. Ma, amikor annyi minden elválaszt bennünket, jó tud­ni, hogy élhetünk akármelyik pont­ján a világnak, a mozi összekötő ka­pocs lehet köztünk.” Karlovy Vary pedig, miután sike­rült elszakadnia orosz ikertestvérétől, a moszkvai fesztiváltól, minden év­ben fontos találkozóhelye a világ fil­meseinek. Azóta pedig, hogy ilyen nagy tudású, remek ízlésű csapat áll a mustra élén (Jirí Bartóska mellett Éva Zaoralová, Karel Och és Krystof Mucha), fel tudta tornázni magát Cannes, Berlin és Velence mellé. Az elmúlt húsz év alatt napjaink több je­les alkotója startolt Karlovy Vary seregszemléjén, a Kristály glóbusz­nak pedig ma már ugyanolyan érté­ke van, mint az Aranypálmának, az Aranymedvének vagy az Aranyo­roszlánnak. Ezt a legrangosabb ten­geren túli szaklapok kritikusai is el­ismerik. Három kategóriában osztottak dí­jat a fesztiválon. A legjobb doku­mentumfilm Vitalij Manszkij ukrán rendező alkotása, a Putyin tanúi lett. A cím magáért beszél. A Nyugat Ke­letje szekció nagydíját is orosz film, egy megrázó családi dráma nyerte: Jelizaveta Sztanyisova Salamon he­gye. Csuja László első nagyjáték­­filmjét, a Virágvölgyet különdíjjal jutalmazták. Erre már csak azért sem gondolhatott az alkotás népes kül­döttsége, mert a magyar film az el­múlt években sorozatban nyert Kar­lovy Varyban. Csak tavaly nem ka­pott díjat, de akkor nem is verseny­zett. A Virágvölgy egy istálló hom­lokzatán olvasható felirat: a történet végén itt pihen meg egy rövidke idő­re a lopott csecsemővel menekülő furcsa pár: a társadalom perifériájára szorult, önálló döntések meghozata­lára képtelen, gyámság alatt élő, ér­telmi sérült fiú és a magatartásában nála jóval problémásabb, egyébként makkegészséges, külvárosi lakótele­pen unatkozó lány. De akkor már hosszú, kalandos és viszontagságos út van mögöttük, amelyről sejthető: nem végződhet idillikusán. A 34 éves ren­dező azonban érzékeny lezárását adja a történetnek, két főszereplője (mindketten amatőr színészek): Réti László, a többszörös speciális olim­piai bajnok és Berényi Bianka éne­kesnő, az EU Cannibal frontembere hitelesen teljesítenek. „Remélem, egyszer mindannyian megtaláljuk a saját virágvölgyünket” - mondta bol­dogan Csuja László a fesztiválpalota színpadán. A legjobb rendezés díját a szlovén Olmo Omerzu kapta a Minden úgy lesz című cseh filmért, amely két kiskamasz road movie-ja, lopott au­tóval. Különdíjban részesült az Egy szerelem története (rendezője a szlovén Sonja Prosenc), amelyben egy 17 éves lány anyja halála után a valóságtól elszakadva, a maga által kreált álomvilágban próbál megka­paszkodni. A másik különdíjas Ivan Tverdovszkij alkotása, Az ugró lett. Anya és gyerekotthonból megszök­tetett fia lehetetlen kapcsolatáról szól a film bátor társadalombírálattal. Nagy erejű alkotás, remek címsze­replővel, a moszkvai VGIK negyed­éves színinövendékével, Denisz Vla­­szenkóval. A zsűri nagy díj át az argentin Ana Katz kapta, aki Irány Florianópolis! című alkotásával egy frissen elvált házaspár kalandokkal átszőtt közös nyaralását szemléli nem kevés mo­sollyal az arcán. A legjobb női alakí­tás díjával pedig a film egyik fősze­replőjét, Mercedes Moránt jutalmaz­ta a zsűri. A legjobb férfialakításért járó elismerést a Geula című izraeli film főszereplője, Moshe Folkenflik vette volna át - ha a záró gála nem szombatra esik. A beteg kislányának gyógyulásáért küzdő ortodox zsidó apa szerepében visszaáll régi rock­zenekarának az élére, ami erős vallá­sosságával ugyan össze nem egyez­tethető, a gyerekéért azonban mégis csak mindent megtesz az ember. Fol­kenflik helyett, aki ezen a napon nem „dolgozhatott”, így repülőre sem ül­hetett, a film kevésbé vallásos ren­dezőpárosának egyike, Joseph Mad­­mony vette át a díjat. A fesztivál legjobb filmjének járó födíjat a román Radu Jude kapta az 1941-es odesszai tömeggyilkosságot megidéző Engem nem érdekel, hogy a történelem barbárokként emleget majd bennünket című filmjével, amely 390 ezer zsidónak állít emlé­ket, akikkel a németek oldalán a ro­mánok végeztek., drehet, hogy ez az elismerés többet elmond azokról, akiktől kapom, mint rólunk, akik a filmet leforgattuk” - mondta köszö­nőbeszédében a jeles román rendező. Producere hangsúlyozta: tudatában vannak a film lehetetlenül hosszú cí­mének. Ez a kijelentés nyolcvan év­vel ezelőtti idézet egy ismert politi­kustól, akinek a nevét inkább elhall­gatják. Ok tudják, miért. Már látható a Frida Kahlo-kiállítás Már várja a látogatókat a híres mexikói festőművész, Frida Kahlo (1907-1954) életét és munkásságát bemutató nagyszabású kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Budapest. Baán László, a Szép­­művészeti Múzeum - Magyar Nem­zeti Galéria főigazgatója a kiállítás sajtóbejárásán kiemelte: nagyon kü­lönleges anyagot kaptak a Museo Dolores Olmedótól, amely a legje­lentősebb Frida Kahlo-gyűjteményt őrzi a világon. Carlos Phillips, a a mexikóvárosi múzeum igazgatója arra is kitért, hogy Frida Khalo egy­aránt ikonikus alakja, szimbóluma a női erőnek, egyenjogúságnak a mű­vészetben, valamint Mexikó törté­netében. A budapesti tárlat Frida Kahlo 26 ismert festményén és 9 raj­zán, valamint fotókon és videofelvé­teleken keresztül, öt szekcióban mu­tatja be az alkotó munkásságát és életénekjelentős részleteit. A Magyar Nemzeti Galériában az év legvonzóbb bemutatójának ígérkezik a Frida Kahlo-kiállítás (Fotó: mti) A festői kibontakozás című rész­ben összegyűjtött portréi arról az állhatatos útkeresésről tanúskodnak, amelynek során Frida Kahlo rátalált saját stílusára. Tizennyolc évesen egy buszbaleset következtében egy évre ágyhoz lett kötve, de édesanyja egy olyan állványt készíttetett neki, amelynek segítségével fekve is tu­dott festeni. Formális képzésben ko­rábban nem részesült, és ebben az időben is autodidakta módon fej­lesztette tudását. Első modelljei csa­ládtagjai, barátai voltak, ezekből az alkotásokból is látható összeállítás a kiállítás ezen részében. A balesetben súlyosan megsérült a medencéje, amelynek következtében három gyermekéből egyet sem tudott kihordani, de még jóval előbb, hét­éves korában egy vírusos betegség miatt maradandóan károsodott a jobb lába is. A fájdalom poézise című szekcióban azok a festményei látha­tók, amelyeken gyerek- és felnőttko­ra testi szenvedéseit jelenítette meg. A bemutató harmadik egysége a művész és Mexikó kapcsolatát mu­tatja be. Fontos volt Frida Kahlo számára az ősi gyökerekkel való azonosulás, ami nem csak képein je­lent meg, de a környezetében is. Fér­jével, Diego Riverával közös házu­kat is számtalan régészeti lelet, jel­legzetes kerámia és kőszobor díszí­tette, amelyekhez hasonlókat szin­tén láthat a közönség. A Viva la Vida című szekció a ter­mészettel való organikus együttélés, együttlétezés mitikus egységét sej­tető képeket tálja a látogatók elé, az utolsó egység pedig Diego Riverá­val való sokszor ellentmondásos, de szenvedélyes, inspiráló és erős kap­csolatáról szól. Ebben a részben szó esik Frida más szerelmeiről is, má­sok mellett a magyar származású Nickolas Muray fotóművészről. A november 4-ig látható kiállítást a Frida Kahlo élete utolsó tíz évében vezetett naplója alapján összeállított hang és képinstalláció zárja. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom