Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-04 / 127. szám
10 GYÓGYHIREK ________www,uÍszo'com Tudta? Szemünk színe árulkodik egészségünkről A barna szeműeknek gyorsabb a reakcióidejük, a zöld szeműek pedig hajlamosabbak a daganatos megbetegedésre. Szemünk nemcsak a lelkünk, hanem egészségünk tükre is. Tudósok egy része azt állítja, hogy az ember szeme színéből nagy valószínűséggel megjósolható, milyen jellegű betegségekre lesz fogékonyabb. „A kék vagy világos színű íriszszel rendelkező emberek sokkal érzékenyebbek a fényre” - magyarázta Ruth Williams szemészeti szakember, majd hozzátette, hogy a szürke, a zöld és a kék szeműek a szem daganatos megbetegedéseire is fogékonyabbak. A világos szemszínűeknek tehát rendszeresen érdemes napszemüveget hordaniuk, és nem árt, ha bőrüket is megpróbálják védeni a káros sugárzásoktól. A világos szemszínhez ugyanis a legtöbbször világos, UV-sugárzásra érzékeny bőr is társul. A Louisville-i Egyetem tanulmánya szerint a barna szemű embereknek valamivel gyorsabb a reakcióidejük bizo-' nyos sporttevékenységek során, mint világosabb szemszínű társaiknak. Guadalupe Mejia, az egyetem kutatója azonban úgy nyilatkozott, hogy ebből az eredményből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni arra vonatkozólag, hogy a teljesítőképesség szoros összefüggésben lenne-e az emberek szemszínével. Legyen bármilyen színű is a szemünk, ha bármilyen rendellenes elváltozást tapasztalunk rajta, érdemes minél hamarabb orvoshoz fordulni. (hazipatika) Június 5-től ismét Lélek - a Belső Valóság a Vasárnapban! Krízishelyzet, ha beteg a magzat HOGYAN LEHET ILYENKOR DÖNTENI? Súlyos témát boncolgat a Vasárnap e heti melléklete. Szülővé válni az élet legnagyobb csodája, éppen ezért olyan fájdalmas, ha a várandóság megdöbbentő fordulatot vesz, és az áldott állapotot olyan gyötrő kérdések árnyékolják be, mint hogy megtartsuk-e magzatunkat, vagy sem? Mi alapján dönthetünk, kihez fordulhatunk? Mi az egyház szerepe ebben a helyzetben? Van egyáltalán? Szoták Orsolya Csonthó Aranka negyedi református lelkipásztorral beszélget ezekről a kérdésekről. Tari Annamária pszichoanalitikus próbál végigvezetni azokon a stációkon, amikor a vizsgálatok rosszat jósolnak a kismamának Montorffy Letti életvezetési tanácsadó egy coachülésen kitalált párbeszédet ír le, de olyat, amit a mindennapi munkája során tapasztal. Perintfalvi Rita katolikus teológus etikai dilemmákat sorakoztat fel, Kovács Zoltán buddhista tanító pedig felteszi a kérdést: tudhatja-e valaki a HELYES választ? Száz Ildikó bemutatja a fotóművész Tóth Lehelt mint apát, aki nyíltan beszél arról is, hogyan növekedhet szeretetben egy háromgyermekes család úgy, hogy otthont kínálhasson egy a kórházban sorsára hagyott, Down-szindrómával született negyediknek. És igen, tizenkét éwel ezelőtt ugyanazt a hírt közölték velem is, mint szerzőnkkel, Mészáros Krisztinával hét éve. A különbség csupán annyi volt a két történet között, hogy velem ezt angolul közölték, akkor ugyanis éppen Skóciában éltem családommal. A nem tökéletes angoltudásom és az egészségügyi helyismeret hiánya még kétségbeejtőbbé tette a helyzetemet. De azért azt értettem, hogy Down-kóros, meg hogy további vizsgálat szükséges. Igen, én is megkaptam az időpontot, és letettem a telefont. Bolemant Éva, a VasámapLéleka Belső Valóság szerkesztője FELSZEDTE, MAJD LEADTA Hegedűs D. Géza harminchat kilós játéka Sokakat meglepett a döntésével: A hentes, a kurva és a félszemű című új Szász János-film első számú főszereplőjeként 36 kilót vett magára, amit aztán le is adott. Hegedűs D. Géza a történetbeli Kodelka Ferenc, vagy ahogy régi üzlettársa, a félszemű csendőrtiszt hívja: Zsírszalonna. Mi lehetett vajon nagyobb tortúra számára: meghízni vagy lefogyni? • Bevallom, én magam is alaposan elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy egy szerep kedvéért vállalta be ezt az elképesztő külső átalakulást. Ne értse félre senki, de nem tudok jobbat mondani: nekem ez játék volt. Nagy tétben ment, kétségtelen, hiszen az egészségemet kockáztattam, a cél érdekében azonban mégis örömmel tettem. Napról napra, hónapról hónapra egy éven keresztül egyszer csak átformálódott a testem. Természetesen nem úgy, mint ahogy gyerekkoromban a kacsát és a libát tömték a parasztasszonyok, hogy mire eljön a karácsony vagy Szent Márton napja a ludakkal, akkor legyen minden az asztalon, tepertő, sült máj és más finom eledel... nem, nekem nem így, nem ilyen rapid módon kellett meghíznom. Volt rá időm bőven. Egy év. • De már csaknem két évtizede vegetáriánus. Igen, ez lett a kérdés: hogyan lehet ezt megoldani nálam, ha a zsíros húsok kimaradnak az étrendemből? Vegetáriusként bizonyos dolgokat el kellett zárnom magam elől. Például az édességeket, mert azokat irgalmatlanul szeretem. Meg a kenyeret, a tésztát, a péksüteményt, a keményítődús krumplit stb. És ezúttal ezeknek sem kellett gátat szabnom. Fagylalt, csoki, méz nagy kanállal, jöhetett minden, ami belefért. Meg sem fordult a fejemben, hogy én most valamilyen programot hajtok végre, hanem azt ettem, amire éppen gusztust kaptam. És akkor ettem, amikor akartam, annyit, amenynyi belém fért. Előadás után, amikor hazamentem, már mindenki aludt, én a nyitott hűtőszekrény előtt állva ettem, jóízűen. Szórakoztatott a dolog. • Közben meg-megállt a tükör előtt, és boldogan konstatálta, hogy egyre nagyobb, egyre szélesebb, egyre súlyosabb? Nem mondom, hogy tetszettem magamnak, de mire elértem a kívánt alakot, és a forgatás reggelén kopaszra borotválták a fejem, és a szakállamtól is megszabadultam, csak a bajszom maradt meg, az is kackiásra pödörve, Kodelka Ferenc jelmezében belenéztem a tükörbe, és azt mondtam: Na, öcsém, azért ez egy másik ember! Kívül is, belül is. Szinte megszállottja lettem a feladatnak. Én, aki könyvek között élő, finom zenéket hallgató, a hajnal ragyogásában gyönyörködő, a madarak csicsergését is zenének felfogó, meditáló, buddhai vonzásban élő ember vagyok, ott voltam egy vad, szélsőséges, iszonytató erejű és vágygyal teli hentes bőrében, ráadásul hóban, fagyban, sárban, mostoha körülmények között, vagy bent a vízben, a marhatelepen vagy a vérben, a húsfeldolgozó vágóhídon. • Meddig kellett tartania a súlyát, 80 helyett a 116 kilót? Türelemmel kellett lennem, mert volt még pótforgatás is. Eredetileg hamarabb kezdődött volna a forgatás, ezt ígérték több periódusban. A pénz azonban jókora csúszással jött meg. Én már nyáron készen álltam a szerepre, de jött az értesítés, hogy majd ősszel. Aztán szóltak, hogy nem, majd januárban. Na, akkor el is kezdtük végre, és fél évig forgattunk. De egy év volt a visszavezető út. Szerencsére mindegyik akkoriban játszott színpadi szerepemet meg lehetett fogalmazni ebből a korpuszból is. Egyedül Márai Sándor Hallgatni akartam című darabjának júniusi összegző próbáin volt egy olyan érzésem, hogy ez még inkább Mikszáth Kálmán, mint Márai. De az új évad elején, amikor folytattuk a munkát, és bemutattuk a darabot, már egy reménytelibb, polgáriasabb, konszolidáltabb alak voltam, akiről el lehetett hinni, hogy mindennap elmegy egy kicsit teniszezni, úszni, szaunázni, mert sportosan élő, magára nagyon figyelő ember. Ebben persze nagy segítségemre volt egy kedves dietetikus hölgy, aki ezen az úton végigvezetett. Kéthetente találkoztunk, mindig minden értékemet mérte, a belső és külső zsírokat, a vércukorszintet, és be kellett tartanom a napi ötszöri étkezést. Fehérje- és zöldségdús étrendet követtem, minden más ki volt iktatva az életemből. A vitaminok mellett ott volt a hal, a tofu, vagyis a szójasajt és a búzafehérje, amit szejtánnak hívnak, a 0,1 százalékos tejtermékek, a joghurt, a sajt, a túró. Negyvenhat évesen magam határoztam el, hogy változtatok az étrendemen, és vegetáriánus leszek, s mivel a főzés régóta a szenvedélyem, a magam által kikísérletezett ízekről nem kellett lemondanom. Nem éheztem hát, és még van egy jó sportprogramom is. Mindennap úszom és kerékpározom. • Tehát sem a szívén, sem a gyomrán, sem az idegrendszerén nem hagyott nyomot ez a harminchat kilós játék? Sem előtte nem szedtem gyógyszert, sem azóta nem szedek. Jól érzem magam a bőrömben, nincs semmiféle panaszom. Mivel minden fél évben eljárok kontrollra, úgy tudom, minden értékem rendben van. Egyébként pedig azt mondja az orvosom: „Aki él, az kopik is.” Ezt el kell fogadnunk. Szabó G. László A lap Téma rovata is kötődik a Lélek mellékletben taglaltakhoz. Ki dönthet arról, szüljenek-e a nők? Vrabec Mária teszi fel a kérdést szakembereknek, érintetteknek annak kapcsán, hogy az utóbbi hetekben több európai országban is előjött az abortusz tilalma. Nálunk a parlament legszélsőségesebb pártja vetette fel, és kiderült, hogy rajtuk kívül mások is megszavaznák. Mi lehet ebből?