Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-22 / 143. szám
www.ujszo.com | 2018. június 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kocner-ügy: ez a kezdet vagy a vég? Jól jön egy rituális áldozat, akit fel lehet mutatni a nyilvánosságnak bizniszekbe ugrik fejest, és összeköttetéseinek köszönhetően intézkedik. O a látható része a „rendszernek”. Tulajdonképpen kis hal, aki a zavarosban úszkál, szívesen provokál, láttatja magát, ezzel is építve saját érinthetetlenségi mítoszát. Nem zavarja a média és a negatív PR, hiszen ebből él. Ez adja őt el. A látszat viszont ne tévesszen meg senkit! Akármennyire is bosszantó alakok a Kocner- és Bastemák-félék, ők csak a kis léhűtők, akik betakarítják és a kirakatban elfogyasztják a morzsákat. Az igazán nagy falatok nem nekik jutnak, hanem azoknak az oligarcháknak, akik a maffiakormányzat mögött állnak. Akik egyegy nagy IT-tenderen, PPP-projekten vagy hadügyi megrendelésen annyit kaszálnak, amennyit Kocner és Bastemák egész élete során együtt nem tudna összelopni. Nem rájuk szabják a törvényeket és megrendeléseket, ők csak a kiskapukat és a kapcsolataikat használják ki. Ettől függetlenül fontos, ami történt, elsősorban a közvélemény miatt. Ám ez csak a sztori kezdete kell, hogy legyen. Folytatás nélkül csalódás, visszarendeződés esetén bohózat lesz. (Lubomír Kotrha karikatúrája) MÓZES SZABOLCS gyszer minden rémtörténet véget ér. Marián Kocneré is. A nagy kérdés, hogy mit üzen - ha egyáltalán véget ér. Ha valaki túl sokáig tehet meg bármit büntetlenül, végül úgy érzi, mindent szabad. Mindent és mindörökké. S ezzel követi el a legnagyobb hibát, főleg egy olyan rendszerben, ahol az érdekek gyorsan tudnak változni. Marián Kocner elhitte magáról, hogy mindent megúszhat. A „vállalkozó” az 1998-as választások előestéjén rendezett Markíza-ügyben tett szert országos ismertségre, neve azóta is rendre a legvadabb, legbosszantóbb botrányok kapcsán került elő. Úgy tűnt, Kocner örök, minden kormányzatot túlél, úgy érezhette, túl sok embert ismer, túl sokan vannak a zsebében ahhoz, hogy soha semmilyen bántódás ne élje. Szerdán elvitték a rendőrök, kihallgatták, bent tartották, hamarosan a vádlottak padjára kerülhet. Elítélik vagy hamarosan kint lesz, és az egész letartóztatás színjátékká lényegül át? Esetét értelmezhetnénk az igazságszolgáltatás próbájaként is, ha tudnánk, mi van a háttérben. Csakhogy nem tudjuk, s így több alternatívával kell számolni. Az egyik - legszebb - olvasat szerint a rendőrség és az ügyészség végre megemberelte magát, s hozzányúltak egy érinthetetlenhez. Egy másik, kevésbé üdítő olvasat arról szól, hogy Kocner túlságosan elbízta magát, s olyan ügybe keveredett, amiből már őt sem tudják kirángatni. S végül lehet, hogy a háttérben az elmúlt hónapok változásait kell sejteni: Peter Pellegrininek és a Kalinákkal nem rokonszenvező Smer-számynakjól jönne egy rituális áldozat, akit fel lehet mutatni a nyilvánosságnak. Ez lenne a legrosszabb forgatókönyv, ugyanis azt jelezné, hogy a bűnüldöző szervek továbbra sem függetlenül, hanem megrendelésre dolgoznak - csak itt éppenséggel egy rosszfiút csuktak le, hogy picit lenyugtassák a népet. Kocner tipikus példája a 89 utáni, simlis ká-európai idézőjeles vállalkozónak. A seftes, aki gerinctelen Orbán folytatja a „normalizációt" LAJOS P. JÁNOS Orbán Viktortól „elvárható” módon, a menekültek világnapjára időzítve fogadta el a magyar Országgyűlés a Stop Sorosként ismert törvénycsomagot. A csomag negatív hozadékát azonban - habár a kormány úgy hirdeti, hogy a menekültek betelepítését hivatott megakadályozni - nem elsősorban a menekültek fogják megérezni. Orbán a csomagot saját állampolgárai ellen fogadta el, újra csak a neki nem tetsző civileket és szervezeteiket akarj a megregulázni. „Nem fogja megállítani az illegális migrációt, nem alkalmas a kereszténység védelmére és nem írja felül a Genfi Egyezményt sem” - mondta a csomagról a Jobbik. Most hagyjuk figyelmen kívül, hogy a Jobbik mégis megszavazta a csomagot, a zavar nemcsak a kormánypárti politikusok fejében jelentkezik. Ráadásul tudjuk, hogy a jobbikos szavazatokra nem is lett volna szükség. A csomag ugyanis a menekültügyi törvény mellett a rendőrségi törvényt és a büntető törvénykönyvet is módosítja, és ezekben szerepelnek azok a gumiparagrafusok, amelyeket az állam ezúttal is saját állampolgárai ellen használhat. Büntetést kaphatnak ugyanis azok, akik „menedékjogi eljárás kezdeményezését teszik lehetővé olyan személynek”, akinek a közvetlen üldöztetéstől való félelme megalapozatlan, akit határmegfigyelés szervezésén kapnak, vagy akit információs anyagok terjesztése miatt találnak bűnösnek. Bűncselekmény lesz a Jogellenes bevándorlás szervezésére irányuló hálózat építése vagy működtetése” is, és Btk.-ba kerül az is, ha valaki pénzt vagy más segítséget szolgáltat Jogellenes bevándorlás elősegítéséhez”. Mindez „újmagyarról” magyarra fordítva annyit tesz, hogy aki tanácsot, például jogi tanácsot, útbaigazítást ad menekülteknek, esetleg egy szórólapot nyom a kezükbe, esetleg olyan szervezetnek dolgozik, amelyik vizet, élelmet, ruhát oszt a menekülteknek, az lecsukható lesz. Durva lépés, hiszen ezeket a feladatokat magának az államnak kellene ellátnia, ehelyett megbüntetné azokat, akik elvégzik helyette. Ugyan Orbán az eredeti elképzeléshez képest finomított a törvényen, a migrációval foglalkozó szervezeteknek nem kell regisztrálniuk, elmarad a nemzetbiztonsági átvilágítás, és a külföldi bevételeik 25 százalékát sem veszik el. Igaz, ezzel párhuzamosan 25 százalékos adót vetnek ki rájuk, kérdés, hogy milyen adóalapból. Erre is vonatkozik a korábbi megjegyzés: az állam ahelyett, hogy anyagilag is támogatná a szervezetek munkáját, amelyek az ő munkáját végzik el, még pénzt von el tőlük. A finomítás ellenére Orbán nem várta meg a Velencei Bizottság ajánlásait, pedig csak máig kellett volna várni. Ez szintén nem meglepő, hiszen Orbán ezzel is csak azt akarja mutatni, hogy őt nem lehet befolyásolni, ő egy „igazi szuverén államférfi”. Volt már ilyen politikus Szlovákiában, úgy hívták, hogy Vladimír Meciar. A csomag legnagyobb hibája azonban mégsem az, ami közvetlenül bele van írva, hiszen kicsi a valószínűsége annak, hogy Orbán rendőrsége tényleg lecsukna bárkit is, hiszen ez masszív tiltakozást váltana ki Magyarországon és külföldön egyaránt. Sokkal nagyobb veszélyt jelent a közvetett hatása, vagyis az egyszerű állampolgárokból kiváltott reakció, akik a kormányzati kampányok hatására egyre ellenségesebbek lesznek mindenkivel, akinek nem egyezik a véleménye Orbánéval, és egyre jobban félnek saját véleményt mondani, saját fejükkel gondolkodni. Akárcsak 1968 után Csehszlovákiában, a „normalizáció” idején. Lehetetlenné teszi a szíriai rezsim a menekültek hazatérését Házaikat kisajátítják, a lázadók által korábban ellenőrzött, elnáptelenedett területekre a kormányhoz hű lakosságot telepítenek. Lehetetlenné teszi a Németországba menekült szíriaiak hazatérését az új szíriai ingatlantörvény, amely lehetővé teszi a magántulajdon azonnali lefoglalását, sőt a kilakoltatásokat. A hivatalos álláspont szerint „helyreállítási övezeteket” hoznak létre a háború által sújtott vagy korábban a lázadók kezén lévő területeken. Kisajátítás A 37 éves Husszam Idrisz három éve érkezett Németországba Aleppóból, ahol egy péksége volt. A férfi azt mondta: arra vágyik, hogy hazatérhessen és újraindítsa vállalkozását. A Human Rights Watch nemzetközi emberi jogvédő szervezet rámutat, hogy az új szíriai törvény ennek gátat szab, ugyanis a helyi intézmények bármilyen ingatlant kisajátíthatnak, ha a tulajdonos nem tud tulajdonjogot igazoló dokumentumot felmutatni. Az érintetteknek erre egy évük van, és csak pozitív elbírálás esetén részesedhetnek az újjáépítési projektekből. Ellenkező esetben a tulajdonjog a helyi önkormányzatra száll. Idrisz a berlini szíriai nagykövetségen próbált meghatalmazást intézni anyjának, hogy a pékségre és aleppói lakására továbbra is igényt tarthasson. Egy követségi dolgozó azt mondta, a törvény hatályba lépése óta naponta 10-15 szíriai érkezik, hogy meghatalmazást készíttessen egy rokonának Sziriában. Száműzés, lakosságcsere Berlint aggasztja az új jogszabály, attól tart, hogy Bassár el- Aszad szíriai elnök ledózeroltatja a korábban felkelő területeken lévő ingatlanokat, és a rezsimhez hű lakókat telepít az új épületekbe. Egy német kormányzati tisztviselő szerint a törvény célja a menekültek kisemmizése, a lakosság kicserélése; a törvény örökös száműzetéssel sújtja a menekülteket. Szíria szerint mindez dezinformációs kampány, és a hivatalos cél az „újjáépítési program, a nyomornegyedek szabályozása, különösen a korábban terroristák ellenőrizte területek megsemmisülésének fényében”. A Human Rights Watch szerint a Szíriában lévő ingatlanoknak csupán a felét jegyezték be a hatóságoknál a konfliktus előtt, és a nyilvántartások nagy része megsemmisült. Szíriai ügyvédek elmondták, hogy az ügyintézéshez a szíriai hatóságoktól biztonsági tanúsítványt kell kérvényezni, és a tulajdonos csak ezt követően jelentheti be újbóli igényét saját ingatlanára. A korábban nem a kormányerők által ellenőrizett területeken a lakosságnak biztonsági átvilágításon kell átesnie. Földrablás Anvár al-Bunni szíriai jogvédő ügyvéd rámutatott, hogy Aszad rezsimje „gazdasági és biztonsági” érdekekre hivatkozva a múltban is önkényesen kisajátított magántulajdonokat, a „földrablás” volt az egyik ok, amely miatt kirobbant a felkelés. „Ki merne igényt tartani az ingatlanára egy olyan ellenzéki területen, amelyet a rezsim romhalmazzá lőtt, mert lakóit szunnita terroristáknak tekintette? És úgysem kapná meg a biztonsági tanúsítványt, ha a rezsimnek kell a földje” - mondta az ügyvéd. Az Aszad-rezsim már 2012-ben elfogadott egy hasonló törvényt, és éppen az történt, amitől most is tartanak. A kormány ugyanis e törvénnyel lakoltatott ki embereket olyan Damaszkusz közeli körzetekből, ahol Aszad-ellenes tüntetések robbantak ki a polgárháború elején, 2011-ben. A területet kisajátította a kormány és luxus-lakókomplexumot húzott fel, melyet Aszad 2016-ban avatott fel ünnepélyesen. Az ENSZ adatai szerint 6 millió szíriai vált földönfutóvá saját hazájában, és 5,5 millió menekült el külföldre. Németországban mintegy 650 ezer szíriai tartózkodik. (MTI)
