Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-30 / 150. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ 2018. JUNIUS 30. RIPORT 13 Berat várából átnézünk a JL. JL szomszédos hegyre, gigantikus felirat ötlik szemünkbe: Enver never (Enver soha többé). Az albán nép így fejezte ki véleményét az ország életét négy évtizedig megkeserítő diktátorról. A második világháború után következett Albánia rémálma, az ország élére Enver Hodzsa állt. A véreskezű diktátort még 1930-ban Franciaországba küldték állami pénzen tanulni, de sehol sem állta meg a helyét, legfeljebb a francia kommunista eszmékben mélyült el. 1941-ben a megalakuló Albán Kommunista Párt vezetője lett, s a hatalmat majd’ haláláig kezében tartotta. A háború alatt az ellenállás szervezésében tűnt ki, s az ország függetlenségének megőrzésében is szerepe lett. Ezután következett ámokfutása. Előbb a szomszédos Jugoszláviával rúgta össze a port, s teljes mellszélességgel állt a sztálini szocializmus irányvonala mögé. A Szovjetunióban bekövetkezett változások után Kínához közeledett, Mao Ce-tung halála után a Nagy Testvérhez is hűden lett, s megpróbált a saját lábára állni. Üldözési mániája nyomán betonbunkerek százezreit építtette, minden utat, várost az imperialisták célpontjának tekintett. 1985-ben halt meg. Utódja, Ramiz Alia óvatosan próbált- nyitni Európa felé, de nem tudott kibújni ő sem a bőréből. 1992-ben a szabad választás után összeomlott a hatalmi gépezet. Tiranában a diktatúra emléke egyre halványabb. A szocreál főteret szép lassan újjáépítik, a város túlnő rajta. Gigantikus mauzóleumából, amely inkább egy kis sportcsarnokra hasonlít, már régen kirakták, az épület egy ideig kulturális centrumként működött, jelenleg lerobbant állapotában várja nem túl biztató jövőjét. A diktatúra természetrajzát az idelátogató a Bunk’art múzeumban tanulmányozhatja. Tanalma talán a budapesti Terror Házára emlékeztet, föld alatti labirintusa talán még félelmetesebbé teszi. A kínzás, megfélemlítés egész eszköztárának emléke sorakozik az apró szobákban. Az áldozatok fala megrendítő, a Teréz anya szobra a Szent Pál-székesegyház kertjében Toronyház épül Tiranában, előtérben az ortodox kátéd rális A nemzeti múzeum homlokzata A tiranai opera szocreál épülete Bunker a hegyekben (A szerző felvételei) Úti jegyzetek Albániáról (2) Enver never A 21. századi Albániáról keveset tudunk, az információk, mintegy fél évtizede kezdtek szállingózni az odalátogatóktól. Mára az ország meglepi az utazót gyors fejlődésével, vendégszeretetével. Üti jegyzetünk második része a háborút követő diktatúrával és a jelennel foglalkozik. nevek mindenütt egy tragédiát sejtetnek, a fotókról megkínzott emberek tekintenek ránk. Igen, hatvanezer börtönre ítélt, hatezer meggyilkolt emlékét őrzik a statisztikák. Menekülni sem lehetett a terror elől: údevelet csak a bennfentesek kaphattak, a határvédelmet pedig a hírhedt határőrség látta el, a 40 év alatt mintegy ezer ember életét oltották ki. Enver Hodzsa büszke volt arra, hogy megteremtette a világ első ateista országát. Az ehhez vezető utat is eltiport lelkek szegélyezték: egyes becslések szerint Albániában az 1944 és 1991 közötti kommunista rezsim alatt 5 püspököt, 60 papot, 30 ferences szerzetest és 13 jezsuitát, 10 papnövendéket és 8 apácát öltek meg, a laikusok próbatétele s a reménytelenség újabb lelkeket sebzett és pusztított el. A már említett felirat, az „Enver never” e gyászos korszaknak a lezárását hirdeti, az albánok ádéptek a rezsimen, de nem felejtenek. A rendszerváltáskor egy lerobbant, mentálisan sebzett ország várta a jobb sorsát. A gazdaság romokban hevert, klánok, maffiák vették át az irányítást. A kilencvenes években kamionsofőrök mesélték, hogy a kaptatós hegyi tájakat útonállók lepték el, a kamionra felugrálva fosztották le csontig a szállítmányt. Az ezredfordulóig hírhedtek voltak az albán autótolvajok egész Európában, egy gúnyos német utazási reklám is így szólt: „Gyere Albániába, viszontláthatod autódat”. A szabadságot nekik is tanulniuk kellett, a demokrácia megszilárdult, és a közbiztonság is fokozatosan helyreállt. Az elmúlt másfél évtizedben az ország fantasztikus fejlődés en ment keresztül. Valóban, a változás szembeödő, a fejlődés legfőbb húzóágazata az építőipar. Mivel a legtöbb város történelmi részét még a kommunista időben lerombolták, a mai várostervezőknek sincs vesztenivalójuk, amikor a buldózerekre építik az arculatváltást. Tirana európai nagyvárossá válik, széles utakkal, magas épületekkel. Az autóutak fokozatosan épülnek, így a megnövekedett autóforgalmat is igyekeznek megszokni. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, Tiranában és környékén megszokottak a közlekedési dugók. Az albán közlekedés még megmaradt a motorizáció legalsó fokán, s erre a turistáknak is ügyelniük kell. A zebrákat is inkább figyelemfelhívásként festették fel, nem életbiztosítás átmenni a gyalogátkelőhelyeken. A gazdaság másik húzóágazata az idegenforgalom. Bulgária és Horvátország új vetélytársaként jelent meg Albánia a piacon, ár-érték arányban lepheti meg a konkurenciát, és az ismeredenség varázsával hat. A tengerpart vonzó, a történelmi helyek ideális kirándulásokat kínálnak. Az ókort az érdeklődők az egyik legnagyobb római romterületen, Apollóniában, Szkander bég örökét Krjában tanulmányozhatják. Berath „ezerablakos városára” fellegvárára, értékes ikonmúzeumára, Dures belvárosára, Tirana múzeumaira napokat lehet szánni, a magas hegyek ideális kirándulóhelyek. Az albán konyha kitűnő és vendégkényeztető, a búcsúvacsorán a fogások felénél feladtam a folytatást. ,Az ország gazdag kínálata mindenkit meglep” - osztja meg személyes véleményét Vörös Zsolt idegenvezető, aki öt éve járja a vidéket, s mintegy 80 út tapasztalataiból formálja véleményét.- Ami a sokfelé megfordult turistának is élményt jelenthet, az az ismereden felfedezése, az Európában is különlegesnek számító tengerparton való pihenés, a történelmi, részben a magyar történelemhez is köthető emlékek meglátogatása, valamint az albán jelen, a nagy múltú nemzethez köthető életérzés megismerése. Engem is számos élménnyel gazdagított Albánia, például amikor 2Ö 16-ban szentté avatták Teréz anyát, vallástól és felekezettől függetlenül, egy emberként ünnepelt az ország, rótta le kegyeletét. Egy nép fejezte ki ezáltal tiszteletét annak a szerzetesnek, aki a karitatív munkának, az elesettek védelmének szentelte életét.” Az „ateista ország” valóban lélekben is magára talált. 2012-ben, a tiranai főtér mellett, az Albán Ortodox Egyház újjászületésének 20. évfordulóján szentelték fel a modern Feltámadás-katedrálist, amelyben múzeum, kulturális központ és könyvtár is helyet kapott. A Szent Pál-székesegyházra a főváros római katolikus közössége lehet büszke. Szintén modern épület, alapkövét még II. János Pál pápa rakta le 1993-ban, kilenc évvel később szentelték fel. Számos szobor és emléktábla utal az albánok első szentjére, Teréz anyára, akinek személye az albán keresztény közösségek megújulását is segítette. Csermák Zoltán
