Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-19 / 90. szám

181 SPORT 2018. április 19.1 www.ujszo.com „Szívből korcsolyáztam, a nézők ezt érzik” (Ludwig Welnicki felvétele) BŐDTITANILLA Ha valaki csak a világverse­nyek dobogósaira kíváncsi, annak talán elkerülte a figyel­mét Misa Ge neve. Az üzbég színeket képviselő versenyző azonban a műkorcsolya­rajongók körében évek óta elképesztően népszerű, ugyanis ő a mezőny egyik legnagyobb művésze. A milánói vb volt pályafutása utolsó versenye, a gála előtt beszélgettünk vele. Tavaly a helsinki vb-n azt mond­ta, nem tudja, folytatni fogja-e még az olimpiai szezonban is. Miért döntött végül a maradás mellett? Sok mindent át kellett gondol­nom, néhány hónapig mérlegeltem. Elsősorban tudnom kellett, hogy az üzbég szövetség akarja-e, hogy még egy évet versenyezzek. Hosszú éve­ken át minden teher az én és a szü­leim vállát nyomta, úgyhogy fontos volt tudnom, az olimpiai szezonban mit akar a szövetség. Aztán persze azt is ki kellett derítenem, az ízüle­teim kibírnak-e még egy szezont. Bár nem csinálok őrülten nehéz ugráso­kat, a triplák is nagy nyomást jelen­tenek az ízületekre. Végül elkészült egy terv, hogy hogyan tudom ab­szolválni a szezon öt versenyét úgy, hogy egészben maradjak. Változtatnia kellett az edzés­módszerein? Rengeteget. Eljutottunk egy pontra, ahol pontosan számolnunk kellett, hány ugrást csinálhatok egy edzésen, hogy ne terheljem túl a szervezetemet. Még ha úgy is érez­tem, hogy egyik vagy másik ugrást gyakorolnom kellene, le kellett áll­­nom, mert a szervezetem azonnal tiltakozni kezdett. És még így is az egész szezonban fájdalmaim voltak. Hány ugrás volt engedélyezve egy-egy edzésen? Ez attól is függött, hol jártunk ép­pen a szezonban, milyen messze volt a következő versenyem. Édesapám, aki egyben az edzőm is, minden napra lebontva részletes tervet ké­szített. Minden nap más volt, a pil­lanatnyi kondíciómhoz és egészségi állapotomhoz igazítva. Milyen elvárásokkal vágott ne­ki a szezonnak? Voltak konkrét céljai, vagy egyszerűen csak ki akarta élvezni ezt az utolsó idényt? Fejlődni akartam mindenben, amiben tudok, s persze úgy bánni a testemmel, hogy a szezon végéig bírjam. Nem üldöztem lehetetlen célokat, amik kinyírtak volna, de igyekeztem javítani minden apró részleten. így is sokat szenvedtem, de legalább nem nyúltam ki! Misa Ge kilencedik lett a milánói vb-n Mindig is azt mondta, nem az érmekért korcsolyázik, de való­színűleg óriási elégtételt jelentett, amikor a francia Grand Prix-n végre felállhatott a dobogóra, és karrierje utolsó versenyszezonjá­ban megszerezte első GP-érmét... Igen, ez kétségkívül nagy ered­mény volt. Mindenkinek más céljai vannak - a mi kis csapatunknak egy GP-bronz nagy dolog. Néhányszor közel voltam már hozzá, hibátlan programokat korcsolyáztam, de egy hajszállal lecsúsztam a negyedik helyre. Akkor kicsit csalódott vol­tam. De ez a francia GP-érem talán nem is nekem jelentett a legtöbbet, hanem a szurkolóimnak. Visítoztak, tomboltak! Én is boldog voltam, de ők még inkább. Hosszú ideig vártak erre, és végre ünnepelhettek. Néhányan viszont háborogtak, hogy amikor végre ott állhat a do­bogón, akkor a szervezők nem ren­des érmeket, hanem műanyag csil­lagokat adtak az első háromnak... Amikor találkoztam az orosz ra­jongóimmal, kaptam tőlük egy saját készítésű, rendes érmet. Ez nagyon jólesett. A francia Grand Prix-re ehhez képest majdnem el sem jutott, mert - ahogy gyakorlatilag egész pályafutása során - gond volt a ví­zumával. Igyekszem nem idegeskedni emi­att, mert úgysem tudok mit kezdeni vele. Sosem az volt a probléma, hogy mi adtunk volna le valamit későn. Sokszor eleve későn érkezett a meg­hívólevél, vagy gyors egymásután­ban volt két nemzetközi versenyem, s a kettő között csak egy hét vagy tíz nap állt rendelkezésünkre az összes papírmunka elvégzésére. A nagykö­vetségeknek és a konzulátusoknak ez általában túl rövid idő. Néha egyszerűen csak kelletlenek, és nem érdekli őket, hogy neked valami ver­senyed van. Az sem javít a helyzete­men, hogy édesapám és én két kü­lönböző ország útlevelével utazunk. A milánói vb előtt sem mentek si­mán a dolgok. Amint hazaértünk Pjongcsangból, azonnal benyújtot­tam az igénylést az olasz nagykövet­ségen. Kaptam is időpontot: április 9- ére! (A vb március 25-én ért véget - a szerk. megj.).Aztán egy hétig ide­geskedhettünk: felhívtuk a szerve­zőket, azok kapcsolatba léptek a nagykövetséggel, a nagykövetség válaszolt nekik, a szervezők felhív­ták a szövetségemet, a szövetség fel­hívott engem, és sikerült szerezni egy korábbi időpontot! Csak néhány nappal indulás előtt kaptam meg a ví­zumot. Ez óriási stressz lehet egy sportolónak... De tényleg nem tehetek semmit, egyszerűen ez van. A szövetség pró­bálhat akárhogy segíteni, ők Üzbe­gisztánban vannak, úgyis mindent magamnak kell elintéznem. (Misa Ge Pekingben, Los Angelesben és Moszkvában készül fel a versenyekre - a szerk. megj.) Az emberek néha irigykednek, hogy nekem mennyivel egyszerűbb dolgom van, mint a nagy országok válogatottjainak, kisebb a konkurencia, több lehetőségem van. De azt nem látják, milyen helyzetek­kel kell megküzdenem nap mint nap. Sok szempontból nekem jóval nehe­zebb a dolgom, mint nekik. A szüle­imnek két állásban kell dolgozniuk, és természetesen nekem is pénzt kell keresnem, hogy versenyezni tudjak. Aztán a rengeteg macera a vízumok­kal... Reggelig sorolhatnám. Ezt az emberek nem látják. Arra kémek, ó, Misa, maradj még egy szezont, de ők csak a saját nézőpontjukat ismerik, az öt perc csillogást látják. Arról fo­galmuk sincs, hogy az évek alatt mi­lyen elképesztő terheket kellett vál­lalnia az egész családomnak. Vagyis most már tényleg vissza­vonul? Igen, nagyon úgy tűnik, hogy itt a vége. Pjongcsangban viccesen megje­gyezte, hogy négy év múlva Pe­kingben is ott lesz, vagy edzőként, vagy koreográfusként, esetleg a szervezőbizottság tagjaként. Ez elég valószínű. Addig még van négy év, és sok különböző terület van, amit szeretnék kipróbálni. Szí­vesen lennék részese egy újabb olimpiának, most egy más szerep­körben. Miben volt más a szocsi és a pjongcsangi olimpia? Vicces módon mind a két helyen otthon éreztem magam, hiszen orosz és koreai gyökereim is vannak. Eu­rópa és Ázsia nyilván különbözik, de a maga módján mindkét kontinens nagyon egyedi. Ami a teljesítmé­nyemet illeti... Négy évet öreged­tem, de ennek van előnye és hátrá­nya is. Tapasztaltabb és okosabb vagy, de persze a tested már nem úgy működik, mint korábban. Úgyhogy ésszel kell felkészülni, hogy minden rendben legyen. De egy olimpia mindig különleges. A milánói vb volt az utolsó ver­senye. Milyen érzésekkel lépett jégre? Annyi érzés kavarog az ember­ben, hogy azt nem lehet pár szóban összefoglalni. Boldogságot érzel, de azzal egyidejűleg valami lüktetést is a fejedben... És az összes év végig­fut az agyadon egy szempillantás alatt... Nagyon megható az egész. De boldog vagyok, hogy ilyen ver­sennyel köszönhettem el, és ilyen nagyszerűre sikerült a búcsúm. Amikor befejezte a kűrjét, so­kan sírtak a nézőtéren és a tévé­­képernyők előtt is. Szívből korcsolyáztam, és az em­berek ezt érzik. Ez az egyik dolog, amiért ezt csinálom, szeretném megérinteni az embereket. Igazi ér­zelmeket kiváltani belőlük. Nagyon örülök, hogy a nézők vevők erre. Köztudott, hogy saját magának koreografálja a programjait. Az idei két programjával szeretett volna valami különleges üzenetet is közvetíteni? Mind a rövidprogramomnak, mind a kűrömnek két története van. Az első maga a zene, a második pe­dig egy szubjektív történet, a saját sztorim, de tulajdonképpen min­denki azonosulhat vele. A rövid­programomat az Ave Maria egyik feldolgozására korcsolyázom, és a Szívfájdalom címet adtam neki. Életünk során rengeteg keserves percet átélünk, és néha visszatekint­ve is úgy érezzük, azok a sebek még mindig nem gyógyultak be teljesen. Egyúttal viszont arra is rádöbbe­nünk, ezek a fájdalmas helyzetek is kellettek hozzá, hogy azzá legyünk, amik most vagyunk. Ez a saját tör­ténetem, és mindenki története. Ha­sonló a kűröm is, amelynek címe: Fiatalságunk emléke. Bár még csak huszonéves vagyok, már sok helyen jártam, sok mindent láttam, persze nem annyi mindent, mint a szüleim vagy más idősebb emberek. Min­denkinek van olyan időszaka, amire szívesen emlékszik vissza, a gye­rekkora vagy az egyetemi évek... Az első szerelem, az első séta a folyó­parton, a pillanat, amikor először fogta meg valaki kezét, vagy először nézte együtt valakivel a csillago­kat... Az első csók... Mindannyian átéltük ezeket, még ha különböző módokon is, és az emlékek örökre a szívünkben maradnak. A gálaprogramjaiban egy má­sik arcát mutatja meg: a vicces, kicsit őrült srácét. Mert én ilyen multifunkciós va­gyok! Szeretem a drámát, de szere­tem a komédiát is. Szeretem azokat a dolgokat, amelyek megnevettet­nek, de azokat is, amelyek megrí­­katnak. Bizonyára sokféle művészeti ágat követ. így van. Bármi inspirálhat, egy képzőművészeti galéria, egy opera­­előadás, egy DJ koncertje.., A műkorcsolyában a következő szezontól több szabályváltozás várható, ezek koreográfusként önt is érinteni fogják. Sok a pletyka a változásokkal kapcsolatban, de meg kell vámunk a nemzetközi szövetség kongresszu­sát, hogy végül mely módosításokat fogadják el. Az egyik pletyka arról szól, hogy a mostani rövidprogram és kűr helyett egy technikai és egy krea­tív programot kellene bemutatni­uk a versenyzőknek. Ezekről a dolgokról több száz em­ber konszenzusa alapján kellene dön­teni. Számomra a fó cél az, hogy népszerűbbé tegyük a műkorcsolyát. Ahhoz, hogy kitaláljuk, hogyan ér­hetjük ezt el, vitákra, ötletbörzékre, javaslatokra van szükség. Ha nép­szerűbb lesz a sportág, több embert nyerhetünk meg neki, új szponzorok és tévétársaságok jönnének, ez új le­hetőségeket teremtene számunkra. Misa Ge ► 1991. május 17-én született Moszkvában ► édesapja, Dzsun Ge egyben az edzője is, sokáig édesanyja, Larisza Ge volta koreográfusa, de mársaját maga koreografálja a programjait ► kétszer volt a top 10-ben vb-n: 2015-ben 6., idén pedig 9. lett ► két olimpián szerepelt, Szocsiban és Pjongcsangban is a 17. helyen zárt ► Pekingben, Los Angelesben és Moszkvában él, kínaiul, angolul és oroszul is folyékonyan beszél ► koreográfusként készített már programot az orosz Szergej VoronovnakésAnna Pogorilajának, a kanadai Kevin Reynoldsnak és az amerikai Gracie Goidnak is A gála utáni közös szelfi hagyományát is Misa Ge teremtette meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom