Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-19 / 90. szám
www.ujszo.com | 2018. április 19. ISKOLA UTCA Költészetnapi beszélgetés Nyitrán 117 A magyar költészet napja alkalmából a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv- ós Irodalomtudományi Intézetének vendége volt április 9-én Mizser Attila költő, íré, irodalomtörténész, az Irodalmi Szemle főszerkesztője, Nagy Hajnal Csilla költő, az online Irodalmi Szemle szerkesztője és Gyurász Marianna költő. A felolvasással egybekötött beszélgetést Lombos Kornélia doktorandusz vezette. A pályakezdésre vonatkozó kérdésre hasonló válaszok születtek: az írás a világ megismerésének sajátos módja és egyben önkifejezési lehetőség, amit az olvasmányélmények is tápláltak gyermekkortól fogva, ezenkívül mindhárman kiemelték a Pegazuspályázatokat és a Szlovákiai Magyar írók Társasága tehetséggondozó táborainak jelentőségét, melyek során nemcsak tapasztalt mentoroktól tanulhattak, hanem kortársaikkal is megismerkedhettek. A versírási szokások, módszerek eltérőek a három műhelyben. Nagy Hajnal Csilla gondolatfoszlányokat, relációkat jegyez fel hol papírra, hol a telefonjába, s amikor kinövik magukat, verssé alakítja, és gondos utómunkálatokat is végez. Ha jön a vers, akár egyetemi órán vagy vizsga előtti stresszes helyzetben is engedni kell. Gyurász Marianna általában nem halogathatja az írást, ha 1-2 napon belül nem ül neki, nem sikerül a szöveg. Mizser Attila viszont szöszölős alkat, hosszú időt szán egy-egy versre vagy kötetre, sokat bíbelődik a koncepcióval, kirakja a „bólyákat”, majd folyamatos átírások következnek, s csak a nyomdába adáskor engedi el a szövegeket. Arra is kitért, hogy a szerkesztői munka sokszor a költői invenció rovására megy. Az inspiráció is különböző a három köl-LomboS Kornélia (balról) kérdéseire Nagy Hajnal Csilla, Gyurász Marianna és Mizser Attila válaszolt tő számára: Nagy Hajnal Csillát a hétköznapi, de szokatlan helyzetek, emberi jellemek ihletik meg, Gyurász Mariannát konkrét vershangulatok - mostanában Izsó Zita versei - kerítik hatalmukba, Mizser Attila pedig szerkesztői munka közben olykor azon gondolkodik, ő milyen fénytörésben írná meg az adott problémát, ha pedig kreatív írás kurzust tart, a feladatmegoldások néha versenylázba hozzák. Lombos Kornéliát az is érdekelte, milyen ideális olvasót képzel el verseinek a három szerző. Nagy Hajnal Csilla belső elvárásrendszeréhez igazodik, nem állít gátakat, ugyanakkor baráti körében számos tollforgató van, akik azon túl, hogy egymás lelkes olvasói, rendre megosztják észrevételeiket is. Ugyanakkor fontosnak tartja a „laikus” olvasók figyelmét is, szívesen olvas fel szokatlan helyeken, ahol az utca embere is belehallgathat a verseibe. Gyurász Marianna gyakran kikéri a hozzá hasonló gondolkodású barátai, ismerősei véleményét, s az építő kritikát mindig megfontolja. Mizser Attila szerint az író igényli, hogy szakmai közbeszéd tárgya legyen, ami jelenthet inspirációt, de kudarcot is. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a kritika szinte iparrá vált, és ügyes kiadói menedzselés kell ahhoz, hogy egy könyv sok helyre eljusson. (Fotó: MNYI1) A következő kérdéskör a környezet hatásait érintette. Nagy Hajnal Csilla összehasonlító irodalom szakosként a diplomamunkájával finisei, miközben szerkeszti az online Irodalmi Szemlét; e tevékenységek erősítik egymást és a versírást. Ugyanakkor időnként más területre kirándul: elkezdett dalokat írni és fotózni. Gyurász Marianna molekuláris biológiát hallgatott és doktoranduszi tanulmányainak végén jár, aminek hatását abban látja, hogy írás közben is szereti apró részletekre boncolgatni a dolgokat, kíváncsi az elemi egységek kapcsolódási pontjaira. A tudományos kutatást és az irodalmi alkotást összeegyeztethetőnek tartja. Mizser Attila mindennapjait az egyetemi oktatás, a szerkesztés, a szervezés, a pályázatírás tölti ki, szövegből szövegbe jár tehát, kevés ideje marad saját alkotásra. Lombos Kornélia rákérdezett, milyen tanácsokat adnának kezdő költőknek. Nagy Hajnal Csilla középiskolai irodalmi pályázat zsűritagjaként érzékelte, hogy sokan nem olvasnak kortárs irodalmat, amit nagy hiányosságnak tart. A folyamatos olvasás ugyanis biztonságot jelenthet egy kezdőnek. Ezentúl pedig mielőbb rá kell találnia a saját hangjára, aztán sokat kell írnia, húznia, toldania, pihentetnie és publikálnia. Na meg írótáborba járnia. Gyurász Marianna szerint is fontosak ezek a találkozások, de mindenekelőtt lényeges az olvasás és a világ zajlása iránti érdeklődés vagy kíváncsiság. Mizser Attila is a könyvek, olvasmányok hasznát emeli ki. Aztán kis célszinteket kell kitűzni: bekerülni egy-egy rangosabb folyóiratba, összeállítani egy kötetet, megtalálni a megfelelő kiadót vagy írói csoportot. Maga az írás azonban magányos műfaj: meg kell találni azt a hangot, ami a legjobban szól benne, s onnan dől el, hogy mire elég, beljebb léphet-e az irodalom sűrűjébe, vagy a peremről figyeli az eseményeket. A nyitrai magyar tanszék rendszeresen szervez író-olvasó találkozókat és könyvbemutatókat, irodalmi folyóiratok lapszámbemutatóit, mivel oktatói fontosnak tartják, hogy a jövendőbeli tanárok és a kulturális intézményekben elhelyezkedő fiatal szakemberek tájékozottak legyenek az éppen zajló irodalmi folyamatokban, ismeijék és olvassák, népszerűsítsék a kortárs szerzők műveit. Az idei költészetnapi beszélgetés egy rendezvénysorozat nyitánya volt, amit egy prózaírókra hangolt beszélgetés követ a közeljövőben, ősszel pedig irodalmi folyóiratok szerkesztőségeinek bemutatkozása zár majd. Zella Ágnes A Selyéből az ENSZ-modellkonferenciára Március vágán zajlott a Karinthy Modal United Nations ENSZ-diákkonferencia, amelyen a komáromi Selye János Gimnázium diákjakánt án is rászt vehettem. A modellkonferenciát 2004 óta minden évben megrendezi a budapesti Karinthy Frigyes Gimnázium a politika és a diplomácia iránt érdeklődő középiskolai diákok számára. Az idei konferencia jelszava a „Fighting inequality” („Harc az egyenlőtlenség ellen”) volt, e jelszó köré csoportosultak a megoldásra váró társadalmi és gazdasági jelenségek. Az esemény nemzetköziségét jelzi, hogy egyebek mellett Lengyelországból, Hollandiából, Svájcból, Görögországból és az Egyesült Államokból is érkeztek diákok. A Model United Nations (MUN) lényege, hogy a világ különböző szegleteiből érkező diákok - akárcsak az ENSZ-ben a „valódi” diplomaták - közösen megvitatják a világ aktuális problémáit, mindezt angol nyelven. A munka bizottságokban, szigorú szabályrendszer szerint folyik, és minden témában egy határozati javaslat kidolgozásával zárul. Természetesen ez minden résztvevőtől sokrétű tudást és alapos felkészülést igényel. Fontos, hogy senki sem a saját országát képviseli, hanem egy másik nemzet álláspontja szerint kell véleményt formálnia. A konferencia megnyitójára immár hagyományosan az Országházban került sor. Az impozáns eseményen nagykövetek, diplomaták is tiszteletüket tették. Számos inspiráló beszéd hangzott el, de abban az összes felszólaló egyetértett, hogy bármely globális probléma megoldásában elsőrendű a különböző nézőpontok elfogadása és a megegyezésre való törekvés. Másnap már mindenki a saját bizottságában foglalt helyett, ahol elkezdődött a két napon át tartó vita. Én a Szociális, Humanitárius és Kulturális Bizottságba (HSCC) kerültem Egyiptom képviselőjeként. Három kérdéskörrel foglalkoztunk: a vallási intolerancia társadalmi és gazdasági hatásaival, a harmadik nem jogi elismerésével, illetve a női körülmetélés visszaszorításának lehetőségével. A késő délutánba nyúló tanácskozások során - igazi diplomatához méltón - minden követ megmozgattam, hogy érvényt szerezzek az általam képviselt ország érdekeinek, például rövid beszédeket tartottam, lobbiztam, javaslatokat dolgoztam ki. Mindeközben természetesen a „szerepemből” sem léphettem ki, ami - a hosszas felkészülés ellenére Egyiptom képviseletében — olykor kifejezetten nehéznek bizonyult, tekintve a helyi és az egyiptomi mentalitás és érvrendszer közötti különbséget. A kimerítő bizottsági munka után az estéket ismerkedéssel, a város felfedezésével töltöttem. Szerencsére a szervező gimnázium kitett magáért, így csapatépítő programokból nem volt hiány: míg egyik nap a belvárost jártuk be „kincsvadászattal” (Fotó: SJG) egybekötve, másik nap a hivatalos buli szolgáltatott alkalmat a kikapcsolódásra. A zárónapon délelőtt a bizottságok közösen ültek össze, végső vitára bocsátva a korábban kidolgozott javaslatokat. Szerencsére a közgyűlés az összes határozati javaslatot elfogadta. Délután a záró ceremóniával hivatalosan is véget ért az idei KarMUN konferencia. Bár csupán három napot töltöttünk együtt, számtalan új barátság köttetett, ezért fájó szívvel váltunk el egymástól. Köszönetét szeretnék mondani iskolám angol szakos pedagógusainak, különösképpen Vlahy Anita tanárnőnek, aki már évek óta magára vállalja iskolánk diákjainak felkészítését a hasonló konferenciákra, és idén is segítséget nyújtott a felkészülésemben. Bár ez volt a harmadik hasonló konferenciám, mégis hasonló, ha nem nagyobb lelkesedéssel vártam, mint a legelsőt. Amellett, hogy új barátokra, kapcsolatokra tettem szert, szélesítettem a világlátásomat, különböző kultúrákkal ismerkedtem meg. A viták során fejlesztettem a kommunikációs képességemet, de alkalmam a nyílt vitakészségem, improvizációm és a kreativitásom fejlesztésére is, mégpedig angol nyelven. Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, akkor azt mondanám: a legnagyobb felismerés számomra az volt, hogy a társadalmunk égető gondjait csakis együtt, közös erővel, értő és sokoldalú párbeszéddel oldhatjuk meg. Hiszem, hogy a KarMUN és a hozzá hasonló konferenciák hozzájárulnak ahhoz, hogy mi, fiatalok egy jobb, békésebb, élhetőbb világot teremtsünk ajövőben. Bánki Bence
