Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-28 / 121. szám

10 GYÓGYHÍREK Egészség ■ 2018. május 28. www.ujszo.com Tudta a D-vitaminrol? Hatékony a magas vérnyomás megelőzésében A nyár a D-vitamin szezonja. Végre elegendő juthat belőle a szervezetünkbe, amivel egy sor betegséget kerülhetünk el. Azt azonban nem árt tudni, hogy nem minden betegség kezelhető D'vitaminnal, aminek a megelőzésében ez az anyag szerepet játszik. Egyebek mellett ilyen a magas vérnyomás is, melynél csak az életmódváltás és a megfelelő gyógyszeres kezelés jelent­het megoldást. Több tanulmány is kimutatta, hogy gyakoribb a magas vérnyomás betegség azok­nak az embereknek a köré­ben, akiknél tartós D-vita­­min-hiány van je­len. Ezen a szálon el­indulva a tudósok több vizsgálattal és kí­sérlettel is igazolni próbáltál azt, hogy ha a vitaminnal kezelik a hipertóniában szenvedő betegeket, akkor az állapotuk javul. Ez azon­ban így nem igaz! A tanulmányok ugyanis sokszor egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaznak, és az összesített adatok alapján - me­lyek több országból származó kísérletek adatait dolgozták fel ■ kijelenthető, hogy csupán D-vi­­taminnal nem kezelhető a ma­gas vérnyomás. Ez pedig na­gyon fontos, hiszen mind a mai napig sokan élnek abban a hit­ben, hogy ha D-vitamint szed­nek, akkor eredményesen vehe­tik fel a küzdelmet a magas vér­nyomásukkal szemben. A táplá­lékkiegészítők azonban önmagukban nem képesek javí­tani az állapoton. A D- vita­minnak fontos szerep jut a megelőzésben, de a magas vér­nyomás betegség orvoslásában az anyag önmagában kevés. Ahhoz, hogy a tartósan magas ér­tékeket lejjebb lehessen vinni, első lépés gyanánt mindenképpen életmódváltásra van szükség. A megfelelő táplálkozás és a sport az alappillérei egy egészséges élemek, így a hipertónia kezelésében is el­­engedhetedenek Forrás: Trombózisközpont Elhisszük, mégsem igaz Léteznek gyakorlatok, amelyek tonizálják az izmokat? „NEM AKAROK NAGY IZMOKAT, CSAK SZÁLKÁSÍTANI SZERETNÉK! LEHETSÉGES EZ?" Szálkásítani csak akkor le­het, ha van mit szálkásíta­ni. Mondjuk ki nyíltan: tó­nust nem lehet építe­ni. A tónus az izom feszülésének és töl­­töttségének az ered­ménye. Ionizálni nem lehet az iz­mot, csak száraz izmot építeni, és zsírt leadni. A súlyzós edzésnek és a tisz­ta izom építésének számta­lan előnye lehet egy nő számára: sportosan deltás testalkat; erő­sebb csontok; foko­zott zsírégetés és anyagcsere-se­besség. (termálfürdő) A korábbi „magas” szintről „nagyon ma­gasra” emelte a köz­egészségügyi kockázat szintjét az Egészség­­ügyi Világszervezet (WHO) a Kongói Demokratikus Köz­társaságban, ugyanis május elején ebola­­járvány tört ki ebben az afrikai országban. A É ppen Kongóban észlel­ték először a betegséget a 70-es években, azóta sincs ellene hatékony oltás vagy egyéb gyógy­mód, marad hát a higiéniai szabá­lyok rendkívül szigorú betartása és a maximális elővigyázatosság. Az ebolavírus a belső szervek bevér­zését és magas lázat okoz, s az esetek többségében halállal végződik. Elő­ször 1976-ban nevezték meg ezt a vírust, miután Dél-Szudánban és a Zairéi Köztársaságban megjelent. 550-en fertőződtek meg, 430-an meghaltak. Az első vírust a Zairéi Köztársaság északnyugati részében, egy kis faluban izolálták, ahol az Ebola folyó folyik. A kutatók nem találtak összefüggést a helyi állatok (főleg majmok) hordozta vírusok és az emberek között terjedő halálos vírus között. Az utóbbi ugyanis kórházban, a beteggel való testi kontaktus útján terjedt. Ebben nagy szerepet játszik a helyi kórhá­zak eltérő higiéniai színvonala, sok helyen például fertőzött injekciós tűt, fecskendőt használnak. A fertőzés második hulláma 1979- ben tört ki Szudánban. Itt 34-en betegedtek meg, 22-en életüket vesztették. Egy kutatásból kiderült, hogy a lakosság 18%-ának vérében ellenanyagok vannak az ebolavírus ellen. Az emberre veszélyes Ismét ebolajarvany Védőoltás még nincs, marad hát a maximális elővigyázatosság ebolavírust hordozó gazdaállatokat egyenlő­re nem találtak, így az állatról emberre törté­nő átvitelre’nincs bizo­nyíték. Az emberből izolált Za­iréi vírus viszont rendkí­vül veszélyes a majmok­ra, egerekre és a tengeri­malacokra, viszont a Szudánban izolált em­beri vírus kevésbé fertő­zőképes. A zairei vírus okozta fertőzés lappangási ideje 2-16 nap. Ezalatt rendkívül elszapo­rodik az állatok májában, lépében, tüdejében és a nyirokcsomókban. Hatására nagy kiterjedésű szövetel­halás és bevérzés jelentkezik elsősor­ban a májban, de gyakran az állat belein is. Rendkívül gyorsan jelent­kező magas láz, fej- és izomfájda­lom, továbbá hányás és hasmenés utal a fertőzésre. A beteg törzsén ki-Dr. Balázs Tibor, az aneszteziológia, az intenzív medidna és az akupunktúra szakorvosa ütések jelennek meg. A legsúlyosabb lelet pedig a véralvadás kóros meg­változása következtében fellépő bevérzések, ame­lyek a bőrt, a nyálkahár­tyákat és a belső szerve­ket érintik. A vérnyo­más a folyadékveszteség miatt rendkívül lecsök­ken, majd sokkos álla­pot, utána pedig a halál következik. Ha a fertő­zés gyanúja felmerül, az első lépés a vírus izolálása, laborató­riumi elkülönítése vérmintából és a máj szöveteiből. Ezenkívül az orrvá­ladék, a lép és a nyirokrendszer is tartalmazhat vírust. A másik lépés az ellenanyagok kimutatása a vér­szérumban. Védőoltás még nincs az ebolavírus ellen, viszont az emberi fehérvérsej­tekből nyert interferon csökkenti a fertőzés erejét. Úgy tűnik, hogy a fertőzésen átesett, ellenanyagokat tartalmazó vérszérum felhasználása is reményteljes jövőt ígér. A megelő­zés következő formája a véralvadás következetes ellenőrzése. Rendkívül fontos az is, hogy átértékeljék az adott ország kulturális hagyomá­nyait, szokásait. Tudni kell, hogy az egészséges családtagok is megfertő­ződhetnek, ha megérintik az el­hunyt testét, fertőzött ruhaneműjét vagy ágyneműjét. Fontos a higiéniai szabályok megszigorítása. Ebben a kórházi személyzetnek kell az élen járnia és példát mutatnia Ügyelnie kell a segédeszközök tisztaságára, sterilizálására, a hatásos védekezés kialakítására, a megfertőzött beteg elkülönítésére. A személyzetnek vé­dőfelszerelést kell viselnie, és szigo­rúan be kell tartania a biztonsági in­tézkedéseket. Az érintett területről hazatérő egészségügyi dolgozókat alaposan ki kell vizsgálni. A lappan­gási idő elteltével viszont már nem jelentenek veszélyforrást. A vírus terjedése szempontjából az idegen­­forgalom is nagy kockázatokat rejt magában. A FÜLBEN KIALAKULÓ FERTŐZÉS ÁTTERJEDHET AZ IDEGEKRE ES GYULLADÁSBA HOZHATJA OKÉT Mi okozhatja az arcidegbénulást? Az arc idegeinek sérülését és bénulását számos dolog okozhatja, a fertőzésektől a közvetlen sérülésekig. Az esetek egy részében pedig nem is lehet egyértelműen megállapítani, hogy mi áll az arcidegbénulás hátterében. Az arcidegbénulás igen gyakran va­lamilyen fertőző betegséggel függ össze, azonban könnyen előfordul­hat, hogy a fertőzés és az idegsérü­lés között hosszabb idő is eltelik. Jellegzetes szövődménye az arcideg­bénulás például a herpes zoster ví­rus „újraaktiválódásának”. Ez a ví­ruscsalád felelős a bárányhimlőért, illetve az övsömörért. A bárány­himlőből való kigyógyulás után ugyanis a vírus a szervezetben ma­rad, ahol „megbújhat” az idegdú­cokban, így az arcidegben is, majd hosszabb lappangási idő után újra betegséget okozhat. A középfülgyulladás is okozhat arc­idegbénulást: a fülben kialakuló fertőzés átterjedhet az idegekre, és azt is gyulladásba hozhatja; ez pe­dig bénulással, fünkcióvesztéssel járhat együtt. A Lyme-kóros bete­gek mintegy 10%­­nál alakulhat ki arcidegbénulás. Természetesen nemcsak fer­tőzések okoz­hatnak arc­idegbénulást, hanem a fe­jet, illetve az arcot érő köz­veden sérülések (pl. csonttörések, zúzódások) is. Elő­fordulhat az is, hogy műtéti szö­vődményként alakul ki az arcidegbénulás, mert a be­avatkozás során az ideg megsérül­het. Ez szerencsére a szakemberek óvatosságának, körültekintésének köszönhetően meglehetősen ritka. Azonban előfordulhat az is, hogy az arc idegeit „feláldozzák”, például bizonyos daganatos betegségek ese­tén. A daganatok egyéb­ként is szerepet játsz­hatnak az arcideg­bénulás kialaku­lásában, egyrészt men magában az idegben is ki­alakulhat az el­változás, más­részt az ideg közveden közélében kiala­kuló tumor nyomhatja azt, be­folyásolhatja az ideg működését. A lassan kialakuló arcidegbénulás, il­letve a beteg állapotának fo­kozatos romlása utalhat daganatos betegségre. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy bizonyos, idegkárosodással, idegroncsolódással járó betegségek annak ellenére jelentősen növelhe­tik az arcidegbénulás rizikóját, hogy közvedenül nem „hatnak” az arc idegeire. Ezek közé a beteg­ségek közé tartozik például az alko­holizmus, a cukorbetegség vagy a súlyos tápanyaghiány. A sztrók, vagyis szélütés is járhat együtt arc­­idegbénulással, ebben az esetben az agyban sérülhetnek azok a terü­letek, melyek az arc izmainak moz­gatásáért felelősek. A sztrókkal ösz­­szefüggő arcidegbénulás jellegzete­sen az arc alsó felét érinti, így a be­széd nehezen érthetővé válik, de a homlok izmait képes mozgami a beteg. Előfordulhat, hogy úgynevezett idiopátiás arcidegbénulásról van szó, vagyis a probléma eredete nem meghatározható, annak kiváltó okát nem tudják megállapítani. Az arc idegeinek bénulásával járó betegségek közül az egyik leggya­koribb a Bell-féle arcidegbénulás. Azonban azt nem tudják egyértel­műen meghatározni a szakembe­rek, mi is okozza ezt az elváltozást, csak lehetséges tényezőket (pl. víru­sos eredetű fertőzéseket) tartanak számon. (egeszsegkalauz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom