Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-16 / 138. szám
SZALON ■ 2018. JÚNIUS 16. 16 Elkezdődött a focivébé (Lukács Zsolt karikatúrája) SOROZATDARÁLÓ Nem képes meghalni az öngyilkos tinilány Elképesztően ritka, hogy egy sorozat két évada között akkora minőségbeli különbség legyen, mint amit a Netflix produkált a 13 okom volt esetében. A tavaly debütáló széria azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy végre egy olyan gimis sorozat készült, ami túlmutatott a hasonló szériákra jellemző szappanoperás közhelyeken, és a fiatalokat érintő valódi problémákra (zaklatás, öngyilkosság, erőszakkultúra stb.) fókuszált, de úgy, hogy közben nem vált unalmas oktatófilmmé, hanem érdekfeszítően, izgalmasan mutatta be mindezt, így főképp pont azok nézték, akiknek szánták: a tinédzserek. Persze mindez már-már túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, így az évad végén Hannah Baker hosszan bemutatott, kádbéli öngyilkossága sok szülői és pedagógusi közösségnél kivágta a biztosítékot: a sokak által fontosnak és hasznosnak tartott sorozat hirtelen veszélyessé vált, men a kritizálok szerint az öngyilkosság bemutatásával elősegítheti, hogy a nézők közül is sokan ebben lássák a megoldást a problémáikra. Az öngyilkossági hullám végül elmaradt, és a széria óriási népszerűsége miatt a Netflix nem tett mást, csak ami ilyenkor szokásos: berendelte a folytatást. Csakhogy itt nem volt mit folytatni. Az első évad ugyanis regényadaptáció volt, Jay Asher pedig teljesen lekerekítette a történetet, és elvárttá a szálakat, ugyanis eszébe nem jutott, hogy valaha is folytatást írjon hozzá. A 13 kazetta végighallgatásával (az első évad tizenhárom része úgy épült fel, hogy minden epizódban Hannah egy magnószalagon mondott el egy újabb okot, amiért az öngyilkosságot választotta), és azzal, hogy végleg kiderültek a miértek és a hogyanok, nem maradt már megoldandó rejtély. A második évad így kínkeservesen azzal próbálkozik, hogy Hannah tettének következményeit taglalja egy bírósági tárgyalás keretében, ahol minden epizódban egy újabb tanú meséli el az emlékeit. Az emlékeit arról az időszakról, amit az első évad már alaposan kiw A széria óriási népszerűsége miatt a Netflix nem tett mást, csak ami ilyenkor szokásos: berendelte a folytatást. Csakhogy itt nem volt mit folytatni tárgyalt. Még Hannah karakterét is visszahozzák, méghozzá nemcsak visszaemlékezésekben, hanem szellemként, vagy inkább afféle képzeletbeli barátként is. Amilyen ügyesen, krimire hajazó módon építették fel tavaly az első évad feszültségét, úgy esik szét a folytatás már rögtön az elején. A széria önnön létjogosultságát keresi, és tizenhárom elképesztően hosszúra nyújtott részen át próbálja kitalálni, mit kezdjen magával. Végül az egyeden erre vonatkozó ödetét beleteszi az utolsó részbe, a harmadik évad felvezetéseként, természetesen egy jókora cliffhangerrel zárva a második évadot. Ennyi üres dumát, vontatott lelkizést és tinédzsernyomott borzasztó nehéz elviselni, és a széria gyorsan képes még azokat is elidegeníteni magától, akik tavaly még rajongtak az első évadért, mint jómagam. Míg az első évad azzal tűnt ki, hogy itt volt egy sorozat, ami végre mert a tinik valódi problémáival foglalkozni, a folytatás már azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy ebben a világban a kamaszok élete csak súlyos problémák sorozatából áll. Csak semmi móka, itt kérem nagybani lelkizés folyik! Tóth Csaba www.ujszo.com r r.r r.r rrrrrrrrrrrrrsr rs r r r wmummwwmwuiwwwuimmmmmwmwviiiim A HÉT SZEMÉLYISÉGE Bán Magda Bán Magda irodalmi szerkesztő, újságíró hosszú, méltósággal viselt betegség után 2018. június 13-án, 66 évesen elhunyt. A Magyar Rádió szerkesztő riportereként és műsorvezetőjeként nagy számú művet alkalmazott rádióra, kiváló interjúkat és életműinterjúkat készített. Az irodalmi élet pótolhatatlan alakja volt. (litera) £££££££££££££££££££££££££ A HÉT ESEMÉNYE Andrej Kiska úgy tartotta meg évértékelőjét, hogy már korábban bejelentette, ha búcsút int az elnöki palotának, a pártpolitikában folytatja - noha a jövő pontos részleteit a nyilvánosság nem ismeri, talán ez még számára is rejtély. Pellegrini miniszterelnöknek és Robert Fico pártelnöknek tehát abban igaza van, hogy Kiska értékelése már egy ellenzéki politikusé volt. Önmagában azonban ez még nem ok arra, hogy a kritikára ne figyeljünk. Kiska is úgy érezhette magát a parlamentben, mint Michal Kovác húsz évvel korábban. O egy bekapcsolva felejtett mikrofonnak köszönhetően tudta meg, hogy egy vén **sz, Kiska pedig megtudta, hogy hazaáruló - ebben Kotlebáék és a kormány egyes tagjai szépen egymásra találtak. Sajnos, a hatalmi arrogancia e megjelenési formájával a párhuzam még nem merül ki. Ha az elnökkel végiggondoljuk, hogy milyen munkát végez a rendőrség, az ügyészség és a bíróság például Ján Kuciak és Martina Kusnírová meggyilkolása ügyében, vagy más esetekben, vagy ha megnézzük, hogy milyen enyhén büntetik a szélsőségességet vagy a súlyosabb megvesztegetési ügyeket, akkor nincs okunk vigadni. Ifj. Michal Kovác és Róbert Remiás ügye óta Szlovákia EU- és NATO-tag lett, és elsősorban a Dzurinda-kormány reformjainak köszönhetően jó benyomást tett az ország az említett intézményekre, de civilizációs előrelépés nem történt. Az országot kisajátító emberek egoizmusa és cinizmusa nem változott, azonban kapzsiságuk nőtt, lásd: evés közben jön meg az étvágy. El kell ismerni, a módszerek finomodtak. Ha valaki ezt nem látja, nem akarja meghallani, az vagy megszokta ezt a rendszert, vagy maga is a része lett. MÁRIUS KOPCSAY a TASR hírügynökség munkatársa A hét legfontosabb külpolitikai híre az amerikai-észak-koreai csúcstalálkozó, válasszuk mégis a világ első (vagy második) számú sporteseményét: csütörtökön orosz gólzáporral, elégedett Putyinnal, öt elnöki kézfogást savanyúan fogadó szaúdi herceggel elkezdődött a labdarúgóvilágbajnokság, a nyitómeccsek legnagyobb különbségű verésével, és sportpolitikai következményekkel, miután a pályáról lemosott szaúdiak fegyelmi büntetéseket osztanak játékosaik között. Oroszország számára a feladvány jelentős: Putyin elnök rendszere a fagyos nemzetközi légkörben a nemzeti önbecsülés és büszkeség szempontjából erős világeseményt rendezne, ahol nagy nyomás lesz a meglehetősen közepes hazai csapaton. Az oroszok vébéje európai Kalinyingrádtól Jekatyerinburgig, sokszor olyan városok új és hatalmas stadionjaiban, ahol amúgy másod- és harmadosztályú klubok játszanak a bajnokságokban - az orosz élvonal tavalyi ádagnézőszáma sem volt több, mint 11 ezer. Közben a vendéglátók bajnoksága adja a topligák utáni legmagasabb játékosfizetéseket, az orosz focisták hazahúzódtak a biztonságos, jól kereső komfortzónába, a klubokat mesterséges állami szponzoráció segíti - ezért is lenne fontos a válogatott jó szereplése, hogy az ország fotballdrukkereit minél tovább lázban tartsa a vébé. Ehhez sajátos orosz politikai módszer is társul: törvény büntetné a nemzeti tizenegy gyalázását. * * * A hét legerősebb magyar híre a kormánytöbbség terve a látható hajléktalanság felszámolására, amely megtiltaná a közterületen élést életvitelszerűen, s akár rendőri kényszerrel venné rá a fedél nélkülieket az átmeneti szállások használatára. Az ügy azonnal megosztó, s vibráló hitvitává alakult, így rögvest odalett minden esélye egy fontos társadalmi kérdés tisztességes és alapos megvitatásának - nem először, nem utoljára. SZOMBATHY PÁL publicista
