Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-13 / 135. szám
6 KULTÚRA 2018. június 13. | www.ujszo.com Földszínek és okkerek zongorára A Kortárs Magyar Galériában június 29-ig tekinthető meg Szálkái Károly Az áramlás ritmusa című kiállítása TALLÓSI BÉLA Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galériában látható Az áramlás ritmusa című kiállítás, mely Szálkái Károly festészetének korszakaiba, sorozataiba ad betekintést. A győri művész a látogatóban első ránézésre rezonanciát keltő, sajátos organikus festészetet alakított ki, melyben zenei akkordok révén transzformálódik látvánnyá a lét, a táj, az érzelem, a belső én. Szálkái Károly képeit az ámulattal szemlélhető letisztult, kiegyensúlyozott színhasználat jellemzi - kifinomult stílusérzékkel szedi ritmusba a gesztusokat, és rendezi absztrahált látványfelületté a rá jellemző földszíneket, okkereket, vöröseket. A zenei élmények csodálatot keltő képi transzformációjával születnek vizuális kottái - ezekkel képezi le anyagba az anyagtalan, eltűnő művészi kódot, a felcsendülő akkordvilágot. A létezés állapotának érzékletes megragadásával belső csendet, nyugalmat áraszt. A műbe beemelt különféle anyagok, dominánsan a fürészpor - ezek szervesen épülnek be a képmezőbe -, valamint a színek, a jelek és a gesztusok révén az életváltozásokat, az anyag patinássá érésének folyamatát érzékelteti. Ehhez találó technikával (nemesfémszál-beépítéssel) fénnyel telített térélményt és dinamikát ad a látványnak. Szálkái Károly kérdésünkre elmondta, évekkel ezelőtt meghívást kapott a dunaszerdahelyi művésztelepre, ahol megfestette a Táj léleK- zése című háromdarabos kompozícióját. „Kértem, hogy a Vermes-villánókat, olykor elég, ha csak utalgatnak rájuk - Juan Antonio Bayona rendező sajnos ezzel nem volt tisztában. Ráadásul a film a felénél tulajdonképpen műfajt is vált, és inkább kezd hasonlítani egy kísértetházas horrorra, mint kalandfilmre, csak szellemek helyett dinók elől kell menekülni. Ekkorra már a klisék is megszámlálhatatlanul ömlenek ránk: megjelennek a becstelen, pénzéhes üzletemberek, akik természetesen majd elnyerik méltó büntetéseket a fináléban, miközben a kaland abban merül ki, hogy mindenki egyszerre szalad az állatok elől. Rossz és feleslegesen elnyújtott film lett a Jurassic World: Bukott birodalom, ez nem kérdés. A legfájdalmasabb viszont, hogy a főszereplővel, Chris Prattel is képtelen mit kezdeni, a játékidő háromnegyedében csak összevissza szaladgál szegény. Az utolsó képsorok alapján ítélve biztosan lesz folytatás. Ela már ennyire akarják, legalább Spielberget visszacsábíthatnák a rendezői székbe, azzal alighanem mindenki jobban járna. Gera Márton Jurassic World: Bukott birodalom (Jurassic World: Fallen Kingdom). Amerikai-spanyol kalandfilm, 2018,128 perc. Rendezte: J. A. Bayona. Szereplők: Bryce Dallas Howard, Chris Pratt, James Cromwell, Rafe Spall. A Jókai Napok mai műsora 10.00 - Ipari Szakközépiskola Parti Nagy Lajos: Moliére: Tartuffe komédia (VISZTA, Vidám Iparisták Színjátszó Társulata, Komárom) Rendezte: Kiss Péntek József 13.00- VMK-kamara Ecce homo, színpadi játék Weöres Sándor versei nyomán (GIMISz Diákszínpad, Komárom) Rendezte: Baj kai Csengéi Mónika 14.30- 17.00 - Tiszti pavilonklub Szakmai értékelés 17.00 - VMK - konferenciaterem CSEMADOK, a Dunatáj Alapítvány dokumentumfilmjének vetítése; Rendező, operatőr: Kurucz Sándor 19.30- VMK-kamara Don Sajn alebo mámotratny syn (Don Jüan-átirat - szlovák nyelvű előadás) bábjáték (Tyjátr Bábszínház, Nyitra) Rendezte: Ivan Gontko 21.00- RÉV, Fesztiválklub ITT és MOST (ugrik a majom a vízbe) - a hetényi Csavar Színház improvizációs műsora érdemes aggódni, hisz ezek a filmek éppen azért voltak jók, mert kerülték a didaktikusságot, nem akartak komoly tanulságot megfogalmazni azon túl, hogy az ember azért mégse játsszon Istent, ne szóljon bele a teremtésbe kipusztult élőlények feltámasztásával. Itt azonban pont ennek ellenkezője történik: a dinóvédővé lett Claire és az idomár Owen visszatér a szigetre, hogy megmentse a láva elől a dinókat, de persze a gonosz állatkufárok közbeszólnak, és egy még galádabb fickó a háttérben ennél is szörnyűbb terven, pontosabban egy hibrid dinó létrehozásán dolgozik. Ebből akár még születhetett volna egy pompás kalandfilm, csakhogy a Bukott birodalom első fele olyan ostoba dialógusokkal operál, hogy az ember legszívesebben menekülne a teremből. Ha a moralizáláson túl is teszi magát a néző, akkor is szembe találja magát azzal, hogy a Bukott birodalom akció- és kalandfilmnek is gyenge. Mert bár már az első percben azt látjuk, ahogy egy dinó a helikoptert üldözi földön és vízen, a film nem egyszer túltolja ezeket a jeleneteket. Ötödjére már inkább fárasztó, hogy még több dinó jön, és még jobban kell menekülni, különben baj lesz. Spielberg még pontosan tudta, hogy létezik a feszültségteremtés, nem kell minden pillanatban mutogatni a di-MOZIJEGY A kaland és Spielberg hiánya Valószínűleg azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy a Jurassic Parkot békén kellett volna hagyni az első rész után, és nem termelni a folytatásokat. Steven Spielberg 1993-as filmje ugyanis maga volt a nagybetűs blockbuster, a tökéletes nyári film: tele volt kalanddal, némi humorral, nehezen felejthető karakterekkel, és dinókkal, akiket a rendezőóriás elképesztően profin vitt a vászonra. Az eredményt ismeijük: óriási kasszasiker és három felejthető folytatás, ami most kiegészült egy újabbal. Amikor 2015-ben Jurassic World címen újraélesztették a sorozatot, sejteni lehetett, hogy a készítők hosszabb távra terveznek. És ugyan a Jurassic World zavaróan sokszor nyúlt vissza az első részhez, mégsem volt annyira rossz film: tipikus látványmozi volt, ami folyton adagolta a gyermeteg poénokat, A galaxis őrzőiben megkedvelt Chris Prattnek pedig jól állt a bohókás idomár karaktere. A folytatásról, a Bukott birodalomról sajnos semmi ilyesmi nem mondható el. Ha egy Jurassic Park-epizódjelentős részében azon moralizálnak, hogy mi legyen a dinókkal a szigeten, ahol éppen kitör egy vulkán, akkor már Rossz és feleslegesen elnyújtott film lett a Bukott birodalom (Fotó: Cinemartsk) A Vermes-villában látható tárlaton központi helyet kaptak a zenei ihletésű képek a zongorával (Somogyi Tibor felvételei) ban levő zongora közelében dolgozhassak. A hely segített egy új zenei mű megkomponálásában és a kép elkészítésében.” Ekkor született meg az ötlet, hogy a villa termeiben önálló kiállításon mutathassa be a műveit. „Harminchat évesen kezdtem az ismerkedést a zongorával - mondta a művész. - Mindig is éreztem valami átható bizsergést e hangszer közelében. Most, 52 évesen van 120 saját kompozícióm és többórányi improvizációm, amelyeket a pilisi zentemplomban rögzítettünk. A vizuális kottát a zongorázástól eredeztetem. Rájöttem, hogy a vizualitásban rejlő absztrakció párhuzamba állítható a zenével. Ritmus, kompozíció, harmónia, lendület, érzelmek, hangulatok - mindkettőben vannak. így találtam magamnak egy újabb kifejezési formát. A dunaszerdahelyi megnyitón eljátszottam azt a darabot, amelyet a nemrég elhunyt Almási Róbert emlékére komponáltam. O volt a kapocs, nélküle nem jutottam volna el se a müvésztelepre, se ide, kiállítani. ” A tárlaton központi helyet kaptak a zenei ihletésű képek., A fi> mű a zongora, a csodálatos Petrof! Köréje szerveztem a vizuális kottákat.” Külön teremben vannak a formázott vásznak, melyekkel a művész a perspektívát, a dimenziókat feszegeti. Itt is „megszólal” a zene. A Tér hangjai című mű 3D-s pszeudotérbe vezet kottavonalakkal, húrokkal. Az Aranyidők sorozat a négyzetmotívumról szól. „A négyzet számomra a tisztaság, a tökéletesség, a rend, a törvény szimbóluma. Főként földszínek, okkerek, vörösek jellemzik a képeimet, a természetességet, a természetet állítom így fénybe. Az arany pedig egyfajta érettséget mutat, vagy a fény jelenlétét.” A Vermes-villa emeleti részében a meditativ belső tájképek, az absztrakt tájbarangolások láthatók. „Az elmélyülés, letisztulás, eggyé válás című sorozatom a zen alapelveket vallja. A fűrészpor mint marginális anyag, mint egy nemes anyag hulladéka új életet kap a festészetemben. Szeretem feldolgozni a kidobásra szánt anyagokat, ezért is hívnak recycling művésznek.” Arra a kérdésre, hogyan fogalmazná meg művészete esszenciáját, Szálkái Károly azt mondta: „A zene, a zeneiség, a fény, a földszínek, a geometrikus motívumok és az organikus foltok egysége meghatározó számomra, érdekel és vonz. Mielőtt elkezdenék festeni, leütök néhány hangot a zongorán, és azokkal a rezgésekkel feltöltődve viszem fel a színeket a vászonra. Valaki szépen jegyezte meg: olyan, mintha a zongorával festenék.”
