Új Szó, 2018. július (71. évfolyam, 151-175. szám)

2018-07-02 / 151. szám

www.ujszo.com EGESZSEG ■ 2018. JULIUS 2. GYÓGYHÍREK 11 Kerekes Vica a kaszkadőröket is ámulatba ejti Bokaficammal az ágyban Évekkel ezelőtt Izlandon, az Esőtündér című film forgatásakor gejzírek között, ingoványos talajon követte a kamera. Baleset nélkül megúszta. Pár héttel ezelőtt egy új edzésprogram arcaként lépcsőzés közben fica­modon: ki Kerekes Vica bokája. Ecetes borogatás segített rajta. • Mi okozta a bajt? A lépcső vagy a cipő? Szerintem a cipő a bűnös. Nem tar­totta a bokámat. Fél lábon ugráltam fel és le a Gellért-hegy mögötti, szét­esőben lévő lépcsőkön, mert a prog­ram ezt kívánta. Igyekeztem úgy edzeni, hogy az valóban intenzív és hatásos legyen, s ez lett a vége. Egy hétig ki sem mozdultam otthonról. Nyomtam az ágyat. Lukás, a bará­tom akkor már Prágában volt, tehát kiszolgálni sem tudott senki. Ettem a maradék konzerveket, anyukám előre főzött lecsóját. A hatodik na­pon már maradékokat kapartam össze. Még jó, hogy nem volt boka­­szalag-szakadásom. Ami viszont az ecetes borogatást illeti: az első na­pon, amikor már lábra tudtam áll­ni, taxival mentem be a városba. Ahogy beültem a kocsiba, azonnal lehúztam az ablakot, mert az erős ecetszag elnyomta az addigi finom vaníliaillatot. Irultam-pirultam a so­főr mögött. • Gyakran állítják olyan hely­zet elé, amikor úgy érzi, ak­cióhősként kell viselkednie? Épp a minap mondta a bátyám, hogy én minden filmben futok. Vagy erdőben, korabeli jelmez­ben, koturnusban, vagy mezídáb a réten, anélkül, hogy bárki utat taposott volna előttem. Olyan­kor bármi megtörténhet. Gödör­be lépek, szilánkba, tövisbe, tüs­kébe, vagy mondjuk összeszedek egy kullancsot. Bodzsár Márk Is­teni műszak című filmjének for­gatásakor ellőtték az ujjamat. Rosszul célzott az akciómester. Sokkoló volt a látvány. Nem szél­­tében dagadt be az ujjam, hanem felfelé, kicsúcsosodva. Érzem is azóta rendre az időjárás-változást. • Nem vaktöltényt használ­tak? Lecsiszolták a golyó élességét, és a fát kellett volna eltalálni vele, csak ott volt az ujjam. De még csak elnézést sem kért tőlem az il­lető. Oda sem jött hozzám. Az egyik pránanadizó rendezőasz­­szisztens lohasztotta le a bevörö­­södött ujjamat. Remegett a ke­zem, ami a szerephez még kapóra is jött, hiszen a csaj, akit játsza­nom kellett, teljesen szét volt es­ve. Leállás nélkül folytattuk a munkát, elvégre én sem vagyok anyámasszony katonája. • Színpadon érte már bal­eset? Umbeno Eco regényét, A rózsa ne­vét vittük színre Szolnokon. Ez volt az első darab, amelyben magyaror­szági színpadon szerepeltem. Szerel­mi aktusba kerül a lány egy nyomo­zóval, elkapják, és bíróság elé állít­ják. De olyan erővel löktek be a kol­légáim, akkora lendülettel repültem a nézők színe elé, hogy fejjel zuhan­tam a színpadra. Mindenki hallotta, mekkorát koppant. Másodpercek tűntek hosszú perceknek. Nem tud­tam, mit tegyek. Álljak fel, és mondjam azt, hogy képtelen va­gyok folytatni, vagy csináljam to­vább, és majd kint, a színfalak mö­gött essem össze? És ez lett. Kimen­tem, és összeomlottam. Mentő, kórház, kisebb fokú agyrázkódás. • Sziklamászóként viszont már sikerült helytállnia. A Ré­gen a paradicsomban című cseh filmben hegymászóként is jelesre vizsgázott. Bár ftileki lány vagyok, amíg ott­hon éltem, a szülői házban, gyak­ran jártam túrázni a Tátrába, de az mégiscsak más. Ez a film egé­szen új helyzet elé állított. Már az elején közölték velem, hogy itt valódi sziklamászásra kell készül­nöm. Ezeket a jeleneteket pedig nem stúdióban, hanem egy festői helyen vesszük fel. Ezzel fel is csi­­gáztak, de naivan azt gondoltam, szakember segítségével majd le­hetőséget kapok a gyakorlásra. Ki is vittek a helyszínre, egy órán át barátkozhattam a meredek szik­lafallal, aztán rám rakták a bizto­sító kötelet, és felvittek iszonyú magasba. Közelebb voltak hoz­zám a felhők, mint a föld. Lenéz­tem, és szédültem. Harmincöt évig talaj volt a lábam alatt, ott meg a nagy semmi. És szóltak, hogy ugorjak le. Ez volt a beava­tásom. Ezután kezdődött a forga­tás. Gondoltam, mászok egyet, elmondom a szövegemet, és le­szednek. De nem! Emberpróbáló feladat elé állítottak, miközben végig az járt a fejemben, hogy ha megcsúszom, beverem az arcom. És még csak nem is félhettem, hi­szen a nő, akit megformáltam, kora híres hegymászója volt. • Jéghideg hegyi patakban fürödni könnyebb? Mert ab­ban is volt már része nem­egyszer. Olyankor zsírral kennek be, hogy ne fagyjak meg. Filmben ez na­gyon jól mutat, hiszen áll a mell­bimbód. Felvétel közben azon­ban nem vacoghatsz. • Szász Attila bemutatásra váró történelmi thrillerében, az Apró mesékben elkerülték a hasonló helyzetek? Ott három éjszaka esőgép alatt kellett sárban kúsznom. • De legalább langyos volt a víz? Persze, Hollywoodban! Férfikol­légám búvárruhát kapott a jelme­ze alá. Egy blúz alá viszont mit vehetek fel? • Hol a határ? Mondta már egyszer is, hogy ezt már nem? Soha. Bevállalós lány vagyok. A Holnaptól mindig című cseh filmben egy szikla tetejéről ugrot­tam a tóba. Készenlétben állt a kasz­kadőr. Nem kértem. Harmincfokos meleg volt, de a tó vize elég hidegen ölelt magához. Az az igazság, ilyen­kor fel sem mérem a kockázatát an­nak, hogy mi történhet velem. Ak­kor érzem igazán jól magam a sze­repben, ha a lelki jelenlétemhez a fi­zikai rátermettségemet is hozzátehetem. Ha mutathatok vala­mi pluszt. Igen, néha sokkolóan bá­tor vagyok. A félelem szerencsére már csak azután jön ki rajtam, hogy túl vagyok a jeleneten. Sokszor én is elcsodálkozom azon, hogy még nem törtem ki a nyakam. Szabó G. László Tudta? A cukorétvágy az agyban dől el? A cukorétvággyal kapcsolatos agyi folyamatot találhattak brit kutatók, akik úgy vélik, felfedezésük az elhízás hatékonyabb megelőzéséhez és kezeléséhez vezethet A londoni Imperial College kuta­tói patkánykísérletekben fedeztek fel egy enzimet, amely - úgy tű­nik - azt érzékeli, mennyi glükóz, vagyis szőlőcukor érkezik az agy­ba, és hiány esetén arra készteti az állatot, fogyasszon több édes ételt. A tudósok szerint embereknél en­nek az enzimnek a működése a cukros és a keményítőtartalmú ételek, vagyis egyebek mellett a gabonafélék és a belőlük készült fogások iránt ébreszt éhséget. A glükóz nevű egyszerű szénhidrát az agysejtek legfőbb energiaforrá­sa. ,Agyunk leginkább a glükóz­ból nyeri az energiát, ám evolúci­ós múltunkban nehéz lehetett hozzájutni az édes ételekhez. Ezért mélyen gyökerezik a cukor- és keményítőtartalmú ételek irán­ti preferenciánk” - mondta James Gardiner, a kutatás vezetője, aki az eredményeket a Journal. A kutatócsoport abból a feltevés­ből indult ki, hogy a glükokináz nevű enzim, amely a szénhidrát­anyagcsere szabályozásában játszik szerepet, a cukorétvágyat is befo­lyásolhatja. Glükokinázt találtak az agy hipotalamusz nevű részén, mely sok egyéb mellett a táplálék­­bevitel szabályozásában is részt vesz. A kísérletekben először azt állapították meg, hogy 24 órás éhezés után a patkányok hipotala­­muszának étvágyszabályozó köz­pontjában aktívabb lett az enzim. A kísérleti állatok előtt két lehető­ség állt: választhattak glükózoldat és a rendes tápjuk között. Amikor vírus segítségével fokozták az agyukban a glükokináz működé­sét, táp helyett több cukros olda­tot választottak, amikor viszont csökkentették az enzim működé­sét, kevesebbet. Gardiner utalt arra, hogy az embernél esedeg le­hetséges étrendi változtatásokkal csökkenteni a glükózéhséget, és talán megelőzhető az elhízás olyan gyógyszerrel, mely az en­zim működését befolyásolja. „Valószínű, hogy az egyes embe­rekben különböző az adott enzim szintje, tehát más-más mód­szer segíthet rajtuk. Egye­sek attól érezhetik magu­kat előbb jóllakottnak, ha az étkezés elején több kemé­nyítőtartalmú ételt esznek, így összességében kevesebbet fognak enni” - magyarázta Gardiner, (napidoktor) Alzheimer-kór: herpeszvírus okozná? Már az ötvenes években felvetődött, hogy vírusok vagy más kór­okozók játszhatnak szerepet az Alzheimer-kór kialakulásában. Noha az Alzheimer-kór vírusos vagy bakteriális eredetéről alkotott elméletek nem túl népszerűek a tudományos életben, volt olyan kutatás, amely kapcsolatot állapí­tott meg az Alzheimer-kór és a herpex simplex vírus (HSV1) kö­zött. A kutatócsoport csaknem 1000 mintát elemzett, Alzheimer­­kórosok és a betegségtől mentes el­hunytak szöveteit. A kutatók sze­rint nem meglepő herpeszvírusok jelenléte az agyban. A vizsgált agy­szövetminták 40-50 százalékában mutatták ki ezeket, az Alzheimer­­kóros szövetekben azonban kétszer annyi vírust találtak, mint az egész­séges szövetekben. Ennyi azonban nem lenne elegendő ahhoz, hogy kijelenthessék, ez a fertőzés okozza azAlzheimer-kórt. Nyilvánvaló, hegy más fontos változások is le­zajlanak, amiért egyes emberek így reagálnak a vírusra. (informed)

Next

/
Oldalképek
Tartalom