Új Szó, 2018. június (71. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-13 / 135. szám
www.ujszo.com I 2018. június 13. KULTÚRA I 5 Barak Lászlóé a Madách-díj Nívódíjat N.Tóth Anikónak, Száz Pálnak és Szalay Zoltánnak ítélt a bizottság JUHÁSZ KATALIN Tegnap a pozsonyi Zichypalotában adták át az Irodalmi Alap dQait a tavalyi év legkimagaslóbb irodalmi teljesítményeiért. A hazai magyar termés meglehetősen szegényes volt, összesen 12 kötetet terjesztettek fel Madách-díjra a kiadók - 2013-ban még 24 alkotás közül választhatott győztest a bizottság. Műfordítás kategóriában például egyetlen kötet sem érkezett be az Irodalmi Alaphoz. A Jitka Roznová költő, műfordító vezetésével dolgozó háromtagú bizottság Barak Lászlónak ítélte oda a legjobb magyar nyelvű alkotásnak járó Madách-díj at, Én nem menni lakni külföld című verskötetéért. A Madách-nívódíjakat N. Tóth Anikó, Száz Pál, Szalay Zoltán kapta. Mindhárom díjazott kötet a Kalligramnál jelent meg, a kiadó képviselője, Ágoston Attila szintén elismerést vehetett át az ünnepségen. Szabadság ás szolgaság Barak László ebben a kötetben bizonyos értelemben visszatért a gyökereihez: új versei egyszerre személyesek és „közéletiek”, ha egyáltalán meghúzható még a határ a magánszféra és a lírai ént körülvevő világ között. Egyszerre szemléli avilágotés saját mikrokömyezetét. A kötet címe sokat elárul, és a rontott nyelv sem szorul magyarázatra. Talán nincs is ennél aktuálisabb kelet-európai problémakör, hiszen szinte mindenkit érint tájainkon, mindannyian ismerünk olyan családot, amelynek legalább egyik tagja külföldön dolgozik. Barak László jó érzékkel domborítja ki ezt a fura, szürreális létállapotot, amelyben a szabadság a szolgasággal vegyül. A költői szabadság viszont sok mindent lehetővé tesz: a szerző belebújhat a hazáját elhagyni kényszerülők bőrébe, elképzelheti a befogadó ország polgárainak reakcióit, vagy maradhat krónikási minőségben. Barak mindhárom lehetőséget kiaknázza. Felteszi a kérdést: mit jelent idegennek lenni, és ki hol számít betolakodónak. Egy egész ciklust tesznek ki a személyes élményen alapuló városversek, amelyekben nem a klisészerű „máshol jobb” érzése fogalmazódik meg, hanem ugyanazt a lepukkantságot veszi észre a költő külföldön, amely otthoni életterét is uralja. A szövegekben nincs játékosság, nincsenek csengő-bongó rímek, ritmikai bravúrok. Mintha a szerző szándékosan kerülne minden díszítést, mintha a cifra poézisre egyáltalán nem fogékony átlagember kegyeit keresné. A címadó hosszabb „énversben” Barak a nyelvroncsolást is eszközként használja. Ez a szöveg a Jugoszláviából Svédországba emigrált Domonkos István nagy avantgarde verse, a Kormányeltörésben parafrázisa. A szerző szembesít minket mindazzal, amiben élni kényszerülünk, és amivé lettünk az évek alatt. Növények és emberek A Fűje sarjad mezőknek című kö-A díjnyertes kötetek (A szerző felvételei) Úton, jegyzetfüzettel Barak László átveszi az elismerést tetet Száz Pál mátyusföldi tájszólásban írta, fonetikus lejegyzéssel. Gyógynövényekről és emberi sorsokról szól, és a szerző a növények iránti tisztelet mellett szülőföldje nyelvjárását igyekszik összeboronálni a költészettel. A Biblián alapuló népi apokrif történetekből indult ki, amelyekben fontos szerepük volt a növényeknek. Néhol csak eszközül szolgálnak a lágertörténetek, a kitelepítéstörténetek, vagy épp a zsidóüldözés illusztrálásához. Máskor hangsúlyosabb szerepet kapnak, például életet mentenek. Sok történetet interjúk során magnóra vett a szerző, másokat csak megjegyzett, és az elfelejtett részleteket saját kútfőből pótolta. Etnográfia keveredik itt szépirodalommal, amihez a növények adnak szimbolikusallegorikus nyelvet, illetve hangsúlyossá tesznek bizonyos társadalmi mozgásokat azzal, ahogyan egy bizonyos fajta vegetáció együtt él egy társadalommal. A Szabad ez a hely? a rendkívül sokoldalú N. Tóth Anikó első olyan prózakötete, amely rövid elbeszéléseket tartalmaz. Az Úti jegyzetek című leghosszabb ciklusban a szerző arra vállalkozott, hogy szociografikus igényű epizódokon keresztül ragadja meg az utazás állapotát. Akik naponta buszoznak-vonatoznak munkahelyre, iskolába, ismerősnek találhatják ezeket a helyzeteket. Emberi sorsok villannak fel, kínálkoznak megörökítésre, vagy akár továbbgondolásra. A szerző izgalmas módon jeleníti meg az átmenetileg közös térbe kényszerített emberek viselkedéséből, reakcióiból kibontható történeteket. Az utazások során a szükségesnél szubjektivebb kapcsolatba kerülünk olyanokkal, akikkel egyébként talán sosem akadnánk össze. Érezzük a szagukat, kénytelenek vagyunk hozzájuk érni (zsúfoltság esetén nyomódni), halljuk, miről beszélnek vagy telefonálnak. N. Tóth Anikó írói szempontból alaposan kiaknázta ezeket a lehetőségeket. A Fájdalom fátylai-ciklus szövegeit a haj fogja össze, mint motívum. A hosszú, gubancos, kezelhetetlen frizura, a hajkorona mint a csábítás eszköze, a rakoncátlan tincsek, a nyiratkozás mint lázadás, a kibontott haj mint fegyver, vagy a betegség következtében elvesztett haj. Itt is sorsok tárulnak fel a látható regisztereken túl, de mivel a szövegek közötti összekötő kapocs ennyire szimbolikus, egy idő után úgy érezzük, az egész világ összefésülhető. A harmadik, RE című ciklusban ismert magyar elbeszélések újragondolásai kaptak helyet. Apokalipszis a lelkekben Szalay Zoltán elbeszéléskötete, a Felföld végnapjai, fiktív helyszíneken játszódik ugyan, mégis ismerősek ezek a terek, például egy keleteurópai posztszocialista panelrengeteg, melynek lakói képtelenek kivergődni az őket labirintusként körülvevő környezetükből. így vagy úgy, de minden főszereplőnek a hanyatlás a sorsa, amit nemcsak a történet folyása, hanem a nyomasztó atmoszféra, a logikátlanságokkal teli környezet is jelez. A furcsa, gyakran megmagyarázhatatlan események itt más dimenzióba kerülnek, duplán rejtélyes például a szeplőtelen fogantatás ebben a környezetben, vagy az, ahogy az ügyintézés útvesztőjéből kikeveredni képtelen idős férfi is elvész a lakótelepi homályban. Olyan dolgok történnek, amelyeket a szereplők képtelenek befolyásolni, de még értelmezni sem tudnak. Egyszerre áldozatok és felelősek saját sorsukért. Minden, ami kizökkenti őket a hétköznapokból, végzetes lavinát indíthat el. A novellák világát átjárja egyfajta apokaliptikus vízió is, ám ezt nem egy robbanásszerű, hirtelen bekövetkező tragédiaként ábrázolja a szerző, hanem a pusztulás lassú, elkerülhetetlen folyamataként. A legtöbb írásban központi motívum a bolyongás, az elöregedés, az alkoholizmus, a szegénység és a kiúttalanság. Franz Kafka és Gabriel García Márquez világa találkozik itt a sorsát irányítani képtelen kisember esendőségével. Szalay olyan sajátos prózatechnikát alakított ki, amelyben a latin-amerikai mágikus realizmus épp úgy jelen van, mint a francia noveau roman stílusa, vagy Kafka hátborzongató képei. Jubiláns irodalmárok köszöntése Péntektől Art Film Fest Pozsony. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának (SZMÍT) egyik legbensősógesebb hangulatú, Isgünnepályesebb rendezvénye az év folyamán kerek áletjubileumokat ünneplő fiák, irodalmárok ás publicisták közös köszöntése. A Pozsonyi Magyar Intézetbe (Stefánikova 1.) holnap 13.30-ra tizenöt ünnepeltet várnak. A „rekorder” a 90 éves Zeman László, hárman a 80. életévüket töltik be hamarosan vagy töltötték be a közelmúltban, a három legfiatalabb jubiláns pedig 65 éves. Minden ünnepelt eddigi munkásságát egy-egy pályatársa méltatja. Az alábbiakban felsoroljuk őket, zárójelben az egyes alkotók életkorával. Zeman László nyelvészt, hungarológust, egyetemi tanárt (90), F. Kováts Piroska műfordítót (80) és Fülöp Antal költőt (75) Nagy Erika köszönti. Csicsay Alajos írót, költőt (80) köszönti Fibi Sándor. Cselényi László költőt, műfordítót, irodalomtörténészt (80) köszönti Vilcsek Béla. Lacza Tihamér tudománytörténészt, szerkesztőt (70) köszönti Dr. Kiss László orvos. Bodnár Gyula költőt, szerkesztőt (70) köszönti Lelkes Vince. Grendel Lajos írót (70) köszönti Szászi Zoltán. Kövesdi Károly költőt, szerkesztőt (65) köszönti Dunajszky Géza. Striezenec Sándor írót (65) köszönti Z. Németh István. Barak László költőt, publicistát (65) köszönti Vida Gergely. A rendezvényt Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnöke nyitja meg, közreműködik Récsei Noémi. (juk) Kassa. A népszerű hazai filmfesztivál, melynek neve az utóbbi három évben szorosan Kassához kötődik, idén is igazi filmkülönlegességekkel, köztük számos magyar produkció vetítésével vátja az érdeklődőket. Ä szlovák filmművészet legrégebbi és legnagyobb fesztiválja idén június 15-től 23-ig zajlik Kassán. Másfél hét alatt közel kétszáz filmet vetítenek le több helyszínen. Lesznek köztük tradicionális és speciális összeállítások, de nem hiányoznak azok az alkotások sem, amelyek nemzetközi elismerést kaptak. A szemlét idén is szakmai műhelyek, kiállítások, beszélgetések és koncertek kísérik, de bemutatásra kerül Milan Lasica, a fesztivál elnökének saját válogatása is kedvenc filmjeiből, főleg régebbi alkotásokból. Magyar játékfilmek is szerepelnek a programban, a Kincsem, A martfűi rém, A császár új ruhája, a Budapest Noir, a Köszönöm, jól, illetve az Egy nap. A rendezvénynek idén is a Kunsthalle, a Kulturpark, a szabadtéri színpad, a Tabacka klub, a Slovan és az Úsmev mozi ad otthont. A részletes program az artfilmfest.sk címen található. (nr)
