Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-13 / 135. szám

www.ujszo.com | 2018. június 13. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Volkswagen Bugár Hogy miből lesz a hamfribogár? VERES ISTVÁN Hogyan kell rekkenni, maga tudja?-kér­dezte Bandika Ervin­től Dénesdtorcsmisérd és Somorja közt félúton, dugóban araszolva. Miért kérdi? - harapott egyet szalámis kiflijébe Ervin. Hát, csak azért jutott eszembe-, lökött egyet a Volkswagenen a tengely­­kapcsoló finom felengedésével Bandika -, mert ma is olyan meleg van, hogy mondhatnánk a hőségre: rekkenő. Viszont minek mondjam, ha nem tudom, mi az a rekkenés, vagy hogy hogyan kell rekkenni. Már majdnem belekezdtek az etimologizálásba, amikor a rádió bemondta, hogy Bugár Béla is in­dul a szlovák államfőválasztáson. Ervin megragadta az alkalmat, és elmesélte, hogy gyerekkorában sokáig azt hitte, a híres amerikai színész, Humphrey Bogart magyar származású, hiszen vezetéknevét úgy ejtik: Bogár. Aztán nemrég azt is megtudtam, hogy a Volkswagen Bogár tervezéséhez köze volt egy Barényi Béla nevű magyar konst­ruktőrnek is, aki még az 1920-as években készített terveket róla, de aztán úgy maradt meg a legtöbbek emlékezetében, hogy a modellt tel­jes egészében az osztrák Ferdinand Porsche tervezte. Miután az autó az 50-es, 60-as években Amerikában is elteijedt, ráaggatták a Bug becene­vet, ami szintén bogarat jelent. Ak­koriban ívelt fel a Beatles nevű an­gol zenekar csillaga is, az ő nevük magyarul azt jelenti: bogarak. Maga a Bugáira fog szavazni? - kérdezte Ervintől Bandika már Dénesdtorcsmisérd szívében, mi­után meglódult a kocsisor. Épp külföldön leszek - konstatálta Er­vin. Hogyhogy? - döbbent meg Bandika. Ilyen a kreatív ipar, so­sem tudhatja az ember, mikor kapja el a gépszíj - nyelte el a szalámis kifli utolsó traktusát Ervin. Én valószínűleg Bugárra adom a sza­vazatomat, jelentette ki magabiz­tosan Bandika. Miért? - kérdezte Ervin. Lebo Béla - felelte amaz, majd hozzátette, régen ki nem áll­hatta Bugárt, de az elmúlt egy év során valamiféle megmagyarázha­tatlan szimpátia alakult ki benne a politikus iránt. Ervin közben rájött, hogy nem is jövőre lesz külföldön, hanem tavaly (last minute időuta­zás a Bermuda-háromszögbe), így az államfőválasztáson nyugodtan voksolhat ő is. Be is vallotta útitár­sának, hogy ha az MKP úgy dönt, hogy Csáky Pált indítja államfője­löltként, akkor nem fog vacillálni, hanem bekarikázza, jó vastagon. A kocsisor egyre szellősebb lett, Csölle után már nyolcvannal hasí­tottak Volkswagenükkel a főváros felé. Közben örültek, mert ismét rájöttek, hogy van bennük még egy közös: mindketten szeretnek nagy múltú politikusokra szavazni. Szí­vük mélyén pedig azt érezték, hogy az ország úgy járna legjobban, ha az említett két karizmatikus sze­mélyiség holtversenyben végezne, ugyanannyi szavazattal, így egy­mást kiegészítve közösen láthatnák el az elnöki feladatköröket a kö­vetkező öt évben. Szakadék Trump és az EU között DUDÁSTAMÁS Baljós előjelekből nem volt hiány a G7 csoport kanadai találko­zója előtt, de a hétvége történései még a legpesszimistább jós­latokat is felülmúlták. A híreket olvasva olyan érzése támadt az embernek, hogy Donald Trump célzottan széttrollkodta a világ legfejlettebb országainak találkozóját. Ahogy mondani szokás - nem biz­tos, hogy készakarva tette, de ha ezt akarta volna, akkor pontosan így kel­lett volna csinálnia. Az amerikai elnök már Kanadába érkezése előtt felkavarta a kedélyeket, amikor mintegy mellesleg megemlítette, hogy szerinte Oroszországnak is ott lenne a helye a találkozón, hiszen nem is olyan régen a G7 még G8 cso­port volt. Oroszországot a krími válság után zárta ki a többi tagország, és Putyin külpolitikai céljait tekintve nem lenne túl jó ötlet helyreállítani Oroszország státuszát. Ha ezzel a javaslattal Trump meg akarta osztani az európai országokat, akkor részleges sikert aratott. Giuseppe Conte frissen kinevezett olasz miniszterelnök gyorsan megtámogatta Trump ötletét, ami nem meglepő, tekintve, hogy az olasz kormánykoalíció részét képező Liga párt köztudottan Putyin-barát. Az igazi káosz azonban csak Trump korai távozása után kezdődött: az amerikai elnök annyira feldühödött Justin Trudeau kanadai kormányfő sajtótájékoztatóján, hogy egy Twitter-bejegyzéssel visszavonta a találkozó közös zárónyilatkozatának támogatását. Trump azt vette zokon, hogy Tru­deau a G7-találkozó után megtorló vámokat jelentett be az USA ellen. Ez­zel az amerikai kormányzat egyik fő ellenségévé lépett elő. Larry Kudlow, a Fehér Ház gazdasági bizottságának igazgatója hátba döféssel vádolta őt, Peter Navarro kereskedelmi főtanácsadó pedig azt üzente neki, hogy a po­kolban kiemelt helye van azoknak a vezetőknek, akik megpróbálják kiját­szani Donald Trumpot. Vasárnap folytatódott az elnök Twitter-folyama, és megkapták a magukét az európai szövetségesek is. A fő bűnös termé­szetesen Németország, amely Trump szerint nem veszi ki a részét a védel­mi kiadásokból, a külkereskedelemben pedig nem viselkedik tisztessége­sen az US A-val. Trump azt ígérte, a dolgok hamarosan változni fognak, és politikájában az amerikai munkás kerül az első helyre. Nem túlzás azt mondani, hogy az amerikai kormányzat és legközelebbi szövetségeseinek viszonya elmérgesedett. Angela Merkel német kancellár úgy nyilatkozott, Trump tweetjei kiábrándítóak és lehangolóak voltak. Kanada és az európai partnerek nem igazán értik, miért ők állnak Trump haragjának középpontjában, amikor az amerikai kereskedelmi hiány leg­nagyobb részét nem ők, hanem Kína okozza. Az a Kína, mellyel szemben az amerikai kormány rendkívül békülékeny hangnemet ütött meg az el­múlt hetekben. Az USA régi szövetségeseinek eléggé fáj, hogy Trump még a koreai diktátorral szemben is pozitívabb megnyilvánulásokat tett, mint velük. Míg Kínának vagy Oroszországnak jutnak dicséretek is, Eu­rópa hosszú hónapok óta csak a kritikát kapja az amerikai kormánytól. Ez nem sok jót jelent a transzatlanti szövetség jövőjét illetően, aminek külö­nösen Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai államfő örülhet. Donald Trumpnak sikerül egyre nagyobb éket verni az USA és szövet­ségesei közé, és a növekvő szakadékot a jövőben nem lesz könnyű áthi­dalni. Európának ebben a pillanatban nincs más választása, mint hogy összezáija sorait, és ne hagyja, hogy a következő három (vagy akár hét) évben Trump pofozógépként használja az Európai Uniót. FIGYELŐ NY Times: Kim túljárt Trump eszén A The New York Times című lap szerint kevés a konkrétum a szin­gapúri nyilatkozatban, és „Trump­nak túljártak az eszén”. A gyors­­elemzés szerint az USA fontos en­gedményeket tett Észak-Koreának, az amerikai elnök biztonsági ga­ranciát nyújtott, és cserébe „elké­pesztően keveset” kapott. Kim Dzsong Un csak „megerősítette elkötelezettségét” az atomarzenál felszámolására, de nem esett szó plutónium- és uránprogramjairól, az interkontinentális ballisztikus rakétákról és semmi a nemzetközi ellenőrzésekről. (MTI) Donald Trump és Kim Dzsong Un közös szingapúri nyilatkozata A Donald Trump és Kim Dzsong Un által aláírt szingapúri dokumentum. Donald J. Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke és Kim Dzsong Un, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság Államügyi Bi­zottságának elnöke először tartott történelmi csúcstalálkozót Szinga­púrban 2018. június 12-én. Trump elnök és Kim Dzsong Un elnök átfogó, mély és őszinte véle­ménycserét folytatott az új amerikai -észak-koreai kapcsolatok kialakítá­sáról és a tartós, szilárd béke megte­remtéséről a Koreai-félszigeten. Trump elnök elkötelezte magát amellett, hogy biztonsági garanciákat nyújt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak, Kim Dzsong. Un el­nök pedig megerősítette határozott és megingathatatlan elkötelezettségét a Koreai-félsziget teljes atommentesí­tése mellett. Trump elnök és Kim Dzsong Un elnök - meggyőződve ar­ról, hogy az új kapcsolatok kialakí­tása hozzájárul a Koreai-félsziget és a világ békéjéhez és jólétéhez, illetve felismerve, hogy a kölcsönös biza­lomépítés előmozdíthatja a félsziget atommentesítését - kijelenti: 1. Az Egyesült Államok és Észak-Korea elkötelezi magát az új amerikai-észak-koreai kapcsolatok kialakítása mellett, összhangban a két ország népének béke és jólét iránti vágyával. 2. Az Egyesült Államok és Észak- Korea egyesíti erőfeszítéseit, hogy tartós és szilárd békemegállapodást hozzanak létre a Koreai-félszigeten. 3. Újra megerősítve a 2018. ápri­lis 27-i panmindzsoni nyilatkozatot, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság elkötelezi magát, hogy a Koreai-félsziget teljes atommente­sítéséért dolgozik. 4. Az Egyesült Államok és Észak- Korea elkötelezi magát, hogy átadja egymásnak a hadifoglyok és ütkö­zetben eltűntek maradványait, és azonnal átadja a már azonosított holttesteket. Elismerve, hogy a csúcstalálkozó - amely először valósult meg a tör­ténelemben - korszakalkotó, nagy jelentőségű esemény volt, túllépve a két ország közötti feszültség és el­lenségeskedés évtizedein egy új jö­vő felé, Trump elnök és Kim Dzsong Un elnök kötelezettséget vállal a közös nyilatkozat megállapításai­nak teljes és mielőbbi végrehajtása mellett. Az Egyesült Államok és Észak- Korea elkötelezi magát, hogy a le­hető leghamarabb további tárgyalá­sokat tart Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és egy rangban megfelelő észak-koreai tisztségvi­selő vezetésével az amerikai-észak­­koreai csúcstalálkozó eredményei­nek megvalósítása érdekében. Donald J. Trump, az USA elnöke és Kim Dzsong Un, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Állam­ügyi Bizottságának elnöke elköte­lezte magát, hogy együttműködnek az új amerikai-észak-koreai kap­csolatok kialakítása és a Koreai­félsziget, valamint a világ békéjé­nek, jólétének és biztonságának elő­mozdítása érdekében. Sentosa szigete, 2018. június 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom