Új Szó, 2018. május (71. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-16 / 111. szám

6 I KULTÚRA 2018. május 16. I www.ujszo.com Versek saját ízlésre formálva Gálffy Hodosy Marianna énekesnő szerint egyre népszerűbb a megzenésített vers Az Aranymetszés: Gálffy Hodosy Marianna és Gálffy Józsi (Fotó: Hodosy Péter) RÖVIDEN Szimpózium Petrogalli Oszkárról Pozsony. Az Európáról közép­európaiként sorozat részeként Petrogalli Oszkár és a csehszlo­vákiai magyar kisebbségi kor­szak kezdeti időszaka címmel rendez történelmi szimpóziumot a Fórum Kisebbségkutató Inté­zet, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma és a Pozsonyi Magyar Intézet. A rendezvény holnap 10.30-kor kezdődik a Magyaror­szág Nagykövetségének székhá­zában működő Pozsonyi Magyar Intézet dísztermében (Stefánikova 1). Előadók: Simon Attila (Új keretek között - A csehszlovákiai magyar politika megszületése), Popély Gyula (Petrogalli és a csehszlovákiai magyar pártpolitikai egység lét­rejötte), Filep Tamás Gusztáv (Mankón járó demokrácia - Pet­rogalli, a publicista), Balassa Zoltán (Az ismeretlen polgár: Petrogalli Oszkár), Éva Furdíko­­vá (A Petrogalli család és Besz­tercebánya), KubickaKucsera Klára (Petrogalli Oszkár sírem­léke és kapcsolatai a beszterce­bányai művészeti élettel). A szimpóziumot Gaucsík István vezeti. (as) Erdélybe tart az Irodalmi karaván Dunaszerdahely/Kolozsvér. Erdélybe tart a Szlovákiai Ma­gyar írók Társaságának (SZMÍT) Irodalmi karavánja. Ma Kolozs­várott a Café Bulgakovban, hol­nap Besztercén a megyei könyv­tárban, pénteken Zilahon a refor­mátus kollégiumban négy hazai költő - Barak László, Hizsnyai Zoltán, Juhász Katalin és Vida Gergely - olvassa fel alkotásait, a szerzőkkel Varga László Edgár, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője beszélget. A SZMIT karavánjára adott válaszként május 23-án három erdélyi költő -Király Farkas, Dimény H. Ár­pád és Varga Melinda - érkezik Dunaszerdahelyre egy irodalmi estre. A SZMÍT a közelmúltban hasonló „csereakciót” bonyolí­tott le Kárpátaljával is. (k) Mayer Éva bölcsői a Limes Galériában Komárom. A Limes Galériában pénteken 19 órakor nyitják meg Mayer Éva és Majoros Áron Zsolt Bölcsők című kiállítását. Mayer Éva Munkácsy-díjas képzőművész Budapesten, So­­moiján él és dolgozik. Munkái­ban évek óta foglalkozik az ak­tuális társadalmi, szociális, szo­ciológiai problémákkal, melyek személyes életében megtapasz­talt élményekkel, kérdésekkel kapcsolódnak össze. Bölcsők című doktori mestermunkájában a meddőséget és az ezzel járó traumatizált helyzetet dolgozza fel. Fontos volt számára, hogy szimbolikusan és gyakorlatilag is társszerzőként férjével, Majoros Áron Zsolt szobrászművésszel dolgozzanak együtt a témán. A Bölcsők című közös kiállítással szeretné felhívni a figyelmet az endometriózisban szenvedő nőkre és a betegségükkel járó problémáikra. (k) TALLÓSI BÉLA Adunaszerdahelyi Aranymetszés verséneklő duónak Magyar versek a XX. századból címmel jelent meg az első lemeze a közelmúltban. Az albumon József Attila, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Kulcsár Tibor és Váci Mihály megzenésített versei hallha­tók. Gálffy Hodosy Marianna énekessel a lemezről ás a verséneklésről beszélgettünk. Mit érdemes tudni a lemez meg­születéséről? Az elmúlt hét-nyolc év során fo­lyamatosan készültek a dalok, ezért volt idejük beérni. 2010-ben alakul­tunk meg, akkor született meg az első szerzeményünk, az Alkonyi elégia, mely szintén rákerült a lemezre. Saját költségből nem tudtuk megvalósítani a kiadást, ezért többször pályáztunk, tavaly végre sikerrel. Az anyagot Ha­lász Haly Gábor mobilstúdiójában rögzítettük, a féljem, Gálffy Józsi a gitárokat játszotta fel, de vendégze­nészek is közreműködnek a lemezen. Miro Polák nagybőgőn és basszus­­gitáron, Szeiff Attila pedig ütőhang­szereken játszik. Nem először zenél­tünk ebben a felállásban, korábban más formációkban már játszottunk együtt. A Magyar versek a XX. szá­zadból december végén jelent meg, februárban és márciusban tartottuk a lemezbemutató koncertjeinket Du­­naszerdahelyen az NFG klubban és Somoiján a Moziban. Mindkét hely­színen más volt az atmoszféra. Áz NFG klubban nagyon sok volt az is­merős, a Moziban több volt a szá­munkra ismeretlen megzenésített­vers-, illetve Aranymetszés-rajongó, de itt is, ott is jól reagáltak a versekre, ezért nagyon tudtuk élvezni az elő­adást mi, zenészek is. Hogyan indult az Aranymet­szés? Féijemmel mindketten zenéltünk korábban is. Józsinak rockzenekarai voltak, a RAF-2, a Coverall, a Szu­perzöld, én pop-rock vonalon szere­peltem, majd az Expired Passport énekese lettem. Egy idő után felme­rült bennünk az igény, hogy együtt próbáljunk meg valamit, amihez nem ' kell más hangszer vagy másik ember, mert sokszor nehéz egyeztetni a pró­bákat, nem könnyű próbatermet ta­lálni, másokhoz alkalmazkodni. Az alkalmazkodás kompromisszumokat igényel, és mi nem akartunk komp­romisszumokat. Az énekelt vers adta magát, mert letisztult műfaj, és elő le­het adni gitár-ének kombinációban. Akkoriban ismerkedtünk meg Óváry Annával és Saróka Liliánával, tet­szett, amit ők képviseltek, gondoltuk, mi is kipróbáljuk magunkat ezen a te­rületen. Elmentünk a Tompa Mihály Országos Versenyre, másodikok let­tünk a döntőben. A sikeres szereplé­sen felbuzdulva újabb verseket zené­­sítettünk meg. Kezdtünk felkéréseket kapni megemlékezésekre, Csema­­dok-rendezvényekre. Gyerekelő­adást állítottunk össze, tavaly inter­aktív műsorral óvodákba jártunk, idén is készülünk, de játszottunk középis­kolákban is. A múlt évben benevez­tünk a kortárs versek megzenésítésé­re kiírt HangHordozók pályázatra. Az év versei 2016-os kötetből kellett megzenésíteni egy költeményt. Má­sodik helyezést értünk el. Idén újra jelentkeztünk, és április 6-án ott vol­tunk a budapesti döntőben, a Kll Művészeti és Kulturális Központban. Szabó T. Anna Róka című megzené­sített versének előadásáért különdíjat kaptunk. Az ilyen megmérettetése­ken sokat lehet tanulni, érzékeljük, hol tart a műfaj, hogyan állnak a vers­hez mások. És hasznos a visszajelzés is, amelyet a zsűritől kapunk. Nagy váltás volt a rock után ver­sekhez nyúlni? Alapiskolás korom óta jártam szavalóversenyekre. Mindig is sze­rettem az irodalmat, igazi könyv­moly voltam, főleg a regényeket faltam, de költeményekben is el tud­tam mélyülni. Mint a legtöbb ka­masz, én is írogattam novellákat, verseket. A férjem pedig dalszöve­geket ír, ami szintén kapocs a költé­szethez. Bár ő szlovák iskolákba járt, átfogó képe van a magyar irodalom­ról. Ismeri a magyar költőket, mert szabadidejében magyar szépirodal­mat is olvasott, és nemcsak prózát, hanem lírát is. Az első közös kará­csonyunkra kapott tőlem egy kézzel írt kötetet, amelybe az általam leg­szebbnek tartott magyar verseket másoltam be időrendi sorrendben. Azóta is nagy becsben tartja ezt a gyűjteményt. József Attila nagy kedvencünk mindkettőnknek, tőle több verset is játszunk. Szlovákiai magyar vonalon mennyire lehet érvényesülni elő­adóként, zenészként, énekesként? Nem egyszerű. Régebben, úgy tíz évvel ezelőtt, amikor elkezdődött az énekesi pályafutásom, ezt azért mondtam volna, mert kevés volt a rendezvény, vagyis a megmutatko­­zási lehetőség. Manapság meg azért nem egyszerű, mert megfordult a helyzet. A városokban, de már a na­gyobb falvakban is rengeteg a ren­dezvény, viszont úgy tapasztalom, hogy aránylag kevés ember jön el ezekre. Ez valahol érthető, hiszen nem lehet hetente kiállításra, kon­certre vagy színházba járni. A fesz­tiválokkal is hasonló a helyzet, fesz­­tiváltúltengés van. Csalódást jelent egy kicsit, ha azt látjuk, kisebb számban jött el a közönség, de iga­zából ugyanolyan örömmel lehet öt embernek is játszani, más hangula­tot teremtve. Aztán lehetőségként itt van a szlovákiai magyar tévéadás és a rádiónk. A Pátria rádió felkarolja az itteni zenészeket, tőlünk is ját­szanak dalokat és más itteni zene­karoktól is. Más kérdés, hogy mennyien hallgatják, ki mindenki­hez jut el. Korunkban leginkább az interneten lehet terjeszteni a zenét, ebben viszont nem igazán vagyunk otthon. Egyébként is jobban szeret­jük a közvetlen kapcsolatot az em­berekkel. Mennyire népszerű ma a meg­zenésített vers? Egyre népszerűbb. Alternatív ze­nei műfajokban is felbukkantak a versek. Ennek köszönhetően sokféle versmegzenésítés létezik, nem csak az a klasszikus forma és stílus, hogy valaki kiáll, és énekmondó-hozzá­­állással előadja a verset. Van, aki dzsesszes stílusban játssza, van, aki a bluest választja alapul, de rockos, népzenei és világzenei feldolgozá­sok is hallhatók. Rendkívül széles a­­zenei skála, ezáltal a vers is befo­­gadhatóbb a szélesebb közönség számára. Hallgattál megzenésített verse­ket korábban is? Popzenén nőttem fel, aztán ka­maszkoromban jött a sötét rockidő­szak, amikor Pokolgépet meg min­denféle angol és magyar rockzene­karokat hallgattam. Megzenésített verseket nem igazán, bár ismertem a Kaláka zenekar meg Halász Judit versfeldolgozásait. Igazából nagyon sokáig haragudtam erre a műfajra, mert túlságosan modorosnak, mes­terkéltnek éreztem, hogy kiáll vala­ki, és hősi cselekedetekről énekel középkorias stílusban. Alapvetően ezt ismertem, és ez nem igazán tet­szett. Most azt a verset választjuk ki, amelyik feltétel nélkül tetszik, és a saját ízlésünkre formáljuk, olyanná tesszük, mintha ránk szabták volna. Van két kicsi gyermeketek. Odafigyelsz arra, hogy ők milyen zenét hallgatnak? A férjem egészen pici koruktól szorgalmazta, hogy komolyzenét és dzsesszt is hallgassunk. Fontosnak tartja, hogy értékesebb műfajokat is megismerjenek, ne kizárólag az egyszerű popzenén nőjenek fel. Bi­zonyos tanulmányok szerint azok­nak, akik kiskoruktól igényes zenét hallgatnak, sokkal jobb a hallásuk, és ilyen alapokkal később is jobban fejleszthető. Gyermekeink megze­nésített verseket is hallgatnak. Sok­szor úgy próbálunk, hogy ott van­nak velünk - az egyik hároméves lesz, a másik öt. Fognak valamilyen csörgőt és beszállnak, vagy száj­harmonikáznak rá, hihetetlen jó rit­musérzékük van. A zenével nőnek fel, és élvezetté válik számukra. Te is hallgattál komolyzenét? Nagyon sokat hallgattam, akara­tom ellenére. A bátyám ugyanis komolyzene-fanatikus, ezért nálunk mindig szólt Chopin, Vivaldi, Bach. Voltak zeneművek, amelyeket kife­jezetten szerettem, mint a D-moll toccata és fúga vagy a Négy évszak. Gyerekeink most a Négy évszaknál tartanak, és gyakran . szól Saint- Saéns-től az Állatok farsangja is. Mi a fontosabb a megzenésített versnél, a zene vagy az irodalmi szöveg? A cél, hogy egyenértékűek legye­nek. Hogy a szöveget megtámogas­sa a zene, aláfesse a verssel megte­remtett hangulatot. Az Aranymet­széssel arra törekszünk, hogy sem­mit se vegyünk el a szöveg jelenté­séből, csak hozzátegyünk. Remél­jük, sikerül ezt elérnünk. Most, az első lemez után mik a terveitek? Kortárs versekkel szeretnénk bő­víteni a repertoárunkat, hogy abból is összegyűljön egy lemeznyi anyag. Az Aranymetszés verséneklő zenekar számára mit tartanál ide­ális helyzetnek, amelyben eszmé­nyien éreznéd magadat? Felemelő élmény lenne valamelyik népszerű magyarországi fesztiválon több száz ember előtt zenélni. Július 13-án fellépünk Nagymaroson a Mistrál zenekar regejáró fesztiválján, ott ez részben megvalósulhat. Továb­bi nagy álmom a Művészetek Völ­gyében koncertezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom