Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-24 / 118. szám
www.ujszo.com | 2018. május 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Titkosszolgálatok a kibertérben A hackerek a termelést, a biztonságot, sőt, a demokráciát fenyegetik FELEDY BOTOND A elmúlt napokban ry látott napvilágot yLm M a Szlovák Infor- JL. wk M A mációs Szolgálat (SIS) éves jelentése. Gyakorlatilag egy beismerés, hogy mennyire hiányoznak Szlovákiában a szükséges befektetések és fejlesztések a kibervédelem területén. Ez különösen izgalmas és egyben fájó pont: a 2016-os amerikai kampányhekk óta, amikor egész pályás letámadással avatkoztak be egy demokratikus választásba, felhasználva például a WikiLeaks platformot, ellopott adatok kiszivárogtatását, beépített embereket, álprofilok tízezreit, Facebookhirdetéseket és a klasszikus aktív intézkedéseket, azóta az óceánnak ezen a felén is tisztában kellene lennünk e fenyegetés mértékével. Idén év elején a brit kémelhárítás főnöke nyilatkozta, hogy nem az a kérdés, éri-e az országot kritikus mértékű kibertámadás, hanem az, hogy mikor. A jelenlegi trendeket elemezve azt mondta, kisebb csoda lenne a következő két évet enélkül megúszni. A „kritikus” itt egy gondosan kidolgozott hatos skálán a legnagyobb erősségű támadást jelenti. 34 második kategóriás és több mint 700 harmadik kategóriás támadást észleltek eddig, miközben több európai országban volt példa C1 -es támadásra is, elég a francia TV5 csatornát megbénító akcióra gondolni 2015-ből. Szintén érzékelteti a hangulatváltozást egyes európai országokban a friss svéd polgári védelmi kézikönyv, amely felkészíti a nem NATO-tag svédeket, hogy háború, kibertámadás és egyéb krízis esetén hogyan viselkedjenek, beleértve azt is, hogy például hogyan juthatnak vízhez, és nem utolsósorban, hogy milyen információt „fogyasszanak” (álhírveszély). Ehhez képest Pozsony és Budapest rendkívül keveset beszél a kibervédelemről. Persze nehéz műfaj ez, és a lényeg nem a nyilvánosság előtt zajlik. A legnagyobb gond a régiónkban, hogy a kibervédelem rendkívül költséges, a közép-európai kormányok képtelenek informatikusok százait megfizetni, ha másért nem, a közigazgatási bértábla miatt, amelyet látva az IT- szakértők vagy etikus hackerek inkább elhelyezkednek a munkaerőpiac vállalati oldalán. A magyar titkosszolgálat már 2010-ben leállt az amúgy a világ összes demokratikus országában bevett gyakorlattal, hogy évente egyszer egy jelentésben összefoglalja tevékenységének súlypontjait, így sajnos nincs mit összehasonlítani a szlovák SIS jelentésével, úgyhogy a rossz hírek ellenére tulajdonképp már annak is örülni kell, hogy legalább még jönnek hírek e területről. Ahogy az SIS írja, a szlovák rendszerekbe igyekeznek bejutni, bennmaradni és adatokat halászni a hackerek, de ez nem meglepetés, alighanem mindig így volt. Viszont korántsem csak az állami, katonai infrastruktúra érintett. A víz-, gáz- és áramellátást is ide kell érteni, ezek megszakítása, esetleg fizikai kár okozása is napirenden van - mindezt a távolból, számítógépes rendszereken keresztül meg lehet tenni. Az úgynevezett előre telepített eszközökről más országokból érkező hírekből tudunk: ezek olyan rosszindulatú programok, amelyek csendben meghúzzák magukat, majd egyszerre működésbe léphetnek, felmérhetetlen károkat okozva. A magánszektor is mélyen érintett. A szellemi tulajdon védelme az egyik kritikus pontja a nyugateurópai kibervédelmi erőfeszítéseknek, hiszen elképesztő gazdasági károkat okoz, hogy a hackerek ki-be járnak a céges hálózatokon és üzleti titkokat kaparintanak meg. Ez már rövid távon is veszélyes versenyhátrányt eredményez a térségünk vállalatainak. Milyen az állam felelőssége ebben? Ahogy a tolvajt, úgy a hackert is üldözheti? És ha elvben igen erre a válasz, megvannak az eszközei a hackerek ellen? Másképpen mondva: mekkora erőforrás befektetése várható el egy felelős államtól a 21. században a kiberbiztonság területén? Ugyanis ettől függhet polgárai ellátásának biztosítása, az iparának működtetése, sőt, demokráciájának fenntartása? S okszor teszem fel magamnak a kérdést, miért lett egyre furcsább, érthetetlenebb a világ az elmúlt években. Miért dőlnek meg a dogmák, tabuk mellett íratlan szabályok, etikai normák, amelyek mederben tartották a történelem folyamát. Valóban változott-e a világ, vagy mindig is ilyen volt, és csak én változtam, talán idősebb lettem, és rányílt a szemem olyan dolgokra, amelyek eddig rejtve voltak előttem? Nem tudom. De az biztos, hogy a szabályok, azok az íratlan szabályok, melyeket azért állítottunk, hogy a civilizáció nyugodtan fejlődhessen a korlátái között, sorban dőlnek le. Van, aki erről azt gondolja, ez a tökéletes, megfellebbezhetetlen szabadság, a dolgok természetes állapota, az áradás a nagy eső után. S ezeket a szabályokat, korlátokat bármikor le lehet dönteni, érdekeink szerint. Bármikor megpróbálhatjuk a saját képünkre formálni a valóságot, saját érdekeink szerint, ha megvannak hozzá az eszközeink, ahogy ezt teszik politikai vezetők, pénzemberek világszerte, és tájainkon is. Ám aki így gondolkodik, annak nincs igaza. Azoknak ugyanis, akik előre akarják vinni a világot, akik a fejlődést akaiják emberként, közösségként, azoknak szükségük van az erkölcs állította korlátokra, hogy belássák a pályát, a helyes utat. Ez különbözteti meg az orvost a kóklertől, újságírót a propagandistától, az államférfit a gumigerincű politikai kalandortól. A személyiséget az arctalan tömegtől. És ezek nélkül az emberek nélkül nincs előrelépés, csak süllyedés az egyre terebélyesedő provinciális mocsárba, melyet a Jóisten és összes szentje sem fog lecsapolni, ha megfeszül, akkor sem. S dőljenek bár le a civilizáció fejlődésének korlátái, amíg vannak emberek, akik megpróbálják újraépíteni, szorgos hangyamunkával, becsületből, addig nincs minden veszve. Mert a szabadság mit sem ér, ha nem párosul becsülettel. FIGYELŐ Brexit elől Berlinbe menekülő britek Tízezernél több brit állampolgár vette fel a német állampolgárságot az utóbbi két évben - jelentette a német statisztikai hivatal (Destatis). 2017-ben 7493 brit vette fel a német állampolgárságot, ez történelmi csúcs és 162%-os növekedés 2016-hoz képest. Az utóbbi két évben összesen 10 358 brit vette fel a német állampolgárságot, több mint kétszer annyi, mint a megelőző másfél évtizedben, 2000 és 2015 között. Tavaly egyébként 112 200 külföldi lett német állampolgár, a legnagyobb csoportot a törökök alkotják (14 984 fő), utánuk a britek következnek, majd a lengyelek (6613), az olaszok (4256) és a románok (4238). (MTI) Kim Dzsong Un utolsó robbantása a nukleáris kísérleti telepen Kim Dzsong Un ószak-koreai vezető ígérete szerint éjszaka felrobbantották Észak-Korea titkos nukleáris kísérleti telepét Punggje-riben. A kínai határ közelében található földalatti létesítményben hat kísérleti atomrobbantást hajtottak végre, a legutóbbit tavaly szeptemberben. A leszerelést jó szándékú kezdeményezésnek szánja Kim Dzsong Un a Donald Trump amerikai elnökkel június 12-re tervezett, szingapúri találkozó előtt. A létesítmény egy 2000 méter magas gránithegy gyomrába épült a Kínával határos Észak-Hamgjong tartományban. Ez ideálisnak tartott helyszín ahhoz, hogy ellenálljon az atomrobbantások pusztító erőinek. Létezésére 2006 júniusában derült fény, amikor Kim Dzsong II korábbi vezető, Kim Dzsong Un néhai apja idejében az első kísérleti atomrobbantást végrehajtották. Azóta műholdakkal figyelik, és több alagutat is megfigyeltek, melyek a hegybe vezérnek. Titkosszolgálati vezetők szerint az első kísérleti atomrobbantást a keleti alagútban hajtották végre, a másodikat és a harmadikat a nyugatiban, a többit az északiban. A létesítményben végrehajtott tesztek az észak-koreai atomprogram gyors fejlődéséről tanúskodtak, főként Kim Dzsong Un 2011 -es ha-Műholdas felvétel a titkos kísérleti telepről talomra kerülése után, ő négy kísérleti atomrobbantást felügyelt személyesen. Az első - általánosan kudarcként értékelt kísérlet - mindössze 1 kilotonna robbanóerejű volt, az 2017. szeptember 3-án végrehajtott hatodik pedig már 250 kilotonnás, azaz 16- szor nagyobb, mint a Hirosimára 1945-ben ledobott amerikai atombomba. Punggje-ri közelsége Kínához aggodalmat keltett Pekingben. A hatodik robbantás földrengést idézett elő, amelyet a határ túloldalán is éreztek, számos kínai pánikszerűen menekült el a lakóhelyéről. A tesztek egyre nagyobb félelmet váltottak ki, kínai tu(TASR/AP-felvétel) dósok arra figyelmeztettek, hogy erős sugárzás alakulhat ki az egész térségben. A Kínai Tudományos és Műszaki Egyetem tanulmánya azt állapította meg, hogy a legutóbbi kísérleti atomrobbantás sziklaomlást okozott a hegyben és gyakorlatilag hasznavehetetlenné téve a létesítményt. Kim Dzsong Un azonban visszautasítja, hogy egyébként is használhatatlan létesítményt semmisít meg véglegesen, mert két még nagyobb alagút jó állapotban van. A kételkedők szerint a létesítmény leszerelése csak látszatengedmény, mert már amúgy is használhatatlan. Mások szerint Phenjan már mindent megtudott, amit a helyszínen végrehajtott atomrobbantásokról tudni akart. „A hat kísérleti robbantás alatt már összegyűjtötték a szükséges adatokat, és hacsak ezeket az adatokat nem semmisítik meg, semmi értelme egy kiszolgált kísérleti atomlétesítmény leszerelésének” - magyarázta Go Mjong Hjun, az Asan Politikatudományi Intézet szöuli elemzője. Jeffrey Lewis, a monterey-i Middlebury Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének szakértője szerint viszont alaptalan állítás, hogy Pünggje-ri üzemképtelen. Észak-Korea állítja, hogy a kísérletek nem károsították a környezetet és nincs radioaktív szivárgás. Délkoreai és japán lapok azonban északkoreai menekültekre és kutatókra hivatkozva azt írták, hogy a létesítmény dolgozói és környékbeli lakosok sugárzásnak vannak kitéve, gyakoriak a daganatos megbetegedések és sok gyerek születik fejlődési rendellenességgel. Négy, Punggje-ri környékéről érkező menekült olyan tüneteket mutatott, amelyeket radioaktív sugárzás okoz. (MTI) Korlátok FINTAMÁRK
