Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-26 / 120. szám
:r rsrs z: r:s:::::s s:j* r Érvénybe lépett az új adatvédelmi szabályozás N em hiszem el, nem hiszem el, egyre csak ezt mondogatta, talán addig, amíg valóban nem hitte el. Csak a hiányérzet maradt, de később sohasem fogalmazta meg, mi is hiányzik tulajdonképpen. Reggelente, amikor nagy nehezen kikászálódott az ágyból, nagyokat nyögve ment vécére, aztán visszafelé a fürdőszobába, és megint előre a konyhába. Jajistenem! - szakadt ki belőle, míg leült, aztán csöndben várta a reggelit. Néha-néha fölcsillant a szeme, amikor meglátta a szomszéd ház tetején a szarkákat. Azért szép madár a szarka - állapította meg. Később már csak akkor szólt, amikor a szomszéd ház kéményei füstölni kezdtek. Begyújtottak a szomszédék, hideg van, ők is biztosan fiznak. De ki tudja, melyik kémény az övék? - morfondírozott, leginkább csak maga elé motyogva, suttogva, nem várt választ sem a kérdéseire, sem a megjegyzéseire. És a darut figyelte, a darus embert. Azért nem semmi ilyen magasban dolgozni. Jó idegek kellenek hozzá. Remélem, tisztességesen megfizetik - gondolkodott hangosan, erre sem várva választ. Vajon hogy jut föl a kabinba? Lift vezet abba a ménkű magasba-1 Vagy lépcsőn kell fölbatytyognia? Nem semmi - jegyezte meg ismét. Valószínűleg megérezte, mikorra készül el a reggeli, mert amint végigjártatta szemét a szokott utakon, az asztalra nézett. Kezébe vene az evőeszközt, vagy a kalácsot, a kenyeret, a kiskanalat, és falatozni kezdett. A kalácsot és a kakaót nagyon szerette, látszott az arcán, hogy minden felatot élvez, olykor a szemét is lehunyta. Úgy festett, mint a vérbeli borkóstolók. Most már megengedhette magának, hogy bármilyen napon vajas kalácsot reggelizzen, kakaót igyon hozzá. Régen csak vasárnap lehetett ilyen reggelije. Akkor is csak egy, szigorúan egy szelet kalács, nagy volt a család, inkább a gyerekeknek adott többet, no meg a férjének, mert az anyósa árgus szemmel leste, mennyit tesz az ura tányérjára. Majszolta a kalácsot, kortyolta hozzá a kakaót. Mire végzett, már elé tették a desszertet: a maroknyi gyógyszert. Ma mennyit készítettél? - kérdezte, mert már Kilégzés (Lukács Zsolt karikatúrája) nem lehetett rábízni. Összekeverte, nem emlékezett pontosan, pedig ott volt a lista az orvosságoskosárkában, mindig kinyitotta, akkurátusán kisimította. Régen mindig mindent ilyen precízen csinált, sehol egy porszem, sehol egy icipici gyűrődés, kócos szőnyegrojt, a ruhákat is így rakta a szekrénybe, mérnöki pontossággal összehajtogatva, mintha katonaiskolában nevelték volna (a határon). Ha virágot kapott, azt is addig rendezgette a vázában, amíg nem lett tökéletes a csokor, egyformára vágta a virágok szárát, tette, vette, aztán elégedetten nézegette egy ideig. Éppen csak addig, amíg el nem szólította a kötelesség. Abból volt a legtöbb, és amíg nem volt minden rendben, nem volt minden készen, le se feküdt. Persze, nem este, akkor ment dolgozni, sőt, volt, hogy nappal is, néha három állást vállalt, ő volt a családfenntartó, a házvezetőnő, a feleség, az anya. És a meny. Ez volt a legrosszabb a sok beosztás közül. Ki tudja, honnan vette az erőt, mert sohasem panaszkodott. Később viszont, miután elkapta a tekintetét a darusemberről, megjegyezte: azért nem vitték magukkal a nagymamát, mert ha hozzajuk költözött volna, nem ehemek olyan jókat. Igen, a nagymama, a háborút megélt nagymama spórolós volt, az éjjeliszekrényében kockacukrot és szardíniát tartott. Ki tudja, mikor tör ki megint háború. Karácsonyra gyömbéres süteményt sütött, az sokáig elállt, meg kellett várni, míg megpuhul, az jó ideig eltartott, ott porosodott az ágya alatt, nem dézsmálhatták meg az unokák, mert az első héten beletört volna a foguk Nem is szerették, de karácsony után, amikor minden jó elfogyott, a bejgli, a citromkrémes sütemény, a vaníliás patkó, az islifank, a szaloncukrok üres papírja lazán lengett a huzatban, elnyámmogták. Hiába böngészte a listát, egy idő után elvesztette a fonalat, akkor valamelyik gyógyszert odavágta, mindenből elegem van, kiabált szinte hisztérikusan, ő, aki a megtestesült nyugalom volt. Volt. Valaha. Lehet, hogy fölismerte a kézírást. Nem szabad elé tenni a listát. Csak nem lehet mindig mindenre figyelni. Főleg reggel, amikor még ott visszhangzik a lakásban a dögölnék már meg. Szerencsére elég hamar elfelejtett mindent. Vagy úgy tett, mintha elfelejtett volna. Néha még elővette a kosárkát, de csak a térítőt tette félre, nem kezdte szortírozni az orvosságokat. Ez már a te gondod, mondta, és várt. Megvárta, amíg szólnak neki, hogy mehetne zuhanyozni, mielőtt egyedül marad, amíg elkészül az ebéd, amíg megfőzik neki a : teát, a kávét, amíg megvetik az Sj ágyát, amíg bekötözik a lábát és j fölhúzzák a zokniját. Közben ■ ki-kinézett a konyhaablakon - M nem is kellene nekem szoba, itt is ellenék, a konyhában a j9 heverőn, mondogatta, noha kezdetben nem akarta a heverőt, azt mondta, tegyék le lg az utcára, valakinek jól jön, de miután egyszer nem volt ked- {;| ve bevánszorogni a szobába, fi és a konyhában feküdt le ebéd után, megszerette, megszokta, kényelmes volt, egy lépést sem J kellett tennie. Mert igazából i egy lépést sem akart már tenni. M Csak a felhőket leste, hátha valamelyiken meglátja a fiát, az egyeden fiát. Grendel Ágota JHR A HÉT ESEMENYE Amíg az elnöki székben ült, jó angyal volt. Mindenki bízott bene. Amint bejelentette, hogy az elnöki székből a politikai küzdőtérre ugrik, hirtelen idegesek lettek az ellenzéki pártok. Richard Sulik, az SaS elnöke azt mondta: „Ha Andrej Kiska pártot alapít, a jobboldal egyik szétverője lesz.” Kérdezhetnénk szarkasztikusán: milyen jobboldalé? Amióta a térképről eltűnt Dzurinda SDKÚ-ja, és utána a KDH is, eltűnt a polgári és kereszténydemokrata jobboldal. Jelenleg a parlamentben nincs megfelelő képviseletük, bár a KDH épp visszatérőben van. Az SaS-nak és az Egyszerű Embereknek nincs jól kivehető profiljuk, ezeknek a politikai szubjektumoknak is megvannak a korlátáik. Nem tudnak más pártoktól szavazókat elszipkázni. A Smertől biztosan nem, bármilyen csalódottak is a szavazóik. Csakhogy Sulik és Matovic problémája az, hogy nem szerezte meg az ellenzék szavazóinak nagy részét. Ott van a híres „pozsonyi kávéház”, amellyel Fico és Sulik is előszeretettel ékelődik. Szavazók, akik nem ortodox módon konzervatívok, akiknek nincsenek rémálmaik a menekültektől, akik Szlovákiát az európai civilizációs térben, akiknek Brüsszel hallatán a kék zászló jut az eszükbe sárga csillagokkal, s nem a vörös posztó. Talán pont ezek a szavazók választhatják a Progresszív Szlovákiát vagy a Spolut. De az aggodalom, hogy Kiska elveheti a szavazóit azért fölösleges, mert az SaS is elvette valakitől a saját szavazóit. Az ellenzéki pártok hatékony együttműködése, és az a tudat, hogy nemcsak nyerhetnek, hanem alternatívát nyújthatnak Ficóval szemben, az egész ellenzéki tábort, ha növelni nem is, de mobilizálni tudja. MÁRIUS KOPCSAY a TASR hírügynökség munkatársa r t f s s r s í s s í r s s r s s s s t e r s r s |y |y |y |y |y |y |y |y yy yy yy |y |y |y yy |y yy yy yy yy yy yy yy yy A HÉT SZEMÉLYISÉGE Olga Tokarczuk 2018-ben a lengyel Olga Tokarczuknak ítélték a Nemzetközi Man Booker díjat, jelentették be május 22-én. Az öttagú zsűri több kontinens íróiból álló hatfős végső listából választotta ki a győztest. A Nemzetközi Man Booker díjat az angolul Flights címmel megjelent regényével nyerte el. Tokarczuk az első lengyel szerző, aki megkapta a díjat. Az elismeréssel járó 50 ezer fontot részben osztják el az író és fordítója, Jennifer Croft között. A Flights (lengyelül: Bieguni) című könyvével Tokarczuk már 2008-ban elnyerte a legrangosabb lengyel irodalmi díjat, a NIKE díjat, (ú) SZALON ■ 2018. MÁJUS 26. www.ujszo.com
