Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)
2018-07-09 / 156. szám
www.ujszo.com I 2018. július 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Változás rendszeren belül és kívül Sok ország alapvetően az otthonszülésre van berendezkedve MOLNÁR KRISZTA F der János magyar köztár-A sasági elnök június 28-án kegyelemből elengedte a börtönbüntetés végrehajtását Geréb Ágnes szülészorvosnak és bábának, aki a magyarországi otthonszülés-mozgalom elindítója. Az ellene zajló perek évek óta húzódtak két eset kapcsán. Az egyikben egy ikerpár tagja halva született, a másik szülésnél a csecsemő tartós egészségkárosodást szenvedett és fél év után meghalt. Az ügy azonban több ennél: egy olyan rendszerszintű változási folyamat, amely az egyik oldalról a szülés természetességének és a szülő nők méltóságának visszaszerzéséért folyó harc, a másik nézőpontból egy mozgalom élén álló személy elleni boszorkányüldözés. Geréb Ágnes szülészeti tevékenységének köszönhetően kezdték el Magyarországon beengedni az apákat a szülőszobára, és gyakorlatába számos olyan külföldön alkalmazott eljárást vett át, amelyeket évek múltán az orvosi protokoll is követett. A hír, mármint Geréb felmentése, kavart némi vihart a szüléssel kapcsolatos témákkal foglalkozó szlovákiai magyar fórumokon is: érdekes módon inkább abba az irányba terelődtek a konklúziók, hogy felháborító egy ilyen személynek kegyelmet adni, és felelőtlenek azok az anyák, akik az otthonszülést választják. Miközben több olyan európai ország van, ahol az egészségügyi ellátórendszer alapvetően az otthonszülésre van berendezkedve, és nem azért, mert az anyák ki akarnak bújni az orvosi ellátás vagy a kórházi környezet által kínált biztonság alól, hanem a szakmai ellátásnak egy másik módját választják, és a szülést képzett és hozzáértő bábák az otthonukban vezetik le. Eközben nálunk a 2015-ben kiadott, majd2016-ban folytatott Nők-Anyák-T estek (Zeny-Matky-Telá) című, a nők emberi jogainak betartásával és megsértésével foglalkozó, szülészeteken végzett kutatás egyértelműen kimondja, hogy a hazai szülészetben rendszerszintű, hogy a hatalom és rendelkezés joga nem a szülő nőé, hanem az egészségügyi személyzeté. Terjedelmi okokból itt nincs lehetőség a háborítatlan szülés témájának valódi kibontására, egy dologra szeretnék közelebből rávilágítani, ami miatt Geréb Ágnes ügye számunkra is tanulságos lehet. Ez pedig a Paul Watzlawick pszichoterapeuta és filozófus óta tudott alaptétel, mely szerint egy rendszeren belül valós változást létrehozni nem lehetséges úgy, hogy közben a rendszer keretein belül maradunk. Ez pedig azt jelenti, hogy amíg a hazai diskurzusokban állást foglaló, mérsékelt utat propagáló szakemberek azt hangsúlyozzák, hogy szülni a kórházban kell, viszont nagyon fontos lenne az ottani hozzáállást emberségesebbé tenni, addig nem lesz tényleges változás. Hiába a kiváltságos szülészeti osztályokon elhelyezett fittlabdák és bordásfalak, internetes bemutatkozókban reklámozott, vízzel soha meg nem töltött vajúdómedencék, hiába költünk bármennyi pénzt „standard feletti” szobák kialakítására, ha az alapvető megközelítés az marad, hogy a szülés és születés egy veszélyes, külső kontrollt igénylő, orvosi hatáskörbe tartozó folyamat. A lehetetlent kapirgálják tehát azok a szülők, akikben meg-megszólal az ősi ösztön és azt sugdossa, hogy igenis meg tudják csinálni, képesek rá külső vezénylés és bármiféle beavatkozás nélkül is, ha megpróbálják ezt az intuíciójukat egy hagyományos, kórházi környezetben érvényesíteni. Ha egy rendszer működésében másodfokú, azaz valós változást szeretnénk elérni, a rendszer alapvető paradigmáit kell megváltoztatni. Ehhez pedig olyan szereplők kellenek, akik megkérdőjeleznek, keresztülgyalogolnak a falon, ha kell, máglyára mennek. Vendégmunkás nélkül már nem megy MOLNÁR IVÁN lovákia fontos fordulóponthoz érkezett. A vendégmunkások tömeges beengedése nélkül elképzelhetetlen a gazdaság további dinamikus növekedése. Mára ezt a kormány is tudatosította, a népszerűségvesztéstől félve azonban továbbra is halogatja a valóban hatékony döntések meghozatalát. Szlovákia a munkanélküliség szempontjából korábban uniós rekordernek számított, a politikusok igy arra koncentráltak, hogy minél gyorsabban minél több új munkahely létrehozását tegyék lehetővé. Mivel ezt a nagy autóipari cégek biztosították, régiónk többi országához hasonlóan a szlovák kormányok is bőkezű támogatásokkal próbálták becsalogatni őket. A szükségből azonban idővel szokás lett, és a politikai elit még ma is mexikói hullámzásba kezd örömében, ha egy újabb autóipari céget sikerült ideédesgetnie, miközben erre az országnak már semmi szüksége. Ráadásul míg a külföldi nagyberuházókat százmilliós támogatásokkal tömték ki, a kisebb hazai vállalkozókról, akik vidéken a kevésbé képzett embereknek is képesek lettek volna munkát biztosítani, megfeledkeztek. Emiatt az országban továbbra is nagyjából 180 ezer állástalan van, miközben a cégek nagyjából 100 ezer állást képtelenek betölteni. A munkanélküliek között ugyanis rengeteg az olyan, akinek semmilyen szakképesítése nincs, márpedig a cégek leginkább a szakképzett munkaerő iránt érdeklődnek. Ez ma a helyzet, amely a kormányt több feladat elé állítja. Egyrészt biztosítania kell, hogy az említett 180 ezer állástalan közül munkalehetőséget teremtsen azoknak, akik dolgozni akarnak. Ezt csak úgy érheti el, ha több támogatást nyújt az elmaradottabb régiókban az alacsony szakképesítést igénylő vállalkozásoknak. Ezzel párhuzamosan az eddiginél is hatékonyabban kellene kiszűrnie a szociális rendszeren élősködőket, azokat, akik soha nem dolgoztak, és a legszívesebben életük végéig szociális segélyből élnének. Ennél is fontosabb azonban, hogy mindannyian tudatosítsuk: Szlovákia fordulóponthoz érkezett, vendégmunkások nélkül már elképzelhetetlen a gazdaság további dinamikus növekedése. Persze, lehet azon vitatkozni, hogy ez jó vagy rossz, de nem szabadna homokba dugni a fejünket. Mára - a vállalkozók kitartó érvelésének köszönhetően - ezt már a kormány is felfogta, a vendégmunkások foglalkoztatásának valóban hatékony egyszerűsítését azonban nem sieti el. Májustól ugyan némileg egyszerűsödtek a nem uniós országokból érkezők foglalkoztatásával kapcsolatos szabályok, ezek azonban csak kozmetikai változtatások, amelyek nem sokat könnyítettek a vállalkozók életén. A változások a munkaügyi hivatalokkal szembeni elvárásokon enyhítettek, ráadásul csak bizonyos esetekben. A bonyolult és hosszadalmas, hónapokig tartó idegenrendészeti eljárás azonban semmit sem változott, és a belügy szerint nem is terveznek látványosabb módosításokat. Mindezt figyelembe véve nem csoda, hogy a vendégmunkások által a legjobb feltételeket biztosító államok toplistáján Szlovákiát az összes környező ország lekörözi. Csehországot, Magyarországot és Lengyelországot az elmúlt időszakban a lakosság számához viszonyítva négyszer több vendégmunkás választotta, mint Szlovákiát. Az elemzők szerint ennek javarészt az az oka, hogy a kormány keveset tesz az ország népszerűsítése érdekében, nem tudja meggyőzni a külföldieket, hogy megéri nálunk dolgozni. Sokat nyomhat a latban azonban a lakosság átlagosnál nagyobb idegenkedése is a külföldiekkel szemben. Ha nem sikerül javítani a helyzeten, annak mi isszuk meg a levét. A jegybank arra figyelmeztet, hogy a munkaerőhiány már most fékezi a gazdasági növekedést, és a fékezés az elkövetkező időszakban még látványosabb lehet, amit már a lakosság is megérez. A politikusoknak tudomásul kellene venniük, hogy ezzel nem várhatnak a következő választásokig, a cégeknek most van szükségük új alkalmazottakra, és ha alkalmazásukat az állam művileg nehezíti, akkor egyszerűen továbbállnak olyan országokba, ahol ezzel nincs gond. Visszavásárolták a Szíriában felakasztott izraeli kém karóráját Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad visszaszerezte az 1965-ben Szíriában elfogott és kivégzett izraeli kém, Eli Cohen karóráját - jelentette a Jediót Ahronót című újság honlapja. Az órát egy közelmúltban végrehajtott különleges akcióban fedezték fel, majd vásárolták meg annak a nőnek az unokájától, aki az elmúlt évtizedekben birtokolta. Az órát Izraelbe szállítását követően már megvizsgálták és megállapították, hogy valóban az 1965. május 18-án Damaszkuszban nyilvánosan felakasztott izraeli kém tulajdona volt. A tervek szerint a zsidó újév alkalmából, ősszel átadják az órát a családnak. Szofi Ben-Dor, Eli Cohen lánya a lapnak elmondta, hogy a most visszakerülő órán kívül semmijük sem maradt az apjától. Az órát 1965 óta őrző nő unokái pénzhez akartak jutni a szerkezet eladásával, ők keresték a kapcsolatot az izraeli hatóságokkal, mert úgy gondolták, Jeruzsálem adhatja a legmagasabb árat az óráért. Áz nem derült ki, hogy melyik országban zajlott le az adásvétel. Eli Cohen 1924-ben született Olyan sikeresen épült be a szíriai vezető körökbe, hogy még hadügyminiszter-helyettesnek is ki akarták nevezni. Egyiptomban. Fiatalon részt vett egy cionista ifjúsági csoport munkájában Alexandriában, majd egy izraeli irányítású helyi kémhálózatnak is dolgozott. 1957-ben Izraelbe költözött, ahol pár év múltán beszervezték a Moszadba. Előbb Argentínába küldték, ahol felépítette egy gazdag szíriai üzletember hamis személyazonosságát, majd onnan egy év múlva Kamal Amin Tabet néven Szíriába telepítették. Damaszkuszba érve 1961-től olyannyira sikeresen épült be az országot irányító legfelsőbb körökbe, hogy még hadügyminiszterhelyettesnek is jelölték. Kapcsolatait felhasználva folyamatosan értékes információkkal látta el az izraeli hírszerzést. Főként a szíriai hadsereg Golánfennsíkon elfoglalt állásairól szerzett értesülései bizonyultak hasznosnak az 1967-es, hatnapos háborúban, amikor Izrael megszerezte a fennsík jelentős részét Szíriától. 1965-ben a szíriai elhárítás szovjet katonai tanácsadók segítségével lebuktatta, majd Damaszkusz egyik legnagyobb terén, táblával a nyakában felakasztották. Földi maradványait azóta sem tudta megszerezni Izrael, noha jelentős erőfeszítéseket tett érte. (MTI)
