Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-20 / 91. szám
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2018. április 20. I 7 Zsurnalisztika Tömegek gondolkodását és tetteit befolyásolhatja a média M uszáj-e egyetemen tanulni az újságírást, kérdezték tőlem. Évekig úgy véltem, hogy nem. „Ha sokat tudnék egy dologról, szakember lennék, de mivel keveset tudtam sok dologról, újságíró lettem”, mondta Karel Capek. Úgy gondoltam, jobb sokat tudni egy dologról. S aki emellett írni is tud, abból bármikor lehet újságíró. Azért is gondoltam ezt, mert a zsurnalisztika lényegének akkoriban magát az írást, a mondandó megfogalmazását tartottam, a„művészi kivitelt”, s tapasztaltam, hogy nem minden tanult zsurnaliszta tud írni. A hírkészítés megtanulható, de jó riportot, tárcát, interjút csak az tud alkotni, akinek tehetsége van az íráshoz. Ami ugyanolyan tehetség, mint egy élsportolóé. Azért választottam ezt a példát, mert ma sokan hiszik magukról, hogy ha fürdés közben dudorásznak, operaénekes is válhat belőlük, vagy ha tudnak kommenteket írni, akár Nobel-díjas íróvá nőhetik ki magukat, merthogy mindez csak akarat kérdése. Azzal viszont még nem találkoztam, hogy valaki csak azért, mert képes futni, mindjárt olimpiai bajnoknak képzeli magát. Fizikai téren jobban érzékelhetőek a korlátáink. Ma úgy látom, a zsurnalisztikának nem is az írás, inkább a megfelelő tálalás a lényege. A zsurnaliszta is szakember, a médiakészítés szakembere, s ez ma már kész tudomány. Ezért nem árt tanulni. A hallgató megtanulja például, hogy van médiavalóság, ami a hétköznapi valóságnak a zsurnaliszta szemével láttatott képe. Egy szubjektív kép. Ez érthető, mert a világot mindenki elsősorban a saját szűrőjén keresztül látja és értelmezi. Csakhogy az újságíróhallgató azt is tanulja, hogy bizonyos műfajoktól eltekintve neki nem az a feladata, hogy folyton önmagát írja meg, hanem hogy minél objektívebben láttassa a világot. Megtanulja az ehhez szükséges eszközök alkalmazását. Meg azt is, hogy a médiavalóság tudatos és célszerű alakítgatásával manipulálni lehet. Tudja, hogyan lehet 99 pozitív és 1 negatív dolog esetén is azt a látszatot kelteni, hogy minden rossz, vagy 99 rossz és egy jó esetén, hogy minden jó. Erre persze a laikus zsurnaliszta is hamar rájön. De a diplomás azt is tudja, hogy vannak szakmák, mint az övé is, ahol a szakmai követelményen kívül egyben erkölcsi követelmény is, hogy túllépjünk magunkon. Erről szól az újságírók erkölcsi kódexe, amit az egyetemen részletesen tanulnak. S ami minden újságíróra vonatkozik. S így tudatosul benne munkája felelőssége, hiszen tömegek gondolkodását és tetteit befolyásolhatja. Ilyen vagy olyan irányba. Az más kérdés, hogy ennek értelmében ténykedik-e. De ő legalább tudja azt, amit a nem tanult zsurnaliszta esetleg nem tud, mert talán eszébe sem jut, hogy tudnia kéne. Bár ahogy mondani szokás, a tájékozatlanság nem mentésit a felelősség alól. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Orbán muníciój a ZSOLDOS ÁKOS A magyarországi választások igazolták, hogy van társadalmi igény a gyűlöletkeltő, klientúraépítő, kirekesztő és bezárkózó fideszes politikára. A kormánypárt 49%-os támogatottságával, magas választási részvétel mellett ez kérdés nélkül igazolódott. De valóban ennyire egyoldalú a helyzet? Kijelenthetjük-e, hogy a Fidesz győzelmének receptje ilyen egyszerű volna? Orbán Viktor 2010-es hatalomátvétele óta töretlenül zajlik a demokrácia szisztematikus leépítése, a szervezett korrupció, a nyugati orientációból való kihátrálás és az idegenekkel szembeni gyűlöletkeltés. Mindez elég is lehetne ahhoz, hogy az ország megelégelje a regnáló párt ténykedését, és a lehető legrövidebb úton zavaija el a hatalomból. A magyaroknak azonban ez a fajta politizálás nemhogy nem szúrt szemet, de a lakosság jelentős hányada egyenesen a rendszer feltétlen követőjévé vált. Mi lehet érmék a nyilvánvalóan túlzó és leegyszerűsített kommunikáció sikerének az oka? A Fidesz kampánygépezetének nem csupán a kimeneti (a propagandát terjesztő), de a bemeneti oldala is remekül működik: a kormánypárt már ellenzékben megkezdte a társadalom monitorozását, kormányon pedig minden más pártnál több erőforrással rendelkezett a társadalomban meglévő igények, törésvonalak, valós vagy potenciális félelmek feltérképezésére, és ezek ismeretében sokkal könnyebb volt a fogékony népérzületben elültetni az előre megkomponált üzeneteket. A valóság „személyre szabása” persze nem sikerült volna, ha a leegyszerűsített propagandában megfogalmazott üzenetek mögött nincs valamilyen mértékű valós tartalom. Nézzük a számokat. Magyarország gazdasági növekedése az elmúlt négy évben 3 és 4 százalék körül alakult, az államháztartás stabil, az államadósság csökkenő pályára állt, a munkanélküliség alacsony, a hitelezés beindult, a bérek növekedtek. Noha a közgazdászok számára nyilvánvaló, hogy ezek az eredmények kevésbé a Fidesznek, és sokkal inkább a globális gazdasági növekedésnek köszönhetőek, a katasztrofális szocialista nyolc év után a választók okkal érzik úgy, hogy az esélyeik javultak, az életszínvonal emelkedett. így amikor ez ellenzék kommunikációjában összeomlást vizionál, az még a Fidesszel szemben elfogultak számára is sokszor értelmezhetetlen. Noha gazdasági csodáról nem beszélhetünk - látva a romló versenyképességet és a régión Kiberlövés, néma dörgés FELEDY BOTOND__________________________ A hét eleje óta újra meg újra előkerül a hír, hogy éppen most orosz kibertámadás zajlik. Az online térben zajló konfliktusok „szépsége”, hogy addig észre se vesszük őket, amíg a telefonjaink működnek, számítógépeinkről elsuhannak az e-mailek és világos lesz, ha felkapcsoljuk a villanyt. A mostani támadási hullámot úgy az amerikai, mint az uniós és brit szervek külön-külön is visszaigazolták. Az FBI szerint az orosz állam által támogatott elkövetőkről lehet szó, akik kifejezetten a routereket veszik irányítás alá, hogy kémkedésre, szellemi tulajdon ellopására, vagy éppen a későbbi hozzáférés biztosítására és az onnan indított további támadásokra tegyenek előkészületeket. Routerként működik a házi és kávéházi wifi, és persze ezeknél sokkal nagyobb, ipari méretű berendezések is léteznek. A lényeg, hogy a végső felhasználók, vagyis a mi dolgaink válnak fegyverré a támadók kezében. Ez érdekes kérdéseket vet fel a felelősséggel kapcsolatban. Ha ugyanis elég nagy mennyiségű átlagos felhasználó például soha nem állított be jelszót a routere védelmére, vagy azt sosem frissítette biztonsági szempontból (ezt a telefonjaink és a számítógépeink képesek automatikusan megtenni), akkor könnyen lehet, hogy az ilyen felelőtlen polgárok miatt omlik össze egy-egy online szolgáltatás, legyen szó akár a Facebook elérhetetlenségéről, rosszabb esetben egészségügyi vagy közlekedési rendszerek leállásáról, banki adatok sérüléséről. Az orosz támadáshoz hasonló forgatókönyvekkel lehetett már találkozni, például hibás sorozatú technikai eszközöket használtak fel. Előfordult, hogy több tízezer eszközt kötöttek össze, hogy így intézzenek lebénító, megsemmisítő támadást egy távoli szerver ellen, és nemcsak oroszok, de ázsiai hatalmak és bűnözői csoportok is használják ezt a módszert. Ami a mostani támadásban félelmetes: nem omlott össze látványosan semmi. Ugyanis egy felderítő, részben talán figyelemelterelő kiberműveletről van szó. Megfelelő gépeken elhelyeznek olyan rosszindulatú szoftvereket, férgeket, vírusokat, amelyeket később használnak fel, egy későbbi, komolyabb művelet során derül fény a szerepükre. Ezt a műveletet alighanem az angolszász hatalmak is megtették már az oroszokkal szemben, csakhogy ott a teljes titoktartás végett ritkán látjuk az „eredményt”. Nem fér kétség hozzá, hogy a Szkripal-ügy után a szövetséges országok és Moszkva keményen egymásnak feszültek, a múlt héten a szíriai támadás miatt is heves üzenetváltásokra került sor a Kreml és a Fehér Ház között. Ebbe a konfliktusba bőven benne van, hogy a kibertérben úgynevezett offenzív műveleteket indítanak, amelyekről csak esetlegesen értesülünk, miközben lehet, hogy a hatásuk egyes helyeken, szervereken vagy intézményeken rendkívül komoly. A kiberhadviselésben sincsenek szabályok, és ez az eszkalációs kockázatot növeli: senki se tudja, hogy a másik fél mivel rendelkezik, mennyire erős, mennyire kell tartani tőle. Nem tudjuk azt sem, hogy egy-egy támadás pontosan mit céloz, valóban ott keletkezett-e a kár, ahol a támadó akarta, ahol a védekező most észlelte. Azt sem lehet egyértelműen megmondani, hogy egy-egy rosszindulatú kód figyelmetlenség vagy szándékosság miatt terjed túl a megtámadott országon, és másutt még nagyobb károkat okoz. Ilyen volt a NotPetya és a WannaCry vírus, amelyek kitörtek Ukrajnából és „végigették” magukat az egész világon. A kockázat tehát óriási, és ha nagyon rosszul sülnek el a dolgok, a végeredmény csak egy villanás lesz, amely nagyon sok képernyő kialudhat. belüli lemaradást -, a makrogazdasági stabilitás elegendő fegyvertény a Fidesz számára, hogy alátámassza gazdaságpolitikáját. Sokkal nagyobb súlya volt azonban a migrációs válságnak. A társadalmilag káros uszítás a Fidesznek bevált, s bár az ország már közvetlenül nem érintett a migrációs válságban, mégis rengeteg új szavazót volt képes ezzel mozgósítani (ezt igazolja a kvótanépszavazás és a választási részvételi adatok, valamint a Fideszre szavazók regionális eloszlása). A 2015 -ben kicsúcsosodó menekültválságra a Fidesz adott konkrét választ, erre az ellenzék sem akkor, sem azóta nem volt képes. Az a fajta fals kommunikáció pedig, amely azt sugallta, hogy a bevándorlás nem valós probléma, az nem vesz tudomást a Nyugat-Európában valóban létező társadalmi konfliktusokról, az Olaszországra nehezedő migrációs nyomásról és az ezek kapcsán megerősödő szélsőséges pártokról, szerte az Európai Unióban. Természetesen a migráció nem akkora súllyal nyomja Európa vállát, mint ahogy azt a Fidesz hirdeti, és az sem vitás, hogy a bevándorlás hatalmas mértékben járult hozzá az európai gazdasági fejlődéshez és kulturális sokszínűséghez, de amikor a magyar ellenzék azt állította, hogy nem valós problémáról van szó, azzal kiapadhatatlan munícióhoz segítette a Fideszt. Összegezve tehát: nem következett be gazdasági apokalipszis Magyarországon az elmúlt négy évben, az ellenzéki politizálás érdemben megszűnt, a Fidesz pedig ormótlan kommunikációs struktúráját mozgósítva a valóságot neki kedvező irányba hajlította. Erre pedig sem a mostani ellenzék, sem a korábbi kormányok nem voltak képesek. És nem feltétlenül a szándék hiányzott ehhez a részükről.
