Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-28 / 98. szám
101 KULTÚRA 2018. április 28. | www.ujszo.com Amikor majd flekként sütnek a Toldi díszkiadásán Gézáról, a sztárséfről, a book'n grillről - és Vlagyimir Szorokin Manaraga című regényéről Gondolat Vlagyimir Szorokin MANARAGA RÖVIDEN Avicii „nem bírta tovább" Stockholm. A múlt héten 28 évesen elhunyt svéd sztár DJ, zenei producer, Avicii „nem bírta tovább”, „békét akart találni” - írta családja egy csütörtökön közzétett nyílt levélben. A Tim Bergling néven született zenészt, akit a világ legjobb DJ-i között tartottak számon, április 20-án találták holtan Omán fővárosában, Maszkatban, ahol barátaival nyaralt. „Viaskodott az értelem, az élet és a boldogság gondolataival. Képtelen volt folytatni. Békét akart találni” - írták a levélben. A zenész szóvivője nem volt hajlandó megerősíteni az AFP francia hírügynökségnek, hogy öngyilkosságot követett-e el Avicii. Az ománi rendőrség a hét elején közölte, hogy nem találtak gyanús körülményt halálával kapcsolatban, hozzátéve, hogy a halál okát a család kérésére nem tárják a nyilvánosság elé. „Szeretett Timiink egy útkereső volt, egy törékeny művésziélek, aki válaszokat keresett a létezés kérdéseire. Egy örökké elégedetlen maximalista, aki keményen dolgozott és utazott olyan pörgésben, amely túlzott stresszhez vezetett” - olvasható a család levelében. (MTI) Női rendezője lehet az új Star Treknek Los Angolos. Első ízben női rendezője lehet egy Star Trekfilmnek: a Paramount stúdió S.J. Clarksont kérte fel a negyedik epizód forgatására a The Hollywood Reporter értesülése szerint. A sci-fisorozat Gene Roddenberry 1960-as években sugárzott tévészériáján alapul. A sorozat nyomán 1979 óta készülnek egész estés játékfilmek, de még egyiket sem rendezte nő. A hollywoodi lap úgy tudja, hogy a Paramount ezen mindenképpen változtatni akar. J. J. Abrams, a 2009-ben újrakezdett mozis Star Trek-széria rendezőproducere is női rendezőt szeretne a negyedik részhez, amelynek fő szerepeit Chris Pine és Zachary Quinto alakítja. A stúdió már tárgyal S.J. Clarksonnal, aki a Netfix számára rendezte a Jessica Jones-sorozat bevezető filmjét. (MTI) SZÁSZI ZOLTÁN Nincs is annál elszomorítóbb disztópia, mint amikor egy regény olyan lelketlen, háborodott ártákrendű jövőről szól, amelyben órtókes ós ritka könyvek eredeti példányait átél kászításáhez használják. Legyen egyértelmű a példa: tehát a Toldi első, díszkiadású kötetét rácsra helyezi a szakács, meggyújtja, majd a lángjánál megsüti az újgazdag átelát, ami egy közönséges flekken, a különlegességét a fűtőanyag értékessége adja. Lesz-e ilyen bolond és valóban ennyire megszállottan romlott a világ? Remélhetőleg nem, s hogy ne is legyen, éppen ezért érdemes elolvasni Vlagyimir Szorokin Manaraga című regényét. Szorokin szerint valahol Európában, az úgynevezett Második Iszlám Forradalom utáni időkben, a kontinenst végigpusztító háborúk után vagyunk, a Migráció Korszakában. Ismerős vagy legalábbis annak tűnő megnevezések? Szándékosan azok. Mintha ilyen vagy ezekhez nagyon hasonló kérdések foglalkoztatnák mostanság is a világot? Igen. Szorokin témaválasztása nem véletlen. A kiváló orosz író, akinek igen kritikus - szinte már cinikusan szatirikus - hangját szülőhazájában nem is veszik jó néven, sőt, mondhatni, a hivatalos irodalmi kánonból ki is szorították, afféle underground irodalmi fenegyerek, bizonyos értelmiségi és ellenzéki körökben igen kedvelt szerző lett. Manaraga című legfrissebb, 2017- ben megjelent regényét még ugyanebben az évben magyarra fordította M. Nagy Miklós. A fordítás igazán élvezetes és pazar képeket hoz, pergő történetet, borzongató izgalmakat és sötét rémképekkel teli jövőképet - ami önmagában is fegyvertény. Nem mellesleg pedig a regény aktuális korbeli befogadásához is fontos, hogy az eredeti megjelenéssel szinte egy időben olvasható magyarul, lehetővé téve a pillanatnyi politikai és ideológiai, ízlésbeli mozgások és irányvonalak megértését. Mi hát a kurzus abban a fura jövőbeli disztópiában? Milyen az élet? Nemzetállamok, szinte törzsi szokásjogú társadalmak, maffiaszövetségek, tébolyult, háborúkból, drogokból meggazdagodott, gátlástalan, műveletlen, egyedül csak a pénz hatalmát elismerő újgazdagoké a világ, a hatalom és a dicsőség - meg az országok. Ezek az újgazdagok új szórakozást találnak ki. Mivel a könyveket ez a világrend szinte semmire nem értékeli - azokat csak néhány lelkes gyűjtő menti és próbálja még raktározni múzeumokban, melyeket tessék-lássék néha őriznek, s a rablást szigorúan büntetik (látszólag) -, egy bolondériában az eget verő divat harapódzik el. Akik megtehetik, eredeti első kiadások lángjánál, könyvritkaságból gyújtott tűzön készíttetik el az ételüket, s ezt az új szokást book'n grillnek nevezik. Egy ilyen book'n grill szakács, a Budapesten született, belorusz zsidó és lengyelországi tatár szülőktől származó, Géza nevű fiatal férfi a regény főhőse. Aki az illegalitás és a sztárséflét furcsa halmazmetszetében éli életét, ide-oda röpködve a nagyvilágban, s a legfurább helyszíneken, hordozható grillállványán készíti el - Excalibumak nevezett szerszámmal forgatva a felizzó könyvek lapjait - a megrendelői által kért és bőkezűen megfizetett ínyencségeket. A pusztítás ára, a törvényen kívüliség sem riasztja el sem a szakácsot, sem a fogyasztót barbár tettétől. A Manaraga története naplószerűen olvasható, benne mindenféle kikacsintásokkal az égésre váró irodalmi művekre, azok szerzőire, stílusára, hangvételére. Szorokin, mint eddig is, most is mesteri módon képes ezeket a stílusokat megidézni, s különösen igaz ez az orosz irodalom égetésre szánt műveinek szerzői esetében. A történetek peregnek, az egésze pedig alaposan meghökkent. Szorokin elkápráztat és elszomorít, a helyszínek színes és fantasztikus folyamatban mosódnak össze filmszerűen, hogy végül az Ural hegységben található Manaraga csúcsánál elérkezzen a végkifejlet. Ami egyszerre reménytelen, csúfondáros szatirikus és végtelenül lehangoló. E helyen van az a gép, amely az eredeti borfoltnyi és szamárfüles másolását is képes elvégezni, s ezt az óriás számítógépet és nyomdát szimplán anyagi érdekből építteti meg a „szakácsok” ellenzéki, haszonleső szárnya, egy világigény kiszolgálására - hogy mindenki kvázi ilyen replikán sütögettesse meg a maga flekkenjét... Lázálom lenne vagy netán valós fenyegetés Szorokin negatív utópiája? Mindkettő is akár, de a Manaragán keresztül ezt a mostani világot, a hatalom mozgatórugóit - amit egészen aprólékosan tálal, mutat meg az orosz író - talán picivel kritikusabban képes megérteni, megszűrni, átérezni, értelmezni az olvasó. Ajánlott olvasmány! Vlagyimir Szorokin: Manaraga. Fordította: M. Nagy Miklós. Gondolat Kiadó, 2017.198 oldal. Filmek a Mediawave Együttlét kínálatából A komáromi Monostori erődben tegnap megkezdődött a 28. Tartóshullám Mediawave Együttlát, mely május 1-ig várja a filmművészet, a világ-, a dzsessz- ás a népzene iránt érdeklődőket. Rövid összeállításunkban Magyarország legszínesebb összművészeti kisfesztiválja filmes programjának kínálatából válogatunk. Jeles András 13 év után új filmmel jelentkezett, ez is látható lesz a Mediawave-en. A rossz árnyék - utazás lét és nemlét között, két különc srác útkeresése. Az erdőben című svájci dokumentumfilm favágókról szól, akik négyévente a tél folyamán fát A rossz árnyékot, Jeles András filmjét is láthatják a fesztíválozók (Képarchívum) vágnak az Ageri-tó felett, hogy előkészítsék a vadvízi evezésre. A Közép-afrikai Köztársaságban él az esőerdők legalacsonyabb embereinek törzse, a baka pigmeusok. Róluk szól Vadim Vitovtsev orosz rendező Kis emberek, nagy fák című filmje. Hogyan működik egy több ezer éves kultúra a Facebook, az internet korában? Gyembo és Tashi átlagos bhutáni tinédzserek. Szabadidejüket leginkább focizással töltik, vagy a Facebookon lógnak. Róluk szól Zurbó Dorottya és Árun Bhattarai A monostor gyermekei című bhutáni-magyar filmje. Leventének és bátyjának, Csabának a gyermekcselédek szolgasorsa jutott a 21. században. Moharos Attila Ballada egy szolgafiú emlékére című filmje emléket állít azoknak, akik születésüktől kezdve örökösen csak a kiszolgáltatottság élményével kénytelenek élni. Uza-Ritter Bernadett Egy nő fogságban című filmje egy csicskasorban élő nő sorsát követi nyomon, aki kilátástalan helyzete ellenére elhatározza, hogy tíz év után megpróbál kitömi a fizikai és lelki elnyomásból. Annyi mindent elmondtak a nagy honvédő háborúról, és mégis sok minden kimondatlan maradt. Az orosz Andrei Osipov Keleti front című filmje a háborút a német katonák szemszögéből mutatja be. Ez a történet a végzetes hibáról szól, amely az emberiség történetének legkegyetlenebb háborúját idézte elő. (tb)
